Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1504
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-07-16
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (195)
-Egyéb prózai alkotások (477)
-Mese (216)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (14)
-Versek (598)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2017-05-29 20:46:13
Megtekintve: 261
Brüsszel megállítása
A címben említett világra szóló hőstett egy kis népecske egyoldalú nagy győzelmét jelzi a Gonosz Város felett.

Melyik ez a kis népecske?

Nos, nem nevezem meg, több okból sem. Egyrészt a "nép" fogalma eléggé bizonytalan, gyakran egy kalap alá vették az elegáns úri divatkalapot, a csendőrsisakot, meg a nincstelen paraszt kopott fejfedőjét. Másrészt a szóban forgó népnek, ebben a tág értelmezésben, sok van a rovásán, de más népeknek sem mindig kevesebb, sőt, nem egyszer, még több. Kényes téma ez. Keletről jött ez a népecske, Ázsiából, honfoglalással, és csak évszázadok múlva követte fő etnikuma, szintén Ázsiából, de azon belül máshonnan, utóbbi már szép barna bőrű volt napfürdőzés nélkül is. Eleinte a két etnikum megbecsülte egymást, mert a barna bőrűek ugyan nem szokták meg a szántást, de a kovácsmesterséget igen, ami igen hasznos volt. Sajnos, utóbbiak sem lettek saját szerencséjük kovácsai, kivéve azt a néhány képviselőjüket, akik manapság áttértek a nem jövedelmező tyúkeltüntetésről a nagy pénzek eltüntetésére. Ez azonban melléktörténet, akkor is, ha a címmel szorosan összefügg.

No de térjünk vissza a fentebb említett népecskéhez, amelyik (a barna bőrűek akkor még Ázsiában voltak) messzire elkalandozott, még ha nem is hagyta el új kontinensét. Nyugaton igen emlegették kelet e tüzes nyilú, ügyesen cselvető fiait, akik, mint ez akkortájt és utána a kontinensen szokásos volt, értékes dolgokra tettek szert szerzés útján. Ezeket a kalandozásokat azonban okos fejedelmük betiltotta, mert észrevette: szoros összefüggés van az arany- és ezüstszerző kalandozások száma, valamint a rohamos népességfogyás között. A végén nem lesz, aki szerezzen, igaz, olyan sem, aki a szerzésre buzdítson. Később első és nagyon bölcs királyuk még tovább ment ebben a felismerésben, és feltette a koronát a fejedelem művére. Az, hogy gyakran milyen fejekre került ez a korona, arról majd a rémtörténetek és egyéb horrorok kedvelőinek, máskor, másutt. (Akik nagyon türelmetlenek, azok nyissanak ki egy történelemkönyvet.)

E népecske olykor valóban nagy volt, de legtöbbször sokkal nagyobbnak képzelte magát, mint amilyen nagy valójában. Ezt a huszadik században is nem kevés csalódás követte, de konok nép ez a kis nép, máig sem ismerte fel: csalás és csalódás gyakran összefügg (a csalásba az öncsalás is beleértendő). Persze, az is igaz, hogy nem jó mindent a száraz tényekre alapozni, mert akkor a végén nem lesz nedves a szem..

E magát - a tények ellenére - nagynak (és egyre nagyobbnak) tartó népecskének a 21. században jött el az ideje. A nagy kezdőbetűs Nyugat befogadta piackebelébe Kelet kis, nemes gyermekét. A szabad kereskedelem elvének megfelelően szabadon vásárolhatta Nyugat termékeit, sőt, még az óceánon túli Samu Bácsiét is, legfeljebb csak saját ipara ment tönkre, igaz, az azután totálisan. Ám megkapta a maga zsebpénz osztalékát, hogy vehessen vásárfiát a nyugati vásáron, múltból visszajött szobrainak.

Ez a zsebpénz elég volt a fentiek mérhetetlen gazdagodáshoz és a lentiek fokozódó elszegényedéshez, de a lenti népségrész eunta magát az EU kontinensén. Hiányoztak régi történelmi jelszavai, amelyeket részben még Ázsiából hozott magával, majd később gyarapított, és annyira imádott: "Üsd, vágd, nem apád!", "Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!", "Megállj, megállj, kutya Szerbia!", "Prága, dögölj meg!" (utóbbit egyetemistákból alakult kurzuskórus szavalta egy bizonyos huszadik századbeli történelmi időpontban), meg a többi.

Hát, igen.. Ha nincs ellenség, akkor elsatnyul az ősi vér. Ha a népecske semmitől sem kap vérszemet, akkor mitől ne lásson még az orráig se? Írta is egy nagy költője, akinek rövid neve végén nemesi ipszilon szerénykedik:

"Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje."

Sőt, még azt is hozzátette:

"Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig:
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk."

(Ezek szerint van Isten, mert ezt teljesítette. Szerényen megjegyzem, hogy e nélkül is végünk szokott lenni, de, tényleg, már mégiscsak szebb vég, ha békétlenség közben van végünk, mintha abban a poshadt állóvizű békében.)

A Jóisten jó, bármit is mondanak azok e lelketlen, csúnya ateisták. Többször is humánus végpusztuláshoz juttatta már ezt a népecskét. Szerzett neki ellenséget, olykor egynél többet is.

Most is segített.

Igaz, látszólag nem Ő segített, de hát, ahogy mondani szokták, Isten útjai kiszámíthatatlanok. Ezt ugyan főleg érdekből szokták mondani, nehogy a népből túl sokan kiszámítsák az utakat, - de ez most mellékes.

Bejött a Nagy Nemzetközi Segítség! Az, hogy a MENSZnek, ennek a nagymellényű sóhivatalnak, szerepe volt-e benne, azt nem tudni pontosan, de az óceánon túli Samu Bácsinak bizonyosan.

A recept a régi volt, csak a beleírtakat kellett megváltoztatni. Szíriában egy kis tűz kellett, meg azok a szíriai ellenzéki urak, akik készek voltak kikaparni a tűzből a sült gesztenyét Samu Bácsinak (persze, nem ingyen).

Ez megvolt, mindkettő.

Az ellenzéki urak is. Égett a tűz, lázadó lángjaival.

Utána meg jöttek a gépek, bombáztak. Kiket? A lázadók elleni lázadókat, de a bombákban nincs túl sok ész. Még két házat sem tudnak sokszor vallatás nélkül megkülönböztetni, nemhogy két lázadót, ha mindegyikük más-más ellen lázad.

Ez is megvolt, bár kissé felemásan.

Ami szintén megvolt: a bombázások után a házak már nem voltak házak, vagy, ha voltak még, akkor ménkű rossz állapotban. Azok sem voltak jó bőrben, akik a bombák hatósugarába kerültek. Ám ez még nem baj a bombázóknak, csak a sült gesztenye sem akart a tűzből kikaparódni.

Bejött azonban némi más bajocska is. Most arra nem térek ki, hogy Samu Bácsi zsoldosai között is akadtak hűtlen lázadók, aki oda is lőttek, de visszafelé is. Ám azok az ijedt szírek! Már néhány szőnyegbombázástól is csúnyán megijedtek. Ahelyett, hogy mártírhalált haltak volna házaik romjai között, ahogy a tisztesség követelte, elkezdtek menekülni. Megvetendő!

Jó, nem tilos menekülni, de olyan arcátlanságot, hogy a keresztény Európa felé meneküljenek! Ki hitte volna?!

Igaz, ha végiggondoljuk, hogy nem csak Samu Bácsi keze volt benne ebben a bombázásos dologban, hanem Európáé is (igaz, inkább közvetve), mint Samu Bácsi szövetségesének.. Ám, minek gondolnánk végig?! Nem oda Buda! Mi lenne, ha az emberiség mindent végiggondolna?

Hát a menekültek, - nevezzük őket mi is tapintatosan migránsoknak, az szebben hangzik, - alávaló módon az európai kontinensre menekültek!

Mit csináljon most ez a keresztény Európa, amelyik oly sok évszázadon át a szenvedők megsegítését hirdette? (Azt, hogy a valóságban mit csinált, arról majd máskor.) Nem gépfegyverezheti le a migránsokat az EU határainál! No és vannak a menekülők között olyan elvetemültek is, akik talán azt akarják csinálni, amit velük csináltak, Szíriában, - meg akarják bosszulni! Hallatlan!
Ezek a szélsőséges muzulmánok még sohasem hallották a keresztény bibliai mondást: aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel? Igaz, a kő nem bomba, de azért átvitt értelemben...

Továbbá ott jött egy másik bajocska is: miből lehet megállapítani, hogy egy menekült igaziból szerény, alázatos, a légynek sem ártó menekült-e, - vagy hobbiból utazgató bosszúálló?

A kényes ízlésű Samu Bácsinak ezek a migránsok nem kellettek, de Amerika megengedheti magának, hogy ne kelljenek, mert Amerika, az Amerika. Az tudja a mondást: csak a halott indián a jó indián. (Meg is oldotta annak idején az indián-kérdést, ez volt az első nagy vizsgafeladata, jeles érdemjegyet kapott az indexébe, azt, hogy az indiánok mit kaptak a haláluk után, arról, ennyi év után, nem érdemes morfondírozni, de már akkor sem volt érdemes, amikor kapták.)

Az EU kényes helyzetében töprengeni kezdett: talán szét lehetne osztani a migránsokat, kvóta szerint, az EU-ban?

Itt a fentebb említett EU népecske vezetése nagyot ugrott! Kétszeresen is van Isten! Mindennapi kenyerünket ugyan.., - de azért mindennapi ellenségünket, azt pompásan! Brüsszel talán azt akarja, hogy ez a szegény, ezer évet is túlélt országocska, migránsokat fogadjon be, olyanokat, akik gyors menekültükben még egy zsákocska aranyat sem hoztak magukkal, amiből tisztességes letelepedési kötvényt vásárolhatnának?! Gyalázat!

Nem, azt már nem! Különben: Éljen! Újra van ellenség! Méghozzá milyen pompás spanyolfal bizonyos hazai tettekre! Szíriai spanyolfal, de a lényeg, hogy elfedje azt, ami nem való külföldi szemeknek, de még belföldieknek sem, ha látni szeretnének.

FEL BRÜSSZEL ELLEN! MEG KELL ÁLLÍTANI!

TALPRA! HÍ A...

Gyülekeztek is, sokan.

Az indulásra megérkezett a Vezér is. Elegáns fekete autón, amit minden oldalról tizenkét őrautó követett. A Vezér kiszállt. Nem a nagy bulikból, persze, hanem csak az autójából. Polgári ruhásan egyenruhás őrserege is így tett. Látszott rajtuk: megvédik a Vezért, jó pénzért, még akkor is, ha Brüsszel épületei esetleg záptojást dobálnának feléje. Még ha strucc-záptojást, akkor is!

A tömeg éljenzett. A Vezért rutinosan szónokolt. Tudta, hogy mit kell mondania: nagy semmit nagyon primitíven, közhelyekkel feldíszítetten, de a leghatározottabban. No, mint sok más vezér a történelemben. Soroljuk? Inkább ne?

A Vezér megígérte: létrehozatja a Nemzeti Brüsszelt Megállító Véderő Intézetet, és palotaszállást ad neki a budai Várban. Meg százötven szuper fekete gépkocsit. Meg bőkezűen odavetett költségvetést.

Szóba került Soros is, ellenkező előjellel, de az először félreértést okozott. Kétszázan azt hitték, most ők a sorosak a mutyizásos osztásnál, felsorakoztak, de a Vezér felvilágosította őket: mindennek eljön az ideje. Ezt követően rámutatott: mindennek rossznak Brüsszel az oka. Annak is, hogy a Nap nem forog a Föld körül, hanem a Földet kényszeríti a forgás igájába. Ha nincs Brüsszel, akkor migráns sincsen, ha nincs migráns, akkor áll Buda, és Pestre sem jön az a fekete est!

No, ez már döfi! Eget verő éljenzés ugrott fel az égre. Megindult a felindult szavalókórus: "BRÜSSZEL, TŰNSZ EL!" Egyesek ugyan azt sem tudták, hogy Brüsszel egy város, - de hát nem mindenkinek kell tudósnak lennie ezen a világon. Mások úgy vélték: ha isten akarja, akkor a kapanyél is elsül, egy városnak is nőhettek lábai. Isten csodát tett, hogy ez a népecske megmutathassa: ki is Ő valójában. Jön az a Brüsszel, ellenünk!

Kissé idősecske volt a had zöme, de hát öregember nem vénember, meg azután még összetöpörödött vén is lehet ménkű nagy bunkó, hiszen sokszor megannyi élettapasztalat is csak annyit ér, mint... Sokan rázták mérgesen mindkét mankójukat Brüsszel felé (az irányt egy barna bőrű emberke mutatta).

Megható jelent volt, hogy még az egészségügy nyomorult áldozatai közül is többen elhozatták magukat hordágyon, a Vezért éljenezni. A tömeg a "Prága, dögölj meg!" jelszó helyett most a "BRÜSSZEL, DÖGÖLJ MEG!"-et kiáltozta vagy nyögte (ki-ki, ahogy a tüdejéből tellett). (Ez a jelszó finom célzás volt arra, hogy az, aki megválik az élettől, az önmagától megáll, nem megy tovább, és ez Brüsszelre is vonatkozik.)

Brüsszel tétlen maradt?

Ó, nem! Panorámás buszokat küldött az őt megállítani készülőknek. Jöjjenek Brüsszelbe! Képviselője arra hivatkozott: a népecske itt összegyűlt félreszavazó polgárainak nagyobb része öregecske, betegecske, és az EU nem akar mártírokat, akiket felfúj a sajtó. Szálljanak be a buszokba, elviszik őket Brüsszelbe. Lássák saját szemükkel, amit láthatnak!

Így történt. Látták, hogy Brüsszel a helyén van. (Bizonyos dolgokban koránt sincs annyira a helyén, mint kellene, de ez most más lapra, akarom írni, másik írásra tartozik.)

Ki lepődött meg?

No, egyrészt maga Brüsszel, a város. Úgy tudta: épületeinek nem nőhet lába. Nyilván rosszul tudta, mert a világban már sok mindennek lába kelt, - hát az pedig nem lehetett láb nélkül! Meg a világnak az a része is meglepődött, amelyik eddig azt hitte: a szóban forgó ostromló népecskének, ha nem is forog jól az agya, azért Brüsszel épületei fenyegető elindulásának feltételezése mégis olyan túlzás, ami..

Ki nem lepődött meg?

Az el sem indult Brüsszelt megállítani akaró népecske otthoni médiája. Az előre tudta: ha a Vezért istenítő népféleség elindul győzni, - az győz! Mindenen. Minden áron. Észérvek? Azokat a legkönnyebb legyőzni! Igazság? Az mindig pórul járt a történelemben.

A népecske takarékos Vezére és vezetése nem sajnálta a pénzt otthon a százméteres falragaszokra, győzelemmámoros szobrokra, Fortuna és Mars isteni ölelkezésére, táncosan tévés szép leányokra, háromszínű kétszínűségekre, és a vezetés közeli cégeinek további fondorlatos felvirágoztatására. Ordították is a plakátok:

"GYŐZELEM! GYŐZELEM! GYŐZELEM!
BRÜSSZEL, EZ A GYÁVA, ELINDULT, DE JÖTTÜNK HÍRÉRE FÉLÚTON VISSZAFORDULT! MEGÁLLÍTOTTUK, VISSZAZAVARTUK A HELYÉRE. A hálaadó nagymise a Nagytemplomban...".

A nagyvilág médiája kissé másképpen tárgyalta az egész dolgot. Néhány vezércikk szerint az ostromló népecske részecske átlag IQ-ja.. Meg a Brüsszel ellenes dalocska szerzőjének, Ss. Nyalakándy Naturálkodóan Zsidózó Nándornak sem akartak kitüntetést adni, pedig milyen fülbemászó sorokat alkotott, mint például: "Aki belga, - balga! Nem néz az, csak balra! Tisztulj innen máris, piszkos liberális!".

Brüsszelben a dologról csak tréfálkoztak, de ott maradt azért az is, ami korántsem tréfa: mit csináljanak ezzel a sok migránssal?

Az ostromló népecske győzelme az Égi Fentben aratta legnagyobb sikerét.

Szent Péter majdnem másodszor is beadta a kulcsot, annyira gurult a nevetéstől (nem is nevetés volt az, több annál, de nem akarok túl naturalisztikus szót használni).

Az Égi Atya viszont finomabb volt nála, mert fenn kell tartani a tekintélyt, csak jóságosan mosolygott, és megjegyezte:
- Ó, azok a szalmalángos kis vitézek! Az a boldog, szent együgyűség! Értelmiségük értelme is.. Máig sem értem, hogy miért nem..

Szent Péter is mosolyra váltotta át nevetését:
- Hát, igen, igen, nekik nem volt elég az a huszadik századi két világháború.. Imádnak veszíteni, mindent megtesznek érte! Micsoda dili dalos kis operett népség.. Mit adjunk nekik ajándékba? Talán egy harmadik világháborút?

(2017)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!