Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1692
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-12-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (201)
-Egyéb prózai alkotások (534)
-Mese (221)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (23)
-Versek (707)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2018-07-28 17:35:22
Megtekintve: 128
Legény a kútban
Károgó János és Kiskalapácsos Gergely összetűzése a szüreti bálon váratlan dolog volt, mert az a falu, Angyalvárófalva, nem volt egy verekedős hely, legalábbis nem annyira, mint a szomszédos települések. No és mindkét legény tiszteletre méltó módos gazda volt, egyik sem italos, amit a kocsmáros nem is nézett jó szemmel, legfeljebb a potya bort vagy pálinkát megitták, nehogy megsértődjenek a többiek.

Miért kérte hát számon Gergely Jánostól az eltűnt üveget, a benne levő pálinkával?

Tudatlanságból kérte számon, mert nem tudta, hogy az üveg pálinka eltűnéséhez Jánosnak semmi köze, azt Botló Pista tüntette el, azaz itta meg, titokban, a budiban, aminek ajtaját magára zárta. A dologra a bálon nem derült fény, mert Botló Pista, e kis erkölcsi botlása után, félig négykézláb, majd egy kertben talált jó minőségű kapára támaszkodva, hazament, a szerzett kapával, így feleségétől sem kapott verést, mert neje méltányolta a kapaszerzést.

János és Gergely szóviadalát a bál melléktermében tizenkét leány hallgatta, nézte. Angyalvárófalva dicsőségére legyen mondva, a tizenkét lányból három gyönyörű volt, hét közönségesen szép, és mindössze kettő volt kissé csúnyácska, de azért ők ujjuk köré tudtak volna csavarni egy legényt, később, a következő szüretkor, csavartak is.

Azt kiáltotta Kiskalapácsos Gergely a lányok felé:
- Látjátok, ez a Jancsi nem akar semmit sem károgni az én pálinkámról! Az enyém a kár, neki meg a kár csak a nevében! No, az is bajjá lesz neki, nem vajjá. Nevetséges név. Ki akar közületek Károgó Jánosné lenni?

A lányok hallgattak, mert így kívánta az illem, a leányos szendeség. Egyébként a tizenkét leányból tizenegy nagyon szívesen lett volna János felesége, egyikük még a nagyon szívesnél is jobban, mert szerelmes volt, titokban, Károgó Jánosba.

Váratlan dolog történt. Villantó Piroska, a gyönyörű szép leányok egyike, felkiáltott:
- Gergő, te tekergő! Ha az én kezem kérnéd meg, meglátnád, hogy mit kapnál tőlem!

Mérges lett Kiskalapácsos Gergely, felpattant, mintha darázs csípte volna meg:
- Hát nem ijedek meg Tőled, Piroska, bárhogy szeretlek, most bevégezzük a dolgot, és utána fel is út, le is út, gágoghat a gyalogút! Megkérem a kezed, itt, mindenki előtt, még akkor is, ha hiába!

Villantó Piroska elnevette magát:
- Nocsak, de kiugrott a nyúl a bokorból! Én is szeretlek, te szamár, és, ha tényleg szeretsz, meglátod, hogy most mit kapsz!

Odaugrott Gergőhöz, és mindenki előtt megcsókolta.

Gergő hangulata egyből úgy megváltozott, hogy örömében kezét nyújtotta Jánosnak, kibékülés jeleként.

Károgó János azonban nem fogadta el, már csak azért sem, mert igen bántotta: az ő szívszerelme, Hamarmaris Julis, bezzeg nem vállalta nyíltan, hogy ő Károgó Jánosné szeretne lenni. Így szólt:
- Megvádoltál, pedig nem is láttam azt a barackpálinkát, lehet, hogy még barackként sem, fent a fán, azt, amiből készült! Gyere, kimegyünk, nem akarlak itt, a lányok előtt, laposra verni!

- Menjünk! - egyezett bele Gergely. Én sem vagyok anyámasszony katonája! Majd meg látjuk, hogy ki lesz laposabb a végén!

Villantó Piroska azonban János elé ugrott:
- Ha az én jövendő férjem bántani akarod, velem gyűlik meg a bajod! Látod ezt a fakanalat?!

Nem tudni, hogy honnan szerezte Piroska a fakanalat, de majdnem akkora volt, mint egy fél sütőlapát. János agyán átvillant: Piroska lány, nem verheti meg, több okból sem, egyrészt, mert nőkkel verekedni nem legényvirtus, de meg a falu bonyolult társadalmában, a rokoni és nem rokoni kapcsolatokban sem látszott okosnak kirobbantani egy kétes kimenetelű háborút.

Így hát János is nevetett, és most ő nyújtotta a kezét Gergelynek:
- Jó, hát akkor legyünk barátok, és nyomozzuk ki, hogy ki vitte el a pálinkád!

Kibékültek, de a továbbiakban a pálinka sorsa nem derült ki teljesen, csak annyi belőle: János nem lehetett, mert nem is ment budira, ahol az üres palackot megtalálták, de meg azt a húsz-harminc legényt is kockázatos lett volna vallatóra fogni, aki a kérdéses időszakban budizott. Egyéb folytatása így nem lett az ügynek, mármint a pálinkát illetően, egy asszony ugyan meg akarta bízni őket az eltűnt kapája keresésével, de azt nem vállalták. Így a kapa eltulajdonítója sem került a falu szájára.

Károgó János azonban mégis szomorú volt: Hamarmaris Julis nem vállalta a bálon, mindenki előtt, hogy szívesen lenne az ő felesége, nyilván nem szereti őt. Okos volt azonban János, tudta, hogy ilyen bánatot csak valami hasznos és érdekes elfoglaltság enyhíthet egy időre. Ilyen a gombaszedés.

A gombaszedés érdekes, mert a gomba elbújik. Nem tudni miként csinálja ezt, azon kívül, hogy felveszi olykor a rejtő színét, barna gomba barna földön nem feltűnő. Vörös földön az volna, de a legtöbb föld nem vörös, vagy, ha vörös, nem erdőben van. Meg a bokrok is menedéket adhatnak a gombáknak, mert a bokor alá bújt gomba nem olyan feltűnő, mint amelyik nyíltan kiáll magáért. Így van ez valahogyan a gombaszedő és gombát nem szedő emberekkel is.

A gombaszedés egyébként a Sors- és a Természet ismeretét kívánja. Esőben nem jó gombát szedni, mert egyrészt az ember elázik, másrészt a gomba az eső alatt nő az esőtől, ezért a gombaszedést eső utánra célszerű halasztani, akkorra, amikorra a gomba már megnőtt. Továbbá, ha az ember kis kosarat visz magával, akkor az irigy Sors igen sok gombát találtat a gombát keresővel, hogy ne legyen a gombák egy részét mibe tenni, viszont, ha nagy kosarat visz, akkor meg a Sors kevés gombát találtat a gombaszedővel. Ilyen rosszindulatú a Sors!

Igen, de Károgó János nem akármilyen legény volt. Túljárt a Sors eszén! Egy nagy kosárba beletett egy kis kosarat.

Persze, a Sorson nehéz kifogni. Nem gombát találtatott Jánossal, hanem, gizgazos tisztás közelében, egy elhagyott erdei kutat. Ám csak akkor jött rá, hogy mibe esett, amikor már benne volt a kútban.

A kút fenekén csücsült, a saját fájó fenekén, és kútba esett házassági reményére gondolt. Lám, szerelme, Hamarmaris Julis nem akar feleségül jönni hozzá! Nem akar Károgó Jánosné lenni…

Jól tudta ezt János?

Nem tudta jól, inkább nagyon is rosszul, mert ezzel egy időben egy asszony, meg egy leány szövetkezett az ő legényléte ellen. Az asszony János édesanyja, Klári Néni volt, asszonynevén Károgó Károlyné, a leány meg Hamarmaris Julis, aki így boldogtalankodott:
- Ó, én mutogatni való szamár! Ha megvallottam volna szerelmem, azt mondtam volna, hogy minden vágyam az: Károgó Jánosné legyek, akkor most a fejem se fájna, meg a szívem sem!

Klári Néni átölelte a leányt:
- Ne itasd az egereket, Julis, mert megvetően néz majd rád a macska! Én tudom, amit tudok, szeret téged a János fiam, ha nem szeretne, akkor nem ette volna meg ma reggel mind a palacsintát, bánatában, amit neked szántam. Most elment ez a János, ha megjön, majd elejtek előtte egy-két szót az érdekedben, de úgy, mintha csak véletlenül ejtettem volna el!

Ez alatt az erdei kút nem csinált ugyan költőt Károgó Jánosból, de azért kicsikart belőle valami bánatosan kacifántosan pántosat:

Itt ülök a kútban, a kútbeli búban..
Fent a vadgalambok az búgják rá: - Úgy van!
Nem jó kútban lenni, nem jó búban lenni,
kútba esett legényt nem szeret ám senki!
Itt halok meg éhen, vagy szomjan e kútban,
mert e rejtett kúthoz járhatatlan út van..
Ha a Zsiga cigány éppen erre járna,
holt testemre hullna hegedűnótája…

Hát hogy mi minden meg nem történik olykor!

A gazzal benőtt erdei kút felé hónapszámra nem járt senki, most meg ki bámult le Jánosra fentről? A Zsiga cigány!

Zsiga cigányra nem lehetett rosszat mondani, mert nagy tekintélye volt a cigánytelepen. Ő tulajdonképpen egy barna bőrű cigány arisztokrata volt: nem lopott, csak lopatott. Bárkinek elhúzta a nótáját, aki megfizette, csak kicsit sokat kért fizetségért. No, szóval, - de ezzel semmi rosszat nem akarok mondani Angyalvárófalva barna bőrű lakosaira! - kicsit haszonleső lett volna, ha nem lett volna nagyon az.

Zsiga lekiáltott a kútba:
- Mit csinál Károgó Úr abban a kútban?

János visszakiáltott:
- Azon tűnődöm, hogy már meguntam itt a kilátást nézegetni, és segítenél-e kimásznom, ha kapnál egy darab szalonnát?

- Én akár ingyen is kihúzom a Tekintetes Urat, ha kapok egy oldal szalonnát, néhány szál kolbászt, meg egy disznósajtot, egy-két elnyűtt nadrágot, amit a Tekintetes Úr már úgysem hord… Hányas lába van a Tekintetes Úrnak? – tudakolta Zsiga.

Károgó János a tapintatosan kért dolgokból egyelőre csak az oldal szalonnát ígérte meg.

Utóbbi hiba volt, mert erre Zsiga elkezdett futni hazafelé, hogy megbeszélje a dolgot a feleségével. Időközben azonban eszébe jutott, hogy az asszony nagyon fél a csendőröktől, és az ilyen félős asszony anyagi dolgokban nem jó tárgyalópartner, viszont eszébe jutott: Hamarmaris Julis szerelmes ebbe a Jánosba, hiszen éppen az ő feleségével jövendöltetett a leány magának holtig tartó boldogságot, hűséges férjet, meg három gyönyörű gyermeket.

Utóbbi okból irányt változtatott, és inkább Julis háza felé futott. Ott magára öltötte az izgatottság köpönyegét, és először annyit izzadt csak ki, hogy János nagy bajban van, lehet, hogy ő rémeket lát, de ha Julis adna neki egy oldal szalonnát, akkor talán eszébe jutna a rémek lelőhelye.

Így Zsiga kapott egy oldal szalonnát, két szál kolbászt, majd a történet továbbmesélése után egy kicsit kopottas pakli kártyát, de csalni azzal is lehet, három mérsékelten elnyűtt szoknyát, amit be lehet valahol cserélni gatyára, meg egy tajtékpipát, amit Julis sohasem használt, mert nem dohányzott, de a pipa gazdája valamikor, pipás hangulatában, elvesztett.. Ezt követően a leány már összeszedte a történet keze és lába mellé az események fejét is, felmászott a padlásra, lehozta a kötéllétrát, és elindult a kútba esett legény férjjé avatására…

Kellemes nóta szűrődött ki a kútból, még mielőtt Julis odaért volna. Örömmel hallgatta:

Szívem, te Julis, elveszlek úgyis, bár nevem muris, - légy az enyém!
Lábad, ha látom, gyönyörű álom, derekad várom, ölellek én!
Ha ring két kebled, kettős szerelmet vall be, Te Szépség, e költemény!

Julis lenézett a kútba. Ketten ültek ott, János, mellette meg egy igazi úrnak kinéző cilinderes ember, akiről, miután meglengette Julis előtt cilinderét, kiderült, gróf Hetyehutyay Kazimír, földbirtokos és operett szerző.

Azt mondta a különös úr:
- Nem is tudta, Kisasszony, hogy jövendőbelije nótaköltő is, nem csak derék, jómódú földműves? Megműveljük ezt a szép honi parlagföldet, ha kell, hát faekével is! Olyan kultúra lesz itt, hogy csak na! Még a vadkender is megszelídül, ha eljárhatja a csárdást! Én szerzem a zenét, leendő férje a dalszöveget írja majd, Sanyi, a törpe, pedig..

Itt a cilinderes úr elkiáltotta magát:
- Sanyi!

Egy csinosan ízléstelen, zöldbe, sárgába, veresbe öltözött törpe rohant elő a fák közül, kötéllétrával. Leengedte a kútba. Felmászott a gróf, felmászott János.

Meglett az esküvő. Meglett a lakodalom. Meglett a boldogság. Megjöttek a gyerekek. Megjött a siker. Operett helyett, igaz, egy dalbetétes vígjáték született, de azért az sem volt kutya! Hű, de szép is volt, amikor Búbrabugyray Maca elénekelte benne a „Mocskos macskám, szeretlek!” című dalt, amelyben ki-be ugrált a hetyke vidámság, ilyen szép sorokkal:

„Mocskos macskám, merre tekeregsz?
Nyávogj egy dalt, arról, hogy szeretsz!
Miénk lett már minden háztető,
húsos fazék, s rajta a fedő..
Bamba bámul: hát ezt is lehet?!
Nincsenek itt lehetetlenek!
Mocskos macskám, Éden ez a lét!
Gyere, együnk malacpecsenyét!”

(2018)

A képen:
Kecskeméti barackpálinka, Guus Bosman felvétele, forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/20/Palinka.jpg
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!