Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1376
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2018-12-10
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (195)
-Egyéb prózai alkotások (425)
-Mese (203)
-Dalszövegek (1)
-Gyermekrovat (Versek) (14)
-Versek (535)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2018-09-20 18:06:12
Megtekintve: 24
Tűnődés a Tízparancsolaton
A Biblia Tízparancsolata (interneten: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%ADzparancsolat) sok tekintetben rokonszenves számomra, mint ahogy a Biblia legtöbb erkölcsi tanítása is. Ettől még ne tekintsen senki hívőnek, - csak annyi igaz: a Bibliát az emberiség egyik alapvető művének tartom. Persze, a Kommunista Kiáltványt is (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kommunista_ki%C3%A1ltv%C3%A1ny). Utóbbinak internetes címe: https://www.marxists.org/magyar/archive/marx/1848/communist-manifesto/index.htm).

Mindkettőt Olvasóim figyelmébe ajánlom. Sok emberre ráfér mindkettő tanulmányozása!

Attól, hogy nem vagyok hívő (bibliai értelemben) még számon kérhetem magamtól: miként is állok én a Tízparancsolat követelményeit illető magatartásom tekintetében.

Szeretem előre venni a tízből azokat, amelyeknél a számadás az én esetemben könnyebb.

Ilyen a 7. parancsolat: NE LOPJ!

Nem loptam, nem lopok.

Miért? Hát egyesek (vagyis majdnem mindenki) szerint azért, mert ostoba vagyok: egy országban, ahol ilyen sokan lopnak egy másik, csak az nem lop, akinek…

Hát, igen, elismerem, nagyon hatott rám gyermek- és ifjúkorom, meg a további idő, - és hiába jött el az 1989-es rendszerváltással másfajta, elfajult idő, én nem akartam becsületrendszert váltani. Tudni tudtam volna, de akarni nem akartam.

Miért?

Nos, ezt nem tudom magamnak száz százalékig megmagyarázni. Sőt, még kétharmadosságig sem. Lehet, hogy Isten parancsolt rám, lehet, hogy egy Eszme. Esetleg az Eszme volt az Isten. Sőt, szerintem az utóbbi. Furcsa, különc Eszme!

A „NE LOPJ!” parancs betartása sok anyagi kárral jár, meg egyéb kedvezőtlen dolgokkal. Utóbbiak között még a legkisebb az, hogy az embert kiröhögik. Egy ilyen korrupt országban a „NE LOPJ!”?! Hát, igaz, ami igaz, tényleg nevetséges… Mégis betartom, bármennyire is betartanak nekem!

Van azonban a „NE LOPJ!” parancs betartásának egy mámorító része is.

Gondolják csak el, Olvasóim! Egy országban, ahol annyi mindenki lop, és a tolvajoknak annyi cinkosa van, annyian elnéznek nekik mindent, és még, ráadásul, annyian (akiket pedig ők loptak meg!) rájuk szavaznak…

Nos, igen, ott sok mindenkit le lehet nézni… A lenézés ugyan erkölcsileg nem szép tulajdonság, de, ha maholnap szinte nincs olyan, akire fel lehet nézni, mert fent lopnak, lejjebb is lopnak, és lent meg az a sok cin kos, akarom írni cinkos, meg hatökör…

Így lesz érthető a megérthetetlen!

A 9. parancs: „FELEBARÁTOD HÁZASTÁRSÁT NE KÍVÁND!”. Ezt, bátran állíthatom, messze túlteljesítettem (bár a „ne kívánd” túl kemény követelmény, hiszen a kívánás az ösztönök lelki terméke).

Nem kérek azonban érte glóriát, annak ellenére, hogy kevés magamhoz hasonlóan mértéktartó embert ismertem e 9. parancsot illetően.

Miért nem kérek glóriát?

Több okból. A legfontosabb ok: nekem nagyon könnyű volt ezt betartani. Feleségem gyönyörű, kedves, szerető, - és hűséges feleség! Mi a csudának kellett volna nekem egy ilyen csodálatos feleség mellett még valakinek (akár felebarátom, akár félig se barátom) a felesége?!

Azt viszont el kell ismernem, hogy másoknak, sokszor, ez kegyetlen isteni parancs lehet, ha a feleségük külalakra csúnya, de még lelki bel tartalmára nézve sem szép, és a férjét… Vagy, ha az illető agglegény, és felebarátjának felesége szép és nagyon kívánatos… Persze, esetleg ilyenkor fel lehet mondani a barátságot, de hát a „felebarát” a nem barátra is vonatkozik…

Hozzáteszem: azért sem kell glória, mert a glóriák nagyon leértékelődtek… Még a brit királyi családnál is… Mi minden történt ott is, meg történik…

A 8. parancs betartása is könnyű volt számomra: „NE HAZUDJ, MÁSOK BECSÜLETÉBEN KÁRT NE TÉGY!”.

Egy országban, ahol, érdekből vagy érdek nélkül, merő nyájegyüttérzésből, vagy szórakozásból, annyian hazudnak, - ott én csak azért is nem hazudok! Mások becsületében sem teszek kárt (megint csak azért is!), hiszen itt már alig törődik valaki a saját becsületével, az ország becsületével, nemzete becsületével és sorolhatnám… Annyian károsítják a saját becsületüket, de még hozzá hányan, ott fent, minden becsületüket elvesztették! Mi szükség volna itt rám, mint becsületkárosítóra? Csak azért is az IGAZAT mondom, becsülettel!

Persze, az nem igaz, Olvasóim, hogy az IGAZSÁGOT olyan nagyon szeretik. Én már abban is kételkedem, hogy egykoron Mátyás király annyira szerette, de a mondásból annyi igaz: Mátyás király meghalt, ez kétségtelen. Persze, ez is valami, mert vannak mondások, amelyekben még ennyi igazság sincsen.

A 10. parancs: „MÁSOK TULAJDONÁT NE KÍVÁND!”.

Hát, a fentiek után, belátható: engem ez sem érint, erényeimet illetően, negatívan.

A technikai szerkezeteket (még ha sokmilliós értékű autó is) utálom, mert a műszaki cikkekkel mindig hadilábon álltam, de utóbbiak voltak a hadat üzenők. Palota nem kell, park sem hozzá, mert nem kívánok kertészkedni, de még az is idegesít, ha a környezetemben füvet nyírnak azokkal a lármás nyírógépekkel. Háziállatok? Ugyan, kérem! Nagy az Isten állatkertje, van abban akkora birkanyáj, annyi kecske, annyi eltűnt káposzta, annyi tyúkeszű tyúk, annyi ostoba liba, annyi hírlapi kacsa, - és sorolhatnám. Sőt, még Sorosozó hatökrökből sincs hiány, azokból is tizenkettő egy tucat, - és hány tucat van!

A 6. parancs: „NE PARÁZNÁLKODJ!”. Ez nálam, hiszen már a 9. parancsnál utaltam a körülményekre, szóba sem jön, akinek ilyen gyönyörű, kedves, szerető, hűséges felesége van… Itt-ott, így az ARCKÖNYVBŐL (FACEBOOK), azonban kitudódik egy és más, ez is ráz, az is ráz, és nincs póráz, ami féken tarthatná…

Az 5. parancs: „NE ÖLJ!”.

Ez inkább az ellenségeimre vonatkozik, azoknak kellene abbahagyniuk az ötletes öldöklést. Bár a halál, elismerem, nagy, hatékony gyógyszer az élet ellen, és amennyiben holnap én már nem élnék, mert… Emeld csak fel tőröd, bátran, Te is, fiam, Brutus, még ha én nem is voltam bíborba öltözött császárod sohasem!

Csak hát abban a bizonyos országban, ahol oly szerény hajlékkal vagyok hajléktalan, sokan ölnek, sok mindennel, nem csak bizonyos tárgyi eszközökre kell gondolni… Lelki eszközökre is… Isten, ha volnál, még Te is megsokallnád ezt a háború nélküli öldöklést! Akkor a háború egy fokkal mégis becsületesebb… Én nem ölök, engem csak ölnek. Szólj rájuk Isten, ha létezel! (Persze, nem fogsz rájuk szól, mert Te is félsz tőlük! Megértelek!)

A 4. parancs: „APÁDAT ÉS ANYÁDAT TISZTELD!”.

Teljesítettem, tiszteltem. Apámat mindenképpen, Anyámat is, kivéve, amikor Anyám házi kényszermunkára akart fogni… Ám sokszor kifogtam rajta, kiszöktem a kertbe.

Hát idáig jól állok a dologgal erkölcsileg (igaz, talán éppen ezért nagyon rosszul), - viszont most már jön a fekete leves?

A fekete leves nem jön, - az már 1989-el megjött!

Ettől függetlenül a Tízparancsolat másik három parancsát is teljesítettem!

1. parancs: „URADAT, ISTENEDET IMÁDD, ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!”. Tekintettel arra, hogy az Uram az Eszme (és az Eszmének megfelelő Párt) volt, ezt is teljesítettem. Már Matyi Bácsi idején elítéltem a „klerikális reakciót”. Még most is teljesítem, amikor az Eszme átmenekült a Jövőbe. Ám tudom: visszajön majd, ha ez már rajtam, - személyileg – nem is segít.

2. parancs: „ISTEN NEVÉT HIÁBA NE VEDD!”.

Kijelentettem: nem vettem hiába. Az ötvenes években sem, amikor Matyi Bácsi volt az osztályharc vezére, mert én öntudatos DISZ-titkár voltam (a DISZ jelentése: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dolgoz%C3%B3_Ifj%C3%BAs%C3%A1g_Sz%C3%B6vets%C3%A9ge).

Felvilágosítottam a hívő népet, és nem rajtam múlott, hogy az eredménye e felvilágosításnak eléggé mérsékelt lett, az utóbbi évtized is megmutatta.

Megjegyzem azonban, hogy napjainkban Isten nevét, a hírek szerint, manapság is sokan nem hiába veszik a szájukra, hanem nagy hasznot húznak belőle, legfeljebb erkölcsi szempontból e szájra vétel erősen kifogásolható, - de ki törődik ezzel manapság? Sem a pap, sem a papné, sem a szerzetesek, sem a köntös alatt szerzők, sem a hívők, - de még a hitetlenek sem kételkednek eléggé abban, ami kétségtelenül a Pokolba vezető út lesz, ha az a Pokol nélkülözni is fogja túlvilágiságát, ám megtalálja szokott történelmi evilágiságát.

3. parancs: „AZ ÚR NAPJÁT SZENTELD MEG!”

Igen! Minden vasárnapot megszenteltem, igaz, nem a templomba menéssel, de a megszentelésnek igen változatos formáit ötlöttem ki. Volt egy légpuskám is, - és hány madárkát küldtem a Mennyországba Assisi Szent Ferencnek, legyen nyája ott is, prédikáljon neki! Olykor, ha lehetett, még a hétköznapokból is igyekeztem vasárnapot csinálni.

Mindig szerettem az állatokat. Assisi Szent Ferenc is szerette. Ő egy derék szerzetes volt.

Ám – hozzá kell tennem – nem minden szerzetes derék. Bár a derékbőségek különböznek. Azt a szerzetest azonban, aki Isten 8. parancsát (NE HAZUDJ…!) oly látványosan nem teljesítette és nem teljesíti, nem szeretem, mert Édenről szónokol ott, ahol az Éden szembetűnő hiánya… No de még Vele szemben is lovagias voltam, megírtam neki, figyelmeztetésül, A Szerzetes Úr c. versem (interneten:
http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46410). Más is elolvashatja, ha meri, és nem inkább a levest meri, hússal együtt, a húsosfazékból – saját magának.

Ilyen jól állok a Tízparancsolattal.

Jó volna, ha többen követnének. Vagy inkább el akarnak küldeni nagykövetnek oda, ahol…? Ó, hagyják azt a sok követ, meg tudok halni ezek nélkül is!

(2018)

A képen:
Mózes átveszi a kőtáblákat. Az egyik dombormű Lorenzo Ghiberti Porta del Paradisójáról (Firenze, Battistero, 1425-1452), forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%ADzparancsolat#/media/File:Gates_IMG_4396.JPG
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!