Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1876
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-05-30
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (566)
-Mese (259)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (808)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2018-09-25 12:30:10
Megtekintve: 144
Kamu hírek, - avagy hogyan szerezhetünk magunknak könnyen ellenségeket?
Vannak emberi és embertelenségi szükségletek. A magyar nem élhet ellenségek nélkül. A nóta szerint volt olyan magyar, aki muzsikaszó nélkül sem élhetett („Nem élhetek muzsikaszó nélkül…!” Ld. Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. vígjátékát, interneten: http://mek.oszk.hu/01400/01432/01432.htm), minél közelebb jött a tragédiás végjáték, a darab annál kapósabb lett). Utóbbi mulatós urak mára átalakultak, a muzsikus cigányok nagy bánatára, mert más muzsika szól, még ha lényegében sokszor majdnem ugyanaz is. Persze, most is vannak olyan cigányok, akik kimuzsikálják a nagy bankókat, csak már nem a földbirtokosok, meg a katonatisztek pénztárcájából, hanem… Honnan is?

Utóbbit a nagyátlag magyarok nem tudják, mert 1. gondolkodni nem tudnak, nem is akarnak, 2. beszélni bizonyos dolgokról nem akarnak, de még hallani sem, 3. írni pedig még kevésbé, hiszen az írás gyakran a sírás rokona, továbbá a honukba látogató liberális külföldieknek büszkén szemébe vágják azt, amit Petőfi Sándor írt, nekik, de nem dicsekvésre:

„Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!”
(A magyar nemes, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/amagyarn.htm).

No de hagyjuk most azokat az ország muzsikás zenés cigányokat, hadd cigánykodjanak Sargentini Asszonnyal! Nézzük meg inkább, hogy szerette-e, szereti-e Isten a magyarokat?

Azt, hogy szerette-e, Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszban. Hát, ha ezt szeretetnek nevezzük… Meg az utána következő két évszázadban Isten még erre is rálapátolt. Ha ugyan Ő volt, és Kölcsey nem tévedett… Meg még mindig lapátol. Lehet, hogy ez az „isteni szeretet”? Akkor már csak azon kellene eltűnődnünk, hogy mi lehet az „isteni nem szeretet”…

A magyar harcias nép, lételeme a Harc, ezért kell neki az ellenség, mint a betevő falat kenyér. Hát, igaz, ami igaz, - ezt tényleg meg is kapta Istentől! Ha mást nem is, - ezt igen!

A tatárok derekasan harcias ellenségek voltak, igaz, a tatárjárás nem tartott sokáig, de addig, ameddig tartott, a tatárok tényleg jártak. Azt a magyar időszakot tatárjárásnak nevezik.

A tatárok azonban félmunkát végeztek, mert az erdőkbe, nádasokba menekült magyarokból azért később kitelt újra a megfogyó népesség.

Isten azonban továbbra is teljesítette a magyarság ellenség utáni vágyát: bemutatta a török hadakat, de később, mikor a törökök, másfél évszázad múltán, megunták ittlétüket, a fosztogatásokat a németekkel pótoltatta, mint szövetséges ellenséggel. Az első világháború vége után pedig oda ajándékozta a magyaroknak Trianont, hogy legyen okuk az úri „sírva vigadásra”. Még egy sor olyan ellenségnek kinevezett bűnbakot is mellékelt Trianonhoz, akiknek lényegében semmi közük nem volt Trianonhoz, sőt… Az ilyen bűnbak-ellenség a legcélszerűbb ellenség, csak le kell törni a szarvát… Ott volt a liberálisan polgári Károlyi Mihály, meg azután a Kun Béla vezette vörös időszak…

Ki a magyar legalkalmasabb ellensége?

Ezt nem tudják, Olvasóim, - de én megsúgom Önöknek:
- A MAGYAR!

A magyar magyarnak a legalkalmasabb ellenség, mert, ha nem távozik külföldre, akkor mindig kéznél van. Nem kell érte külföldre menni! Könnyű továbbá kinevezni ellenségnek, különösen, ha 1. nem ellensége a magyaroknak, hanem esetleg még jót akarója is, továbbá 2. árucikké is átalakítható, és akkor marhavagonban is szállítható.

Itt vannak például a magyar zsidók. A magyar urak a vidéki zsidókat (még a vidéki zsidó urakat is, az Egyenlőség nevében) eladták a második világháborúban annak a bajszos germán úrnak, Dolfi Bácsinak. Dolfi Bácsi csak mérsékelten tudta hasznosítani őket, mert rossz szokásuk az élettáboraikban ott is megmaradt: enni is akartak. Ez növelte a rájuk fordított germán költségeket.

Egyes utódaik már szinte elfelejtették ezt, és komoly képpel nyilatkoznak az Európai Unióból idelátogatóknak: ITT, MAGYARORSZÁGON, NINCS MÁR ANTISZEMITIZMUS!

Tényleg nincsen? Hát erre most ne térjünk ki, Olvasóim, mert ez, amit írok, csak egy kis tárgyilagos írás, és nem szeretem, ha közben röhögtetnek! Maradjunk komolyak!

Én megértem a ma fent levő magyarokat! Megérteni megértem, ha nem is szeretem őket. Hol lehet leginkább elrejteni a lopott cuccokat, a holttesteket, a holt esteket (és félholt nappalokat)? A Harc zavaros forgatagában a Harcmezőn, a hevesen vérmessé lett Vérmezőn, az Ökörmezőn, ahol…

A HARC, - ezt Szálasi, az elmebajához végsőkig kitartó félrevezető Nemzetvezető is igazán tudta: a magyarság egy jelentős részének az a Szent Agyarság, tudatosan, vagy tudat alatt, amelyik mindig bedobható. Üsd, vágd, nem apád! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!

Isten ma is bőven ad ellenséget a fent levő magyaroknak, hogy a lentieket szórakoztathassák. Ott van a „bűnös város” (BRÜSSZEL), ott van az ENSZ, amelyik nem mindig arra mensz, amerre a magyar parancsolja neki, az amerikai dollármilliárdos (SOROS), aki nem szegény, és ráadásul véleménye sem egyezik egyben-másban a most fent levő (de máshová való) magyarokkal, sőt még – micsoda arcátlanság! – véleményét közli is a világgal! Persze, Soros is megjavulhatna, és ha az utolsó dollárját is önként odaadná annak a szegény csórinak, akinek egykori elődjét Arany János oly előnyösen szerepeltette a Nagyidai cigányokban… Most jut eszembe: írtam is erről A nagyidai cigányok, - és a divattá vált cigánykodások címmel (interneten: http://www.vilagszinvonal.hu/index.php?option=com_myblog&show=Lelkes-Miklos-A-nagyidai-ciganyok---es-a-divatta-valt-ciganykodasok.html&Itemid=301). Ám Arany János elbeszélő költeményét (A nagyidai cigányok, interneten: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/nc01.htm) mindenképpen célszerű elolvasnia még annak is, aki ismeri… Nagyon időszerű!

Na, rendben, - de mit ígértem? Valami aranyat érőt, nem azt, amit a nagyidai cigányok rejtettek el kritikus szemek elől a vár pincéjében, ahol az OLAF nem is vizsgálódott, mert az a szag…

Azt ígértem: megtanítom Önöket, Olvasóim, a fentieknél is könnyebb ellenségszerzésre! A saját tapasztalatomból!

Igaz, ma már Magyarországon, meg a magyarságon belül, lassan mindenki mindenkinek…

Mégis: én azt tapasztaltam, hogy a legkisebb jót akarás is visszaüt, ellenségeket teremt e túlzottan harciassá lett honban. Két hölgynek is javasoltam azt a megdöbbentő dolgot: bizonyos feltett anyagoknál meg kellene jelölniük a forrást. Mindkettő iszonyúan mérges lett. Mindkettőjüknek nevük említése nélkül is írtam (eredeti hozzászólásom mellett), nyilvánosan, egyiküknek legutóbb Erkölcs és jog, egy vérig sértődött hölgy, meg a „fűben-fában orvosság” címmel (interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=480534725777199&set=a.111397106024298&type=3&theater). Még lájkolni sem merte szinte senki!

Nem lehet, hogy túl sok gyávát szült ez a sok Harc? Nem lehet, hogy Núbia egykori párduca csak úgy szüli manapság a gyáva nyulakat, annyira, hogy azon Berzsenyi Dániel, ha feltámadna sírjából, sírva fakadna?

Igen, manapság a legkulturáltabban kifejezett másfajta, szemlátomást jót akaró vélemény is, ellenségeket teremt…

Most, amikor a Facebookon a „kamu hírekről” olvasok, ha mindenki ellenségemmé lesz, akkor is megírom: más a szólásszabadság, amit védeni kell, és megint más a fontos közérdekű kérdéseknél jelentkező tudatos hazugság, mások alávaló megtévesztése. Jogilag is, erkölcsileg is. Kamu hírekről, persze, a Facebookon jelen levő nem tudhatja a megosztásnál, hogy a hír nem igaz, így erkölcsileg nem vétkes, - de az, aki a hírt hamisította, kreálta?

Ezt a helyzetet szerintem rendezni kellene! Jogilag is, a gyakorlatban is!

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/snow-p%C3%A1rducok-leopard-nagy-macska-50359/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!