Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1619
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-10-17
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (198)
-Egyéb prózai alkotások (504)
-Mese (220)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (19)
-Versek (672)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2018-10-13 10:28:58
Megtekintve: 104
Kalmárok
A kalmár kissé régies szó a kereskedőre. Már gyermekkoromban sem nagyon használták, kereskedőt mondtak helyette.

Én sem használtam akkor, de ma néha igen, versekben, mert romantikusnak találom.

A kereskedő, mint foglalkozás, nagyon sokféle embert rejtett és rejt. Gyermekkorom legérdekesebb „kereskedője” a régiségeket, használt holmikat eladó és vevő ószeres volt. Néhány évig – ritkán ugyan – fel-felhangzott az utcákon a hangja:
- ÓSZERES! ÓSZERES! Ó, SZERESS!

Nem szerettem volna ószeres lenni, mert nem szeretek nagy zsákot cipelni a hátamon. Egyébként kicsit sem. Az ószerest viszont kedveltem. Barátságosan erős hangja volt.

Ám a „jeges”, bár az lovas kocsin szállította a jeget, és a bakról kiabálta: - JEGES! JEGES!, kevésbé nyerte meg gyermekként a tetszésem, mert nem volt szépen csengő hangja, inkább kissé érdesen károgós. Vettünk, persze, nyáron, időnként, jeget, mert a régi hűtőszekrények nem árammal működtek, hanem, legalábbis mifelénk, jeget kellett tenni beléjük, hogy hűtési feladatukat teljesítsék. Meg maradt a kerti kút vize, mint bizonyos dolgok, így italok hűtési lehetősége.

Gyermekkorom „legigazibb” kereskedője J. Bácsi volt, fűszer- és csemegeboltjában. Nevét kiírhatnám, hiszen semmi rossz emlékem nincs róla, és csak az a rejtély maradt: bárány bundába felöltözötten egy télen. fejemen azzal az utálatos kucsmával, miért dobáltam meg a lányát hógolyókkal, amikor még nem is voltam serdülőkorban, és a lány semmit sem vétett ellenem? Igaz, nem tudtam a kislányról, hogy kinek a lánya, utóbbi azonban, úgy látszik, engem valahonnan ismert, és bepanaszolt a szüleimnél (de a hógolyózáskor ezt a bepanaszolást kilátásba helyezte, így nem a hátam mögött tette). Szüleim e rejtélyes cselekvésem miatt szóbeli feddésben részesítettek.

J. Bácsi fűszer- és csemegeüzletét azonban jól megfigyeltem, és később, egy rajzbeli házi feladatnál, erről is vízfestékes képet készítettem. Ezt igen jónak tartottam, és biztos voltam benne: ötöst kapok rá. Ám valami kisördög rávett: még több képet is fessek, a házi feladat túlteljesítéseként. Egyik kép, amit nem soroltam a sikerültek közé, a Gellérthegyet ábrázolta, elmosódott szürkésfehér szikláival. Kissé impresszionista volt. Erről egyből felismertem: nem jó alkotás, mert nem realista, ami a kor minimális követelménye volt akkor, - művészileg.

Nem mindenki volt azonban aznap szorgalmas, így másnap kiderült: több osztálytársam egyetlen képet sem készített, mert verekedni sokan szerettek, ám rajzolni csak egy-kettő. Utóbbi házi feladat hiányosok meglátták: nekem több festményem is van, a felesleget elkunyerálták. Az egyik osztálytársamnak az értéktelennek gondolt vízfestményt adtam oda, ami a Gellérthegyet ábrázolta.

Itt jött be a meglepetés (életemben nem először és nem utoljára). Rajztanárunk (ismert festőművész) a Gellérthegyről készült képért osztálytársamnak ötöst adott, viszont a fűszer- és csemegebolt képéért, pedig az sokkal realistább volt, nekem csak négyest. Azok közül, akik feleslegesnek látszó műveimből kaptak, egyik osztálytársam hálából vigasztalni próbált, mérsékelt sikerrel.

J. Bácsinak azonban (már valamivel előbb, vagy valamivel utána?) talán több oka volt a boltja miatti szomorkodásra, mint nekem az ötös helyetti négyesért, és az én esetemnél még realistább. A nagykereskedők és középkereskedők boltjai után a kiskereskedőkét is államosították.

Utóbbi államosításokat helyeseltem, hiszen az egyik legnagyobb magyar költő, Csokonai Vitéz Mihály, már 1794-ben így írt:

„ Bódult emberi nem, hát szabad létedre
Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre?
Tiéd volt ez a főld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.
Mért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é már egymástól mind megkülönözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezet elűle.” (Az estve, interneten: http://mek.oszk.hu/00600/00636/html/vs179403.htm).

Igen, az államosításokat akkor helyeseltem, és az akkoriakat ma is helyeslem, csak az, mit távolról sem helyeslek, 1989 után történt: egy csoport e kis országban (igaz, tekintélyes érdek klientúrával) magát az államot is visszamagánosította, privatizálta. Hát ez meg is látszik ezen a magánállamon, - még ránézni is rossz!

Persze, azért a történelmi múltban sem lehetett minden kereskedőt teljesen egy kalap alá venni, amire József Attila is rámutatott. Van olyan kereskedő, aki nagyon csal, és van, amelyiknél csak egy kis foltocska árnya vetül a mérlegre. Az előzőről írta a Költő, 1933-ban, hogy különösen vigyázni kell vele:

„Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.” (Vigasz, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/vigasz.htm).

Persze, a „kutya szőre”, mint „inkább-gyógymód” is megjegyzendő az idézetből, mert e nagyeszű magyarságból oly sokan bízzák újabban bőrük kereskedőre, hogy a magyar gyógyászat hamarosan a kutya szőrére is rá fog szorulni, nem csak a fűimádó ember bükkfakonokságú népies tanácsaira…

Ám volt olyan kereskedő is, aki szinte félig-meddig proletár volt, róla írta a Költő 1932-ben:

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
- az adó hosszú, nagy a bér -
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petróleumért?” (Mondd, mit érlel…, interneten: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/monddmit.htm).

Hát igen, igen, szomorú az, ha valaki hiába számol többet a petróleumért, de hát József Attila idején is kapitalizmus volt, 1989 után is megint az lett, és, ha a mindmáig kiderítetlen olajbotrányra gondolok, hát az nem volt éppen egy kis petróleumos ár csínyecske, de meg a mérleget sem söpörte le Justitia hölgyasszonyság a mérlegéről… Mennyit söpörtek viszont be, és kik? Milyen párti is volt az a Justitia? Ja, hogy az sem derült ki… Meg utána abból a sok pénzügyi botrányból… Ja, hogy ez senkit sem érdekel fent azok közül a nagy hazafiak közül, akik még Kölcseytől is örökbe kölcsönvették azt a… Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország! Meg határaidon túl is mennyi szép szék, székely kapu, meg mit is kapott székely, csak szép széket és szép kaput? Meg mi után kapkod úgy? Nem lehet, hogy abból is túl sokat kapott, amit a Tisza Pista úgy tartalékoltatott, hogy nem csak az elsőben, meg a másodikban volt belőle dögivel, de még most sincsen hiány belőle, olyannyira, hogy attól a nacionalizmustól egy becsületes magyar hányhatna? Még akkor is, ha székely magyar…

Hát igen, igen, eszembe jutott a múlt, az elfelejtett Nagy Kalmárokkal!

Azzal a fehér lovas Tengerész Kalmárral, akinek az uniformisa alatt a magyar nép egy részét is milyen jó áron eladták! Bár az valójában cserekereskedelem volt, cserebere, itt van Erdélyből egy darab, itt van a Felvidékből, itt van a vissza, - de adtok érte egy vidéki néprészt abból a bizonyos fajból, fajtából? A Bajszos megvette, de kapott hozzá egy megverhető, megsemmisíthető hadsereget is. Isten segítségével a hadsereg meg is veretetett… Meg is semmisült… Na, ja, persze, de ti azért elégedettek vagytok, ott, ahol nem kellene … Szerintetek itt most nincs olyan Anti, csak Szemitizmus, Anti nélkül? Nem kellene valamiféle antidotum ez ellen a tévhit ellen? Nagy iskolázottságotok mellett azt sem tudjátok, hogy miként kellene kinéznie egy tudományos vizsgálatnak? Az - kimutatná! Vagy elbűvöl benneteket is egy sárga színű nemesfém?

Én nem veszem egy kalap alá az összes kereskedőt. Részben azért is, mert nincsen akkora kalapom, másrészt azért, mert pillanatnyilag kalapom sincsen, csak sapkám.

Nem! Van becsületes kereskedő is, manapság is, csak, ugye, az ember nem tudja az illetőről: becsületes-e? Meg a kereskedő sem tudja a vevőről ugyanezt… Hát, ha becsületes kereskedő szolgálná ki a becsületes vevőt… Ja, hogy akkor nem volna kereskedelem, csak feketepiac? Az meg ijesztő, az Ördög is fekete, a Piac is…

Hát… Nem tudom… Lehet ennél a Mai Piacgazdaságnál valami, ami még feketébb?

Különben, igaz, unalmassá válna csődbemenés nélkül a budapesti utcakép… Mindig ugyanazok a boltok, évről-évre… Ha egyik sem menne csődbe, akkor miből gazdagodna a kereskedő honpolgár? Rossz volna nézni ugyanazokat a bolti cégtáblákat… Esetleg évekig…

Én tulajdonképpen szeretem a kalmárokat, de csak az olyan becsületeseket, akik még a hazájukat sem hajlandóak eladni, és tisztességesen hadtáposak…

Hát, igen, az ilyen szeretet romantikus dolog, költői… Nem ennek a kornak való… Itt most ilyen szeretetre nem lehet építeni, de majd jön egy másik kor, előbb kő kövön nem marad, utána azonban jön a romeltakarítás… Megszokott dolog…

Ezek a mai nagykereskedők is… meg nagy gyárosok… a nagypolitikában is, amelyik olyan gnóm törpécske… Itt van a kormány nagy gyáros, konzultáció gyáros… Hát az a szégyenletes selejt, meg az árusítója… Van, aki az ilyesmit meg is írta (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420, de egyébként a facebookon is, még ha face ott sincs: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=468016007029071&set=a.111397106024298&type=3&theater). Persze, az érintettek meglapulnak, mint… Érthető, nem szeretik, ha megérinti őket az igazság, hiszen nem azért hazudnak akkorákat, hogy az igazság diadalmaskodjon, hanem…

Mégis: van olyan kereskedő, akit szeretek. Például az egyik mesémben is van,
A varázsló boltocskájában (http://artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=45658), varázslatok ad történetekért cserébe. No, igen, a mesémben ott van, de ez a világ, ez az ország, sajnos, már túlságosan elvarázsolt, másképpen, mint azt a józan ész és jószívű szív…

Eltűnődöm. Ha kalmárnak kellene lennem, - lennék?

Lennék. Bizonyos feltételekkel. Kiírnám a cégtáblára TÖRTÉNELMI IGAZSÁGOK BOLTJA. Önköltség: minimális, hiszen az áru, vagyis a sok történelmi igazság, meg bölcsesség, ott van a könyvekben, dokumentumokban. Meg én is írtam fele se tréfa igazságokat az EJNYE-BEJNYE TÖRTÉNELMÜNK című írásomban (https://harmonet.hu/psziche/7626-lelkes-miklos:-ejnye-bejnye-tortenelmunk.html). Az adója azonban nagy volna egy ilyen boltocskának, - és amit kapnék! Persze, mártírokra is szükség van…

Jönnének-e a vevők az ilyen bolthoz?

Hát, jönnének, bolthoz igen, de boltba nem, azok, akik megpillantanák a cégtáblát (amit nem lepleznék, hiszen célom nem a leplezés, hanem a nagy hazugságok leleplezése, a nép felvilágosítása, már, persze, ha létezik még nép), ijedten elfutnának, még a boltba való belépés előtt. Nem egy tele gatyával tenné ezt, hiszen az, aki előzőleg tele bankzsákkal…

Persze, persze, kinézegetnék a bolt ablakán, mert mulatságos a nyárspolgár, aki inkább pecsenyéjét akarja sütögetni, meg nyársra szúrni azt, aki…

Miután a kis nyárspolgárok, a nagy nyárspolgárok előzetes határozott figyelmeztetésére és hathatós fegyelmezésére, boltom előtt elfutottak, és a tér üres, - akkor sem unatkoznék igazság-kereskedőként. Verseket írnék, ezekben feltámasztanám Mátyás királyt, hogy lássam: az Ő halála okozta-e az Igazság sírba kerülését, ahogy a népnek nevezett mondogatás tartotta, tartja?

Utóbbit egyébként boltocska nélkül is megtehetem.

Meg is tettem. Itt közlöm a végeredményt: NEM MÁTYÁS KIRÁLY HALÁLA OKOZTA AZT, HOGY AZ IGAZSÁG ODALETT. Sem Magyarországon, sem a nagyvilágban.

Mi okozta? No és mit kellene tenni az Igazság feltámasztásáért, érvényesítéséért?

Ezen, javasolom, gondolkozzanak el, Olvasóim! Még akkor is, ha Nemzeti Történelmük Nemzeti Főparancsnoksága oly hatékonyan védi Önöket mindenfajta Gondolkodás ellen, és a szájukba-szemükbe teszi is azt, ami az érdeke – NEKI… Amitől még a mennyezet is…

(2018)

Az illusztráció forrása: https://pixabay.com/hu/piac-elad%C3%B3-utcai-%C3%A1rust-kijelz%C5%91-2097760/
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!