Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1782
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-02-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (202)
-Egyéb prózai alkotások (548)
-Mese (237)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (757)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2018-10-28 10:34:05
Megtekintve: 118
Nacionalizmus, - megtévesztők és megtévesztettek
Egy cikket olvastam az egyik napilapban, az érdekes primitívséget szokásosan felmutató jobboldali Magyar Időkben (Balázs D. Attila: A magára hagyott város, interneten: https://magyaridok.hu/velemeny/a-magara-hagyott-varos-3597002/). Nem szeretek mások háta mögött irkálni, az a jó, ha az olvasó rögtön ellenőrizheti az eredeti közleményből azt, amit írok a feltett, közölt anyagról, ezért jelölöm meg annak internetes címét.

Ez a magára hagyott város, amelyről a cikk szól, Romániában van, Ady Endre egykori városa, Nagyvárad. Az írás nagyobb része méltatlankodás amiatt, hogy Romániában, Nagyváradon, miként ünnepelték, milyen pompával, a románok Erdély és Románia egykori egyesülését. A cikket, mint a napilap úgyszólván majdnem minden közleményét, amelyiknek témája ezt lehetővé teszi, áthatja a magyar nacionalizmus „nemzeti” szellemisége. Azt lehet kiolvasni a cikkből: a román uralom tönkretette Nagyváradot, amelyik, egykor, a magyarságnak köszönhetően, de szép, virágzó város volt!

Az igaz: egy időszakban, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Nagy-Magyarországon, Ady idejében, a legtöbb magyarországi városhoz képest, Nagyvárad valóban betöltött bizonyos mértékben haladó szerepet is, Adynak és a hozzá hasonlóan vélekedőknek, meg a város fejlődését kívánó polgároknak köszönhetően. Ezt a múltat azonban nem volna szabad a nacionalizmus zsibvásárán, népbutító céllal, eltúlozni. Ady Endre, újságíróként, Egy kis séta című cikkében (interneten: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/AdyProza-ady-prozaja-1/1-kotet-4/ujsagcikkek-1897-szeptember-261901-majus-8-5/397-egy-kis-seta-1989/) 1901-ben miként írt a Nagyváradi Friss Újságban a nagyváradi „kanonok sorról”? Meg magáról Nagyváradról?

Elolvasták? Ady háromnapi börtönt kapott ezért a bátor igazmondásáért.

A fenti napilapban 2018. október 25-én megjelent cikk egyébként, azon kívül, hogy semmi jót nem mond a mostani Nagyváradról, és az ott élő románokról, továbbá kicsit odavág az RMDSZ-nek (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) is, és néhány odadobott kijelentést elsüt a „Trianon után a magyarok ellehetetlenítéséről” (konkrétumok nélkül), valójában egy primitív kis írás, olyan, amelyikből tizenkettő egy tucat e napilapban is, és jellegzetesen a magyar jobboldali médiában is, beleértendően a közösségi internetes fórumokat.

Ám el kell gondolkodni a nacionalizmusról, mert véleményem szerint ez a legnagyobb időszerű veszélye Európának is (benne Magyarországnak is, Romániának is), - és a világnak is. Ez a nacionalizmus gyengíti Európát, a világot, és egy új világháború veszélyét is jelenti.

A nacionalizmus (amelyik eleinte haladó, újat, jobbat hozó eszme volt a polgári forradalmak idején) a 20. században két világháborúban okozott tragédiát Európának és az egész világnak. A magyar nemzetnek is. A magyar nacionalizmus éppen úgy, mint más nemzetek nacionalizmusa káros és veszélyes. Írtam erről már a fentebb említett napilap egyik rövid, de nagyon jellegzetes másik cikkére történt hozzászólásomban is (Hozzászólás Bayer Zsolt A keresztekről c. írásához, interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46425).

A nacionalizmus egy társadalmi réteget szolgál ki, elsősorban annak érdekeit tartja szem előtt, más társadalmi rétegek kárára, és a nemzet többségének, végül szinte teljes egészének, kárt okoz, vagy egyenesen borzalmas tragédiát. A megtévesztők főleg azon réteg köréből kerülnek ki, amelyet a nacionalizmus kiszolgál. Ehhez azonban hozzá kell tenni: a megtévesztettek is tömegével válhatnak megtévesztőkké, bár nekik nem érdekük a nacionalista szájalás és magatartás. Már Petőfi felismerte: a nép nagyszerű, mikor Népként viselkedik, de a „népből” könnyen lesz csőcselék.

A Kiegyezés utáni 19. századi „úri magyar világ” féktelen nacionalizmusának valódi haszonélvezői a magyar uralkodói osztályok voltak (az „urak”), sokkal kevésbé a „középosztályok”, és gyakorlatilag a szegényebb magyar néprétegek, a tömegek az elnyomottjai. No és elnyomottjai, valamilyen mértékben társadalmi helyzetüktől függetlenül, a magyarországi románok, szlovákok, szerbek és más nemzetiségek. Tisza István diktatúrája még az uralkodó osztályok egyes csoportjai számára sem volt rokonszenves, - az, amit ma a jobboldali pártok nacionalizmusa Tisza István (és politikája) dicsőítésére végez, az Magyarország és a magyarság szégyene! Természetesen az is, amit ebben a mai időszakban ez a nacionalizmus a Horthy-korszak dicsőítésére végez, miközben a tárgyilagosság legalapvetőbb elemeire sincsen tekintettel!

Sajnos, a nacionalizmussal szembenálló magyar nemzeti erők még igen gyengék. A magyarság nagy része nem tanult múltjából, saját történelméből. Utóbbinak több oka van, vannak olyan okok, amelyek a múltbeli magyar nacionalizmus továbbélő gyökereivel kapcsolatosak, hiszen a 20. századi nacionalizmus és „keresztény kurzus” megváltozott formában ugyan, de tovább él, hol a felszínen, hol a felszín alatt, - valamint a nemzetközi helyzet alakulásában az 1980-as évek vége óta, és más tényezőkben találhatóak meg ezek az okok. Fontos ok az is, hogy a nacionalizmus felszításával („Megvédünk, Magyarország!”) el lehet terelni a tudatlan tömegek figyelmét az ország belső bajairól, erkölcsi és jogi visszaéléseiről, botrányairól, eltűnt pénzekről, ezt a hatalom a múltban is felhasználta, a jelenben is felhasználja, ilyen céllal is. Természetesen nem csak Magyarországon!

A magyar nacionalizmus jellegzetes termékeit láthatjuk a 2018. évi magyarországi parlamenti választások időszakában a jobboldali kormánypártok „nemzeti kormánykonzultációiban”. Ezek gyakorlatilag a magyarság nacionalista félrevezetését szolgálták, és megdöbbentő számomra, hogy a magyar értelmiség soraiban szinte senki sem akadt, aki erőteljesen rámutatott volna erre, vagy rámutatna. Ilyen „konzultációkért” még egy szakdolgozatos egyetemistára is rá kellene pirítania oktatójának, konzulensének, - és egy kormány esetében ezek Magyarország, a magyarság szégyenei, ennek megértéséhez nem kell más, csak józan ész, mint ezt Legális kormány, illegális kormány c. írásom is tartalmazza (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46420, a facebookra is feltettem: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=468016007029071&set=a.111397106024298&type=3&theater).

A magyar nacionalizmus 20. századi bűneiért, persze, a ma élő magyarok nem felelnek, nem éltek akkor. A nagy bűnösök, meg a kisebb vétkesek közül már senki sem él. Ám a múlt bűnöseinek, vétkeseinek mai dicsérete, vagy akár a volt bűnök, vétkek elhallgatása, - maga is bűn, vagy vétek. Ez, persze, minden nacionalizmusra vonatkozik. A román, szlovák, ukrán, szerb vagy más nemzetek nacionalizmusára is. A nacionalizmusok egymásból is táplálkoznak. Jól látni ezt a Magyar Idők c. jobboldali, nacionalista, „nemzetieskedő” napilap esetében is,
alig-alig van utalás közleményeiben valami dicsérendő dologra, ami a határokon kívüli, a magyarsággal együtt élő nemzetekre vonatkozik. Az 1989 előtti magyarországi szocialista társadalmi rendszerre is csak rosszat szokott írni, ami szintén arra mutat: a nacionalista jobboldal nagyon messze került a múlt tárgyilagos megítélésétől. Ez, persze, lényegéből következik.

Visszatérve a mai Nagyváradról szóló fenti cikkre, és tágabb vonatkozásban a romániai magyarságra, a hátterét illetően igen beszédes adat: a 2014. évi magyarországi parlamenti választásnál a szavazni ment magyarok 95 %-a (!) a jobboldali magyar kormányra szavazott. 2018-ra nem találtam ilyen adatot, de valószínűleg hasonló lehetett az arány. (Ugyanakkor a romániai választásokon a szavazásra jogosult magyar nemzetiségűek nagy része rendszerint el sem megy szavazni, pedig szavazhatnának magyar nemzetiségű jelöltre, vagy, ha a román jelöltet látják alkalmasabbnak, akkor akár, megfontolás után, a románra is. Ez is beszédes annak, aki becsületesen gondolkodik!)

A magyar nacionalizmus a magyarság kárára van más szomszédos országokban is, éppen úgy mint az anyaországban. Erről szól többek között „Kárpátalja, - magyar nacionalizmus, ukrán nacionalizmus” c. írásom (interneten: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=483130725517599&set=a.111397106024298&type=3&theater).

Abba kellene hagynia ezt a múlttal és jelennel történő becstelen és veszélyes játékot minden nemzetnek! Hidakat kellene kiépíteni más nemzetek felé. Egy „nyelvtörvény” esetében, miközben nem csak jogos, de hazafias kötelesség is rámutatni arra, ha egy ilyen (vagy más) törvény a magyarokkal szemben méltánytalanságot tartalmaz, mégis az a legfontosabb: biztosítja-e, hogy több magyar tudjon Romániában románul, Szlovákiában szlovákul, Ukrajnában (Kárpátalján) ukránul, Szerbiában szerbül? Az ott élő magyaroknak éppen a fentebb említett „hidak” kiépítéséhez ez nagyon szükséges volna. Ugyanakkor a másik oldalról is elő kellene segíteni, hogy, egyes földrajzi területeken, a magyarokkal együtt élő más nemzetek körében, a magyar nyelv ismerete is terjedjen.

Összefogásra volna szükség azok körében, akik készek a nacionalizmus ellen küzdeni, amelyik minden nemzetnek kárt okoz, és a polgári demokratikus társadalmat is gyengíti, gyengíti az Európai Uniót, és a humanista törekvéseket a világon.

Ilyen összefogás azonban nem épülhet túlzott illúziókra. A polgári társadalmi rend nem egy erkölcsileg magasabb szinten álló társadalmi rend, ha összehasonlítjuk a szocialista társadalmi renddel, hanem sokkal alacsonyabb. Ám termelékenységét illetően, és az erő szempontjából ez a döntő (nem csak a fegyverekre kell gondolni!), a polgári társadalmi rend (kapitalizmus) magasabb szintű. Utóbbi miatt léte történelmi szükségszerűség mindaddig, ameddig a nemzetközi helyzet nem tesz lehetővé egy új, nagy előrelépést a világban.

Ami a polgári (liberális) baloldal megerősödésétől várható, az egyelőre egy humanistább (nem humánus, hanem csak emberségesebb!) világ, és ezen belül a világ ügyeinek kissé tisztességesebb rendezése, a szabadságjogok kissé nagyobb tisztelete. A polgári baloldal hívei ugyanis nem angyalok, hanem a nacionalizmus híveinél magasabb erkölcsi fokon állók ugyan, de nem léphetik át saját árnyékukat. Ám ott, ahol a jó nincsen, mert nem is lehet, ott a kisebb rosszat kell választani, amelyhez közelebb van a jó. Utóbbi okból szavaztam és fogok rájuk szavazni. Ezt már többek között a 2014. évi magyarországi választások idején megírtam Melyik ördögöt válasszuk? címen, több pontban meg is indokoltam (interneten: http://polusonline.blogspot.com/2014/04/lelkes-miklos-melyik-ordogot-valasszuk.html).

Itt most annyit fűznék hozzá: a liberális baloldal, szerintem, akkor lenne hatékonyabb a magyarság körében, ha 1.) felhagyna értelmetlen, öngyilkosságra hasonlítható torzsalkodásával, amit elvi különbség nem indokol, mindegyik parlamenti párt „polgári”, a polgári demokratikus társadalmi rend (kapitalizmus) talaján áll, 2.) felhagyna azzal a bátortalan magatartással (virágnyelven kifejezve), amelyik fél a nacionalizmust elítélni, holott a nacionalistáktól szavazatokat nem várhat, 3.) propagandájában a magyar társadalom elemzésére épít, és nem bíz szinte mindent valamiféle erkölcsi „közfelháborodásra” (megítélésem szerint Magyarországon kb. másfél-kétmillió ember él a nacionalista népbutításból, tehát mintegy a magyarországi lakosság egyötöde, vagy közel egyötöde, e társadalmi réteg a jelenlegi kormánypártok valamilyen módon lekötelezettje, tehát nincs szó arról, hogy néhány vagy néhány tucat emberről van szó), továbbá 4.) következetesebb felvilágosító tevékenységet folytatna, elmagyarázná például a „haza” fogalmát, rámutatna arra: a magyar szépirodalom klasszikusai (KÖLCSEY, MADÁCH, VÖRÖSMARTY PETŐFI, MIKSZÁTH KÁLMÁN, MÓRICZ ZSIGMOND, ADY ENDRE és mások) bátran bírálták mindazt, amit – joggal – károsnak tartottak a haza szempontjából, elmagyarázná, példákkal, a nacionalizmus tetteit, 5.) felhagyna azzal, hogy ennek is, annak is a bírálatába belekap, de azután elhallgat róla, az időszerű események bírálata mellett az összefüggéseket feltáró, áttekinthető anyagokra is szükség volna, például a 2018. évi magyarországi parlamenti választások során a határon innen és túli szavazások visszásságainak együttes bemutatására, mert az emberek – közmondásosan ismert – könnyen felejtenek, és nem minden felejtő érdek-felejtő.

A nép, - az nép. Fentebb említettem már: a népből könnyen lesz csőcselék, erre Az apostol c. elbeszélő költeményében is rámutatott. Számos példája van annak a 20. századból is, hogy miként formálta ki a jobboldali magyar hatalom a csőcseléket az egyszerű, megtévesztett emberekből. Nem kellene félni ennek bemutatásától, egy népen belül sokféle ember, társadalmi réteg van. Erre példaként említem Zsidók c. versem (interneten: https://www.poet.hu/vers/90538). Nem aratott tetszést a zsidók körében sem, pedig éppen az antiszemitizmus ellen szóló költemény. Ám nem tetszésért írok, hanem azt szeretném, ha az emberek gondolkodnának. A zsidók is, a nem zsidók is, - és nem volna a magyarság körében ilyen iszonyú mértékű a gyávaság, a múltat és a jelent tekintve egyaránt.

Mondjuk ki: nagy a magyarság körében a gyávaság, becstelenség, meglapulás. Ez sokaknál indokolt önvédekezés, mert a magyarországi jobboldali hatalom valamilyen mértékű bosszújától tartanak, ha kiállnak az igazság, a becsület, az emberiesség mellett. Ha kiállnak hazájuk igazi érdekei mellett. Nemrég írtam Meglapulók címmel egy verset (interneten: http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2473&o=work&detail=46467). Ez a meglapulók egyik rétegéről, a „kis becstelenekről” szól. Meglapulásuk oka változatos, de ezek meglapulások, hallgatások „tipikus” kategóriákra oszthatóak.

ÖSSZEFOGLALÓAN:
1.) A nacionalizmus elleni küzdelem a magyarság (és minden nemzet) igazi érdeke.
2.) A hazájukat szerető magyaroknál (határon innen és túl) becsületbeli kérdés, hogy a tisztességesebb polgári demokráciát akaró pártra (pártokra) szavazzanak minden választásnál.
3.) Az Európai Unió nemzeteinek érdeke, hogy az Uniónak egy erős vezetése legyen, ezért az EP képviselők választásánál olyan pártok jelöltjeire szavazzanak, amelyek a nacionalizmussal szemben állnak (a jogos nemzeti érdekek védelme nem nacionalizmus, ezt az Európai Unió vezetése sem tartja annak, hanem, mint például a Sargentini-jelentés is megfogalmazta Magyarországot illetően (az interneten magyarul: https://szabadmagyarszo.com/2018/09/06/a-sargentini-jelentes-hivatalos-szovege-magyarul/ egy tisztességesebb polgári demokratikus társadalmi rend igénylése.
4.) A polgári demokratikus liberalizmus híveinek (és pártjaiknak) tanulniuk kellene a történelmi múltból, rádöbbenniük elkövetett hibáikra, és azokat – amennyire a lehetőségeik megengedi – ki kellene javítaniuk.

(2018)

A képen:
Bárdossy László Sztójay Döme berlini követtel és a Gestapo főnökével, Heinrich Himmlerre 1941 novemberében, a felvétel szerzője ismeretlen, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1rdossy_L%C3%A1szl%C3%B3#/media/File:B%C3%A1rdossySzt%C3%B3jayHimmler_1941.png
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!