Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1876
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-05-26
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (566)
-Mese (259)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (808)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2019-01-18 17:08:02
Megtekintve: 158
Semmelweis Ignác, - megbecsüli Magyarország vagy inkább szégyent hoz rá?
Semmelweis Ignácról (https://hu.wikipedia.org/wiki/Semmelweis_Ign%C3%A1c), - ahhoz képest, hogy felfedezése milyen nagy horderejű volt a világ, az emberiség számára, - viszonylag kevés szó esik Magyarországon. Amerikában (Chicagóban) Semmelweis szobra ott van a világ tíz legnagyobb orvosának társaságában (bár a „világ legnagyobb orvosai” kifejezés tág fogalom) (http://semmelweis.hu/hirek/2015/01/13/2015-semmelweis-ignac-eve-fokuszban-az-orvostudomany-egyik-legnagyobb-alakjanak-eletmuve/).

Magyarországon formálisan jelen van Semmelweis emléke (többek között szobrokban, emléktáblákban, emlékkönyvekben, egyetem és más intézmények nevében), de kétlem, hogy az emberek emlékezetében eléggé ott van. Ám, ha Semmelweis élne, utóbbit szerintem nem hiányolná, - másokért küzdött olyan szenvedélyesen, nem a saját hasznáért, dicsőségéért.

Magyarország főleg két módon lehet értelmesen és erkölcsösen hű Semmelweis emlékéhez:

1.) a reális lehetőségek figyelembevételével igyekszik egy megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani a lakosságnak (tehát nem a lehetetlenre gondolok!), amibe többek között az egészséges életmódra való nevelés-oktatás, az egészség kulturális ismeretterjesztés is beletartozik,

2.) igyekszik olyan megbecsülést adni az utóbbi célért dolgozóknak (küzdőknek), amire Semmelweisnek nagy szüksége lett volna, de korában nem kapta meg eléggé, vagyis igyekszik a közcélt és magáncélt összehangolni.

Semmelweis a közcélért olyan szenvedélyesen dolgozott, ami nem várható el másoktól, bármilyen becsületesek, szorgalmasak. Erre ráment az élete, egészsége. Dr. Szám László (orvos és költő) 1968-ban Semmelweisről írt Tékozló c. nagyon szép versét így fejezi be:

„Hát érdemes volt lelked tékozolni?
Arcod felett idők korbácsa zúg.
Anyák mosolya mindenütt a Földön
fényét nem vesztő, kéretlen tanúd.” (Vallomások a gyógyításról, Medicina, 1973.)

Méltóan őrzi Magyarország, a magyarság Semmelweis emlékét, a fentebb megjelöltek szerint?

El kellene ezen gondolkodni, mindenkinek!

Én is elgondolkodtam rajta most, ismét, hogy újra kezembe került az, amit 2006-ban az alábbiakban írtam. Most még időszerűbb, fájdalmasan az!

„Neves történész előadását hallgattam minap, Semmelweisről. Közismert, hogy az orvos történelem nagy alakja, akit jó ideje már az Egyesült Államokban is így ismernek el, a klórvizes kézmosás és más rendszabályok révén az általa vezetett szülészeti osztályon sok anya életét mentette meg a gyermekágyi láz megelőzésével, - amíg megmenthette.

Eredményeit statisztikai adatainak példamutató, szakszerű elemzésével támasztotta alá, és bár a tudomány akkori szintjén, a "mikrobiológiai korszak" előtt, az oki összefüggést nem tudta a kórokozó kimutatásáig igazolni, de az általa megjelölt, a boncolások után a nem fertőtlenített kézzel a szülőnőkre átkerülő "bomló szerves anyagok” kifejezéssel közel jutott az oki magyarázathoz.

Az előadás érdekes és értékes volt, de hirtelen felkaptam a fejem, amikor az előadó feltette a kérdést: miért nem ismerték el szélesebb körben Semmelweis eredményeit, miért álltak ki oly kevesen mellette? No, gondoltam, talán ugyanazokat az okokat fogja megemlíteni, amelyek egybeesnek az én véleményemmel?

A rendkívül művelt előadó igen sok példát hozott fel arra, hogy Semmelweis korában is nagyon keveset tudtak még a fertőző betegségek terjedéséről. Ez kétségtelenül egyik fontos tényező abban, hogy Semmelweis eredményeit, jogosan, kétkedéssel fogadták, én is, addig is így gondoltam.

Az is közismert, hogy Semmelweis nemhogy "diplomáciai érzéket" mutatott volna nézetei terjesztésénél, hanem hihetetlen szenvedélyességet, majd az elutasítókat ostorozó kirohanásokat tett, az elmebetegség határáig, végül talán azon is túl.

Az előadó megemlítette a nagy felmentő érvet erre, hozzátéve, ha kell erre egyáltalán felmentés: az orvos történelem e nagyja az Anyákat, az Életet védte.
Ez mind igaz, - de csupán ennyi Semmelweis életének, sorsának, sikerének és kudarcának fő tanulsága?

A hallgatóság megelégedett ennyivel, ami, persze, korántsem volt kevés így, ragyogó példákkal illusztráltan. Hozzászokott, hogy "nagy emberekről” rendszerint ne egykori hús-vér valóságukban halljon, olvasson, hanem úgy, ahogy lényüket különböző korok társadalmi "elitje" átformálta, dicsőítve azt, ami érdeke, mély hallgatás mellett arról, ami nem, vagy azt csak felszínesen, mellékesen, "szőrmentén" említve. Sok példát hozhatnék erre, de inkább rábízom az olvasóra az erről való elmélkedést.

Semmelweisre utóbbi - legalábbis amennyire életét a szakirodalomból én ismerem, illetve eredményeivel összefüggésben - valószínűleg nem vonatkozik.

Ám vonatkozik a kor társadalmára, az emberek gondolkozására, hiszen Semmelweis statisztikai elemzéssel alátámasztott módszerét a gyermekágyi láz megelőzésére igenis ki kellett volna próbálniuk azoknak is, akik - jogosan - a vélt oki összefüggést nem fogadták el. A józan ész legalábbis ezt parancsolta volna, hiszen egyszerű, könnyen megvalósítható, mindössze csekély kényelmetlenséget jelentő módszerről volt szó, és nagy volt a tét a másik oldalon. Lehetetlen nem látni a korabeli ismerethiányon túl a hierarchikus gőgöt, beképzeltséget, irigységet, a másik eredményének indokolatlan lebecsülését, amely Semmelweis sorsához hozzájárult. Javaslatainak nyilván nem mindegyik ellenzőjét vezette ez /vagy jelentős mértékben ez is/, de sokakat, "vitapartnerei" közül, úgy gondolom, igen.

Nem nehéz megtalálni ezt a "terhes, rossz örökséget" a mában sem. Félelmetes hidak feszülnek múlt és jelen között, amelyeken ma is átjárnak hozzánk múltunk rossz szellemei, hogy uralkodjanak.

Uralkodnak is!

Semmelweis sorsában az is benne van, amit néhány évvel ezelőtt Századok c. versemben megemlítek /nagyobb történelmi panoráma keretében/:

"Semmelweisre károgott gúnya-had.
Beleőrült. Meghalt. A hódolat
sokára jött csak, kényszer hozta kegy
során az "Anyák Megmentője" lett,

majd torkok bőgtek "kutya Szerbiát"
/nem ismerős az elbutult világ?/.
Hány életbe került, bölcs magyarok,
az, hogy látókat vezettek vakok?"

(2006)

A képen:
Semmelweis 1860-ban, ismeretlen szerző műve, forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Semmelweis_Ign%C3%A1c#/media/File:Semmelweis_Ign%C3%A1c-001.png
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!