Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1679
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-12-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (200)
-Egyéb prózai alkotások (532)
-Mese (221)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (22)
-Versek (698)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2019-06-22 17:37:18
Megtekintve: 50
A szerencsés ördög
Ha valakit szerencse ér, mások, akik talán irigylik is kissé (vagy nagyon) a szerencséjét, azt mondják rá: ördöge van! Lehet, hogy van is olykor, és az ördöggel cimborál, de ezt a legtöbb ördöggel cimboráló személy nem bolond bevallani.

Ám lehet az ördögnek is szerencséje?

Lehet, persze, - de balszerencséje is.

Egy pokolbeli ördög, Patás Patándi, sok mindent jól csinált. Jól evett, jól aludt, jól piszkolta a többi ördögöt, mikor piszkolta, sőt, a semmittevéshez is nagyon értett. Mégis balszerencsés volt egyszer, és ez az alvással függ össze.

No, nem az ő alvásával elsősorban, bár az is közrejátszott, hanem a Pokol Fejedelmének, Kavarniakarom Szarvamvagyonnak az alvásával, mert a nagyszarvú fejedelem egyik éjjel nem aludt jól. Patás Patándi alvásával csak annyiban volt hiba, hogy az aludni nem tudó ördögfejedelem meglátta: milyen jól alszik ez a Patándi, - de még horkol is, húzza a lóbőrt!

Az, aki nem tud aludni, sokszor nem kedveli az alvókat. Bűnbakot keres: ki a bűnös abban, hogy ő nem tud aludni?! Ez gyakori emberi-ördögi tulajdonság.

A pokolkirály tapintatosan felébresztette Patás Patándit, de már az a patásan tapintatos rúgás is rosszat sejtetett. Ráordított:
- Te még egy rosszembert sem hoztál a pokolba a Földről, te jószívű átokfajzat! Szerezz egy zsákot, fel a Földre, hozd a rosszembert, mert megjárod!

Szegény Patás Patándinak arra sem volt ideje, hogy elgondolkodjon, mert tényleg, eddig nem hozott egy rosszembert se a pokolba, igaz, nem jószívűségből, hanem merő lustaságból, - hát akkor most hányról hazudja azt: hozott?

Az ördögfejedelem némileg kegyes volt hozzá: még kétszer tapintatosan belerúgott, de az, előzővel együtt is, mindössze csak három.

Ám most mit tehetett szegény felébresztett ördög? Csak annyi jutott eszébe: megy a Pokoli Kincstár kincsőrzőjéhez, és kér tőle a Földön való utazáshoz aranypénzeket, meg gyémántokat.

A kincstár őrzőjének elmondta a dolgot, hogy mivel bízta meg őt a fejedelem. Ez igaz is volt, csak az nem, amivel megfejelte: az aranypénzek és a gyémántok. A kincsőrző Görbeszarvú Gödörész kételkedett is utóbbiban, és ráripakodott:
- Hol van róla az írás?!

Patás Patándi már majdnem zavarba jött, de eszébe jutott, hogy a fülében sátorozó bolhákat egy összecsavart papírlapocskával próbálta kiutasítani a hallójáratából. Odanyúlt, és megtalálta ezt az írásnak alig nevezhető papírdarabkát. Kihúzta, és diadalmasan kiáltotta:
- Itt van!

Görbeszarvú Gödörész nem tudott olvasni, de ezt ravaszul nem vallotta be, hanem azt mondta:
- No, tudsz olvasni? Hadd lássam: írástudó vagy-e? Mennyi van rajta?

Patás Patándi sem tudott olvasni, de most már nem jött zavarba, hanem azt mondta:
- Kimérem magam az aranyakat és gyémántokat, mert a fejedelem azt mondta: az ügy maradjon halálos titokban!

Mindjárt ki is mért magának mindkét bő torkú zsebébe, a tarisznyájába, meg a gatyájába ménkű sok aranypénzt és gyémántot.

Ezt követően kiválasztott magának a mellékraktárból egy nagy zsákot, mert így okoskodott:
- Törpe rosszembert nem hozhatok, mert az átok fejedelem kevesellheti, és visszazavar egy másik törpéért…

Feljött a Föld felszínére ez a Patándi, de itt jutott eszébe: embert már látott a pokolban, mind jajgatott a forró vizes üstben, - de miről lehet megismerni a rossz embert? Ott is jajgat a rossz ember?

Beüvöltött ez az ördög az egyik házba:
- Van itt rossz ember? Bújjon elő!

Abban a házban éppen a bíró lakott, Zsebkiforgató Kelemen, akit a legnagyobb betyárok is előre megsüvegeltek, mert, ha nem tették, akkor semmi jó nem várt rájuk, de még a nyavalya sem kerülte el őket. Nagyobb zsivány volt ez a Kelemen, mint ők, de csak a háta mögött mertek tréfálkozni vele, mert, ugye, a falnak is füle van, csak nem mutogatja. Olykor így dicsérgették a bírót, mármint a háta mögött:
- Ügyes ez a Kelemen, jelszava: „Elemelem!”.

Zsebkiforgató Kelemen azt látta, mert éles szemű volt: egy ördög áll előtte. Gondolta: most vigyázni kell, mert bíró is lehet síró!

Patándi kérdésére azt mondta:
- Ebben a faluban csak egy rossz ember van: Szorgalmas János. Azt mondta, hogy minden ördög megéri a pénzét! Annak az embernek tizenkét rossz gyermeke van, meg tizenkét hold földje! Vidd el őt. A tizenkét hold földjének én majd gondját viselem. Minek neki a tizenkét hold föld mellé annyi gyerek is? A gyerekeket beadom az árvaházba, a tizenkét hold földet örökbe fogadom. Jó lesz így?

Az ördög elégedett volt a bíró magyarázatával. Tényleg! Gyerekből is tizenkettő, földből is tizenkét hold! Túlzás! Hálából ez a Patándi csak tapintatosan rúgott bele a bíró vicsorgó, nagy kutyájába, ám az már ettől is madarat játszott, átrepült a szomszédba… Mesélgette is másnap Mocsoládi Néni, de nem hittek neki, bár egyébként hívő falu volt az. Még az is eljárt a kocsmába, aki a templomba csak nagyritkán, mert hitt abban: borban az igazság.

Szorgalmas Jánosnak elmondta az ördög: nagy kitüntetés éri, mert nem kell gyalog mennie a pokolba, hanem ő fogja vinni oda a hátán, mint arra érdemes rosszembert.

A gyerekeknek nagyon tetszett az ördög, majd szétszedték örömükben, hogy egy ilyen érdekes bácsival játszhatnak, akinek még szarva is van. Az ördögnek utóbbi kevésbé tetszett, mert a gyerekek nagyon lármáztak, rámásztak, az ördög tarisznyájába is belenyúlkáltak, ezt-azt kivettek belőle, igaz, de a szomszéd néni koszos macskáját viszont beletették.

Azt mondta Szorgalmas János az ördögnek:
- A bíró fején találta a szöget, mert én tényleg leértékeltem az ördögöket a jóság tekintetében. Örülök, ha elviszel a pokolba, mert azt hallottam, hogy ott télen is fűtenek, ingyenesen. Hanem tudod-e mi az új regula, vagyis szabály? A határon, ha nem előbb, mindenkit megállítanak, igazolást kérnek tőle, ha az illető ördög: valódi ördög-e? Ha igazolja, hogy valódi, akkor átengedik, a rosszemberes zsákkal együtt. Ha nem tudja igazolni, hogy valódi ördög, akkor bezárják a várba, örök várakoztatásra.

Ám adok neked egy tanácsot, ami nem kerül neked semmibe, hiszen ez a tizenkét jó gyerek már az összes aranyat és gyémántot elvette tőled, úgysem tudnál fizetni. Toronyiránt, a falutól nem messze van egy huszárlaktanya. Menj be, ne törődj a veres ruhába öltözött huszárokkal, hanem csak üvölts rájuk:
- ADJATOK ÍRÁST ARRÓL: VALÓDI ÖRDÖG VAGYOK, MERT HA NEM, AKKOR ÚGY ÖSSZEVEREM VALAMENNYIETEKET, HOGY APÁTOK, ANYÁTOK SEM ISMER RÁTOK! Verekedni csak tudsz, hiszen ördög vagy!

Az ördög szeretett verekedni, és ménkű erős is volt. Elment azzal a holtbiztos gondolattal, hogy visszajön az írással: ő valóban ördög.

No de olyan világ volt a Földön, hogy még az ördög sem lehetett mindenben holtbiztos!

Hát estére vissza is jött. Kicsit levertek a gőgjéből a laktanya huszárjai. Nem mintha nem kaptak volna ők is eleget, de, hozzá kell tennem, a laktanya huszárjai a kardlapokkal is kenegették az ördögöt, egy ember parancsára, aki kapitánynak nevezte magát. Írást végül nem kapott, csak erős kioktatást: az ellenséget verheti, parancsra, annak apját, anyját is szidalmazhatja kedvére, ha azt parancsolják, de egyébként jobb, ha befogja a száját, különösen akkor, ha magasabb rangú katona áll előtte.

Azt mondta Szorgalmas János az ördögnek:
- Adok neked egy tanácsot, nem kérek érte aranyat, gyémántot, mert azokat már ez a tizenkét jó gyerek elvette tőled, egyszerűen csak nem szeretném, ha kudarcot vallanál. Az erdőn túl vagy egy kikötő, abba holnap egy nagy hajó érkezik, reggel siess a kikötőbe, ugorj fel a hajóra, és üvöltsd oda félelmetes hangon: - ADJATOK ÍRÁST ARRÓL: VALÓDI ÖRDÖG VAGYOK, MERT HA NEM, AKKOR ÚGY ÖSSZEVEREM VALAMENNYIETEKET, HOGY APÁTOK, ANYÁTOK SEM ISMER RÁTOK, DE MÉG A HAJÓTOK IS ELSÜLLYESZTEM! Verekedni csak tudsz, hiszen ördög vagy! Ne félj, a matrózoknak csak karja van, kardja nincsen!

Szót fogadott az ördög, de megint nem volt szerencséje. Az igaz, hogy sok matrózt tett harcképtelenné, de van egy mondás: „Sok lúd disznót győz”. Nem tudom ugyan, hogy a sok liba hányszor győzedelmeskedett disznó felett, de annyi kiderült, hogy az ördög ezúttal sem járt sikerrel. Állítólag ezt mondta az ördögnek a hajóskapitány, miután egy fához kötöztette Patás Patándit, vasláncokkal:
- Baromi erős fickó vagy, fiam, ha egy kocsmában ütöttél volna így szét a legényeim között, szóváltás után, semmit sem szólnék, csak leütnélek ezzel a vasdoronggal, ni, látod? Ám jól jegyezd meg, ez a hajó, a TÁTOTT SZÁJÚ BÁLNA az én édes gyermekem, és aki ezt a hajót el akarja süllyeszteni, az megbánja!

Az ördög végül gyökerestől kihúzta a fát, egy darabig maga után húzta a vasláncon, de később megszabadult ettől a kolonctól is.

Az ördög, - ördög, de Szorgalmas János kicsit megsajnálta.

Azt mondta neki:
- Te már kezdesz olyan rossz bőrben lenni, hogy aggódom, illetve aggódnék, ha jó ember lennék. Tudod mit? Teleszedjük a zsákod azzal az igen kemény szikladarabokkal, amelyek a Sárkányhegy oldalában vannak. Azok a Pokolban is nagyon értékesek, mert akinek ilyet vágnak a fejéhez, hát az foghatja a fejét, még ha ördög is. Vidd el a Pokol Királyának, szíves fogadja, talán még írást is ad arról: te valódi ördög vagy, patkósan patás. Ha beválik a dolog, akkor küldess nekem a pokolból egy nagy zacskó aranyat, meg egy nagy zacskó gyémántot!

Patás Patándi megörült az ötletnek. Megegyeztek. Fogta a szikladarabokkal telt zsákot, rohant a pokolba.

A pokolban éppen nagy csetepaté volt. Ne tudni, hogy forradalom-e vagy csak a szokásosnál jóval nagyobb verekedés, de mindenki harcolt mindenki ellen, ami igazán ördögi dolog. Még a rosszemberek kondérjai alatt sem táplálták a tüzet, annyira megfeledkeztek magukról is, róluk is, mindenről!

Patás Patándi azt üvöltötte:
- ÉN IGAZI, VALÓDI ÖRDÖG VAGYOK, ÍRÁST RÓLA, MERT…!

Hát a zsákból máris kapkodták ki a kőszikla darabokat. Az egyik úgy kupán találta az ördögkirályt, hogy egyből vége lett.

Erre a többi ördög mind elkezdte Patás Patándit éljenezni. Ebben volt némi tévedés is, mivel azt hitték: ő dobta azt a követ, ami az ördögök királyának annyira megártott. Nem ő dobta valójában, hanem a háta mögül egy másik ördög, de az is kimúlt egy eltévedt kő következményeként. Vagy az a kő nem is tévedt el? Ezzel ne foglalkozzunk, vigye el az ördög!

Itt érte Patás Patándit a nagy szerencse! Mindenki átpártolt hozzá, mert a háborúk végén ez a pokolban is így szokás.

Ám azért Patás Patándi valódi ördög maradt királyként is, mert Szorgalmas Jánosnak nemhogy aranyakat és gyémántokat küldött volna hálásan, hanem még egy fityiszt sem küldött az orrára!

Ám azokon az aranyakon és gyémántokon, amitől Patás Patándit a tizenkét gyermek megszabadította, Szorgalmas János sok földet, hegyeket, erdőt, tavat vásárolt, és a legnagyobb hegyre kastélyt is építtetett. Nem túl hivalkodót, mert csak százszobásat.

Utóbbi hír, persze, hamar eljutott a bíró, Zsebkiforgató Kelemen fülébe.

Az irigység nem ölte meg, a guta ugyan kerülgette egy ideig, de végül csak kicsit ütött rá, agyilag. Emiatt dadogós lett, és attól félt: dadogósan nem választják újra bíróvá.

Ez nem volt azonban indokolt félelem. Felugrott a székre egy bicskás betyár, a kis és nagy zsiványok fő szószólója:
- Szép szék! Ej! Fej, fej, fej! Ha dadog is, szépen dadog, de főleg a mi zsebünknek dadog! Én rászavazok!

Jöttek is a rászavazó zsiványok, betyárok, lókötők, még a szomszéd erdőkből is! Olyanok is, akiknek ott semmi keresnivalójuk nem volt, - de azért kerestek, találtak!

Na, ez az igaziból jól végződő történet: mindenki jól járt. Szorgalmas János és tizenkét gyermeke gazdag lett, Zsebkiforgató Kelemen bíró maradt, és nem szegényedett el, Patás Patándiból az ördögök királya lett, méghozzá a Pokolban, továbbá az addigi ördögkirály, és a csetepatéban vele együtt bármilyen okból elpusztult ördögök pedig kaptak egy füstös emléktáblát arról, hogy ők „a Pokol hősi halottai”.

(2019)

Illusztáció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!