Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1570
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2019-09-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (198)
-Egyéb prózai alkotások (489)
-Mese (219)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (17)
-Versek (641)
-Társalgó (3)
Feltöltve: 2019-09-08 09:47:29
Megtekintve: 7
HIDEG FELHŐK
Hideg felhők mennek az égen át,
megették a Vénasszonyok Nyarát, -

de jóllaktak? Próbálkozik a Nap:
még előbújna, de alulmarad

e kísérlettel, már félénk a fény
évszakváltás készülő idején.

Igazából idén még nyár se volt,
helyette csak a hőség kóborolt

e tájon, hol lelkekben ottmaradt
a múlt, amely csak bámul tévutat.

Az egyik játssza, hogy semmit sem ért.
S másik? Istent nyaggatja mindenért

imáival, szellemi szintje lent:
meg nem értett Ige Igát teremt, -

tudhatná a múltból, de a világ,
van úgy, ismétli öntelt önmagát.

A felhők mennek. A világ hideg
ott is, hol máglyák lángja integet,

s féleszű cowboy felsült boy maradt,
s elsütött colttal másra mutogat,

s az új muszka cár? Nohát, ő se jobb,
s még „mártír” lehet, mint a tegnapok

cárja, de most hatalmát védi még
gépszerűen forgó népszerűség,

A felhők mennek. A világ hideg.
Virágok kérdőn rám tekintenek,

sokféle ember, sokféle virág,
lombkoronákban sokféle az ág,

sokféle színt rejt még egykedvű zöld,
hideg szürkeség önt fentről közönyt.

Hideg felhők mennek az égen át…
Merre tartasz, te vonuló világ?

Kérdő virágok rám tekintenek:
- Ez még a nyár, - s holnap már ősz lehet?

Nyári őszből rám néz egykori nyár,
az életem már ősz évszakhatár,

az életem már álmodó halott,
úgy létezem, hogy már nem is vagyok,

csak Kharón visz, ladikján, dal-folyón, -
a szívem, s a dalt együtt hallgatom.

Kharón, Folyó, dal, ingyen alkalom…
A szívem, s a dalt együtt hallgatom!

Azt nem tudom: Kharón hallgatja-e?
Egybeolvad szív és dal éneke.

Kharón evez, és közben rám se néz.
Egy istennek sem kell a túl merész,

de mégis visz, mindkettőnkben közös,
mit kötelesség egymáshoz kötött:

övé a csónak és enyém a dal,
két kötelesség nem egyet akar,

de megy a csónak, s szállnak a szavak,
s olykor kimondják a színigazat, -

e világ helyett kell másik világ,
tönkretették hamis litániák!

Bár Hádész Isten, én is az vagyok,
s istenemre: szívemre hallgatok,

halandó Isten végül szabadabb,
mert nem görnyed az öröklét alatt,

s tudja, eljön ÚJ HALOTTI BESZÉD,
s megteremti az Élet Istenét,

s nem térdre hullást hoz az új világ, -
csak mutatja a Szépség Csillagát,

Lélek Szépségét, azt a Csillagot,
mely, míg teremt, szívekből is ragyog!

(2019)

Illusztráció: Pixabay.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!