Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1826
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-04-06
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (561)
-Mese (249)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (773)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-03-08 12:03:21
Megtekintve: 18
A kerekkertesi legények
Ha minden kerekkertesi legény nem is fér bele ebbe a történetbe, kettő igen: Köszöntő Árpád és Kecseshegyi Zsigmond.

Árpád lent lakott a faluban egy szép tornácos házban, Zsigmond azonban a hegynek nevezett dombon álló kastélyban, a Leselkedőn, ami a faluhoz tartozott, és a völgyre nézett le, mint épület kissé lenézően, de a két legény nem nézte le egymást, sőt, másokat sem, ha nem volt muszáj.

Zsigmond, azaz Zsiga, bár kastélyban lakott, nem volt gróf, de azért néha megemlítette, hogy a kastély padlásán talált egy iratot, amit az apja kutyabőrnek, azaz nemesi oklevélnek vélt. Árpád, azaz Árpi viszont jól tudta a fennmaradt iratokból: ősei posztókereskedők voltak. Ismert mondás a „se pénz, se posztó”, vagyis az a helyzet, amikor semmi szükséges nincsen meg, de azért ez a mondás egyikükre, egyikük családjára sem állt. Nem volt egyik család sem valami gazdag, bár a kastélyban lakóknak több tejbe aprítani valójuk volt, viszont mindkét legény szülei módosak voltak.

Igen, de a legénynek előbb-utóbb meg kell házasodnia. Nem kötelező, persze, de tanácsos. Ám a faluban nem volt nekik való leány, még ha Kerekkertesen többféle leány is volt: nevetgélős, komoly, szép és kevésbé szép, fecsegő is, ritkább szavú is, és a legtöbb leány legényre nézegetős is volt, szépen néztek Zsigmondra is, Árpádra is, a legények is szépen nézegettek vissza az őket nézegető leányokra, de több nem lett a dologból. Még a szüreti bálok után sem!

Így szólt Árpád Zsigmondhoz:
- Mondd, Zsigmond, nem kellene körülnéznünk, ha nem is mind mindjárt a nagyvilágban, de a miénknél nagyobban? Állítólag másutt is vannak leányok, és ez már önmagában elegendő ok!

Zsigmond nem ellenezte:
- Igazad van, Árpád, ott is lelhetsz árpát! Emlékszel, hogy az iskolában én nyertem a verset a Gabonás mondókával? Így szólt:

Köles leste,
rizs restellte,
árpa várta,
búza húzta,
rozs rostálta,
pohánka hányta,
zab igazgatta,
cirok cirógatta,
kukorica megríkatta,
ez is, az is gabona,
lett végül zenebona!

- Már hogyne emlékeznék! – nevetett Árpád. A tanító úr megdicsért téged, de az egész iskola egy hétig rajtad röhögött. Ilyen a költők sorsa, nem is írtál utána több verset, én pedig, a te védelmedben, hét gúnyolódót is elpáholtam, intőt is kaptam érte.

A két legény feltarisznyáltatta magát szüleivel, lóra ültek, és kaptak egy hetet hét faluban való lánynézegetésre. Ha az egy hét nem elég, akkor írjanak: hol vannak, mit csinálnak, mit nem csinálnak, és még meghosszabbíthatják a lánynézegetést, de nem oly sokáig, hogy miután a legénykorba kerültek, még abból is kinőjenek, agglegényként.

Hát az egy hetet meg kellett hosszabbítaniuk, mert túl sok volt a leány itt is, ott is. Végül megálltak egy kedves kis faluban, ahol a bíró ugyan barátságtalan képű volt, de amikor megtudta, hogy a két legény leánynézőben van, felderült a képe, és mindjárt nagyon nyájas lett:
- Ezt a falut azért nevezik Bőszboszorkányfalvának, mert van itt egy kedves népszokás. Annál a háznál, ahol eladó leány van, a kertbe kitesznek egy boszorkánybábut.

- Miért nem egy tündérbábut? – kíváncsiskodott Árpád.

- Azért, - magyarázta a bíró, - mert a mi falunk nagyon okos, itt még a kutya is bölcsen ugat, és a macska sem ijesztgeti az egeret, hanem egyből elkapja. Ha az eladó lány kertjében boszorkány van bábuként, de kiderül a leányról a házasság után: valójában tündér, akkor a férje boldog. Ha boszorkány bábu van a kertben, és kiderül, a lányból, feleségként, boszorkány lett, akkor a férj kevésbé tehet szemrehányást, hiszen tapintatosan figyelmeztették! Ő tapintott rossz helyen!

A lányos házaknál, - folytatta a bíró, - az is a népszokáshoz tartozik, hogy a legény mond egy bebocsátást kérő versikét, kap szállást, kap enni, de egy napig dolgoznia kell, fizetés nélkül. Ez is a falu okosságát mutatja, hogy már ne magamat dicsérjem! Ha a legénynek nem kellene dolgoznia, akkor minden lusta legény itt heverne a környékről, Bőszboszorkányfalván.

Hát hogy milyen nagy szerencséje volt ennek a két legénynek!

Már a falu elején találtak egy nagy, kertes házat. Annak az udvarán két boszorkánybábu is volt. Tudták a legények: itt két eladó leány is van, csak vigyázni kell a vásárlásnál!

A ház ablakából két kíváncsi leányfej nézett rájuk. Egyik szőkésbarna volt, a másik barnás szőke. A leányfejek gyönyörűek voltak, de a többi testrészüket az ablak nem mutatta. Látszott rajtuk: testvérek lehetnek. Nagy szemük volt, mint a bűvös szemű szőlő, de csak két-két szem volt rajtuk, nem egy egész szőlőfürtre való.

Leszállt a két legény a lováról, mindkettő bemutatkozott, a jobbik oldaláról, bár a rosszabbik oldaluk sem volt annyira rossz.

Zsiga már mondta is a rögtönzött versikét:

Sok az eszünk! Sokat eszünk!
Szép lányokra nézegetünk!
Két ablaktündérkét látunk, -
így látjuk: jó helyen járunk!
Legyen nekünk szabad az út:
nyissátok ki a kertkaput!

A lányok nevettek, kinyitották.

A legények bevezették a két lovat, a lányok megmutatták merre van az istálló.

Hát hogy a két legény, Zsiga és Árpi, mindjárt milyen otthonosan érezték magukat a Sasraváró családnál! Nem csak a leányok, Sasraváró Éva, meg Sasraváró Klári miatt, hanem a lányok apja, Sasraváró Pista bácsi, is milyen barátságos volt, meg a felesége, Andi néni is milyen kedves!

Mi tagadás, ettek a legények, derekasan, ám dolgoztak is, derekasan. Fizetés azonban nem jött szóba egy hét után sem, ők sem említették, a leányok szülei sem, de a legényeknek mégsem volt olyan érzésük, hogy ki akarják használni őket. Éva mindig igyekezett ott találni elfoglaltságot, ahol Zsiga volt, Klári meg ott, ahol Árpi tevékenykedett. Beszédes volt ez, nagyon is!

A fiúk egy hét után levelet írtak haza: ők olyan jó úton haladnak, hogy arról egyelőre nem akarnak letérni, de, úgy néz ki a dolog, később sem.

A két legény vasárnap kiment a közeli erdőbe, hogy megismerjék a vidéket. Hát az erdőben találtak egy magas fát. Azon két fészek is volt, ezekben csillogott valami fényes. Talán a szarkák tettek azokba ellopott aranytárgyacskát?

Mindenesetre felmásztak a fára, inkább a kilátás miatt, mert nem bíztak a szarkák értékfelismerő tudásában.

Utóbbit jól tették, mert az aranyként csillogó fényes dolog, mindkét fészekben, csokoládé papírja volt, csokoládé nélkül. Ám a kilátás a fa tetejéről fenségesnek bizonyult.

Azt mondta fent a fán Zsiga Árpinak:
- Én már megvettem az arany karikagyűrűt, mert három nappal ezelőtt Éva már ötször is megnézte előttem bájos kezecskéjén a gyűrűsujját!

Árpi nevetett:
- Azt hiszed, hogy lefőztél az udvarlási versenyben, ami nem is verseny, hiszen nem ugyanazon leány a célpontunk? Nekem Klári már egy tucatszor megmutatta a gyűrűsujját, és milyen kedvesen ravasz ötletekkel is! Én is megvettem a gyűrűt, előbb egy hajszállal ügyesen lemértem az ujjméretét, amikor aludt! Álmában engem emlegetett, de, szerencsére, nem ébredt fel…

Zsiga nem hagyta magát:
- No és mit tettem? Amikor Évinek nem volt a kezén az ékköves gyűrűje, mert mosakodott, papírra lerajzoltam a méretét!

Van olyan dolog, amire még igen magas fa tetején sem lehet számítani, pedig mindig mindenre számítani kell!

A fa alá ugyanis kik érkeztek?

Sasraváró Éva és Sasraváró Klári.

Azt hitték, hogy egyedül vannak, mert nem néztek fel a fára. Igaz, egyébként gondosan körülnéztek, de a fára felfelé nem.

Azt mondta Éva Klárinak:
- No, én már benne vagyok a szerelem vermében, amiről a költő írt! Nem csak fülig vagyok szerelmes, hanem a verem mélyén vagyok, és ott fülig! Rettegek attól, hogy ez a Zsiga továbbmegy, és más lányokra kezd el nézegetni. Akkor én beleugrok a Bújócska folyóba!

Klári másképpen vélekedett a megoldásról:
- Ezt hiába tennéd, mert a Bújócska folyóban most nincs elég víz. Ám szerintem Zsigád könnyen megtalálhatod, mert ő is ott van a verem mélyén. Mama ugyanis, akaratlanul, hallotta a fiúk tegnapi beszélgetését… Ne aggódj! Én egy másik veremben vagyok, de az is ugyanolyan, mint a tiéd. No és a mama engem is felvilágosított, hogy nem kell ezt a verembeli dolgot szégyellni, mert annak idején ő is benne volt ilyenben, apuval.

Ekkor azonban Klári véletlenül feltekintett a fa koronájára, és ijedtében felkiáltott:
- Jaj, fiúk, ti fent vagytok a fán, miközben itt mi ketten egymásnak mutogatjuk leányszívünket?! Az én arcom már pipacspiros, pedig az a virág nem is itt nő… Most mi lesz velünk, lányokkal?!

Éva is kétségbeesett, majdnem sírva fakadt.

Zsiga azonban lekiáltott:
- Csigavér és csigabér! Mindkettőnknél van valami, ami legalább három leánycsókot megér egy Éva nevű leánynak, de egy Klári nevűnek is. Persze én csak tőled kérem a titok árát csókokban, Éva! Háromnál többet is adhatsz érte!

Lemászott a fáról a két legény. Zsiga is megmutatta a karikagyűrűt Évának, Árpi is Klárinak.

A két legény hazalovagolt a szülőkért, és Bőszboszorkányfalván volt a kettős eljegyzés, de megegyeztek: a kettős esküvő és a közös lakodalom Kerekkertesen lesz.

Ám még itt, Bőszboszorkányfalván, Árpád hallott egy beszélgetést, amikor az orgonabokrok mögött Klárival csókolódzott. Azt mondta, titokban, Zsigának az édesapja:
- Fiam, nem akarlak elkeseríteni, de nagy baj ért bennünket a múlt héten, ami azonban nem végzetes baj. Az a társam, akivel közös a városi cégünk, kiderült, sok év után, hogy cégéres gazember. Lehet, hogy a kastélyból ki kell költöznünk, mind az ötünknek, neked is feleségeddel a lakodalom után, meg Panni húgodnak, aki most fejezte be a napokban a tanítónőképzőt, jelesen, meg Édesanyádnak és nekem. Ám vásárolunk egy kisebb házat, és élünk szerényen. A társam, az a Mátyás, sok pénzt eltűntetett, és igen ravasz ügyvédje van…

Most Árpád hívta félre Zsigát, és azt mondta:
- Véletlenül hallottam azt, amit neked Édesapád mondott, - de jó, hogy meghallottam! Van egy távolabbi, de nem nagyon távoli rokonom a városban, kicsit fura nevű, kicsit fennhordja az orrát, de az ügyvéd ám a talpán, akármilyen ügyet véd! Hangosan furfangos, de még csendben is az! Úgy hívják: Dr. Brekekusz István. Ha akarod, szólok neki, az brekegni is tud, meg ide-oda bekúszni, azaz bejutni is… Meg ebből-abból kijutni is! Beszéld meg Édesapáddal…

Hát ez a Dr. Brekekusz István mindent megnézett. Az iratokat. A leíratlanokat. A körülményeket. A céget. A cégéres gazembereket. Ám legjobban Kecseshegyi Pannit nézte meg. Mi tagadás: Panni is nagyon megnézte Dr. Brekekusz Istvánt, és a leány is kigondolt egyet és mást, de tudta: csak egy után jöhet a más.

Hát, hogy ez a Dr. Brekekusz István, miközben Panni járt az eszében, miként remekelt, mint ügyvéd!

Ijedtében a pénz eltüntető mindent visszavarázsolt, még azt a pénzt is, amit nem lett volna köteles. A cégvezetésről lemondott, aláírt egy vallomást az ügyről, amit Brekekusz gondosan elzárt, hitelesített másolatokkal együtt.

Zsiga szülei hálásan mondták:
- Ön, Ügyvéd Úr, oly sokat tett értünk! Ön megfizethetetlen! Mivel tartozunk?

- Hát, sokkal tartoznak, de, ha megfizetik, én tartozok Önöknek örök hálával! A leányuk, Pannika kezét kérem!

Elhűltek a szülők, de nem volt idejük felmelegíteni magukat, mert berontott Pannika:
- Papus, Mamus, egyezzetek bele! Pista nem butus, nem mumus, furfangos kis mafla, vág az esze, bárkit meg tud vágni, de ne higgyétek, hogy engem át tudna vágni! Kedves kis brekegő legény, és én csakis Brekekuszné akarok lenni!

Pannika apja-anyja együtt dadogták, részletekben:
- Te… Hiszen te most felserdült kis béka vagy még… Kis szüzecske… Kis ártatlanka… Mit tudsz te az életről… Mit tudsz Brekekusz Úrról… Nem szabad ilyesmit elsietni…

Pannika elnevette magát:
- Mit tudok Pistáról? Mindent! A városban három barátnőmmel nyomoztattam utána… Két barátnőmet ki kellett dobnom a barátságból, mert megtetszett nekik Pista… A harmadik barátnőm volt csak hűséges hozzám, az megmondta az igazat… Persze, szűz vagyok, meg szende, de azért Pistát már megtanítottam erre-arra… Most már úgy csókol…!

Dr. Brekekusz István elmosolyodott:
- Látják? A leányuk sokkal jobb ügyvéd a saját ügyében, vagyis a mi közös ügyünkben, mint én valaha is lehetnék… Hűséges férje leszek, még akkor is, ha ez a leánytündér feleségként kissé boszorkányosabb lesz…

Panni szülei beadták a derekukat. Így gyorsan lett még egy eljegyzés, amit hármas esküvő és a három pár közös lakodalma követett.

Mindenütt lenyugodtak a családi kedélyek. Annyi izgalmat nyújt a világ, minek kellenek bele még családi viszályok is… Minden zsák kapja meg a foltját. A világ, sajnos, annyira lyukas, szakadt, hogy azon a foltozgatás már nem segítene, más kellene…

Mi is?

(2020)

Az illusztráció DORA WIESZT munkája.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!