Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1826
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-04-06
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (561)
-Mese (249)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (773)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-03-11 16:19:19
Megtekintve: 18
Bárka, birka, barka
Hát, ugye, én nem foglalok hadállást abban, hogy a Kecske nevű vízfolyás, Pattantyúspéter falunál, patak volt-e vagy folyó, a falubeliek többsége pataknak hívta, de a tanító úr, mint tudós ember, folyónak nevezte. A falubeliek ráhagyták, mert nem jó ujjat húzni az urakkal, de, maguk között, továbbra is patakként emlegették.

Hát, nem mondom, a tavaszi áradáskor, persze, de máskor, különösen a nyári hőségben…

A faluban volt egy kocsma, az a Kalózok Gyöngye elnevezést birtokolta, vagy talán bitorolta, és a kocsmáros, aki hosszú szakállt növesztett, azt állította: ő kalózkapitány volt a nem mindig csendes óceánon, saját bárkáján…

A bárkát látni is lehetett a kocsma mellett, a kocsmáros, Markoló János, egykor odahozatta darabokban, összerakatta, de hát ez régen volt már, és a bárka nem úgy nézett ki, mintha víz után vágyakozna, főleg nem az óceán vize után…

Egyszer megszállt a kocsmában egy fura öltözetű vendég, akit, némi borozgatás után, elfogott a szókimondás, és kijelentette: az a bárka, a kocsma mellett, folyami volt, nem tengeri…

No, ebből lett egy kis vita közte és a kocsmáros között. Utóbbi úgy vélte: a fura öltözetű ember nem tengerhajózási szakértő, és az ilyenek szavára nem kell adni semmit sem… Nem a szavára kellene adni, hanem a fejére, de hát a fizetővendég, - az vendég, legalábbis amíg fizet…

A fura öltözetű embernek, aki alul széles, lengő paraszti gatyát hordott, de felül úri bársonymellényt, és nem kócsagtollas, hanem gólyatollas volt a karimás kalapja, tehát alul paraszt volt, és csak felül úr, legalábbis öltözetében, még idejében eszébe jutott egy közmondás: sok lúd disznót győz. A buta libákat a kocsmárosra értette, meg a kocsmáros szavára esküdözőkre, de rádöbbent, akkor ő a disznó, és hát a sertés szó is lehet sértés… Még önsértés is, de meg, az igazat megvallva…

Így tovább ivott, de később, már botladozó nyelvvel, egy fiúcskának, Köves Marcinak, aki a kocsma táján bogarászott, és nézegette, hogy hol eshetne le neki valami, azt mondta:
- Te fiú! Ha vízre tennéd ezt a roskatag bárkát, te is lehetnél olyan nagyszájú hazug, mint a kocsmáros! Még kalózkodhatnál is! Meg saját bárkádon utazhatnál, mint Noé, aki a Vízözönt csinálta…

A Vízözönt ugyan nem Noé csinálta, hanem ő a hajót építette családjával, akik az állatmentő egyesületnél dolgoztak, de Marci a bibliai történet elferdítésére csak a vállát rándította… Régen volt, ki tudja hogyan is volt… Nem az ő dolga!

Ám ennek a Köves Marcinak mégis szöget ütött a fejébe a dolog.

Tényleg! Ha össze tudnák szögeltetni ezt a több darabban levő bárkát, akkor eljátszhatnák a Noé Bárkája című színdarabot, amit a nála egy osztállyal lejjebb járó Kerékgurító Piroska írt, akit időnként Popsis Piroskának csúfoltak, mivel a lányok tornaversenyén, nyerés előtt, popsira esett, és így lepontozták.

Piroska egyébként csinos kislány volt, és igen szerették őt a felnőttek, kivéve, akik nem, meg az iskolástársai is, kivéve, akik nem, és tehetsége kétségtelen volt, mert azt, aki Piroska műveibe, vagy akár valamelyik szépirodalmi alkotásába bekerült, hát azt, ha a világhír nem is, Pattantyúspéter falu hírszája mindjárt szárnyra kapta.

Persze, voltak Piroska műveinek ártatlan áldozatai is, mint például egy Dárdarázó Vilmos nevű úr, akit, angol földön, Shakespeare néven emlegettek, de mióta Kerékgurító Piroska az angol úr Romeo és Júlia című tragédiáját komédiává írta át, hát, legalábbis Pattantyúspéteren, igen kiröhögtek. Ez Dárdarázó úrnak ez nem ártott, mivel, jó előrelátással, már évszázadokkal a röhögés előtt, meghalt.

Piroskának titokban tetszett Köves Marci, akit ezért egyetlen művében sem szerepeltetett, és egyből vállalkozott, hogy ő, a NOÉ BÁRKÁJA című színdarabjából, kész kihúzni a csúnya szavakat, amelyeket beletett, és azokat szépekkel helyettesíteni, hogy a kényesebb orrú felnőttek se fintorogjanak, bár ilyenekből kevés volt a faluban. Ám hátha eljönnek megnézni a darab előadását más falvakból is!

Marcitól, mivel a fiút igen kedvelte, nem kért mást cserébe, csak néhány apróságot: 1.) Húsvétkor Marci csak őt locsolja meg, a lányok közül senki mást, 2.) ha Marci felnő, legénnyé lesz, rögtőn megkéri az ő kezét, de addig se áll szóba, rajta kívül, más lányokkal, 3.) mindig hoz neki olyan virágot, amilyent ő kér, ha nincs virág, például télen, akkor kolbászt, hurkát, disznósajtot, sonkát hoz neki virág helyett, mert ő nem olyan leány, hogy lehetetlent kívánjon!

Köves Marci ezt könnyedén megfogadta, egyrészt, mert tetszett neki Piroska, már akkor is, amikor a lányok tornaversenyén a leány popsira esett, hiszen Piroska igen férfiasan viselte el a kudarcot, sőt, utána három leányt, akik őt csúfolni merték, derekasan elpüfölt.

A plébános Úrnak, Ködmönös Ágostonnak, tetszett a NOÉ BÁRKÁJA előadásának ötlete (pedig még nem is tudta, hogy Piroska mit tett bele a színdarabba), és elmagyarázta: ezt a Bárkát valójában Isten parancsnokolta és tette le végül az Ararát hegyére, amikor úgy vélte: Noé, annak családja, valamint a megmentett állatok teljesítették keresztényi kötelességüket.

Ami a papnak, Ködmönös Ágostonnak tetszett, az még inkább tetszett a tanító Úrnak, Nemigenes Ádámnak, aki most bizonyíthatta: a tudós is tud igent mondani, nem csak nemet, ha értelmes dologról van szó. Persze, amikor Piroska megmutatta neki a NOÉ BÁRKÁJA című színművet, akkor kijelentette: remekmű, de azért, nehogy remeg mű legyen belőle, amelyik úgy műremek, hogy reménytelenül remeg, ő ajánlkozik társszerzőnek, - érezze Piroska a nagy megtiszteltetést!

Piroska a jegyzőt, Kacifántos Károlyt is megnyerte a színdarab ügyének.

Ráadásul egyből! A jegyző íróasztaláról ugyanis kínos irományok tűntek el, amiről, a jegyző háta mögött, már elhangzottak öregasszonyos szavak, de hát nem minden öregasszony vénasszony, és nem minden fiatalasszony kikapós menyecske… No, az irományokat vissza kell szerezni, mert nagyon áhítozik rájuk a kályha, és kell az a bizonyos galamb, a zöld ággal, mint Noé esetében is… Ebben ez a kis iskolai író leánynebuló segíthet neki, mert ez nem csak abban a lében kanál, amit talál, hanem abban is, amit más talált… Már, persze, íróként, de az író is lehet hasznosan macskakörmölő, meg veszélyesen karmoló…

Hát át is írták, a tanító, meg Piroska, a Noé Bárkája című művet, volt, ami kimaradt belőle, volt, ami belekerült… A kínos irományok is megkerültek, és a kályhában levő tűz is elégedett volt azzal, amit kapott, bár egyébként nem kellett volna begyújtani, mert már meleg idő volt, de azért a forróságot meg kell előzni…

No és eljött a nagy nap! Jöttek a városból a munkások, ácsoltak, szegeztek, kopácsoltak, kocsmáztak… Megújult a bárka, azaz patak-, illetve folyóképes lett.

Sőt! Talpa szélesebb lett, hogy sekélyebb vízen is el tudjon sántikálni, hiszen embereket és állatokat is kell szállítania az Ararát hegyére!

Kis tülekedés volt, amikor felmerült, hogy hol legyen az Ararát hegye, de végül sorsot húztak, mert nem jó a sorstalanság, és Tyúkos Mici Néni faluvégi háza elé hozta a Sors, vagyis hát a Mindenható az Ararát hegyét, ott fenekeljen meg a bárka, amit a bámész falusi nép a partról követ.

Végül összegyűlt az ünneplő falubeli népség, a bárkaindulási helyen, a kocsmánál. Még az ökrök is jobban bámultak, mint addig. A szereposztásnál, Piroska pártfogására, nem a kocsmáros, Markoló János lett Noé néven a kalózkapitány, hanem Köves Marci, a kocsmárosnak meg kellett elégednie a kalózkormányos tisztségével, de hát az sem volt semmi! Az állatokat, persze, nem képviselhette akkora nagy bunkó, mint az elefánt, de azért volt ott birka, kecske, liba, kacsa, pulyka, tyúk, kakas, kutya…

Még egy Cecília nevű tarka macskát is feltettek a bárkára, de a szélsőségesen vízellenes cica nagy ívben visszaugrott a partra. A plébános úr meg is jegyezte, rosszallóan:
- Aki Isten halait szereti, az a vízzel is küzdjön meg! Víz nélkül könnyű szeretni a halat…

Virágzott már a barka, de még nem volt ott a Húsvét… Azt nem állítom, hogy egyetlen hús sem vétett, mert egy kóbor kutya egy eltévedt csirkét…

Ám egy óriási ötlet is beugrott, Kecsesbecses Sámueltől, a nagyon szerénykedő kiskereskedőtől:
- Kitaláltam valamit, gyerekek és felnőttek, alapítsuk meg a Pattantyúspéter Vízen Szállítási Korlátlan Felelőtlenségű Társaságot! Mi fogunk szállítani mindent a Kecske folyón Ponciustól Pilátusig, a Vízözöntől az Ararátig! Ha az a költő az Ér vízcsorgatásától nem is jutott el az Óceánig, mi azért Kapy majd mindent!

Így lett, ami lett, - ami meg nem lett, az más kérdés. Ami lett, annál is kérdés, hogy miként lett, de okos hallgat, bolond kérdez, - vagy nem így van a közmondás?

Ám Köves Marci hamarosan legénnyé serdült, ez tény, Kerékgurító Piroska pedig szépséges leánnyá.

Piroska megfogta Marci kezét, és már vitte is megesküdni. Marcinak esze ágában sem volt tiltakozni ez ellen. Lakodalom után gyerekeik születtek, azok hazagurítottak ezt-azt. Egyik szülőjük sem dobott ezért rájuk követ… Mamájuk, leánynevén Kerékgurító Piroska, időnként még össze is kacsintott velük.

A falunak pedig örök emlék lett a NOÉ BÁRKÁJA nyílt vízi előadása. Az idősek néha még ma is éneklik a „Noés” nótát:

Noé … No és… No és…
No és mesés… Mesés…
Ha ott… Ha ott… Ha ott -
Ararát! Megkapod!
A víz… A víz… A víz
egy bárkát messze visz!
Jön Ararát hegye…
Ott teszi: teszi le?
Zöld ág, galamb, velünk!
Ma galambot eszünk!
No és… No és… No és…
Kezünkben ott a kés…
Bár nem mindenki kap, -
e Bárka itt marad!
Bírt birka itt marad!
Ne légy te soha bús, -
oly jó a birkahús!
Oly szép a bégetés!
A nyájlegeltetés!
Arra, haszonra át!
Ott vár az Ararát!
Ott vár rád szép arád!
Rád vár, rád vár, reád!

(2020)

Az illusztráció DORA WIESZT munkája.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!