Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1902
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2020-06-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (567)
-Mese (272)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (32)
-Versek (820)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2020-05-01 20:37:39
Megtekintve: 24
Szegénylegény János
Harcsabajszáthúzogatós falu neve fura volt talán, de azért e fura név ura nem hiányolta az igen egyszerűen, hétköznapiasan gondolkodó embereket. Ezek úgy gondolkodtak: ha előttem kicsi haszon, azt is gyorsan hazahajtom, ha előttem nagyobb haszon, akkor inkább azt választom!

Lakott abban a faluban egy elszegényedett gróf, egy meggazdagodott bíró, néhány felfuvalkodott paraszt, de voltak abban ritkán verekedős legények is, ám, ha azokat egyszer elkapta a hév… Meg szép leányok is voltak, de a legszebb a bíró leánya volt, Göcsörtös Piroska. Annak kezét még városból jött úrfiak is kéregették, - de nem adta. Túl büszke némely rózsaszál, ha még messze van a hervadozástól!

A kéregető városi legények egy része látszólagos vagy esetleg valódi bánatában beleugrott a Görbe folyóba, de amikor látták, hogy Piroska szívét ez sem fordítja feléjük, akkor kénytelenek voltak partra úszni, visszamenni a városba, és ott más leányoknak vagy vastag pénztárcáknak udvarolni.

Szegénylegény János úgy jött a faluba, hogy gyalog, úgy bökött a Kiskecske hegy tetején levő kopott házra, mint akit nem érdekel már ez a világ, és bánatosan mondta a bírónak, Göcsörtös Gergelynek:
- Ott fogok lakni, ezt megjegyezze kend, mert az én nevem Szegénylegény János. Nincs egy vasam se, de még fakarikára sem telik!

A bíró ránézett a magát János keresztnevűnek mondóra, hát azon tényleg kopott ruha volt, de a bíró szerint inkább elszegényedett úrnak nézett ki, mint tősgyökeres parasztnak. Ám erre nem szólt semmit, mert egy elszegényedett úrnak is lehet olyan városi barátja, hogy, ha ő összekap vele, akkor majd kijönnek a városból az ő pénzes ládájának tartalmát összevetni a falu ládikójával, és, ugye, nem minden vetés hoz aratást. Még a szemvetéseket illetően sem!

Szegénylegény János, meg kell hagyni, ha szegény volt is, nem lett gőgös a szegénységére. Lement a kocsmába és azt mondta: - No, ti válogatott cigánylegények, meséljetek nekem a szegénységetekről, aki a legszebb mesét meséli, annak fizetek egy üveg bort. Többet nem, mert én Szegénylegény János vagyok!

Bika János nagyon erős legény volt, és éppen mérges, mert a kocsmárosnál már nem volt hitele, és utóbbi okból nem akartak neki bort adni. Ráordított Bika János Szegénylegény Jánosra:
- Nekem mese nélkül fizess mindjárt két üveggel, mert, ha nem, kirázom a gatyádból a pénztárcádat!

Ezt kár volt mondania. Szegénylegény János, ha szegény is volt, legény volt a talpán, felkapta Bika Jánost, és úgy földhöz vágta, hogy a föld is felnyögött.

Észre tért Bika János, és mindjárt bevallotta az ellenkezőjét:
- Úgy értettem, hogy én egy mese helyett kettőt is mesélek neked akár fél liter borért is, mert én olyan szegény vagyok, hogy egy árva bankó sem búslakodik a pénzes zacskómban. Az egész zacskóm pénztelen!

Szerzett itt Szegénylegény János néhány szívet szomorító történetet, felvitte a hegyre. Oda, a kocsmában történtek után, már nem követte senki, inkább az elszegényedett grófnál, Sárkányfalvay Aladárnál érdeklődtek: ismeri-e a Kiskecske hegyi ház lakóját?

A gróf feljajdult:
- Ajjaj! Két golyója is bennem volt!

Többet azonban a gróf nem volt hajlandó mondani. Miféle golyókról lehetett szó?

Egy idő múlva a Szegénylegény János utáni közérdeklődés lelohadt, de egy leányban viszont az iránta való magánérdeklődés nagyon megnőtt. Ki lehet ez a rejtélyes ember? Még éjjel is néha világosság szűrődik ki a Kiskecske hegyi ház ablakából…

Göcsörtös Piroska felvette legszebben lengő hímzett ruháját, amit egyik sikertelen udvarlója „legényvadítónak” nevezett, megpróbálta saját magán a gyönyörűt még szebbé tenni, de ez nem sikerült neki, mert bűvösen nagy szemei csak ugyanolyan csábosan ragyogtak, mint előzőleg…

Felkapaszkodott a Kiskecske hegyre, a titokzatos legény után leselkedni…

Hát leselkedni jobban lehet terepszínű katonai rejtő öltözetben, de, ha valaki gyönyörű leány, akkor miért öltene magára ilyen csábításra kevésbé alkalmasat?

Nos, ez a Piroska belesett a ház ablakán. Bent a legény valamit írt… Talán szerelmes levelet ír egy leánynak? Ha azt ír, akkor majd ő elintézi, hogy ne írjon… Se a legény, se a leány… Persze, ha ő lenne az a leány, akkor írhat… Az nagyon romantikus!

Az ablakot azonban egy erős férfikéz kinyitotta, és egy kellemes férfihang kiszólt:
- Piroska! Nálam a leselkedésnek ára van. Öt perc leselkedés ára egy csók! Még két percig leselkedhet, mert három már letelt. A kezemben óra, számítok e csókra!

Megijedt Piroska, de gyorsan visszanyelvelt:
- Nem maradok adósa, három perc leselkedésért viszont csak az Ön arcára jár egy puszi! Dugja ki a fejét az ablakon!

János kidugta, a puszit megkapta az arcára, a leány meg szaladt le a hegyről. Fura egy legény, így udvarol a lányoknak?

Ám elkezdett gondolkodni:
- Lányoknak? Hiszen már egy hónapja itt lakik, és még egy leánynak sem udvarolt. Ezek szerint nem nőcsábász? Ez jó, mert ő is hűséges férjre vágyik. A harci feladat: tovább leselkedni, más napokon is… Hű! Lehet, hogy titokban egy leány jár hozzá a városból, aki a szeretője már? Vagy a szeretője szeretne lenni? Ha van ilyen leány, ő majd elintézi, hogy ne itt legyen, hanem máshol, és e legény nélkül!

Jó helyen tapogatott ez a Piroska?

Látszatra igen, mert alig telt el egy hét, és igen csinos leány igyekezett felfelé a hegyen, a ház felé.

Piroska meglátta, megállította, a továbbjutás megakadályozása céljából, amire némi füllentést is felhasznált:
- Maga a városból jött? Milyen kár, hogy János épp most utazott vissza a városba! Estére megjön… Addig meghívom, hozzánk, vendégségbe! Még a libát is kiválaszthatja, aminek a combját szeretné! Az apám itt bíró, vendég után síró!

Abból, hogy a városi leány arcán nem látszott az a nagy csalódás, Piroska egyből megállapította: ez a leány nem lehet Szegénylegény János szeretője. Talán valami rokona?

Azt mondta a leány:
- Hidegkastélyos Ilona vagyok, és bizony jól esne egy falusi ebéd, vacsora, meg egy kis pihenés!

Lesétáltak a hegyről. A bíró fia, Göcsörtös Gábor, igen megélénkült Hidegkastélyos Ilona láttán. Igen! Bár a faluban van néhány szép töltött galamb, ez a városi hattyúleány mégis az ő legényízlésének való igazából. Ha befejezi a főiskolát, akkor ilyet szeretne feleségnek, szerelmi eleségnek!

Ebéd után a leány megjegyezte:
- A bátyám, Hidegkastélyos János, kedveli ezt a falut, itt is vásárolt házat, pedig a városban is van szép lakása.

Hárman néztek a leányra, mint borjú az új kapura, a bíró, a leánya, meg a bíró fia: itt lakik egy Hidegkastélyos János?

A leány nevetett:
- Hát, írni is szokott, Szegénylegény János néven! Most itt írja: „Gazdag voltam, szegény lettem, ház küszöbén keseregtem” című könyvét.

Azt mondta Göcsörtös Gábor, a bíró fia:
- Mondok valamit. Nekem Ön nagyon tetszik Ilona, és úgy látom két szemtükrén, hogy Ön sem tart visszataszítónak. A húgom meg, Piroska, belehabarodott az Ön bátyjába, Jánosba. Hadd menjenek a szívek a maguk útján! Persze, a szívek segíthetik is egymást… Egy kis szív összeesküvés még nem szívtelenség!

Összedugták a fejüket, a legény, meg a két leány.

Másnap Piroska felment a Kiskecske hegyi házhoz, és bekopogtatott.

Szegénylegény János nem volt meglepett, de amikor a leány átnyújtott neki egy hosszú listát, akkor leesett az álla.

A lista tetején ez állt: LESELKEDÉSEK ÁRA. Alatta tételesen pedig, hogy milyen fajtájú leselkedésért hány csókot kell fizetnie a legénynek, de még térkép is volt a listához, hogy hol van a völgyben Piroska szobájának ablaka, és más ára volt a lefüggönyözött ablaknál való leselkedésnek, mint a nyitott ablakúnál. Egyéb leselkedések csók díjszabásait nem volna helyes ideírni most, bár a világ már nem annyira szemérmes, mint egykor.

A leselkedéseket János bőkezűen, azaz bő ajkúan megfizette, olyannyira, hogy az egyik nagy leselkedés után kézfogó is lett a dologból, majd házasság, és Piroska férje fülébe súgta, engedékenyen:
- Férjként is leselkedhetsz!

Közben Göcsörtös Gábor is úgy felmelegítette Hidegkastélyos Ilona szívét, és egyéb testrészeit, hogy náluk is sor került az esküvőre, lakodalomra.

Szegénylegény János könyve, a „Gazdag voltam, szegény lettem, ház küszöbén keseregtem”, megjelent, igen tetszett az olvasóknak, mert a címlapon egy búba esett legény kesergett, mint a templom egere, aki a macskát nem hiányolja, de azt igen, hogy a templomba nem jár feláldozni magát egyetlen sajtdarabka sem, - le kell érte mennie a paplakba.

A könyv egyébként a benne szereplő legény sorsát is rendezte, igaz, ehhez az írónak szerepeltetnie kellett a történetben egy milliomos nagybácsit, aki, mielőtt elhalálozott volna, végrendeletében tisztességes összeget hagyott e sors által szegénnyé lett rokonára.

Minden jó, ha jó a vége! Az érzelmes leányvásárlók sok könnyet hullattak a lapjaira, de azután, mivel a legény sorsa egy szép leánnyal kéz a kézben rendeződött, felragyogott a könyv végén az örömteli szivárvány is.

Egy biztos, Harcsabajszáthúzogatós faluban minden rendben volt: kutya ugatott, macska nyávogott, szép leányok férjet kaptak, nem annyira szépek férjet fogtak, ló nyerített, birka bámult, - és a bíró pénzes ládájába végül bele sem néző városiak telt marokkal távoztak.

(2020)

Az ILLUSZTRÁCIÓ DORA WIESZT MUNKÁJA.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!