Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Kijuma
Alkotások száma: 2
Regisztrált: 2012-01-11
Belépett: 2012-05-02
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (2)
Feltöltve: 2012-01-14 23:22:36
Megtekintve: 365
Magány
Dermedt lelkek az éjben,
Fáradt szívük nem remél.
Szemeik matt ékkövek,
Összeér a két tenyér.

Ajkuk prése közt szavak,
Hitük néha feldereng.
Szónoklat száll a szélben,
Keserű méz lecsepeg?

Riadtan körbe néznek,
Eleven seb lelkükön.
Fekélyük bűzét rejti,
A meggyújtott füstölő.

Hajnal dereng a szürke,
Szmog lepte felhőkön át.
Dogmákkal küzd az ember,
Láncon hordva a magányt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-01-23 23:40:01
Köszönöm. Kedves vagy. Sokat jelent nekem a hozzászólásotok, vers témában kezdő vagyok.
2012-01-23 18:50:53
Hát valóban van súlya, nekem tetszik a mondanivalója is. Jó!
2012-01-16 23:24:08
Köszönöm, hogy benéztél. Hálás vagyok, hogy itt lehetek.
2012-01-16 21:54:09
Ügyes és sokat mondó, grat. És üdv nálunk :)
2012-01-16 15:40:32
Köszönöm, hogy elolvastad. Kezdő vagyok, próbálgatom a szárnyaim. Szoktam nálad olvasgatni... :)
2012-01-16 07:09:29
Igaz vers, valóban nagy tömeg hordja magával "láncon a magányt"..