Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Barnaby
Alkotások száma: 91
Regisztrált: 2012-01-25
Belépett: 2015-05-31
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (89)
Feltöltve: 2012-08-09 23:57:01
Megtekintve: 267
Szóvirágok...
Színes krétákkal rajzolok neked
szóvirágokat. Vedd el, kinyílnak
majd tavasszal, ha elülteted?
Talán megvigasztal, s engeded szállni
lelked mely szabad , s náluk nem marasztal...
Nem kötnek gúzsba, s nem vernek rád bilincset,
eltékozoltuk szerelmünk, s vele a legszebb kincseinket.
Nem mondanám, de fáj, virágjaimnak
megállt az idő, s elszalasztva már a virulás...
Derékba törtek a gondolatok s a tettek,
voltak nagy terveink, melyek semmivé lettek...
Fakófényű álmok, kergetnek rózsaszín lufikat
már egyet sem látok,mint buborék a szélben
szálltak, majd a semmiben találtak kiutat...
Kegyes hazugságok, szunnyadó szóvirágok
hamis a kép, a reflexió sem valós,
képzettársítás a megszokott sablonokkal
kiáltani nem lehet kiszáradt torokkal...
mélyre mart a düh,ha tehetetlen a szándék
szárnyaszegetten szeppenve lézeng
az akarat. Nem talál hozzád, nem leli az utat.
Csak mélyül, egyre nagyobb barázdákat szántva
elmémbe jelként, s lélekbe váj a hiányod.
Kitörölhetetlen nyomot hagytál. Már szabad vagy...
Óh, ti színes szóvirágok! Miért is vagytok?
Szavak, óriások. Törékeny, tűnő álmok maradtok?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-08-11 08:14:53
Nagyon szép a versed, legszebb szavaidat vetted elő, hogy csokrot köss belőle nekünk..köszönet érte ! :)
2012-08-11 07:21:51
Jól átérezhető vers. Igen, olykor a vers sem képes enyhíteni a fájdalmat, valami fontosnak és elveszítettnek a hiányát..