Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Gilwen
Alkotások száma: 31
Regisztrált: 2005-11-30
Belépett: 2010-02-24
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
Képgaléria
-Festmények (7)
-Rajzok (15)
-Fotók (7)
Feltöltve: 2007-01-16 18:00:41
Megtekintve: 742
Jen
Jen ült a padban és a táblát nézte. A táblát, amelyet lassan megjegyezhetetlen események kusza szövevénye borított be. Aztán körülnézett. Az emberek szerte a teremben szorgalmasan jegyzeteltek. Nem nagyon volt idejük nézelődni, mert egyszerre írni és érteni elég felemésztő feladat volt. Jen lassan körbehordozta tekintetét, figyelte iskolatársai arcán az erőlködést, hallgatta a papír zizzenését, a toll csikordulását a padon, látta a két paddal arrébb ülő lány arcába hulló vöröses tincset, és tudta, hogy emlékezni fog rá. Aztán megint a táblát nézte. Az óra lassan a végéhez közeledett, mindenki nagy megkönnyebbülésére, de neki igazából mindegy volt. Neki nem nagyon különböztek az élet helyszínei. Egy bizonyos tekintetben nagyon de nagyon monotonnak érezte az életét. Vége. Hirtelen morajlott fel a tömeg, és a moraj igen hamar hangzavarrá erősödött, ahogy a nagyjából százötven diák egyszerre igyekezett mihamarabb kijutni a teremből, és szabadulni az óra borzalmaitól. Jen nem sietett. Még egy csomó ideje volt a következő előadásig, kényelmesen átsétálhatott a másik terembe, úgyhogy semmi oka nem volt sietni. Nézte egy kicsit a teleírt táblát és élvezte hogy nem változik a kép. Nincs új információ, ugyanaz az állókép percekig. Aztán lassan szállíngózni kezdtek a terembe a következő előadás hallgatói, és az előbb elhalt moraj lassan újjáéledt. Jen felállt és kisétált a teremből.

Amióta az eszét tudta, érezte hogy valami nem stimmel vele. Amikor még egész kicsi volt, egyszer megkérte az édesanyját, hogy tanítsa meg őt olvasni. Az anyukája furcsállotta a dolgot, de azért megmutatta neki az abc összes betűjét, amit ő egytől egyig elsőre megjegyzett. Aznap este mesét olvasott. Egy mesét, amire most is úgy emlékszik, mintha az előbb olvasta volna. Aztán még egyet, és még egyet és megint. Mire iskolás lett, minden könyvet elolvasott otthon, ami nem volt olyan magasan hogy ne érje el, vagy ne tudna felmászi hozzá. Azért csak ezeket, mert örökre megjegyezte édesanyja arcán a rémületet, amikor háromévesen olvasni látta kicsi lányát. Az iskolában aztán csőstül jött a baj. Rettenetes forgatag az otthon nyugalma után, minden pillanatban történt valami új. Mocorgás, zörgés, beszédfoszlányok, nevetgélés, ceruza kitört hegyének reccsenése, krétacsikorgás, kicsengetés, szünet. Próbált beszélni a többiekkel, de azok nem nagyon értették amit mondott, cserébe nem bírtak egy pillanatra sem nyugton maradni. Hamar rájött, hogy a többiek inkább csak kellemetlenséget okoznak. Ráadásul az iskola elég unalmas is volt, ritkán hallott olyasmit, amit ne tudott volna már. Bosszantotta, hogy ugyanazokat a dolgokat hallja sokszor, csak mindig kicsit máshogy, és így rengetegszer jegyzi meg lényegében ugyanazt. Kimondottan időpocsékolásnak tűnt. És ez így ment napról napra. Várta a vakációt, mint minden gyerek, csak ő azért, hogy akkor végre otthon lehet a szobájában, és nyugalom veszi körül, és percekig nem változik semmi.

Megérkezett a másik terembe és leült legelőre, hogy legalább a többieket ne kelljen látni. Mindenki strébernek tartotta, mert mindig előre ült, mindig mindenre emlékezett és mindent tudott. Persze nem tudták ez miért van. Senki nem értette, hogy lehet ennyit tanulni, ráadásul úgy, hogy sose láttak nála papírt vagy tollat. Amióta nem volt kötelező, nem cipelt magával ilyen fölösleges kacatokat. Minek?

Egyszer csak leült valaki mellé. Nem is tudta miért, de oldalra nézett, hogy ki lehet az. És ekkor hirtelen nem értette mi történik. Ő ült saját maga mellett és nézte magát. Úgy megpelődött, hogy sokáig csak nézett a saját szemébe és nem gondolt semmire. Aztán egyszer csak villámcsapásként érte egy érzés. Egy olyan érzés, amilyet még sohasem érzett. Egy dejavu, úgy érezte, hogy ez a helyzet olyan mint egy másik, de nem emlékezett, hogy az mi volt. Ilyen még sohasem fordult elő vele. Mindig mindenre emlékezett. Mindenre. Aztán egészen lassan és csendesen azt mondta magának: "Megbocsájtok neked..." és utána elsötétült a minden.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-01-18 22:23:30
Orvostan? Dehogyis :) Fenntartásokkal táplálok az olyan emberek iránt, akik más lények belsejében akarnak turkálni :D Agráros vagyok, de az élettant, az anatómiát, a biokémiát meg a genetikát orvosis, állatorvosis könyvekből kell tanulnunk, mert a tanárok azt szeretik. B*sszák meg, ennyi a véleményem róluk. Ráadásul amire egy orvostanhallgatónak van mondjuk 2, 3 féléve, azt nekünk 1 alatt kell teljesíteni. Vagy 7 hét alatt, ahogy a biokémiát csináltatták velünk. De túléltük ezt is :) A sóbizniszbe meg kösz, nem vágyom :)
2007-01-18 20:24:00
Hűha, írjál forgatókönyvet és berobbanhatsz a sóbizniszbe :D ezek szerint orvostanhallgatsz?
2007-01-18 18:00:03
Gáz, és vicces, és az EUban tudtommal illegális az ilyen célú szervkereskedelem. Egy ilyen transzpalntáció, sőt, még egy szívátültetés is lényegesen egyszerűbb, mint akár csak egy ujj műkődőképesre való visszavarrása. Hogy a gyerek ilyenkor hogyan van, hát... Nem néztem utána, de szerintem: kb az első fél tucat "ürítés" során kikerül a donor dns-ét hordozó ivarsejtek szinte mindegyike, vagy elpusztulnak. Utána már a befogadó dns-e kerül a sejtekbe, mivel minden alapanyag tőle származik. Ez nem biztos, hogy így van, de eleget szenvedtem ahhoz az élettannal, meg a genetikával, hogy akár egy vizsgán is ezt válaszoljam erre a kérdésre. Más: megnézném azt a délamerikai sorozatot, ahol a törvénytelen gyerekről még az is kiderül, hogy donor-heréből származó spermának köszönheti a létét. Extra giga mega csavar a történetben, nemde?:D:D:D
2007-01-18 17:09:01
És mondjuk egy ilyen csereherével összehozott gyerek akkor genetikailag hogy van?
2007-01-18 17:08:00
Ezek szerint csinálnak hereátültetést??? Ez gáz és vicces egyszerre.
2007-01-18 12:24:06
Nem a formalinban úszó példányok érnek annyit, hanem az élő, beültethető darabok. A szervkereskedelem bizony így működik, ezt egy kórházban dolgozó évfolyamtársamtól tudom. Valószínüleg azok fizetnek érte ennyit, akik a börtönbüntetést kockáztatva vadásztatnak pl rinocéroszra, mert elhiszik, hogy az orrnyúlvány őrleménye hatásos szerelmi serkentő.
2007-01-18 11:53:37
Amúgy, persze hogy nem ugyanaz a kettő, nem is mondtam ilyet soha.
2007-01-18 11:52:42
Könyörgöm, ki fizet 600 millió forintot egy heréért, és főleg mihez kezd vele, tejóég... :) lehet, hogy testrészekkel kéne kereskedjek a gyors meggazdagodás érdekében?
2007-01-18 11:09:59
A "gondold tovább" meg a "több magyarázat is létezik" nem ugyanaz ám! A kívánságot tekintve meg nem volt vicc. Egy vese ára a feketepiacon párszázezres nagyságrendű (forintban), míg pl az egyik herémért akár 3 millió eurót (igen, több, mint 600 millió forintot) is kaphatnék :D Nekem megérne egy ilyen adottság néhány százezer forintot.
2007-01-17 18:25:59
Amúgy meg, vigyázz mit kívánsz, mert aztán egyszercsak valóra válik, és akkor nézheted magad :D
2007-01-17 18:09:40
:) Ez direkt olyan, hogy gondold tovább, több magyarázat is lehetséges.
2007-01-17 16:58:48
Fotografikus memóriának hívják, azt hiszem :) A fél vesémet odaadnám érte. Maga az írás tetszik, csak nem értettem a végét :( Hiába, ma valahogy nem megy az ilyesmi. Majd visszatérek rá később.