Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Kréta
Alkotások száma: 70
Regisztrált: 2005-12-25
Belépett: 2008-02-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Versek (31)
Képgaléria
-Fotók (33)
-Digitális alkotások (2)
-Humor (1)
Feltöltve: 2006-12-19 02:14:47
Megtekintve: 925
A halál utáni álom
Mintha élvezettel csinálnű: fogja a kicsi sebészkést, és a legérzékenyebb testrészeimen szúrja keresztül. Látom a kezében a szikét, és mosolygó arccal vágja fel a mellkasom, miközben én minden érzéstelenítés nélkül, kikötözve fekszem a fehér műtőasztalon és nem tudok ordítani, mert már kivágta a hangszalagjaimat. Csak a húsom sercegését hallom, ahogy kifröccsen egy egy ütőeremből a vér - pirosra festve a frissen mosott lepedőt. Öklendezek a szagoktól, a vér illatától, de a hányadék nem tud kiáramlani a számból, mert a fogaim köző belegyömöszölt egy kis szív alakú párnát, rajta a monogramjával. Érzem ahogy szétáramlik a mocsok a tüdőmben, ahogy egyre kisebbett tudok lélegezni. Eközben Ő már rég a bordáimnál halad, hallom a reccsenést. És akkor az utolsó pillanatban megjelennek a barátaim, arcomon irónikus mosoly, azért a temetésemre is eljöhetnétek majd. Segélykérő tekintet már nincs.
Tudom jól, ők is csak azért jöttek, hogy lássák a kivégzésem. Hogy vért lássanak. Húst amit boncolnak. Hogy ebben a hústömegben valahol, egy lény is él, amit a katolikusok léleknek neveznek , meg se fordul a fejükben. Olyan ez mint bármikor máskor, amikor patkányt vagy galambot láttak boncolni. Csak nekem épp lelkem is van. Életem viszont már kevés.

Sötét van. Valaki eltűntette a neonfényeket. Még mindig itt vagyok?
Miért, hol van az az itt?
Elhangzott a kérdés, feleljen valaki!! De csend van. Halálos csend.
Tehát meghaltam. Nem. Mégsem. Hallok valamit. Apró, halk zörej, egyenletes dallam. Kopogás, mintha csak egy női magassarkúval csoszogna valaki a parkettán. A hang egyre erősödik. Valaki, vagy valami közelít. Érzem.
- Ébredj kedvesem! Rosszat álmodtál? Indulnunk kéne a Szilveszteri buliba. már várnak ránk..
Lasan kinyitom szemeimet, még nem tudom eldönteni, melyik történet a valóság és melyiket képzelem. Összemosódnak az emlékeim. Remegek.
-Kedvesem! Miért remegsz? Csak nincs valami baj?- hamisan aggódó kérdések sora lep el.
-Nincs semmi, csupán fáradt vagyok még. -mondom valamivel élettelibb hangon- az este Veled álmodtam.

Elmosolyodik. Mintha belelátna az elmémbe. Próbálok én is vidámságot erőltetni az arcomra, próbálok romantikus hőshöz illő történetet kitalálni, hogy leplezzem a szörnyű álmot, de Ő gyorsabb nálam.
Beleszúrja a szikét a szívembe: Szeretlek- suttogja.
Tévedtem, ez nem a valóság. Ez a halál utáni álom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-12-19 19:32:03
Ahha. Második olvasásra sem jön le. Nem magával az írással van gondom, hanem azzal, hogy ami itt áll, köszönőviszonyban sincs a fejedben lévő sztorival. Én olvasó vagyok. Nem vagyok hülye, de nulla utalásból még én sem vágom, hogy "na, ez tuti robot". Illetve az sem derül ki, hogy mint írtad, ez folytonos kínzás, nem pedig egyszeri alkalom. Semmiféle utalás, említés nincs erről. Így nem várhatod el, hogy valaki azt lássa benne, amit te. Mi, olvasók csak abból tudunk gazdálkodni, amit elénkraksz.
2006-12-19 13:41:06
Lehet hogy újból csak én értem?:D nos. Egy "szerelmes" párról szól, ahol az egyik fél folyton kínozza a másikat. a fiú-aki álmodik, őt kínozza a nő, aki tulajdonképpen egy lélektelen robot, de a fiú-balszerencséjére- beleszeretett. miután felébred, próbál kitalálni valami, hogy ne bukjon le: rájött a nő titkára: hogy csk egy robot és képtelen szeretni. de már késő. az ébredés amit valóságnak vél, ugyanaz az álom amiben eddig volt. s a végén ezért halálos döfés számára az, amikor kimondja a nő h "szeretlek". ezzel végzi ki.

Jó, lehet h ez nem így jön le első olvasásra. az én fejemben így él;)
üdv, Kréta
2006-12-19 13:04:44
Jó. Érdekes. Miről szól?