Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-06-24 12:58:56
Megtekintve: 713
Kurtafa - 21
Margóék igencsak munkálkodtak egy közös csemete összehozásán, de semmi kincsért sem akart összejönni. Hiábavalónak bizonyult Kece buzgó igyekezete, csak nem esett Margó teherbe. Megpróbálkoztak ők mindennel. Kiszámolták a peteérés közelébe eső 3 lehetséges tüszőrepedési napot. Ez sem használt. Próbálták úgyis, hogy szeretkezés közben Margó fejen állt, hátha minden cseppje beletalál a méhébe annak a fránya ondónak. Azonban a fürge gyíkként mozgó spermiumok csak nem tudták a megérett petéket elkapni.

Végső kétségbeesésükben Katinénihez fordultak. Egyik este átalmentek hozzájuk. Úgy surrantak be a hátsó, házmögötti kiskapunk, mint a csirketolvajok. Katinéni már bemosakodva várta Margót. Bementek a tisztaszobába és felhúzva a gumikesztyűt, benyúlt a hüvelyen át és kitapogatta a méhet. Miután érzékelte, hogy a méh hátra van hajolva egy mozdulattal előre, húzta a méhszájat.

–Na, ezzel meg is volnánk. Ez többé nem lehet akadály. Esetleg még olyan előfordulhat, hogy a tüszőrepedéskor a tüszők nem jutnak be valamiért a méhbe. Lehet ez petevezeték elzáródás is. Be kellene menni a kórházba egy teljes kivizsgálásra. Átfúvatnák a petevezetéket és kész. Nem nagy ügy! –biztatta Margót Katinéni a biztos siker reményében. Margó azonban makacskodott.

–Nem megyek én sehova! Engem ne fogdosson, nekem ne nyúkáljon a hüvelyemben egy férfi sem! Elég volt húszévesen az abortuszom! Azthittem ott nyúlok ki menten!
–Mivel elég fejletlen a méhed leányom, erősítenünk kellene! Lehet, hogy az abortusz utáni kaparással elvékonyították a méhfaladat.
–Bizony ez lehetséges, mert azóta nem maradtam terhes, pedig sosem védekeztem. Van valami erősítő módszere erre Katinéni?
–Vannak nekem ezeréves bevált gyógyfőzet receptjeim. Lefőzöm neked, csak meg kell innod! De, nagyon keserű lesz, arra felkészülhetsz!
–Nem bánom én Katinéni, ha az ördög vizeletét kell is meginnom, csak hasson! És, ha ezek sem hatnak?

–Hát akkor még mindig van egy lehetőség: a Matyi csődörrel kell tágítani a hüvelyedet és a termetes, vastag hímvesszejével erősíteni a méhedet. Annak akkora a pénisze, hogy felnyomja a méhedet a gyomrodig. Aztán rátapadva a méhszájra ki, behúzogatja. Így erősödnek majd a méhszallagjaid, és maga a méhed is izmosodik ettől a masszázstól. A szamár magja, meg ami béfolyik, az egyensen elixírként belülről táplálja a méhfaladat.

–Margó megfogadva Katinéni tanácsait először a teakúrát végezte el. Természetesen amikor eljött a tüszőrepedés ideje, és a két hétig önmegtartóztató Kece szétrobbanni készülő, lúdtojás nagyságúra dagadó heréiből betöcskölte a fél liter ondót, olyannyira, hogy még a Margó fülén is az folyt ki, megnyugodva várták az eredményt. Semmi. Na, ennek már fele sem tréfa, rátértek a kettesszámú terápiára.
Két hétre kibérelték Kece apjáéktól a Matyit. Az öreg kicsit huzakodva, de kötélnek állt. Bár nehezen vált meg a tudnivalón csökönyös szamártól. Igen csak elő kellett vennie Kecének a rábeszélőképességét.

–Édesapám, komoly kérésem van feléd.
–Ki vele, had hallom!
–Szeretném elvinni a Matyit pár hétre magunkhoz.
–Vidd fiam, hiszen a tiéd. Oszt mit csinálsz vele ott a postaházban? Fuvarozni akarsz? Mert akkor vigyed a kordét is!
–Nem, nem. Egészen más célra kell nekünk most a Matyi! Gyógyszamár lesz belőle!
–Aztán mit gyógyít ez a csökönyös, buta szamár, he? Hagyhallom!
–Megsúgom magának, de pszt! Egy szót se róla, senkinek, mert akkor elmegy a hatása.–mondta Kece és apja fülébe, súgta, hogy: meddőséget fog gyógyítani.


Az öreg értetlenül rázta a fejét. Úgy rázkódott a gúnár nyakán az a zanza feje, mint a vibrátor. Hát, még amikor rákérdezett, hogy –mondjad mán melyiteket fogja gyógyítani, vagy mindőtöket? Merhogy te nem vagy meddő a’ biztos. A Margit meg, hát nem is tudom… orvosnak kék ezt eldönteni, nem egy szamárnak.
–Édesapám a Katinéni megvizsgálta. Ő mondta, hogy kívül belül gyenge és fejletlen a méhe. Erősíteni kék. Ő tanácsolta a szamarat. –az öreg szeme elkerekedett és hűdötten nézett a fiára, nemhogy meghibbant ez a gyerek? Aztán kétkedőn megkérdezte.

–Fiam, de nagy szamár is vagy te! Nagyobb, mint a Matyi! Hiszel egy kiszuperált obligon kívüli bábának? Képes lennél meghágatni vele a Margitot. Kihúzza a bélit azzal a hatalmas szerszámával, te ütődött! –Kecét azonban nem lehetett eltántorítani. Akárhogy is tamáskodott Vendel, vitte magával a Matyit a postaházba. Aztán elkezdődött a terápia. Mindjárt az első estén a Margit fejére húzta a szoknyáját és szabaddá téve hátsó fertályát felkínálta a Matyinak. Matyi megszagolgatta a tüsmüst és hatalmasat nyerített. Majd mégegyszer beszagolt neki, mire kitágultak az orrcimpái és erős remegés jött rá. A hatalmas, mértes hímvesszeje elkezdett önálló életet élni és követelte a jussát.

Margit a karszék párnázott, puha ülőkéjébe fúrta a leszegett fejét és égnek tartotta a fenekét. Matyi kétlábra állt és patás mellső lábait Margit vállaira helyezve leszorította a karszékbe. Aztán akkorát nyerített hogy iázására minden ablak megremegett. Ágaskodó biborlándzsáját beledöfte Margit tárogatójába és elkezdte húzogatni benne. A szomszédok kiszaladtak az éktelen iázásra és a postaház ablaka alatt kivácsian gyülekezve elkezdtek a magasabbak bekukucskálni. A kisebbek pedig bakot tartottak egymásnak, úgy leskelődtek. Éppen Sambec térdelt az Umbi vállain, amikor Margit egetverő, sőt velőtrázó üvöltése vegyült a Matyi vad, hörgő iázásába. Ettől a Sambec lefordult ijedtében a bakot tartó Umbiról.

A szamár beleélvezett Margit vaginájába, hogy csakúgy töcskölt. A kilövellés pillanatában két hátsó lábával az ablakot találva felfelé rúgott. Az ablak üvegje csörömpölve tört ezer darabra. Szilánkjai összevagdosták az ablakban éppen soronkövetkező leselkedő, Imrebácsi amúgy is marcona orcáját.
–Hű, az annyát, ez aztán úgy beprückölt a Margitnak, hogy nekem is jutott belőle! Törölgette orcájáról az üvegcserepek által kiserkent vért. Azthívén, a szamár életelixírje fröccsent rája. A begerjedt szamarat csak nagynehezen lehetett levezetni Margitról. Rúgott, harapott. Követelve a repetát.

A nézősereg szájtátva vetette magára a kereszteket és imádkozni kezdett a Margit lelkiüdvéért, mert az már bíztos, hogy ezt a tortúrát nem éli túl. Margitot azonban nem olyan fából faragták. Amint levezették róla a megvadult szamarat, megrázta magát, egy nagy kockás törlőronggyal megtörölközött a mellé folyt ejakulátumtól majd lerángatta a fejére szorult szoknyát. Felállt és meghajolt a nézőközönség előtt. A bámészkodók ovációban törtek ki, hogy lám, az ő Margitjuk, mekkora hős, még egy szamárcsődör attakját is félvállról kezeli! Aztán elhúzta a sötétítő függönyt és mindenkinek jóéccakát kívánt.

Ez a terápia ment két hétig. Akkora már a Matyi annyira kimerült, hogy olyanná vált, mint a mosogatórongy. Valaha méretes durungja, bőnyeként lógott a hasa alatt. Amint eljött a peteérés ideje Matyit Kece hazavezette, mit vezette, vitte! A közben idehúzott kordéra feldobva a Sambeccel, meg az Umbival húzták vissza az apjuk portájára. Mikor az öreg meglátta a gyászmenetet így dévánkozott.
–Atyagatya csevascsicsa! Hát ezt meg mi lelte? Megmurdelt a szegény pára?
–Munkahelyi ártalom édesapám, nem bírta az iramot és kidőlt.

–És a Margittal mi van? Él-e, hal-e?
–Ó, abba a villám se vág bele! Túléli az még az atomcsapást is!
–És, használt neki a szamárterápia, fiam?
–Annyi a változás, hogy kefélés közben állandóan iázik! Úgy nyerít, mint egy szamárkanca!
–Ó, hogy a devla rúgja meg! Hát még sem maradt úgy?
–Nem, apám. Ez a terápia sem jött be neki. Pedig, ha nem marad teherben, akkor lőttek a házasságomnak. A Margit nem költözködik ide mihozzánk. Én meg mit keresnék azon a nagy Pesten ugye?

–Mondok én neked valamit, te gyöngyvirágos vőlegény! Kérdezzétek meg a Yetit,ő hogy csinálta, hogy magtalansága ellenére teherbe ejtette az Irmát? Aztán tegyen úgy a Margit is!
–Apám, hogy ez nem jutott eszembe! Mégiscsak jó az öreg a háznál! Holnap rábeszélem a Margitot, hogy vonuljon el az erdőbe negyven napra! Nincsen kec-mec: ez az utolsó lehetőségünk! –mondta Kece és kezet csókolt az apjának.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!