Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-07-06 12:13:36
Megtekintve: 516
Kurtafa - 36
A falugyűlés nem maradt hatás nélkül. Mondhatnám úgyis, hogy begyűrűzött. A Kókányfalviak saját dugikba dőltek. Nagy kevélységükben és pöffeszkedésükben nem vették észre, hogy öngólt lőttek maguknak. Mivel ők szorgalmazták a különválást, így elindult hivatalos útjára a beadvány. Kurtafa pedig állott elébe.

Kurtafát hét ökörrel sem lehetett már visszafordítani a haladás útjáról. Harminchét háznak volt lakója és gőzerővel épült az új utca tizenkét lakóháza is. És Krapaj állta a szavát: brigádjával megépítette a két falu határán a Kurta Kocsmát. A kocsma ivója egy nyolcszor tíz méteres, olykor akár rendezvények, mulatságok tartására is alkalmas teremből, valamint egy nyitott, szabad kéményű, nyílttüzű kemencetűzhelyből állt. Itt lehetett sütni, főzni. Akár egy lakodalmat is kifőzhettek.

A Kármentőt és a söntéspultot a múlt századokban épült kocsmai kármentők rajzai alapján Gusztival készítették el. A faragásokkal való díszítést Vendel vállalta magára. Miután a pincétől a nádfedélig minden elkészült már csak a bérlemény kiadása és beüzemelése volt hátra. Krapaj a BT nevében fontos tanácskozásra ült össze Mucsival, hogy ígérte szerint megkínálja a Kurta kocsmával. Miután végigmustrálták a kocsmát, leültek egy sarokasztalhoz egy kancsó bor mellé. Krapaj feltette a kérdést Karcsibácsinak.

–Na, Karcsibátyám, mit szól ehhez a műremekhez?
–Mit szónék, fiam? Patent. Jól jár vele, aki kibérli! Egyet hiányolok, és akkor teljesen képbe leszünk, akár mehetne a Szennai skanzenbe is.
–Éspedig?
–Nincsen a kéményen gólyafészek!
–Csak ennyi? Majd felteszünk egy kaskát. Fonatok a Vendelekkel. Aztán lopunk egy gólyapárt valahunnan. Levágjuk a szárnyaikat, hogy ne tudjanak visszarepülni, és addig etetjük őket békával, vízisiklókkal amig ittragadnak. Na, akkor megfelel a szabványnak?

–Hát, így már más a helyzet. Nem, mondom, én is szívesen kibérelném, ha nem kötne a múltam Kókányfához.
–Hát, vágjuk el azt a kötelet Károlybátyám!
–Aztán ugyan, he? Ugorgyak fejest a semmibe!

–Na, idefigyeljen! Tegyünk egy próbát! Egy évig nem kérünk bérleti dijat, és nem fizet vállalkozási adót. Ha ezután is megéri magának, akkor, majd beszélünk a folytatásról.
–És, ha nem lesz meg az a bevételem, ami Kókányfán vót? Ki kárpótol engemet?
–Tehetünk róla! Mennyi az ötévi átlag haszna? Amiről nem tud az állam?
–Öt milla körül van gyerekem…
–Rendbe van. Kötünk magával egy szerződést öt évre. Ha kevesebb lesz az éves haszna öt millánál, kiegészítjük. Ez lesz a minimum garancia. De, amennyivel meghaladja, azt szépen befizeti a községházának, iparűzési adóba! Na, áll az alku?

–Itt a kezem, nem disznóláb!–nyujtotta parolára nagy. Vörhenyes, szőrös mancsát Karcsibácsi. Egymás tenyerébe csaptak.
–Amint kinyit a Kurtakocsma bezár a Falumocska Kókányfán! Megértettük?
–Meg.
–Van-e még valami?
–Kellene egy belevaló cigányzenekar, ami fellendítené az idegen forgalmat!
–Van valami ötlete?
–Én a Csicseri Csíger Samura gondútam. Megszűnt a zenekara Egerszegen, mert nincs rá igény. Itt van most itthon és eszik a fiával a munkanélküliek kenyerét. Egy prímás és bőgős már lenne. A többit majd hozzászerezzük…

És ebben maradtak. Krapaj még aznap este átalment a Bábéhoz. Leültek a kecskelábú asztalhoz egy demizson golyhói mellé és elkezdődött a tere-fere.
–Bábé, nagy a baj!
–Mi baj van, ki vele?
–Van egy kocsma, de nincs bele cigányzene! Mondja mán meg, mit ér a kocsma cigányzene nélkül?
–Megmondom neked: mint a pina szőr nélkül!

–Hát, idefigyeljen! Hallottam, a maga családjában vannak zenéhez értő emberek.
–Nem titok, vannak.
–És, van-é hajlandóság a tudás mellett bennük a munkához?
–Ha, megfizetik őket…–vette közbe a Bábé, és telicsurgatta a poharakat. Koccintottak, ittak. Aztán a Bábé megkérdezte.
–Hogy gondoljátok?
–A Mucsi lenne a bérlő. Ő szakember a kocsmák terén. Hozna egy prímást és egy bőgőst. Kellene, egy-két köcsögdudás, ceglédi kannaverő, kanálcsörgető, csörgődobos… megmondom őszintén olyan cigányfolklórt, szeretnék, amivel esetleg a Ki mit tudban, vagy a Repül a pávában is, felléphetnénk később.

–Idefigyelj Krapaj! Én nem vagyok ellensége a fiatalok kibontakozásának. Tudok ilyeneket.
–Láthatnám őket?
–He, Arany!–kiabált a krumplislángost sütő asszonyok felé hátra a katlan felé Bábé– szaladj mán átal a Vendelékhez! Jönnének átal a Sambecék a zeneszerszámaikkal, megmutatni a tudásukat ennek a hitetleneknek!–Arany átszaladt és kisvártatva meg is jött Sambeccel, Umbival, Bakfittyel és Leilával.

Sambec és Umbi a köcsögdudával és herflivel, Bakfitty a ceglédikannával felszerelkezve érkeztek. Krapaj kérdően néz Leilára. –Hát te mit tudsz kislány, hol hagytad a nyenyerédet?
–Én, csak énekelni, meg táncolni tudok Krapajbátyó…
–Hát, akkor rajta!–adta ki a parancsot Krapaj és a fiúk rákezdték.
Egymás után szólt a nóta. Leila táncolt, verte a csörgődobot és szólót is énekelt. A többiek pedig kisérték. Karcsibácsi, se köpni, se nyelni nem tudott a gyönyörtől. Így szólt a Bábéhoz.
–He, Bábé, mit szóná, ha próbaidőre leszerződtetném a gyerekeket?
–Tőlük kérdezd! Na, gyerekek, mit szónátok egy kis munkához? –fordul a zenészekhez. Azok menten rávágták.

–Van pénz benne Bábé?
–Lesz, egy szakajtóval!
–Akkor menünk!
Miután így megköttetett az egyezség, egymás tenyerébe csaptak a szerződő felek és minden akadály elhárult a kocsmanyitás elől. Egyik nap lakat került a Kókányfai kocsma rozoga ajtajára és a másik nap megnyílt a Kurta kocsma a két falu határában.

A kocsma premierje igen jól sikerült. Megúszták verekedés nélkül. A frissen toborzott zenekar nagyszerűen debütált. A lopott gólyák vígan kelepeltek a nádtető kéményére szerelt gólygészekben és a zenészek vígan húzták a talpalávalót. A legjobban a kis Leila cigánytánca és csengő hangján előadott cigánynótái tetszettek a közönségnek. Még az apácák is táncráperdültek. A finom étkekről Arany és Trézsi vezényletével a Bábé unokalányai gondolkodtak. Olyan cigánypecsenyéket készítettek és tálaltak a Vendel által faragott fatányérokon hogy a vedégek kiitták rá a hordót is!

Amikor hajnali háromkor Károlybácsi véget vetett a kislakodalomnak is beillő kocsmaszentelőnek és lehúzta a kármentő rácsát, a vendégek szépen, csendben hazaszállingóztak. Elvitték magukkal a faluba a kocsma jóhírét.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!