Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-08-09 10:19:49
Megtekintve: 649
Az ördög cimborái - 2
2.

Miután megegyezett az ördögökkel, azok úgy eltüntek, mint Kossuth a ködben. Pillanatok alatt felszívódtak. Józsibácsi tette a dolgát. Kiganézott a tehén alól, majd a tyúkólat is kitakarította. Rettenetesen nyomasztotta őt is, mint minden falubelijét, hogy a gátőr balfaszsága miatt karanténba helyezték a falut és minden portán rettegve várták a kis háztáji baromfiállományuk hóhérait, a baromfikommandót.

Az a sajnálatos esemény történt ugyanis, hogy gátszakasz bejárása közben Börcsök, a gátőr észrevett egy partravetett döglött hattyút. A helyett azonban, hogy a józan paraszti eszére hallgatva, tovább lökte volna a folyó sodrába, kihalászta és bevitte a jegyzőnek. Az pedig azonnal értesítette a hatóságot! A hatóság pedig nagy erőkkel kiszállva karanténba helyezte a falut és a környéket, s elkezdte a baromfiak lemészárlását.

A lakosság meg volt őrülve ettől a csapástól és a szerencsétlen Börcsököt okolták e műhiba miatt. Már-már úgy látszott, hogy kiközösíti a falu, amikor hirtelen, döntő fordulat állt be az ügyben. A faluvégi Kurta kocsmában a szokásos esti iszogatással és kártyázással egybekötött kulturálódás folyt, éppen amikor a ferbliben Józsibácsi elbukta a zsebpénzét. Az ívó egyik sarkában a felháborodott baromfitartók szidták a Börcsököt, mint a bokrot. A tyúkos Lexi, merthogy ilyen radamánynévvel illették a falu jómódú tyúktojást termelő vállalkozóját, akinek a fél falu dolgozott feketén, így szónokolt.

–Emberek, ha én ezt a Börcsököt meglátom elfog a harci ideg! Komolyan mondom, ha a kezem közé kapom, kinyomom belőle a szuszt. Hogy lehetett ember ekkora marha? Nekem legalább ötmilliós kár okozott. A kártérítés, csak a tyúkokra szól. Nem pedig az elmaradt többszázezer tojás áráról… Komolyan mondom, csődbe visz engemet ez a barom!
–He, he ,he e… kucc-kucc! –veri hátba a sertéseket tenyésztő cimborája Csócsa, a másik nagygazda! Mi van cimbora, nem tetszik a rendszer? Mi bajod neked ezzel a becsületes gátőrrel? Csak teljesítette a bejelentési kötelezettségét.

–Ó, hogy az ördög tépkeje ki a szemszőrit! Arra nem gondolt, hogy bepánikolnak tőle a hatóságok és velem szúrnak ki, meg a kistermelőkkel. Elviszik a kisemberek utolsó tyukocskáit, kacsáit, libáit! A récerucáit?
–Ne, aggódj, kifizetik őket!
–Bagóért ölik halomra a baromfiakat!
–Legjobb lenne, ha előre leölnénk, hűtőládákba raknánk őket, akkor is jóljárnánk! –vette közbe Buzi, a falu dögterese a lapokból felpillantva. Sambec a másik kártyapertner rálicitált.
–Ugyanmár Jakab, és ha valamelyik tényleg emberre is káros vírussal fertőzött?

–Fertőzött az anyád-segged, te! Hát ez csak egy nagy felhajtás, hogy kipusztítsák a magyarok baromfiállományát! Aztán, jöhet a holland táposcsibe! Tudom én, mire megy ki a játék cimbora. Jól meg lett ez szervezve, majd valamikor párezer forintokkal kilökik a szemeinket, aztán az import csirke ára az egekbe szökik! Ez az igazi integráció pajtás.
Miközben így ökölődnek, nyílik az ajtó és féloldalasan Börcsök óvakodik beljebb. Minden szem rászgezedőik, mint Júdásra, aki elárulta Krisztust. Börcsök a pulthoz lép és egy korsó sört rendel. Majd egyik asztalhoz sem merve leülni, a pultnál ácsorogva kortyolgatja a sörét.

A kártyázók vadul ütik a blattot! És beüt a menykő. Józsibácsi már a karóráját is lecsatolta a karjáról. Ma valahogy rájár a rúd. Amikor a feleségét akarja feltenni, nem engedik. Senkinek sem tetszik a Mariskanéni bibircsókos orcája, termetes alakja. Józsibácsinak hírtelen mentőötlete támad. Előhúzza a mellényzsebből a féltve őrzött aranytojást. Beteszi a tétre.
– Na, ez elég lesz. Ütöm a bankot! – A cimborák összenéznek és rábólintanak. És Józsibácsi elbukja a tétet.

–Nem baj, majd tojik a kendermagos másikat! –vigasztalja magát, és büszkén tekint körbe. A cimborák azt hívén meghibbant, egy deci kerítésszaggató pálinkát hozatnak ki neki, hogy helyrebillenjen az eszekereke. Na, ettől az öregnek kinyílt a meseládája.
–Nyugodtan elvihetitek a Pubihoz, a zálogházi becsüshöz! Én már lemérettem vele. Harminc grammot nyomott. Aztmondta megér vagy húszezret! Kár hogy nincsen benne védjegy, így csak törtaranyban lehet számolni. Nem baj, több a semminél! Mondom, hogy tojik reggelre a kendermagos másikat! Hitelbe nem lehetne megütnöm a bankot?

–Na, idefigyelj Józsi! Azthiszed megtehetsz minket ezzel a dumával. Hozzad ide azt a tyúkot, tedd fel a bankra, aztán majd meglátjuk!
–Nem lehet cimborák.
–Aztán mér nem?
–Mert, ha elnyeritek tőlem az aranytojást tojó tyúkocskát, akkor nekem holnap már a többiek görbét tojnak! Ti meg teli lesztek aranytojással.
–Mondasz valamit, mert jár a szád!-vakarta a fejebúbját Csócsa, a negyedik kártyapartner. –csaktán nem kárpótlásul kaptad a levágott csirkéidért?
–De, igen.
–Aztán kitől?
–Az ördögtől…

Ekkor már minden szem rájuk szegeződött. Krapaj, a hentes újabb kört rendelve igencsak biztatta Józsibácsit.
–Na, öreg ki vele, hagy halljuk! Szeretnénk egy jót röhögni!
–Mit akartok hallani?
–Kitől kaptad ezt a tojást?
–Az ördögtől.
–Csaktán nem egyenesen Belzebubtól, he?
–Nem, két kanördögtől. Azt mondták, hogy csak jó célra használhatom fel a segítségüket. Például a baromfiiaktól megfosztottaknak juttathatok ezekből az aranytojásokból kompenzációként kárenyhítésként.
–Hiszem is meg nem is! –szólt bele a vitába a tyúkos Lexi. Nekem hány tojást tudsz tojatni az ötmilla káromért?
–Tudomisén, megkéne kérdezni!
–Kérdezzük meg!–vágta hátba az öreget Csócsa és előre készítette a száját a röhögére. Az öreg tántorogva fel állt, a kocsma közepébe ballagott és egyet bucskázott a fején. Azonnal láthatatlanná vált és helyette mintha a földből nőt volna ki ott állt a két kanördög.

A kocsma közönségében megállt az ütő. Szó benakadt, hang megszakadt, lehelett megszelik, a kocsma közepén két kanördög emelkedik. Meghajolnak a közönség felé és megkérdezik, kinek miben segíthetnek. Mindegyik dörgöli a szemeit, egyik se mer megszólalni. Gonosz varázslat ez, gondolják magukban. Végülis a tyúkos megembereli magát és szóra nyitja száját.
–Nekem, van ötmilliós károm ebből a baromi influenza mizériából, ha kompenzálni tudnátok, meghálálnám cimborák. –az egyik kanördög csettintett egyet és máris a markában tartott ötmilliót. Komótosan átnyújtotta a tyúkosnak.

–Parancsoljál cimbora! –a tyúkos belemarkolt a pénzkötegbe, majd számolgatni kezdte. Miután konstatálta, hogy hiánytalan az összeg, így fordult az ördögökhöz.
–Bánom én, ha eleven ördögök vagytok is! Azt mondjátok meg, mivel hálálhatom meg a kedvességeteket?
Az ördögöknek se kellett több. Megragadták a tyúkost. Az egyik lehúzta a nadrágját, a térdére fektette, míg a másik rásütötte a pokolbeli ördögök billogját. Lexi úgy ordított, mint a fábaszorult féreg. Miután elengedték így szóltak hozzá.

–Most már örök hálára kötelezted magadat. Bármikor szükségünk lesz a szolgálatodra, betüzesedik a billog a seggeden és amig nem, bucskázol egyet a fejeden, addig égeti a valagadat. A bucskázással a pokolba kerülsz, és ott megkapod a parancsokat. A tyúkost a hányinger kerülgette, és undorral lökte volna vissza a pénzt, de kegyetlenül el kezdett égni a seggén a billog. Ez aztán visszatérítette a valóságba. A népek elborzadva nézték. Ezekután enki nem, mert bármit is kérni az ördögöktől. Egyedül Börcsök próbálta menteni a helyzetet. Így szólt hozzájuk.

–Ördög uraim! Ha meg nem sérteném magukat, én egy tehénkét kérnék a családomnak az elpusztított baromfiiam helyett. A kanördögök egyike csettintett egyet a nyelvivel és máris ott állott egy tarka tehén a kocsma közepén. Elhűlve forgatták, dörgölték a szemeiket a kocsmanépek. Az ördög Börcsök kezébe nyomta a kötőféket és így szólott.
–Vidd, a tied!
Ezzel az egyik elkapta a grabancát, a másik pedig megbillogozta. Börcsök ordított, mint a fábaszorult féreg, majd nyüszítve kitántorgott a kocsmaajtón, maga után húzva a pokolból ajándékul kapott tehénkéjét. Miután bekötötte az istálóba, visszaindult a kocsmába, hátha tudna még valamit kikunyerálni az ördögöktől.

Mire visszaért, már az ördögök már nem voltak ott. Józsibácsi vadul verte a blattot a cimborákkal. Éppen az utolsó húszezreseket nyerték el a tyúkostól. Ebül szerzett pénz, ebül vész el- mondja a közmondás. Így is lett. Lett ám becsülete a Börcsöknek. Nem győzték dicsérgetni a bátorságáért, és a becsületességéért, hogy a döglött hattyút, ahelyett, hogy elsinkófálta volna, bevitte a jegyzőnek. Nélküle bizony nem szakadt volna a falura ez a nagy aranyeső! Józsibácsival megígértették, hogy minden károsultnak tojat a kendermagossal egy-egy aranytojást. Miután teljesen kifosztották a tyúkost, kiitták maradék söreiket, és hazamenve eltették magukat holnapra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-12 20:45:34
örülök,hogy tetszik.
2006-08-12 15:36:36
Elolvastam, megyek a következő részt olvasni. Szórakoztató!