Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-09-02 10:10:56
Megtekintve: 834
Angyaltrombita - 2
2.

A posthaívatalnak helyet adó szolgálati lakásban Irma várta őket a kis Martinnal. A kisfiú gügyögve tipegett apja elé, két kis karját kitárva ölébe kéredzkedett. A pusziosztás után apja bemutatta felségének Vityát.
–Irmuskám, vendégeket hoztam. Meg tudjuk őket kínálni valamivel a jó szón kívül?
–Tudod, hogy mindig négy-öt személyre főzök, számítva egy—két nemhívatalos vendégre. Apropó bemutatnád az urat!
–Bocsájs meg, ő, volt évfolyamtársunk, Vitalij Kuzmics parafenomén, a javából.
–Foglaljon helyet minálunk Kuzma úr! Hogy kerül maga ide, ebbe az eldugott faluba? Csak azt nem mondja, hogy a osztálytalalálkozóra jött, mert rögtön lerakom a hajamat!

–Irmuskám, légyszives valami gondolatébresztővel megkínálni minket, hátha felszabadulnak Kuzmicsnak a rejtett titkai, és kiönti nekünk lelke szennyesét, ide, bele a tudatgömbünkbe!
–Csak az Imre golyhóijával és némi kerítésszaggató pálinkával tudlak benneteket kínálni, ha ez megfelel. Margó, nekünk van egy kis mézespálinka félretéve az almáriumban. –serénykedett Irma, megkavarta a gombapörköltet, majd térült-fordult és máris az asztalon volt az észkerék pörgető nedű. Yeti töltött, ittak. Irma és Kuzma, máris összetegeződtek.

Miután megvacsoráztak, míg a frissen lefőzendő, gőzölgő kávéra vártak elkezdődött az ismerkedés egymás múltjával. Yeti és Margó beszámolt közös munkájukról, mely a faluba hozta őket és itt ragadtak. Kuzma pedig slágvortokban beszámolt kalandos életútjáról.
–Tudjátok, hogy a Bölcsészkaron egy tancsoportba jártunk, mert a szociológia és pszihológia abban az időben divatszkmaként úgy vonzotta a fiatalokat, mint mézesvíz a legyeket. Bele is estünk ebbe a szép szakmába, mint légy a mézesköcsögbe. Ti ott ragadtatok, karriert csináltatok, engemet meg harmadik végén kirugtak,mert megszuggeráltam a profokat.

–Hát Vitya, nem tudom ki csinált nagyobb karriert, mi, vagy te? A szociológia mára ellaposodott. Tengődtünk a lét peremén. Kishivatalnokként ettük a köztisztviselők keserű kenyerét. Margó a családsegítő központban és pedig a gyámügyön. Aztán bejött ez az új rendszer és elkezdtünk pályázgatni. Megcsíptünk egy pénzdíjas Eus pályázatot. Ez hozott ide minket. Na, de mesélj, veled mi van?

–Én hazamentem Ukrajnába és beiratkoztam a Kijevi Parapszihológiai Egyetemre. Elvégeztem a mesterkurzust és végzett parafenoménként jogosítványt, szereztem a szakma oktatására és gyakorlására. Mivel Ukrajnában Dunát, azaz Dont lehet rekeszteni belőlünk, átjöttem magyarba. Nyitottam egy Alternatív Gyógyász rendelőt. Abban az időben, ez nagyon ment itt nálatok. Szép pacientúrám kerekedett, de hamarosan átestem a ló másik oldalára. A kíváncsiság vitt rá, hogyan lehet a nemi elferdüléseket helyrebillenteni.

–És, sikerült?–vetette közbe Irma, miközben lette elébük a gőzölgő feketével töltött csészéket.
–Olyannyira, hogy a kisdoktoromat ebből a témából írtam. Belemerültem a témába, és elmerültem a buzik árjában. A meleglebujok, pornóműhelyek szakreferense, lelki tanácsadója lettem hamarosan. Kitaláltam egy módszert a maszturbációs katarzissal, kéjérzettel való engrammok kiüttetését a tudatalattiból. Ez egy szofronizációs technika. Zene mellett, megváltoztattam a tudatállapotukat és maszturbálással, onanizálással úgy a férfiakat, mint nőket elkezdtem a frigiditásból, dadogásból, nemi eltévelyedésből gyógyítgatni. Óriási pacientúrám lett hamarosan.

–Eszméletlen! Ilyen csak neked juthatott eszedbe! De miért kellett elélveztetni a pacienseket?
–Miért, jó kérdés. –meredt üres poharára Kuzma. Yeti vette a lapot és töltött. Ittak. Ő meg folytatta. Rájöttem, hogy ha katarzist életek meg velük, s tudatalattiból azonnal törlődi a rossz emléknyom. A katarzis utáni harminc - negyven másodpercben, pedig beadtam nekik a szuggesztiót. A siker döbbenetes volt. Hozták hozzám a dadogós gyerekeket, felnőtteket. Egymásnak adták a kilincset. Jöttek színészek, köztisztviselők, politikusok, megszabadulni a dadogástól, pöszeségtől.

–Eszméletlen–éktelenkedett hatalmasra kerekített szemekkel méregetve Kuzmát Margó. –Vitya, nem mondod komolyan, hogy a politikus honatyákat is elélveztetted?
–Mondjak neveket, nem mondok. Bár, megérdemelné némelyik, mert kevélysége az égig ér, mióta megszűnt a pöszesége. Szóval a konkurencia megírigyelte a szárnyalásomat és lebuktattak. Rámhúzták, hogy a csecsemőtől az aggastyánokig fajtalankodtam. Hiába állítottam, sőt ajánlgattam a nyomozóknak, ügyészeknek, hogy próbálják, ki vessék alá magukat egy ilyen tudatgyomlálásnak. Mereven elzárkóztak. Végülis hála egy magas rangú potentátnak, aki kihúzott a csávából, megúsztam a szakmától való eltiltással. Így aztán elindultam az ország legedugodtabb faluját megkeresni, ahol zavartalanul a kísérleteimnek áldozhatom a szabadidőmet.

–Aki, akar itt is rádlel.
–Én már nem praktizálok elvileg. Csak tanácsokat adok, azt meg szabad. Hanem Yeti, látom itt ezt a sok daturát, más néven angyaltrombitát. Ezzel tudnék valamit kezdeni.
–Hát, nézzed, mondtam már neked, hogy ezek szent növények. Senki sem tudja mitől, vagy kitől, de egyszercsak ott termettek az Imre földjén, az eredei tisztáson a trepli körül, ahol negyvennapig meditáltam.
–Mi, hogy micsináltál, jól értettem: meditáltál?
–Böjtöltem és meditáltam. Ott gubbaszkodtam anyaszült meztelenül negyven álló napig, majd lejőve onnan, azonnal megszűnt a meddőségem. Közben az ürülékemből kinyőtek ezek gyönyörűséges biborszin angyaltrombiták.

–Mi, hogy, az ürülékedből… te, én most rögtön lerakom a hajamat, ha ez igaz!
–Pedig igaz mond a Yeti!–erősitgette Irma és Margó is. Itt a bizonyíték, a kis Virág. Orvosi papír van róla, hogy Yeti meddő.
–Egy eset, nem eset.
–Bevallom őszintén, én is ott gubbaszkodtam–, rebegte pironkodva Margó.
–És, a te ürülékedből is…
–Kinyőtek a trombitavirágok, de az enyémből narancssárgák.
–Mért te is meddő voltál?
–Én is.

–Hát éppen ez az. Ez az illat csalt ide engemet. Régóta foglalkozok az impotencia, frigidség mellett a meddőséggel is. Mivel csak úgy beleszuggerálni nem lehet egy nőbe a gyereket, elkezdtem keresni, kutatni és a trombitavirágnál kötöttem ki. Látjátok milyen a véletlen? A jóisten így adta tudtunkra, hogy a trombitavirágban lévő alkaloidák megszüntetik a meddőséget és fokozzák a nemi gerjedelmet.
–Van benne valami–vágott közbe egyszerre Yeti és margó is. –nem győztünk a virágillat általi bódulatunkban naponta többször is maszturbálni.
–Hát akkor most ácsi: helyben vagyunk. Végállomás, megérkeztünk, kiszállni!–vezényelt Yeti és mély titoktartásra kötelezte a jelenlévőket. Egy pohár golyhóit lehörpintvemegszólalt.–nekem egy pálinkafőzési lehetőségre lenne szükségem.–meredt az üres pálinkás butykosra. Yeti azonnal kapcsolt.

–Kívánságod máris teljesülni látszik. Mehetünk a szállásodra! Imrének van a legjobb pálinkafőzője a faluban. Rikkantotta Yeti és a két férfi átvonult Imréékhez. Imre hátul volt a kecskelaknál. Éppen a kecskék fejésével foglalatoskodott. Imi a kecskelábú asztalnál ülve emésztette a vacsorát. Ramóna a kicsit altatta a gyerekszobában. Az udvart nehéz, trombitavirág illat ülte meg. Szinte belebódult, aki nem szokta meg.
–Datura… rebegte áhítattal Kuzma, majd kezet fogva az elébük siető Imivel bemutatkoztak egymásnak. Yeti vitte a szót.

–Imikém, az úrban hazánk legnagyobb kóklerét, akarom mondani illuzionistáját, tisztelhetjük. Úgy nézzetek rá, hogy ő lesz Kurtafának az igazi aranytojást tojó tyúkja, akarom mondani kakasa. Szállás és egy kutatólabor, amolyan alternatív, szupertitkos műhely kellene neki, ahol kedvére kísérletezhet hazánk felvirágoztatásán.
–Hely az lenne bőven, ott hátul a pajtában. Évek óta üresen áll. Szállást is tudunk neki adni. Mi kellene még, hogy kibontakoztathassa tudását?
–Egy pálinkafőzési lehetőség. Úgytudom Imrebácsinak van a faluban a legjobb zugfőzője.
–Jól tudod.

–Akkor helyben vagyunk.–fejezte be a felvezetést Yeti. Éppen időben, mert Imrebácsi, befejezvén a kecskék fejését közébök telepedett és egy demizson golyhóit tett a kecskelábú asztal közepére. Imre pedig bekurjantott a házba.
– hé, asszony, poharakat, borkorcsolyát!
Perceken belül Ramóna jő, s fehér abroszt terít az asztalra. Kecskesajt és kecsketúró kerül az asztal közepére. Imrebácsi megtölti a poharakat és a vendégek egészségére, koccint. Kíváncsian fordul a jövevény felé.

–Hát keedet, mi szél fútta erre, ide, ahol a madár se gyakran jár?
–hallottam a hírét, hogy itten főzik a legjobb zugpálinkát. Gondoltam megkóstolnám, de nem kínálnak.
–Kóstolni azt lehet.–mondta Imrebácsi és térült-fordult, majd egy flaska lófingatóval lépett ki a kamrából. Letette az asztal közepére és telicsurgatta vele a poharakat.
–Akkor kapaszkodjunk a pohár fülibe, azt, le-le-lefenekékig! –biztatta az asztaltársaságot a borzalmas lőre mielőbbi leküzdésére. Kuzmát úgy mellbevágta a hetvenkétfokos tüzes víz, hogy belevörösödtek a fülei. Kétmarokkal tömte magába kecskesajtot, hogy lenyomassa a felböffenni kívánkozó nedűt. Mekegve szólalt meg.

–Nem, mondom, ez igen! Veri a skót whiskyt! Keeed főzte.
–Én. –vágta rá büszkén Imrebácsi.
–Egyedül?
–Egyedül, hát! Szabadalmi titok a receftje!
–Nem semmi. Akinek ilyen remek főzője van, az felér egy aranybányával. Tudnánk-e összedolgozni Imrebátyám?
–Hát, ha megegyezünk.
–Kezet rá!–rikkantotta a tüzesvíztől belelkesedve Kuzma és torkukat bőven öntözvén a borzalmas lőrékkel, máris folytatták az egyezkedést.

–Úgy hallottam, hogy keed tulajdonában van az erdő, ahol ezek a trombitavirágok vadul nőnek?
–Így igaz. Olyan vadul nőnek, hogy kiirtani sem lehet őket. Ha a kecskéket ráengedem, hogy legelnék le, teljesen bekáfolnak tőle. A Frici meg állandóan üzekedni akar, ha bezabál belőlük. Az a bajom, hogy ha nappal lelegeltetem, másnapra megint kinőnek. Kiirthatatlanok.
–Segíthetünk a bajon. Nekem pontosan ezekre az angyaltrombitákra lenne szükségem a kísérleteimhez.
–Szedje, vigye!
–Akkor meggyeztünk.
–Áldásom rá! Ágyesz-bugyesz, a magáé trepli köze.

–Ezen túl volnánk. Igyunk az egyezségre!–biztatta a jelenlevőket Imi és telibuggyantotta a vizespoharakat. Ahogy fogyott a pálinka, meg a golyhói, úgy emlkedett a hangulat. Kuzma lázas szervezésbe kezdett.
–Kellene nekem két kaszás, ember, meg egy szállítóeszköz.
–A Bábétól kölcsönkérjük a matyit,a kordéval. Meg a két sihedert: Umbi és a Sambecot. Azhiszen ínyedre valók lesznek, fiatal, csinos cigányfiúk!
–Reméltem is, hogy rálelek a libidóm helyrebillentőire, de addig is úgy hallottam, hogy vannak itt kecskék.

–Mán, hogyne lennének, hát nem kecskesajtot eszel te bibas!–igazította helyre Imrebácsi és máris helyes kerékvágásba terelte a beszélgetést. –szóval itt hálnál meg?
–Itt, ha megtűrnek maguk között. Persze csak ideiglenesen, míg nem találok egy eladó házat.
–Majd segítünk a keresésben Kuzma, Kuzmovics!–veregette hátba barátságosan Yeti, amitől heves köhögési roham fogta újfent el a gyengegyomrú, nehéz italokhoz nem szokott városi embert. Imi a helyzet magaslatára emelkedve egy marék kecsketúróval tömte be az öklendező száját, nehogy kiadja, amit bevett.

Ilyen békés poharazgatással telt el az este. A végén szokás szerint nótázásba fogtak, majd eljárva a Tápéi darudöbögőst, meg a kecsketáncot bevezették a hótrészeg Kuzmát a kecskeólba. Rátolták a reteszt, és halkan szerenádot adtak a kecskenászhoz. Úgy búgtak, mint a vadgerlice, hogy aszongya, hogy „… a kecskének, nagy szakálla van, az anyósomnak nagy pofája van!” A szerenád befejeztével lopakodva visszatértek a kecskelábú asztalhoz. Kicsurgatták a maradék nedűt és eltették magukat holnapra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!