Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-09-07 16:04:08
Megtekintve: 583
Angyaltrombita - 6

6.
Gyászos hangulatban ülésezett a Minisztertanács a Parlamentben. A miniszterelnök által összehívott válságstáb sehogysem tudott megoldást taláni a növekvő infláció megállítására. Vészesen közelgett az előző konvergencia terv elutasítása után kidolgozott második változat benyújtásának határideje. Az Unió által adott vérátömlesztéssel is felérő Datura elixír exportért kapott milliárdok szőri-szálán eltűnve megint a honatyák bankszámláin landoltak. A miniszterelnök tanácstalanul fordult a miniszterekhez.

–Uraim, meleg a pite! Ha hamarosan nem fizetjük ki a tartozásainkat a Világbanknak, akkor jönnek foglalni. Igaz, hogy már aligha van mit. Mi van még eladható?–fordult a privatizációs miniszterhez.
–Már csak az Országház uram.
–Na, azt is hamar el kell adni! Vagy hatalmas kölcsönnel, jelzáloggal megterhelni, hogy ne legyen benne köszönet, ha rekvirálják!

–Uram, se, jelzálog se készpénzzel fizető kereslet nincs rá.
–Keressenek, kutassanak. Nemigaz az,hogy nincs ebben a nagyvilágban egy balek bankár, vagy dúsgazdag olajmilliárdos, akit be lehetne palizni!
–Már senki sem hisz nekünk. Eljátszottuk a becsületünket. Nincs hitelünk.
–Bánom is én, akár az ördöggel is szövetkeznék, csak húzzon ki ebből a csávából! Mi a fenének kellett nekem újra választatni magunkat!

–Talán a megméretés dicsőségéért miszterelnök úr?
–Kell a kutyának az ilyen kétes dicsőség!
–Uraim, ha nem találunk ki valamit, elsöpör bennünket a népharag. –vette sírósra a figurát a miniszterelnök. A kancelláriaminiszter mentő ötlettel szolgálva bejelentette.
–Uraim, perceken belül színünk elé vezetik Vitalij Kuzma, Kuzmovics illuzionista életművész. Tőle várjuk a megmentő ötletet a népharag lecsillapítására és esetleg tanácsot is, tudna adni, a kincstár újrafeltöltésére.

Amint kimondta ezeket a szavakat, döbbent csend ülte meg a tanácstermet, majd kinyílt az ajtó és két hatalmas testőr cipelte be Vityát és Yetit. Leállították őket a miniszterelnök elé, aki elébük sietve lekezelt velük és így fordult hozzájuk.
–Drága megmentőink! Kurtafa díszei! Magukba helyezzük az összes bizalmunkat. Agyaljanak ki valamit a népharag lecsillapítására és keressenek egy dúsgazdag vevőt az Országházra! Mert ha, nem, akkor nekünk lőttek!

Vitya és Yeti összenéztek, majd összekacsintottak és pusmogni kezdtek egymásközt. Kisvártatva Yeti vezette elő a megoldást
–A tudatmódosításra lenne egy fenomenális ötletünk.
–Na, ki vele,hamar,hamar! –biztatta a miniszterelnök. Ő pedig elkezdte.
–Van a Mityának egy tudatmódosító, jókedvre hangoló készítménye. Kurtafán már kipróbáltuk. Ezt a port, ha a levegőbe juttatjuk, akkor a környéken lévők mind eufórikus hangulatba esve elfelejtik a godjaikat.

–Hogyan lehetne ezt tömegméretekben alkalmazni?
–Kisebb területen biztosan megoldható, de az egész országra nem tudunk annyi port biztosítani, ami elég lenne. Zárt helységben, vagy kisebb területen összegyűlt tömegnél még elmegy, de, hogy az egész országot boldoggá tenni, még nem megy! Ahhoz a világ pénze is kevés lenne, hogy ezt megvalósítsuk.

–Miniszterelnök úr–szólalt meg egy ötlettől vezérelve a kancellária miniszter.– mi lenne, ha az Augusztus huszadiki tűzijátékon kipróbálnánk. Lesz ott vagy másfélmillió ember! Megbozseválnánk őket, aztán elvinnék haza a jóhírt!
–Nem tudom, mennyire tartós ennek a szernek a hatása?–fordult kétkedve Vityáékhoz. Vitya azonnal rávágta.
–Hét-nyolc napig tart a hatása. Aztán ha kijózanodnak és szembetalálják magukat a sanyarú valósággal, akkor törni-zúzni fognak.

–Egy hét is nagy nyereség. Azalatt eladjuk az Országházat és feljavítjuk a Forintot. Brüsszelben átverjük a konvergencia tervezet elfogadását és ezzel ki is, húzzuk a lakosság elégetlenkedésének méregfogát. Jól beszélek? –hordozta körbe diadalmasan a tekintetét a miniszterelnök, majd így folytatta. – Uraim, a technikai lebonyolítást beszéljék meg a belügyminiszterrel! Ezzel végeztünk is. Van még valami a tarsolyukban?

–Esetleg tudnánk vevőt találni az országházra!– vezette elő Yeti. A miniszterelnök a nyakukba borulva össze-vissza csókolgatta őket és így hálálkodott.
–Uraim, ha ezt nyélbeütik, akkor megkapják a legnagyobb állami kitüntetést: toronyórát láncostul!
–Rendben van. Akkor kezdjük! –mondta Vitya és megvakarta a bal fültövét. Abban a pillanatban megjelent a két kanördög dúsgazdag olajsejknek álcázva.
–Állunk szolgálatára az uraknak. Mi a kérés?
–Vegyék meg az Országházat, vagy felajánljuk jelzálogul egy nagyobb kölcsön erejéig!

–Mennyi időre kérik a kölcsönt?
–Egy hétre. Ha sikerül konszolidálni az államháztartást és Brüsszel elfogadja a tervezetet, akkor máris akkora támogatást nyerünk az Uniótól, hogy mellényzsebből kifizetjük a jelzálogot. Ezzel a népet mire kijózanodik az eufóriából már boldoggá is tettük és kihúzzuk a lázadás méregfogát.–mondta magyarázólag a kancellária miniszter és a két arab sejknek álcázott kanördög egyet csettintve hatalmas bőrönd dollárt tett le az asztalra. Éppen annyit amennyi elég lenne az összes hiány pótlására.

Aláírták a szerződést és már el is, tűntek. A honatyák boldogan számolgatták az ezer dollárokat. Éppen harmincmilliárdra rugott, amennyi az adósságállomány volt. Összenéztek és elkezdték kis halmokba rakva osztogatni egymásközt. Mire észbekaptak, már csak egy pár ezres árválkodott az asztalon. A miniszterelnök felmarkolta és borítékba tette. Majd így fordult a két Kurtafai polgárhoz. Uraim ez az önöké. Akkor kapják meg, ha sikerül augusztus huszadikán a népet megvidámítani. Elmehetnek!

Ezzel kitessékelték a kurtafai csodabogarakat. A belügyminiszter kommandója visszavitte őket a faluba és őrzésükre ott maradtak Imrebácsinál. Árgus szemekkel figyelték az előkészületeket.

A stratégiai elképzelés abból állot, hogy egy nagy meterológiai légköböt megtöltenek a vidámító koktéllal (Datura porral) és a megfelelő széljárást kiszámítva a Meterológiai Intézettel Kurtafán felengedik. Amikor elkezdődik a tűzijáték, akkora kell a főváros fölé érnie. A citadelláról egy jólirányzott mozsárágyúgolyóval szétlövik és teliszórja a levegőt a vidámító porral. Beszippantják a jelenlévők és a széles jókedvtől megvidámodva, összecsókolóznak egymással.

Ekkor a miniszterelnök és a honatyák leereszkednek a nép közé és elvegyülnek a bolgogságban úszó tömegben. Kihasználják az újra visszanyert népszerűséget és hajóra szállva együtt, úsznak velük a boldogságban. A nép utánuk tódulva hidegfürdőt vesz a Dunában és a tűzijáték fényében a vizen járva követi a vezérhajót, melyről a honatyák száz Forintosokat dobálnak közébük…

A belügyisek mindent előre lezongoráztak. Vasmarokkal megszorongatták a metrológusok tökeit, beígérve nekik, ha pontatlanul határozzák meg a széljárást, akkor összemorzsolják a heréiket és kifacsarják, mint a citromot. A léggömböt feltöltötték bélgázzal és Datura porral. Úgy okoskodtak, hogy a bélgáz, mint natúr termék tökéletes vivőanyagként pillanatok alatt szétterül a tömegek feje fölött. Minden készen állt a nagy napra. Már csak a gombnyomás volt hátra.

Már reggel elkezdett a tömeg gyülekezni a nagy ünnepségre. Számuk egyre duzzadt, és ahogy növekedett a létszám azzal egyenes arányban nőt a népharag. Gyűlt bennük az epe, amit fújjolással és füttyszóval nyilvánítottak ki az ünnepélyes zászlófelvonás, majd az ünnepi beszédek alkalmával. A miniszterelnök nyakát behúzva sunnyogott le a pulpitusról. Sebaj gondolta, majd a tűzijátékon kiszórt hallucinogén vidámító portól úgy fogják őt este a Médiahajón hozsánnázni, hogy beleremegnek a hegyek is.

Este már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a rakpartokon és a környező utcákban. Tán még másfélmilliónál is többen voltak. Pontosan kilencórakkor elkezdődött a tűzijáték. Kurtafán megnyomták az indítógombot. Kedvező széljárással öt perc alatt a Gellérthegy fölé kellett volna érnie ballonnak. Oda is ért. Hanem egy pillanat alatt orkán tört ki. Tövestől csavarta ki a fákat. Hirdetőtáblákat, autókat dobált a levegőbe. A tömeg megriadt birkanyájként vette magát a biztonságot adó Dunába. Fentről hullott rájuk a tűzeső, alant pedig a lesodort tetőcserepek.

Leírhatatlanná vált a káosz. A Dunába menekülők fuldokoltak a szennyes habokban, az utcán maradottak pedig egymást tiporták halálra. Semmiképpen sem a boldogságban úsztak, az egyszer biztos. A ballonra, ahogy megbeszélték kilencóra öt perckor, leadtak egy lövést a citadellából. Felszakította a léggömb burkát és elsőnek a nehezebb fajsúlyú fertelmes bűzt árasztó bélgáz szabadult ki, s hullott a földön és vízben fetrengő elkeseredett tömegre. Az orkán pedig pillantok alatt Szlovákia fölé, repítette a boldogságporral megtöltött léggömböt és ott szóródott széjjel a jókedvcsináló por.

Leírhatatlan pánik tört ki. A népüldözőbe vette a futva menekülő honatyákat, akik alig tudtak felkapaszkodni a Médiahajóra. A kormányos gázt adott és meg sem álltak Pozsonyig. Pozsonyba érve csupa ragyogó, mosolygós arcú emberekkel találták magukat szembe. Mint ázott ürgék kecmeregtek ki a hajóból és igyekeztek elmerülni a tömeg között. Hanem amint meghallották a magyar beszédet, egyből megváltozott a hangulat. A tömegüldözőbe vette a menekülőket, és röhögve, fuldokló kacagással ütlegelte őket, ahol érte. A magyarverésnek a szerencse vetett véget. Bemenekültek egy nyilvános WC-be és magukra zárták a bejárati ajtót. Most aztán vezetőink is megtapasztalták a magyarok népszerűségét Európa közepén. A miniszterelnök lógó orral tartott a Nyilvános WC előterében válságstábot.

–Uraim, nekünk befellegzett. Valahogy a hátsó ajtón kell belopakodnunk az országba, mert, ha felismernek bennünket, akkor magyarok általi magyar-magyar verést is kaphatunk. Azonnal kirúgatom a meteorológusokat, a katasztrófa védelmiseket, a rendőröket, mentősöket, mindenkit!
–Főnök, érdemes nekünk egyáltalán hazamenni? –kérdezte tőle félénken kancellária minisztere.
–Mondasz valamit. Mi lenne, ha menedékjogot kérnénk ettől a boldog országtól, ahol mindenkinek fülig ér a szája az örömtől?

–Igaza van miniszterelnök úr, de miből fogunk megélni?
–Ne féljetek amig engemet, láttok! Kigondoltam én már régen, hogy jutunk jövedelemhez. Beadjuk az igényünket a Szlovákoknak kártérítésre a Fehér lóért, amit Árpád adott Szvatopluknak, az országukért cserébe. Mivel orvul visszaszerezték tőlünk a múlt században az országukat, visszajár a Fehérló! Tejeljenek, mert különben velem gyűlik meg a bajuk!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!