Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-09-22 09:54:07
Megtekintve: 569
Szerelmi bájital - 2
Vitalij Kuzmovics Kuzma, alias Vitya nemrég rendezte be kacsalábon forgó villáját az angyaltrombita kéjvágy fokozó por jövedelméből. Már jobbadán csak az üzlettel, terjesztéssel és marketingmunkákkal foglalkozott. Az alternatív gyógyászatot hanyagolta, de azért berendezett egy gyógyász szobát arra az esetre, ha exulziv, pénzes beteg keresné fel.

Éppen ebédutáni szunyogálásából riasztották fel a váratlan vendégek. Élükön Józsibácsival óvatosan nyomultak fel a lépcsőn a budoárba, ahol Vitya sziesztázott. Amint meglátta őket, elkezdte hányni magára a keresztet, miközben így kajdácsolt.
–Józsibácsi, hát ezeket a zöldbőrű pofákat honnan szedte?
–Nem kellett ezeket sehunnan se előszedni, jöttek maguktól is! –magyarázkodott az öreg a zöldbőrűek gyűrűjében toporogva, mint a szarógalamb. Kuzma lekászálódva a hencserről, kibújva az egyszál lepedő alól, amivel letakarta magát, hogy alvás közben ne másszák a legyek magára rántva tubigatyáját a hívatlan vendégek elé sietett.

–Agyonazisten!– köpködte feléjük feldúltan a szavakat.–hát magukat mi szél fútta ide? Egyáltalán kik maguk? Hunnan a francból cseppentek ide? Az égből talán?
–Eltaláltad ember: az égből jöttünk ide hozzád, mert tudjuk, hogy te nagyhírű gyógyász és illuzionalista hírében állsz. Csak te tudnád megoldani a mi problémánkat. Egy intelligens faj kihalásának a megakadályozása lenne a feladatod.

–De, mért pont engemet pécéztetek ki?
–Mert te vagy a legalkalmasabb!
– Ne, keserítsetek el, nem elég hogy a kormány megszívatott! Kihúztam az országot a szarból, erre ők elherdálták az összetarhált milliárdokat, és engem rúgtak érte seggbe? Na, ki vele, mi járatban?
–Óriási alkamat kínálunk neked a világ, mit világ: a világűr megmentésére!
–Jól van, tárgyaljuk meg! De mi szükség ehhez a Józsibácsira?
–Ő a játszánkban a kulcsfigura.

–Na, akkor üljünk a tárgyalóasztalhoz. Adjátok elő mi a kérésetek felém!–mondta Vitya és asztalhoz invitálta a zöldbőrüket.
–Vitya megvakarta a bal fülét és máris előtermett a két kanördög Umbi és Sambec képét felöltve magára. Vitya intett nekik és máris terítették az asztalt. Kancsó golyhói, feta, pogácsa és kecsketúró lett feltálalva. Sambec megbuggyantotta a poharakat a golyhóival. Majd konyharuhával a kezükben a vendégek háta mögött állva a további parancsokra vártak.

–Vitya tósztra emelte poharát, amit kötelezően követtek az Ufonauták is. Miközben nyeldekelték a krisztusvallatót szemeik köcsög nagyságúra guvadtak ki. Vitya pedig feltette az első kérdést.
–Mi a probléma uraim? – a kérdésre Tuktuk, a tudóscsoport vezetője röviden, tömören, velősen válaszolt.
–A Zéta Reticulumon nagy baj van. A tudás olyan fokot ért el nálunk, hogy a szaporodás alpári, vulgáris módján régen túlléptünk. Mindenki egyneművé vált ez által. Egy szaporító csövünk, kloákánk van, amit ötvencenti hosszúra növelt pénisznyúlványunkkal elérve saját magunk által termékenyítjük meg önmagunkat. Így aztán a kéjérzetet önmagunkon éljük, ki másik lény segítségének igénybevétele nélkül.

–Mi ebben az újdonság? A tarajos gőték is hímnősek, önmegtermékenyítők.
–Az igaz, de a mi esetünkben a belterjes tenyésztés odavezetett, hogy annyira egyformává korcsosodtunk, hogy már önmagunkra sincs gusztusunk. Semmi sem kelti fel a kéjérzetünket. Így már ejakulátumot sem termelünk, s nincs magunk, amivel önmagunkat megtermékenyíthetnénk… Félő, hogy kihal a faj.

–Mi a kérés? –vakarta meg fejebúbját Kuzma, Kuzmovics és hogy megerősítse az öntudatát lehajtott egy pohárka lófingatót. Ez a nedű az Imrebácsi által főzött hetvenfokos bürökpálinka, még a keritészsaggatónál is erősebb volt. Viszont a nemi vágyat az egekig kergette az emberben. Vityának most ez kellett, mert olyan, de olyan problémával állt szemben, mint még soha: egy undorító, hímnős, zöldbőrű iránt kellett nemi vágyat serkenteni önmagában, hogy kiagyalhassa a megoldást. Amint elömlött benne az afrozodiákum hatása, libidója akkorára növekedett, hogy ellenállhatatlan vágyat kezdett érezni ezek iránt a zöldbőrűek iránt. Igenám, de ők is ittak a nedűből, és sóvárgó szemekkel méregették egymást. Kezdett valami mocorogni bennük.

–Nos, akkor egyiketek feküdjék fel a műtőszatlomra!–adta ki az ukázt nekik. A legfiatalabb Ufonautára Zöldfülre esett a választás. Hanyattvágta magát a műtőasztalon. Vitya fölé hajolt és tenyeréből energianyalábot bocsátva ki, az ösztöncsakrájának nyílásából előcsalogatta jó negyven-ötvencentinyi pénisznyúlványát. Olyan volt, mint a döglött kígyó, amely az energetizálás hatására elkezd magához térni. Persze, a megivott Lófingató is növelte a gerjedelmét. Mikor már megmerevedett és megtelt vérrel, valamint a vér által magába pumpált ejákulátummal, Vitya elhajlítva bevezetett a kloákájába és hatalmas energialökést adva neki, elélveztette. Zöldfül kéjmámorban úszva levegő után kapkodva hörögve saját kloákájába ürítette spermiumait.

–Uraim, láthatták, az általam készített bájital hatását. Van-e még kérdésük?
–Az lenne a tiszteletteljes kérésünk irántad, nagy varázsló, hogy tudnál-e egy kísérleti mennyiséget prezentálni nekünk ebből az anyagból. Elvinnénk magunkkal, és ha beválik, akkor üzlet lesz belőle.
–Természetesen rendelkezésetekre bocsátom az anyagot, de ahhoz, hogy ott meghonosítsátok ezeket az alapanyagot adó növényeket, kell egy szakembert magatokkal vinni, aki elszaporítja nálatok a bürköt és a kőrisbogarakat.

–Kire gondolsz varázsló?
–Megmondom őszintén a Józsibácsival jól, járnátok. Ő érti ezt a munkát. Évtizedek óta főzi a bürökteát és gyűjti a kőrisbogarakat.
–Akkor magunkkal visszük az öreget. Na, öreg, csomagoljon, aztán indíts. Máris repülünk vissza!–az öreg minden ízében ellenállt. Húzódozott, hogy nem neki való már az utazás, és különben is mi lesz Mariskanénivel és Riskával, ha magukra hagyja őket?

Az Ufonauták keményen rászóltak. –öreg, ne húzódozzék maga itten! Összekapkodjuk a büröktöveket, lepkehálóval összefogdossuk a kőrisbogarakat, bepakoljuk az asszonyával, tehénkéjével együtt és máris indíts! Ezzel megköszönve a vendéglátást és a további együttműködés reményében elbúcsúztak Vityától magukkal cipelve a tiltakozó öreget. Valóban összeszedték a környéken található büröktöveket és több ezer kőrisbogarat. Amikor megvoltak, nagynehezen bevonszolták a Riskát és Mariskanénit az Űrkompba, majd gázt adva fellebegtek a kék levegőégbe.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!