Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-09-27 07:41:57
Megtekintve: 618
Szerelmi bájital - 7
Bush elnök az ovális teremben kuksolt. Lábainál hű ebe: Blötymötty hevert, fülét, farkát lógatva. Ő is átvette gazdája hangulatát. Amint így szomorkodnak, egyszerre kivágódik a terem ajtaja és maga Bin Laden és öt kísérője, lépdel felé peckesen. Az elnök először kétségbeesett kísérletet tett a riasztó megszólaltatására, de egy láthatatlan erő lefogta a kezét. Moccanni sem tudott a bénító rémülettől. Sehogysem ment a fejébe, hogy a szupertitkos, megerősített őrségen hogyan tudtak ezek átjutni. Amint egymást kergették fejében a baljóslatú gondolatok egyszerre előtte magasodott a majd kétméteres Bin Laden mindent elsötétítő alakja. Hirtelen elbődült.

–Insallah! La’ illah ill Allah! –Bush hirtelen összeszedve magát egy, dicsértessékkel válaszolt. Bin Laden leült mellé a kerevetre és vállát átölelve csak ennyit mondott neki.
–Barátom, szívjuk el a békepipát!
–Úgy gondolod testvérem?–tekintett a nála jó, két fejjel magasabb terroristavezérre fel.
–Nézzed, én már megtértem. A fényességes padisah megvilágította az elmémet. Fölösleges és meddő dolog egymással csatáznunk. A népnek is jobb lesz. Megszűnnek rettegni, hogy hol, mikor robbantgatjuk fel hidaikat, toronyházaikat, intézményeiket és ő magukat.

–Én benne lennék, de értsd meg testvér előbb jóvá, kell hagyatnom a Kongresszussal! Hogy világistsam meg az elméjüket, hogy felesleges pénzkidobás, amit mi amerikaiak rendcsinálás gyanánt Afganisztánban, Irakban véghezviszünk. Leverünk egy lázadást, felakasztatunk öt-hat terroritát és kétszáz áll helyükbe. Nem is értem, hogy tudtad őket ennyire felpiszkálni ellenünk. Hiszen mi csak jót akartunk nektek. Elhozni a demokrácia fényes igértetét. Eh, minden dugába dőlni látszik…–kesergett az elnök. Bin Laden így válaszolt neki.

–Hja a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve elnököm. Most megismeritek a poklok kínjait! Már a két pokoli tornyotok ledöntésével ízelítőt adtunk nektek Allah hatalmából. Nem tanultatok belőle, hanem felheccelve a világot ellenünk fordítottátok a nemzeteket. Azóta, mint egy sivatagi sakál sötét barlangokban kell bujkálnom, nekem, Allah nagy vezírinek! Szeretnék már kijönni a fényre, arcomat megmutatni a napnak testvérem. És ez rajtad is múlik.

–Ó, miben tudnék én neked segíteni, te Allah rendíthetetlen harcosa? Egy szavadra milliók indulnak önkéntes halálba érted!
–Nem én értem, hanem Allahért. Tudd meg gyaur kutya, hogy minden általunk, igazhítűek által a pokolba küldött gyaur a túlvilágon minket fog szolgálni. Az önkéntesen magukat felrobbantgatók egyenesen a paradicsomba jutnak. Miért ragaszkodtok akkor éppen ti ehhez a földi pokolhoz?
–Mondasz valamit fényességes padisah! De, ha a Paradicsomba bekéredzkednénk, mi keresztények, akkor ott nem jutna nekünk hely, mert a dzsihád mártír harcosai már lefoglaltak minden talpalatnyi helyet. Inkább kössünk békét! Ti maradjatok Afganisztán vad hegyei között, termesszétek a mákgubóitokat, mi pedig a fegyverek helyett kapanyeleket fogunk nektek gyártani, az nem sül el…

–Idefigyelj, te gyaur kutya! Most utoljára szólítalak fel, hogy szívjuk el a békepipát, különben magam előtt küldelek a pokolba! Embereim parancsomra várnak és fejedet veszik egy nyisszantással!
–Én nem is bánnám már, ha a Paradicsomba kerülnék! Ha tudnám biztosan, hogy nem a pokolba, hanem a mennybe jutok, akkor talán még egyszer megpróbálnám a kongresszust rávenni, hogy tegyük le a fegyvereket.

–Nem elég ember: meg kell semmisítenetek! Éppenezért, most mi ketten elszívjuk a békepipát, utána pedig a kertben ünnepélyes keretek között elássuk a csatabárdot! Oké?
–Legyen meg isten akarata!–adta belegyezését Bush elnök és rágyújtott a Vitya által felé nyújtott békepipára. A pipában természetesen datura dohány volt tömködve. Ahogy szívta, agyát elöntötte a nyugalom, és a kínzó gondolatokat kiütötte a kéjvágypor. Lebegni kezdett és úgy érezte, hogy magához tudná ölelni az egész világot.

Bin Ladent szintén valami meghatározhatatlan kéjmámor kerítette hatalmába. Máris a Paradicsomban érzete magát. Miután csonkig szívták a békepipákat, kiballagtak a kertbe. Bush elnök kezébe vette a felé nyújtott ásót, ásott egy sort, majd Bin Laden is ásott egy sort. A gödörben elhelyezték a két csatabárdot és betemették. Fölébe emlékeztetőül egy bukszusbokrot ültettek, amit az ott sertepetélő Blötymötty kutya, kanyikutya lévén, azonnal le is vizelt.

Visszatérve az ovális irodába aláírták a kétoldali leszerelési nyilatkozatot. Az elnök szárnysegédje azonnal rohant vele a napok óta szüntelenül ülésező kongresszusba. A két kanördög sem tétlenkedett. Teremszolgáknak álcázva magukat belopakodtak az ülésterembe és megkeresve a légkondit beleszórták a kéjmámor port. Percek alatt az eddig vadul ellenkező héják is úgy megszelídültek, mint a galambok. Megszavazták a leszerelési egyezményt.

Amint megjött a jó hírrel a szárnysegéd Bin Laden az űrkompba invitálta Bush elnököt a vezérkarával együtt.
–Jöjj kedves barátom, hátra van még a fekete leves! –invitálta őket Bin Laden. Mit volt mit tenniük, követték a fedélzetre. Amint a fedélzeten volt az összes háborús tűzgyújtogató tábornok, hirtelen légmentesen bezáródtak az ajtók és a levegőbe emlkedett az űrkomp. A kávét kortyolgatva kigúvadt szemekkel nézték a kabinablakokon, amint Amerika és világszerte, Afganisztánt is beleérte egyre-másra robbannak fel a fegyver és lőszerraktárak, semmisülnek meg az atomfegyverek.

Az űrkomp meg sem állt a Zéta retikulumig. Azonnal a teremtő menyei Atya elé vezették az elnököt és Bin Ladent. A többieket pedig internálták egy sóbányába. A menyei Atya átadta nekik az eberiség megmentői érdemérmet az összes szarcsimbókokkal, és cafrangokkal együtt. Így köszönte meg az emberiségért tett szolgálataikat.

Miután saját kezűleg a nyakukba aggatta a kitüntetéseket így fordult hozzájuk.
–Barátaim, ezennel köszöntelek benneteket, a Zéta Retikulum állampolgáraiként. Mától igaz ügyet fogtok szolgálni. Feladattal bízlak meg benneteket. Ha sikeresen végrehajtjátok, akkor bekerültök a Paradicsomba, ha kudarcot vallotok, akkor sajnos a Pokolba juttok.
–Állunk elébe uram! –vágták rá egyszerre.
–A feladat a következő. Visszamentek az űrkomppal a földre, egyenesen Magyarországra. Most ennek a népnek két ilyen nagy tudású, szervezőképességű stratégára van szüksége. Ki kell húznotok az országot a gödörből, amibe vezetőik taszították őket.

–De, uram, mi lesz Amerikával? –siránkozott Bush elnök. Az úr ezt is megválaszolta.
–Amerika jól meg lesz nélküled fiam. Ha jól látom már választottak is elnököt, magukat. Tégedet pedig hősi halottá nyilvánítottak. Egy kettőre gatyába rázzátok a magyarokat, aztán jöhettek ide, a Paradicsomba, hogy a keblemre ölelhesselek benneteket.
–És, ha a magyarok begye nem veszi be, amit beadunk nekik? –okvetelenkedtek a kiküldetésbe indulók. Az Úr ezt is kimagyarázta.

–Mellétek adom a két arkangyalt. És persze ott lesz földi összekötőm, Vitya, a csodamágus is veletek. Ő aztán jól ismeri a magyarok lelkületét. Tudja, hogy milyen maszlagot kell beadni nekik, hogy lenyeljék a megszorítások békáját, amit ti fogtok lenyomni a torkukon.
–És, ha kiokádják uram? Ennek a népnek már annyi moslékot öntöttek a médiák a fejére, hogy nem hisznek még annak, se amit látnak! –Lamentált Vitya, félve, hogy nem jut élve a Paradicsomba, mert meglincseli a tömeg. Az úrellentmondást nem tűrően utasította őket.

–Induljatok a küldetésre, mert minden percért kár! Pesten már lincseléshez készülődik a tömeg. Meg kell mentenetek a miniszterelnököt és a kormányt! Pakoljátok be őket az űrkompba és küldjétek fel ide hozzám őket a sóbányába. Majd itt megtanulják a magyarok istenét… Áldásom rátok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!