Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-11-07 13:30:47
Megtekintve: 552
Krétakör - 2
2.

Vasárnap valóban bejött a kislegény a nénjéékhez. Természetesen Jenőhöz jött, s nénje csak fal volt. Mivel jártas volt a szakmában, tudta, hogy nagy a kockázat, hiszen Matyi még kiskorú. És a pedofiliát a törvény szigorúan bünteti. Nem tudni, kinek szúr szemet ez a liezon és feljelenti Jenőt. Éppenezért óva intette őt a kalandtól. Jenő azonban annyira be volt izgulva, hogy félredobva óvatosságát belevágott.

A délelőtt nagy sétával telt el. Lementek a szépséges Dunapartra és a vízbe kavicsot dobáltak. Kacsáztak. Aztán gyönyörködtek a sok hóvirág, ibolya nyílásában. Szedtek is egy nagy csokorral a nénjének. Aztán séta közben egy-egy bodzabokor takarásában meg-meg állva végtelen csókban forrt össze ajkuk. A kislegény igen jó tanítványnak bizonyult.

Délben megebédeltek a nénjénél. Ugyanis a hétvégeken mindig főztek, mert a mamának nem hordták az ebédet hétvégén, hiszen csak ügyelet volt. Úgy egyeztek meg, hogy a nyersanyagot Jenő állja és Szerafina főz. Mármint amikor Jenőnek nem volt kedve. Mert, ha Jenő otthon volt, és úgy hozta a kedve, igencsak kirukkolt a főzési tudományával. Kitűnő, mondhatni, virtigli mesterszakácsnak bizonyult.

Délután bekapcsolták a Tv-én a mesecsatornát. Matyi a mesében mélyedt el, míg Jenő az Interneten szörfözött. Főleg a melegpornó csatornákat vizslatta. Aztán Matyi rábeszélte, hogy kapcsoljanak a játékcsatornákra. Sok, izgalmas játékot talált és egészen belemerült a játszásba. Észre sem vette, mikor Jenő hatórakor lement az édesmamát etetni. Ugyanis a lentiek közül senki nem volt otthon. Szerafina kinn állt a hatoson pénzt keresni, kuncsaftra vadászva. A lány az udvarlójával elment a cukrászdába. Velük tartott, hiszen Katica bátyja Jankó udvarolt a nővérének.

Jenő megvacsoráztatta a mamát és félóra mulva visszaérkezett. Matyika még mindig a játékcsatornán lógott. Hétóra felé megkérdezte, mit lehet enni. Jenő készitett neki téliszalámis szendvicseket. A gyerek kétmarokkal tömte magába. Mellé Colát ivott. Nyolcóra felé elkezdett pislogni, hogy álmos. Spontán csúszott ki a száján.
–Papa, csinálsz nekem fürdővizet? Meg szeretnék fürödni a jakussiban. Pezsgőfürdőben még sosem fürödtem.
Jenő elkészítette a habfürdővel ellátott fürdővizet és szólt Matyinak, hogy vetkőzhet. Vizsla szemekkel időzött rajta amint lehullnak ruhadarabjai. A szépséges szűz fiútest felajzotta. Beleborzongott a kéjbe.

A gyerek mintha kitalálta volna a gondolatát kiszólta a habok közül.
–Gyere be te is! Mosd meg a hátamat! –nem kellett kétszer mondani. Jenő ledobta tubigatyáját, pólóját és beült a habokba. Nagy szeretettel simogatta végig a ruganyos fiútestet, majd megmosta hajacskáját, hátát. Miután kiléptek a kádból, a nagy frottír fürdőlepedővel ledörzsölte és maga is megtörölközött.

Bementek a szobába. A radiátorok ontották a meleget, úgyhogy meztelenül üldögéltek a kereveten. Magához húzta Matyit és ölelte, csókolta. A gyerek elomlott a karjaiban. Majd kibontakozva megszólalt.
–Papa, engem még soha, nem szeretett senki. Csak mindig szidást kapok, ütéseket, rúgásokat. Te vagy az első, aki szeret. Az apám legutóbb is úgy hátba rugott, egy semmiségért, hogy majd leszakadt a vesém.

–És az anyád?
–Az anyámmal lakom, és a féltestvéremmel. Van neki egy barátja. Az a gyerek apja. Utálom az öcsémet, mert annak megvesznek mindent, jól keres a férfi. Nekem, meg alig vesznek valamit. Az apám havi tízezret ad gyerektartásra. Itt jó. Szeretet és nyugalom van. De jó lenne, ha te lennél az apám!

–Ugyan, kicsim, butaságokat beszélsz. Ha én lennék az apád, akkor nem szeretkezhetnék veled! És, ha mondjuk a papám lennél, hiszen öreg vagy már? Akkor sem?
–Nem, mert azt vérfertőzésnek minősitenék, ha kiderülne.
–Különben sem szeretkezek veled, te kis csibész, mert eljárhat a szád, és becsuknak miattad.
–Tőlem ne félj. Tudok hallgatni. És különben is, semmiség az egész. A barátaimmal már szexelünk. Én vagyok a köcsög, mert nekem a legkisebb a fütyim. Nézd, milyen picike! A többiek mindig csúfolnak miatta. Az övék sokkal nagyobb.

–Ami azt illeti tényleg picurka, de rá se ránts, majd megnő!
–Szóval már nem vagy szűz?
–Ne nevettes! Tizenháromévesen, már senki sem szűz! Szüzet óvodában keress!
–Akkor bújjunk ágyba szerelmem! Kicsit beszélgetünk, puszilkózunk, aztán szeretgetjük egymást! Jó lesz így?–biztatta Jenő Matyikát. A kisfiú már bújt is az ágyba.

A fél éjszaka beszélgetésekkel és simogatással telt el. Matyika átölelve Jenő nyakát, szorosan hozzábújva így kérlelte.
–Mesélj nekem valamit papa! Nekem senki nem mesél soha!
–Mit meséljek kicsim: a Piroska és a farkast, vagy a Három kismalacot? – Jenőt megdöbbentette a válasz.
–Egyiket sem. Mesélj arról, amikor kicsi voltál! Mit játszottatok, milyen kalandjaitok voltak. Milyen világ volt akkor!

Jenő elgondolkodott és belekezdett. Mesélj az ártéri fűzfákkal és szedrekkel benőtt Tiszapartról, amikor kergették a nyúlfiakat. Hogyan öntöttek ürgét. Mint szedték ki a szarka és varjúfészkeket. Télen hogyan fakutyáztak a befagyott folyón. Matyi néha közbekérdezett.
–Papa, mi az a tökösvarjú?
–Az olyan varjúfióka, aminek még nem nőttek ki a tollai. Ezeket szedtük ki a fészekből és a mama megfőzte nekünk levesnek, vagy pörköltnek.
–Mi az a szeder?
–A szeder olyan, mint a málna, csak vadon terem. Miután jól teleettük vele magunkat, szedtünk egy-egy kiskosárral. Hazavittük és a mama szörpöt készitett belőle.

Matyiból záporoztak a kérdések. Közben szorosan hozzábújt Jenőhöz, aki teljesen felajzódott.
–Papa, mi az a tapogatózás? Az, hogy te most tapogatsz engemet?
–Nem, kicsim. A tapogatózás, az, az ártéren végzett halászat. Mikor kiönt a víz, akkor kijönnek a halak. Mikor visszahúzódik, addigra lerakták az ikráikat. A visszamaradó mélyebb részeken kikelnek a kishalak. Nyárra megnőnek és mi vesszőkorárral, aminek kivettük a fenekét lecsapunk rájuk. Felülről belehajolunk és megkeressük a csapdába esett halakat.

–Hű, de izgalmas gyerekkorotok volt nektek! Bezzeg a mi gyerekkorunk sanyarú, dög unalom.
–Ne, feledd el kicsim, hogy mi a háború után olyan szegények voltunk, mint a templom egere. Görhén, málén, ürgén, békán éltünk…
–És mégis boldogok voltatok, mert szeretetben éltetek….
–Mi meg… tudod mit, most én mesélek neked. Simogassál közben, olyan jólesik érezni, hogy valaki engem is szeret.–suttogta és belekezdett.
–Az anyám tizenötéves volt, amikor megszülettem. Az apám huszonkettő. Az apai nagyanyámnál laktunk, a nénjének az anyukájánál. Apám a nénje öccse. Hátul laktunk a kisházban. A nénjéék, a mamával elől a nagyban.

Engem tulajdonképpen a nagymama nevelt. Az anyámat hajtotta a vére. Nem bírta ki kaland és férfi nélkül. Míg apu dolgozott addig csavargott. Diszkózott kocsmázott. Nem törődött velem. Apu éjszakás volt és ott hagyott egyedül. Nagy hó volt. Én ötéves voltam és felébredtem. Nem találtam a lakásban senkit. Sírtam, kimásztam az ablakon és a nekem derékig érő hóban, mezitláb csúsztam, másztam a mamáékhoz… ekkor másnap apám nagyon megverte anyámat.

Semmit sem használt neki. Egy kocsmában dolgozott csaposként. A falu összes férfija keresztül ment rajta, aki csak megfordult a kocsmában. Aztán amikor el játékgépezte a bevételt, akkor a főnök ki akarta rúgni. Ez pedig levette a lábáról, és a testével törlesztett neki. Felcsinálta a majom. Így született meg az öcsém.

A szüleim elváltak. Mi a kocsmároshoz költöztünk. Anyámat nem engedi dolgozni, mert megbízhatatlan. Kegyelemkenyéren élünk. Az öcsém mindent megkap, nekem semmi. Csak a szidás és a verés, mindenünnen. Mondd Papa, minek örüljek? Pedig én úgy szerettem nevetni. De már csak sírni tudok. Gyűlölöm ezt a rohadt világot. Minek születtem meg? –zokogta Jenőbe bújva. Lassan álomba sírta magát. Jenő hozzá sem nyúlt. Nem volt lelke magáévá tenni a kiskamaszt. Másként könnyített magán.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-09 12:43:49
És hány ilyen hányatott sorsú gyerek létezik!
2006-11-09 09:31:04
Betekintés egy intim szférába.