Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-12-06 08:26:12
Megtekintve: 637
Egy ember sír
Ács Gyulát minden lakó gyűlölte a lépcsőházban. Az alatt a harmincegynehány esztendő alatt amióta beköltöztünk a tízemeletes bérházba nem volt olyan hét, hogy valakinek, vagy az egész közösségnek borsot ne tört volna az orra alá. Középmagas, robosztus termetű, bikaerős férfiként elsősorban a családján trenírozott

Egyszem, csinoska kislányát vasszigorral és pofonokkal nevelte. Feleségét számtalanszor kékre-zöldre verte, ha az ital elvette az eszét. „felment a pumpa” mondogatta másnap, mikor monoklival láttuk feleségét. Az asszony tűrt. Eltűrte, hogy lassan kiverte minden fogát, többször eltörte a bordáit, amikor a földön fetrengő asszonyra rátaposott.

Aztán mikor már a lányuk fiatalon egy rossz házasságba menekült, már csak a nején tudott trenírozni. Mire lerokkantosították, már hétrét görnyedve járt a két gerincműtéttől. Gyulát is elérte a végzete: ötvennyolc évesen mindkét térdében protézist ültettek. Pár hónap múlva úgy járt a protézisekkel mintha mi sem történt volna. Mire elérte a hatvanöt évet már régen felhagyva asszonya dorgálásával, áttért a lakók bosszantására.

Minden egyes lakógyűlésen ellentmondott a közösségnek. Első emeleti lakásának erkélyéről a padokon békésen üldögélő lakóknak kiabált le és romlott gyümölcsökkel, krumlival, mindenféle házi hulladékkal dobálta őket, mivel azok már nem álltak vele szóba. És, most ez az ember a vállamra borulva sír. Meghalt a 87 éves édesanyja, akit pár hónapja bedugtak egy Szociális Otthonba.

Milyen örömmel, arcán széles vigyorral közölte pár hónapja, hogy megszabadultak a Mutertól. És most sír, rázkódik a zokogástól. Az én vállamon sír, zokog, akivel ezerszer összeveszett, gyalázott és bosszantott. Én gondoztam a kis virágoskertet a házunk előtt. A gyönyörűséges virágok közé naponta dobálta ki az üres, sörös és borosüvegeket, letörve néhányat. Dobálta a befőttesüvegben félretett megromlott ételmaradékot, rossz cipőket… és kajánul leste amint bosszankodva, szedegetem össze a pusztító hulladékbombákat.

Mikor már kiélvezte bosszankodásomat, felfelé mutogatott kajánul, hogy onnan dobálja valaki. Tudtuk, jól, hogy ő dobálja, de tehetetlenek voltunk vele szemben. Képes volt éjjel, sötétben lemenni a ház elé és kettétörni a kis csemetefákat. Nem egyszerre, hanem módszeresen, hetente egyet-egyet. Amikor meglátta az egyik, hajnali kutyasétáltató és rászólt, letagatta, hogy ő nem… de mi tudtuk, hogy ő volt.

Iszonyú, tehetlen gyűlölet szállt felé. Ő pedig ezt elégtétellel nyugtázta. Akkor volt boldog, ha bosszankodni látott bennünket. Aztán amikor két hétig felújítás alatt volt a WC és fürdőszoba náluk, az ürülékét nylon zacskóba zárva bedobálta a kertbe. Reggelente gonosz vigyorral kiabált le, hogy „na van csomag?” Ettől kiborultunk, de nem tudtuk rábizonyítani. A gyűlölet energia nála életenergiává alakult, mintha energia vámpír lenne.

És most úgy sir az általa megvetett, lenézett, gyűlölt lakótárs vállán, mint egy taknyos gyerek. Rádöbbent, hogy örökre elveszítette az édesanyját.
–Meg tudtok nekem bocsátani? –nézett rám könybelábbadt szemekkel. –ha nem bocsátotok meg, kiugrok az ablakon… gyűlöletben nem lehet élni! –suttogta elhaló hangon. Én átöleltem és részvétemet nyilvánitva, megigértem neki, hogy soha többet nem fogom gyűlölni. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki a melléből és remegő kézzel ölelt vissza.
–Másnap reggel együtt ásta velem az őszi kertet. A kert rendbetétele után beültünk a szemközti kiskocsmába egy nagyfröccsre. Tervezgettük, hogy jövő tavasszal milyen virágokat ültetünk ki. Megígérte, soha többé se kezet, se egy bántó, rossz szót sem emel senkire. Megbékült a világgal, önmagával és velem együtt elsiratta az édesanyját.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-12-09 09:12:49
A megbocsájtás krisztusi cselekedet. Mindenkinek benne van a pakliban,hogy életében egyszer-vagy többször megtéved,megbánt valakit,vagy valakiket. Esélyt kell adni neki a megbánásra !Tudommal van olyan a katolikus vallásban,hogy bűnbocsánat? Feloldozás.... ha egy pap ezzel a jogával élhet,akkor én,egyszerű polgár miért ne bocsájthatnék meg? Viszont: istennél a kegyelem.
2006-12-08 09:58:10
Sajnos egyrészt igazat kell adnom neked. Viszont a feleségét folyamatosan megalázta eddig. nyomorékká verte. A lánya életébe is belavatkozott,tönkretette a házasságát,zaklatta mindennel. megbocsájtásomban az vezérelt ,hogy talán ez a lelki trauma(katarzis) visszaadja neki a józan eszét és megváltoztatja a habitusát. El kell jutnia a kanosszajárásig:bocsánatot kell kérnie mindazoktól akiket megbántott,megalázott.
2006-12-08 08:50:45
És a felesége és a lánya akiket egy életre tönkre tett azoknak ki ad elégtételt?Soha nem bocsájtanék meg olyan embernek aki egy egész világot tönkre tesz maga körül.Az ilyen embereket össze kéne szedni és egy szigeten elkülöníteni és ha ott megérnek rá akkor bocsássanak meg egymásnak.Osztom Kamillo véleményét miszerint az ilyen emberre nem hat a megbocsájtás nem változnak meg csak időlegesen a gonosz gonosz marad mert megszokta.
2006-12-07 20:49:28
Drága Moon!
Hogy mennyire igazad van,azt az is bizonyítja,hogy ma reggel mint a legjobb barátok köszöntöttük egymást.
2006-12-07 19:47:28
Nekem az írás is tetszik, a végkifejlet is. Mint a kritikákból kiderült, az embertől, a jellemtől függ, hogy ki tud megbocsátani, és ki nem. De miért lett volna jobb haragot tartani ebben az esetben? Ridegséggel, elutasítással, netán bosszúállással az utolsó esélyt is elvette volna ettől az embertől, hogy valaha jó ember lehessen belőle.Minden tiszteletem Bogumilé, amiért meg tudott bocsátani, ezzel is bebizonyította, hogy ő értékesebb ember.
2006-12-06 23:25:04
Köszönöm. Nem csalódtam benned Editkém!
2006-12-06 23:15:11
E vélemény tapsot kíván.
2006-12-06 21:36:56
Lehet,hogy hibát követtem el azzal,hogy megbocsájtottam ennek a dúvadnak? Én ahhoz tartom magamat,ha megdobnak szarral,dobd vissza kenyérrel....
2006-12-06 21:28:30
Látom erős érzelmeket kavartam ezzel a kis karcolattal.Szerafína,Te pedig gondolj arra,hogy a tékozló fiunak is megbocsájtott az apa.
2006-12-06 21:14:56
Mondasz valamit kamilló,de mammár nem az inkvizició korában élünk. majd a pokol tüze fogja nyaldosni meztelen valagát a Gyehennában.
2006-12-06 21:10:47
Ez a pszihológiában teljesen egyszerű eset. Én,a lélekgyógyászati tevékenységem alatt sok ilyen traumára tudtam visszavezetni egyesek negatív cselekedetét és meg is forditottam,avagy töröltem ezeket az engrammokat az elméjükből.
2006-12-06 20:43:11
Érdekes a kiegészítésed. Nem gondoltam, hogy az anyja gonoszsága volt a "főhős" viselkedésének oka.
2006-12-06 18:38:12
Editkém,látom te megértetted,mi mozgatta ezt az embert. A végtelen gonoszság megett gyermekkori szerethiány is közrejátszhatott brutalitásának kialakulásában. Másokra vitte át az anyja iránti gyületét,és mikor elvesztette gyülölete tárgyát,rádöbbent,hogy nincs többé miért gonosznak lenni másokkal.
2006-12-06 18:36:10
Kedves Jewel!
Tudom,megszoktátok tőlem a dús fantáziával megírt meseszerű,szinte misztikusan szárnyaló történeteket,de ez most velem esett meg. Ki kellett írnom magamból és nem akartam feltupirozni. Szorri
2006-12-06 14:38:19
Csak az viselkedik úgy, mint Ács Gyula, akinek valami baj van az elméjével. Hogy ennyire embertelen legyen a családtagjaival és a szomszédjaival?! Ha megjavult, akkor ez egy különös eset, vagy a megbocsájtást nyújtó szomszédjának az érdeme. Az anyja halála csak előmozdította ezt. Persze lehet vitatkozni ezen. Jó írás, egy emberi magatartási problémát vázol.
2006-12-06 14:11:30
Kérlekszépen,azóta megváltozott. Ez a katarzis kiütötte az agyából a gonoszságot.
2006-12-06 12:49:06
Jó történet, de én máshogy értelmezem a morált. Megbocsátani lehet, felejteni nem szabad. Szélsőséges nézet, elismerem, de az ilyen emberszabású nem érdemli meg az életet. Az én változatomban öngyilkos lett volna. De ahogy mondtam, mint írás, jó.