Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-02-08 14:33:41
Megtekintve: 647
Discus hernia
Noémi boldogsága határtalan volt, amikor második házasságából is kilépve ötéves kislányával beköltözött az egy szoba, étkezőfülkés szövetkezeti lakásba. Harmadszor kezdte újra 35 évesen az életet, de most már szerepcserével: férj helyett egy kislány eltartása, felnevelése nehezedett a vállaira. Előző házasságaiból megmaradt vagyonkája másfélmillió Ft-ra rúgott. Ebből befizette a vételár előleget és felvett hozzá négymillió Ft lakásvásárlási kölcsönt, amit harminc évig törlesztenie kell.

1.
–Tudod Gyulám, harminchatévesen elég erősnek érzem magamat fizikailag is és lelkileg is, hogy a saját örömömre szült gyermekemet felneveljem.
–Csak bírjad erővel, kitartással. Van valaki, aki besegít?
–Ugyanmár, nekem többé nem kell egy férfi sem, mégha aranyból volna is a micsudája! Anyámék annyiban segítenek, hogy hétvégeken kimegyek hozzájuk, a faluba a kislánnyal. Olyankor felpakolok vajjal, túróval, tejföllel, tojással. Anyám felpucol egy csirkét és ennyi. Ők is szegények. Egy tehénke, meg a csibék, kacsák, a kis háztáji, amit tartanak a picinyke TSZ nyugdíj mellé kiegészítésül.

–mennyit keresel itt nálunk, a kötészetben?
–Százhúsz bruttó! Ez nettóban olyan hetvenöt körül megvan.
–Hát ebből nem nagyon ugrálhatsz. Mennyi a törlesztésed.
–A törlesztésem 22 ezer, a rezsi 30. Marad a családi pótlékkal együtt ötven. Ebből lejön a TV és a mobil, ami 18 körül van. Ezt kell beosztanunk. Nem panaszkodom, cipő is, ruha is kerül ránk. De be kell osztanunk. Tartalékolni is kellene valamennyit. Sose tudja az ember, mikor jön közbe egy váratlan kiadás?

–Bizony, bizony ez az ára a nagy függetlenségnek.
–Inkább koplalok, de nekem még egy férfi nem kell! Ne terpeszkedjen el sört szopogatva, böfögve a TV előtt. Én meg főzzek, mossak, taakarítsak munka után rá. A szesz miatt meg nem tűröm el, hogy terrorizálja a gyerekemet.
–Hátha egy szerény emberkét fognál ki, aki anyagiakkal is mögötted állna, besegítene a költségekbe?
–Értsd meg Gyulám, nekem már senki nem kell! Két házasságból kimenekülve ugorjak fejest egy harmadikba? –rázta a fejét makacsul Noémi. Ilyenkor arca kipirult, és úgy érezte az ember, hogy ez az elvált asszonyka mindent kibír. Gyula a kultúrház műszaki mindenese tovább faggatta, miközben Noémi keze úgy járt, mint a villám. Rengeteg volt a brossúra, és egyéb kiadvány, amiket kötni, fűzni, ragasztani kellett.

A kötés mellett még a kis házinyomdát is ő kezelte. Tehát kitelt a napja. Gyula csak akkor jött le, ha nyolckor kávészünetet tartottak mindketten, vagy ha valami nagyobb tárgyat kellett felemelni segíteni. Most is kávéivás és cigarettaszünet mellett beszélgettek.

–Mielőtt bejössz, hogy telik a napod?–kíváncsiskodott Gyula.
–hogy telne. Fél hatkor kelek. Főzök egy teát és csinálok valami finom kis reggeli falatkákat a kislányomnak. Vele eszem én is bekapok egy-két falatot. Félhétre viszem az Oviba. Utána hétre jövök be a Házba, és délután félnégyig dolgozom. Aztán megyek érte az Oviba. Hazafelé bevásárolunk. A kisbolt ott van a házunkban.

–Tulajdonképpen megszervezed a napodat. Nem lehet kihagyni egy percet sem.
–Nézd. Amikor hazaérünk a kislányt, meguzsonnáztatom. Aztán leültetem TV elé. Bekapcsolom neki a mesecsatornát. Én pedig végzem a napi teendőket. Mosok, takarítgatok,főzök valami könnyű vacsit kettőnknek. Aztán jön az esti fürösztés. Utána kicsit beszélgetünk, jászom vele, és tente. Fél tízig nézem a TV-ét, majd nyugovóra térek.

–nem hiányzik valaki mellőled?
–Már nem. Egyedül jobban tudok koncentrálni. Nem kell a másikhoz igazodnom, hogy ő esetleg meccset nézne. És különben is a munka és kicsi kiszolgálása, nevelése minden időm és energiámat felemészti. Egyelőre amig bírom a munkát erővel addig senki nem, kell mellém.

2.

Egyik reggel Noémi nem jött be időre. Úgy kilencóra felé érkezett meg, elgyötört arccal.
–Mi történt veled? – kérdezte tőle Gyula izgatottan.
–Semmi Gyulám, csak úgymaradtam.
–A kislányt felültettem az asztalra amig felmostam a konyhakövet. A felmosás görnyedségéből hirtelen felegyenesedtem, hogy leemeljem az asztalról és bevigyem a szobába. Ekkor ért a boszorkánylövés. Belenyilallott a fájás a derekamba és percekig nem tudtam kiegyenesedni.

–Eszméletlen, jó hogy túlélted!–sopánkodott Gyula. Tudtál éjszaka aludni?
–Szerencsére a szomszédasszonyom adott két szem Kataflánt, amit fogfájásra kapott. Ez kihúzta a fájdalmat, de reggelre már nem tudtam a lábaimat emelni. Alig bírtam a harisnyám felhúzni.
–Mit szólt a háziorvosod?
–Jól megvigasztalt. Azt mondta, lehet, hogy gerincsérvem van. Elküldött MRT-re.
–És attól meggyógyulsz?
–Nem sok jóval kecsegtetett. Azt mondta, ha tényleg gerincsérvem van, akkor ezzel amig operálni nem kell, együtt tudok élni, de nehéz, hajlongással, emelésekkel való munkát nem végezhetek.

–Akkor most betegállományba tett?
–Igen, amig az eredmény meg nem érkezik. Egy hétre kiirt. Aztán majd eldönti, hogy mi legyen. Vannak kezelések, amik tünetileg szüntetik a bajt, de vigyázni kell nagyon. Csak el ne küldjenek, mert akkor miből élek meg!

Az igazgató talpraesettségének és emberségének hála a Munkaügyi Központban sikerült egy munkanélküli könyvkötőt találni. Egy évig csak az SZTK-át kell utána fizetni, a központ fizeti a bérét. Aztán, ha beválik, majd véglegesítik napi négy órában.

Így is történt. Felvették a kis keszeg emberkét. Úgy pislogott felnézve Noémire, mint a rimóci nyúl. Eleinte félénken követte főnöke minden utasítását, aztán kiderült, hogy igencsak érti a szortiment munkákat. Nagyon jó munkaerőnek bizonyult. Aztán úgy összebarátkoztak, hogy egy hétvégén ebédre meghívta magukhoz Noémi.

Nagyon jól eltelt a nap. Kiderült, hogy a kis félénk emberke örök tréfacsináló és kitűnően megértik egymást a kis Marikával. Az esti fürösztés és jóéjtpuszi után ő is elbúcsúzott és hazatért albérletébe. Addig, addig folytak ezek a hétvégi ebédmeghívások, míg megkedvelték egymást. Észrevétlenül eveztek át a munkatársi, baráti viszony vizeiről egy meghittebb közegbe. Egyik este a jóéjtpuszi után Jenő ott maradt éjszakára is.

Hamarosan összebútoroztak. Ideje is volt. Ugyanis szerepcsere történt a munkahelyen. Noémit megoperálták gerincsérvvel, de a kezeiben kevés erő maradt. Csak a finomabb munkák, elvégzésére vállalkozhatott. Így Jenőt véglegesítették és Noémit négyórás kisegítő munkakörbe, helyezték.

Ekkor döntöttek úgy, hogy össze is házasodnak. Noéminek egyre több ideje maradt a kislányra, aki közben már iskolás lett. Meleg étellel várta haza Jenőt minden nap. És a jóisten ajándékaként teherben maradt Jenőtől. Gyönyörű kisfiút szült a kis keszeg emberkének. Teljessé vált a boldogságuk.
Nem hiába mondja a közmondás: három a magyar igazság.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-02-09 07:10:31
Sajnos az éelet tanítómester sokszor megdorgál bennünket egy-egy könyelmű döntésünkért. Sokszor viszont helyre teszi a dolgokat.
2007-02-08 23:52:36
ez most nagyon nem volt jó nekem; írás szempontjából okés; az élet (a dolgok) nem változnak, mi változunk
2007-02-08 21:03:04
köszönöm Editkém,hogy ennyi figyelmet fordítasz irásaim olvasására. Bizony bekeményitett az élet nekünk,mai nemzedéknek. Szeretettel:bogi
2007-02-08 20:59:29
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a nehéz írásaid után jó volt olvasni ezt a kerek , jól felépített , eletszerű novelládat a szokásos elbeszélő stílusoddal.

2007-02-08 20:55:10
Nem kis baj a discus hernia. De szerencsére nálad jóra fordul legtöbb rossz eset. De jó lenne, hogy a mindennapi életünkben is így lenne. Szemeim előtt emberi sorsok zajlanak. Főképpen negatív tendencia.