Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-02-18 14:29:53
Megtekintve: 711
Honalapítás
1.

A 895-ös esztendő a magyarok második honfoglalásaként íródott be az AKASÁ-ba. Isten választott népe új, immár végleges hazára lelt, melyet a Teremtő Isten (Itzamná) jelölt ki számára. A honfoglalás profi módon történt, hiszen olyan kipróbált államférfiak és harcedzett hadvezérek vezették, mint Kurszán, Árpád, Szép Maszk, Zengő Hárfa és Rúfus.
Kukulkán természetesen a háttérből irányított mindent. Ő benn maradt Erdélyben, hogy a Magyar Úton tartva szemeit, őrködjön a magyarság őshazája, kirajzott népei és az új hazát foglalók közötti zavartalan kapcsolattartásra. Fekete Sassal, hű építészével és kínai tudósaival Itzamná egyenes utasítására, sziszifuszi munkával elkészítették a magyarság ezer évre szóló meggyökeresedési és fejlődési programját. Olyan szisztémát kellett kidolgozniuk, ami érdekeltté és egyben büszkévé is teszi a népet az állandó harckészültség fenntartására, elért eredményeik megőrzése érdekében.
Tejjel - mézzel folyó Kánaánná kellett változtatni ezt a sokféle néppel belakott területet. A második honfoglalással a már eddig is benn lakó avar-magyarok, négy-magyarok hatszázezres lélekszáma millió fölé emelkedett. A térség meghatározó tényezőjévé vált a magyarság lélekszámban és fegyverben egyaránt.
A helyi lakosság háromszázezer körüli létszáma elenyészett a beözönlő és helyben található magyarság közepette. Most már a magyarság tengerében lévő őslakosok szigetei váltak az erősebb rassz célpontjaivá. Így lassan elmagyarosodási folyamat indult el.
Az alapítás kidolgozása, az államforma kialakítása, a törvénykezés kimódolása mind-mind az első országgyűlés feladata volt. 896 április elejétől június végéig tartott az államalapító országgyűlés.
Az első Országgyűlést Kukulkán parancsára rendelte el Kurszán. Kukulkán Itzamná utasításai alapján egy ezer évre szóló tervezetet dolgozott ki tanácsosaival a Kárpát medencét országló magyarság részére. Ez a tervezet jelentette alapját a magyar rassz évezredes meghatározó uralmának a térségben. A magyarok, mint isten választott népe, isten arcára formálták az erőszakkal meghódított területet. A fősereg és a segédcsapatok által megszállt területeken spontánul szerveződtek és alakultak ki a szálláshelyek és törzsi territóriumok. A nyírségi részeket Előd törzse lakta be, és fia Szabolcs által erős sereggel védte határait. Tass, Lehel atyja megépítette Tass várát gerendákból és sárból, és Sárvárnak nevezték el felavatása után. Töhötöm Erdélyben a partiumi részeket szállja meg és a hatalmas dús legelőkön állattenyésztéssel, foglalkozik törzse. Ond a Tisza - Maros vidékén a mai Csongrád területén foglal szállást. Botond és népe a Duna-Tisza közötti részt lakja be Szeged székhellyel, ami nem más, mint az egykori Sasvár. A fősereggel rendelkező gyula, Árpád törzse a legerősebb, meghatározó erő. Árpád, fiai által vezetett csapatai élén, Csepel szigetén rendezi be főhadiszállását és egész Óbuda, Buda és a pilisi részek uralma alatt vannak a Fejér megyei Százhalomig terjedően. Fejér megye Kurszán territóriuma Fejérvár székhellyel. Ez az ország közepe, a legjobban védett központi terület. Ő rendelkezik a legjobb termőföldekkel, tavakkal, vizekkel és védművekkel. Kurszán az őshazából Erdélyen át behozott három törzzsel, színtiszta magyarokkal telepedett le és a magyarság magját adta. Fejérvárt palánkokkal megerősítve fejedelmi székhellyé alakították. Hamar felhúzták a fejedelmi palotát, majd az előkelőségek és családtagjaik faházait, jurtáit építették meg.
Kurszán, mint a magyarság eszmeiségének és génbankjának őrzője, feladatának tartotta az isteni terv megvalósítását, örök időkre megalkotni a magyarság alkotmányát. Ennek érdekében hívták össze az első Országgyűlést.
A honalapító országgyűlésen résztvevő 10 nemzetség nemzetségfői Alba Régiában szálltak meg. A szállókban laktak a nemzetség főnökei, a törzsfőnökök vagy másképpen nemzetségfők. A kényelmes fapaloták körkörösen helyezkedtek a város melletti Szárazér patak körül elterülő Szárazréten. Középen hatalmas tornácos, körbefutó faerkélyű palotát húztak föl, mely az Ország Háza nevet viselte.
Itt voltak az írnokok, titkárok, a másolók és jóspapok helyiségei. A több száz négyzetméteres aranyozott oszlopokkal megerősített tanácsteremben aranyozott pulpituson helyezkedett el a főfejedelem (Kurszán) és a nagyságos fejedelem (Kukulkán) arany trónszéke. Alattuk egy-, másfél méterre a tíz törzs törzsfőnökeinek székei álltak.
Szemben az emelvénnyel faragott falócákon foglaltak helyet a törzsek írástudói, nemzetségfői, a lófők és hadurak. Minden törzs képviseltette küldöttségében összes nemzetségét és csatlós, kisegítő népeit egy-egy fővel.
Az Ország Háza körül elterülő mezőn voltak felállítva a küldöttségek kiszolgáló személyzetének sátrai. Itt helyezkedtek el a lacikonyhák, ivók és mesteremberek sátrai. Hat hónapon keresztül együtt volt nagy egyetértésben az összmagyarság színe-java.
Mivel az írásbeliség csak egyeseknek adatott meg, így a napi megbeszélések, az alkotmány vázlatai papírra vetett változatait, a törzseket képviselő írnokok által az esti tanácskozásokon, tábortüzek és lakomák közepette vitatták meg a törzsek vezetői és nemzetségfői.
Nagyon zajos, késhegyig menő viták érvek és ellenérvek ütköztetésével készült az ezeréves Alkotmány.
896. augusztus végére állt össze az ezerszer megvitatott és korrigált alkotmány alapszövege.
A tíz törzs által jóváhagyott első olvasatot megküldték Aranyos várra Kukulkánnak. Kukulkán és törzse kínai jogtudósaival és atlantiszi főpapjaival végleges formába öntötte az első Alkotmányt. Sok finomítanivaló nem volt benne: Kurszán fia és a törzsfőnökök jó munkát végeztek.
A szépen kidolgozott és kalligrafikus, iniciálékkal díszített, aranybetűkkel pergamenre írt Alkotmány tekercsét megküldték jóváhagyásra a teremtő istennek, Itzamnának.
Itzamná rábólintott az Alkotmányra és aranypecsétjével szentesítette az első példányt.
Miután visszakerült Kukulkánhoz, azonnal hozzákezdtek az írnokok a másolatok elkészítéséhez.
Huszonegy méter hosszú pergamenekre írták aranyba metszett betűkkel a szöveget.
A jóváhagyó aranypecsétet Kukulkán tette rá, mint Itzamná földi helytartója. Tizenkét másolatot készítettek belőle. Tíz példányt kaptak a nemzetségek (törzsek), egy maradt Kukulkán irattárában és a tíz törzs vezetőjének pecsétjével vagy kézjegyével ellátott tizenkettedik példányt juttatták el Itzamnának az égi irattárba.
Miután elkészültek mindennel, Kukulkán kiadta a parancsot kíséretének az Új Hazába való indulásra.
10.000 fős, ragyogóan felszerelt, arany vértbe és bíbortunikába öltözött kíséretével földre-szállt istenként vonult át Erdélyen és a meghódított új hazán.
Érkezését hírnökök jelezték hét napi járással kísérete előtt. Ez a hét nap elég volt arra, hogy a területi nemzetségfők felkészítsék a lakosságot az illő fogadtatásra. Diadalmenetként haladt át a menet az országon. Kukulkán minden törzsi székhelyen egy hetet időzött. Fogadta a hódolatot és a hozzácsatlakozó vezérek és nemzetségfők kíséretével kibővítve egyre duzzadó sereggel vonult Alba Régia felé.
A város palánkjai elé érve Kurszán fia és Árpád lovagolt ki elébük kíséretével, hogy üdvözölje az Országgyűlés nevében Apját és kíséretét.
A Szárazrét határában felállított turulmadaras hatalmas erdélyi faragott kapun átlovagolva, az Ország Háza előtt találkozott apa és fia. Kukulkán hatalmas aranyvértbe öltöztetett alakja, óriási lecsüngő fekete bajusz keretezte ajkai, fekete, erőt sugárzó szemei szinte éltek markáns arcában. Fejét kígyóval ékesített tollkorona fedte. Holló nevű hűséges fekete lován lépkedett a fehér lovakon lovagló Árpád és Kurszán felé. Amikor egymás mellé értek, Kurszán és Árpád leugrott lovaikról és Kurszán paripájának zabláját tartva hódolatuk jeléül szabad kezeikkel Kukulkán aranykengyeleit tartották, amíg leszállt lováról az elven élőisten. A földön álló hatalmas termetű Kukulkánt térdre ereszkedve üdvözölték kézcsókkal. Kukulkán felsegítette őket és összeölelkezett fiával Kurszánnal, majd Árpáddal.
Egetrengető hujjogással, süvegek, kopják, kardok levegőbe dobálása közben száz ezernyi torokból szállt a vivát, mely az égig ért.
Kukulkán a frissen ácsolt emelvényre sietett és pár szóval üdvözölte az egybegyűlteket. A tömeg,pisszenésnyi csöndben hallgatta a hozzájuk szóló isteni kinyilatkoztatást.
– Magyarok. Testvéreink a harcban és békés országépítő munkában! A teremtő isten Itzamná üdvözletét hozom nektek. Az általa megerősített és ti általatok hosszú hónapok alatt kimunkált Törvényt hoztam el nektek. Ez a Törvény tartalmazza számotokra az eljövendő ezer esztendő feladatait. Meghatározza teendőiteket, alkotmányba foglalt jogaitokat és kötelességeiteket. Ha eszerint éltek, akkor az Itzamná által nektek adott Kánaán tündérkertként fog virágozni gyönyörűségetekre. Itzamná azonban feladatokat is adott nektek. Az alkotmányban foglalta azon feladatokat számotokra, hogy Európa védőbástyájaként megvalósítsátok a Szeretet és Béke, a Hit és a Rend birodalmát. Általam, földi helytartójaként és fiam Kurszán által isteni támaszt és égi technikai segítséget nyújtunk a nagy terv véghezviteléhez nektek.
Itt időzésünk alatt számba vesszük a fajtiszta Krisztus folttal született árjákat. Megalakítjuk a nyíllal, karddal és vérrel küzdő nemzetségek közül a 100.000 főből álló nemességet, melynek tagjai örök időkre öröklik kiváltságaikat: így jutalmazza meg őket Itzamná azon elévülhetetlen érdemeikért, amit a honfoglalásért tettek.
Egy hónapig időzök köztetek. Ez alatt elkészítjük a nemzetségek kutyabőrre írt nemesi leveleit. Számba vesszük a nemesség családtagjait. Meghozzuk a rájuk vonatkozó törvényeket és szeptember huszadikán az Öskü nevű helyen felállított oltár előtt élő áldozat bemutatása mellett megkötjük a végleges vérszerződést.
Kívánok ehhez a gigászi munkához egyetértést, sok sikert mindannyiunknak – fejezte be szónoklatát Kukulkán és az éljenző tömeg között szállására vonult.
Kukulkán palotáját Alba Régiában Kurszán és Árpád palotájával szemben ácsolták frissen kivágott fenyőgerendákból. A palota kimagaslott a többi boronaház, kisebb palotácska közül. Kukulkán hetventagú kíséretével berendezkedett a hatalmas palotában. Első dolga természetesen az volt a nagy Kukulkán istennek, hogy a szaunában pihenje ki az út fáradalmait.
A vörösfenyőből ácsolt szauna közepén izzított kövekre fenyőgyantával illatosított mirhát szórtak, majd több vödör vizet zúdítottak rá. Az így keletkező nedves gőzben nyírfa virgácsokkal csapkodta két fiú szeretője az isteni testet. Kurszán és Árpád tartott csak vele ezen az intim, családias hangulatú szaunázásban.
A szaunázás után dömöckölő asszonyok, gyúrók vették birtokukba a vezérek testét és kigyúrták belőle a rosszat. A dömöckölés után fehér patiba öltözve visszavonultak szállásaikra pihenni az esti vacsora előtt. Kukulkán a szieszta után órákon át beszélgetett hőn szeretett fiával az itteni viszonyokról. Átadta az otthoniak és családja üdvözletét. Lélekben felüdülve járultak az estebédhez.

2.

A díszes fafaragásokkal, mitológiai történetekkel ékesített ebédlőben a főhelyen álló hatalmas asztal mögött tizenhárom faragott támlájú karosszék várta a nemzetfőket és Kukulkánt.
Középen állt Kukulkán kígyót a szájában tartó turulmadárral koronázott trónszéke. Ettől balra és jobbra öt-öt támlanélküli faragott szék volt elhelyezve a nemzetfőknek.
Bal szélen foglalt helyet Árpád, Előd, Ond, Kond és Tass vezér. Jobb szélen pedig Huba, Aba Abasár, Aba Botond és Aba Zajta. Pontosan este hétkor megszólaltak a fanfárok és bevonult Kukulkán Kurszán társaságában. Elfoglalta helyét az asztalfőn, mellette pedig balról Kurszán foglalt helyet. A jobb oldali szék Rúfusra várt.
Kukulkán egy gyors asztali áldással jelt adott az ételek és italok felhordásához. A magyar föld vadjainak, baromfiainak, halainak és növényeinek legfinomabb étkeit hordták fel a fehér tunikába öltöztetett tárkonylányok. Mindenki mellett ezüstkupa és boroskancsó állott színültig töltve a magyar föld legfinomabb boraival.
Kukulkán előtt aranykupa és csicsa állott.
A vacsora viszonylag csendben telt. A vendégek átadták magukat az evés örömének. Amikor a zsíros sülteket hordták fel, beengedték a nagyszőrű kuvaszokat, és ebbe az élő törölközőbe törölték a vendégek zsírtól csöpögő ujjaikat. A félig lerágott velős csontok a kutyák gyomrában végezték.
Miután végeztek a vacsorával, a szolgák kezdték leszedni az asztalt. Ekkor félrebillent a brokátfüggöny és Rúfus lépett be ezüstvértben, kíséretével. Kukulkán felállt trónszékéből és kitörő örömmel ölelte keblére hű barátját és harcostársát, a Délvidék bacsóját Rúfus O Harát. Kibontakozva az ölelésből hellyel kínálta maga mellett és így szólt hozzá.
– Megjöttél hát kedves barátom, itt vagy? Jól látnak szemeim?
– Jöttem, mert hívtál! – mondta Rúfus meghatottan. – ha isten hívja az embert, akkor jönni kell tűzön vízen át...
– Milyen a helyzet ott lenn délen, barátom? Gyors helyzetjelentést kérek mielőtt evéshez látnál – mondta Kukulkán és telitöltötte mindkettejük kupáját csicsával. Rúfus pedig elkezdte.
– Embert próbáló feladat az amellyel megbíztál uram és barátom. Meg kell küzdenem a gaz szerbekkel, lombardokkal és a magyarok által letaszított Zalán martalócaival, hogy egy biztonságos ütközőállamot létrehozzak új hazánk védelmében. Több embert próbáló feladat ez uram, ami rám vár...
– Ezért küldtelek oda tégedet.
– Egyedül vagyok uram.
– Ne mond ezt Rúfus: isten veled van... és ha isten velünk, ki ellenünk? Tudod, hogy Itzamnára és rám mindig számíthatsz... – bíztatta Kukulkán a falatozó Rúfust. Rúfus két velős csont szopogatása közti szünetben így válaszolt neki.
– Ahogy te is számíthatsz hűséges Rúfusodra uram...
– Abbia, úgy van – mosolygott Kukulkán hatalmas bajszait kézhátával megtörölgetve, majd telilöttyentette a kupákat csicsával
– Proszit, vivát Rúfus O Hara! – bömbölte mennydörgés szerű hangján, mely betöltötte a termet.
– Vivát, vivát... hújj, hújj! Uhnye! – emelték ajkaikhoz a magyarok vezérei... gigáikon patakokban folyt le mohó gyomrukba a tüzes tokaji aszúbor.
Miután Rúfus is befejezte a lakomát, szétnyílt a szárnyas tölgyfaajtó és Yucatáni vak zenészek zenekara vonult be hangszereik kíséretében. A sarokban felállított pódiumon elkezdték fülsiketítő, vad, lelkesítő zenéjüket. Kukulkán a boldogságtól-e vagy a teméntelen csicsa elfogyasztásától-e, nem tudni, de könnyezett... Meghatottan fordult Rúfushoz.
– Drága barátom, most újra Yucatánban érzem magam. Teremtő Istenem, de rég volt amikor még mind együtt voltunk. Rúfus, Szép Maszk, Fekete Sas... embert próbáló idők voltak azok... Győztünk és megteremtettük azon a földrészen a Szeretet és Béke birodalmát...
– De milyen áron Uram? – vetette közbe Rúfus – majdnem ráment a két heréd...
– Tudom, és örökre hálás vagyok neked, hogy megmentettél a gaz aztékok karmai közül...
– Istennek legyünk hálásak uram – hárította el a szeretet ilyetén kitörését szerénykedve Rúfus.
– Igazad van barátom: dicséret a teremtő istennek!
– Ámen – zengte Rúfus, és a szót ízlelgetve a tíz nemzetségfő is rákontrázott.
– Ámen, ámen – zengett innen is onnan is.
A szolgálók gyorsan és nesztelenül leszedték Rúfus tálait, evőeszközeit és az ajtónállók beengedték a fehér patiba öltözött szüzeket és ifjakat. A zenészek belecsaptak a húrokba és elkezdődött a fátyoltánc.
A vége természetesen az lett, hogy a szüzek és ifjak lemeztelenítve lejtettek a letakarított asztallapokon a vendégek nagy gyönyörűségére, majd magyar virtus szerint ki-ki tetszése szerint elragadva kiszemelt kéjvágy-csillapító választottját a vendégszobákba vonult vissza. Az asztalnál csak Kurszán, Rúfus, Árpád és Kukulkán maradtak. Vidám élcelődésekkel múlatták az időt. Államügyekről most nem esett szó. A tréfa, az élet dicsérete és a barátkozás, barátság ideje volt a mai este.
Miután egyre laposabbakat pislantottak, a szolgák behozták a kokacserjéből készített bétel-levélbe csomagolt fehér porokat. A vendégek elrágcsálva a frissítőt, felélénkültek.
Ekkor lépett be a magyarok főtáltosa, Uzony Kele. Fehér tollú kakassal a hóna alatt az asztalhoz lépett és a kakas nyakát egy nyisszantással elmetszve, annak kicsurgó vérét egy tál vízbe folyatta.
A döglött kakast a szolgák elvitték, a táltos pedig a vízben különös formát felvevő, megalvadó vérre meredve a következő jóslatot tette.
– A magyarok sorsáról szól most a táltosok istene Fehérlófia, Uzony Kele által... Íme a jóslat:
A magyar nép hatalmas és legyőzhetetlen. Mindaddig fennáll országuk, míg széthúzás, árulás és bitangság meg nem bontja egységüket.
Ezer és egyszáz húsz év az az idő, amikor a magyarokat feladatuk és küldetésük befejeztével a nagy Kukulkán visszavezeti az őshazába, Boldogvölgybe. Száznegyvennégyezer igaz magyarral indul vissza akkor Kukulkán, hogy megmentse az értéket.
– Botorságokat beszélsz táltos... – dörrent rá Kukulkán döbbenten.
– Uram, a táltosok istene nem hazudik... higgyél nekem!
– Az én istenem hatalmasabb a ti táltos isteneteknél. Ő pedig nem engedheti meg a magyarok eltiprását...
– Uram, várjuk meg kétezer huszonegyet! Addig bő ezer évetek lesz ellene tenni... Akkor térjünk vissza jóslatomra!
– Rendben van vén táltos! Visszatérünk rá! Addig is igyál velünk a magyarok boldogulására! Vivát! – emelte szájához Kukulkán a csicsás kupát. Mind kiitták boraikat, csicsáikat és szótlanul nyugovóra tértek.


3.

A sebtiben felállított írnokok házában szakadatlanul folyt a munka. Az érdemeiket tanukkal és hősi halottaikkal bizonyító családok számbavétele, nemesi okleveleik kiállítása sok időt vett igénybe. Minden nemes pecsétes kutyabőrre írt díszes nemesi oklevelet kapott, mely ezer évre biztosította családjuk nemességét.
A Törvényben lefektetett passzusokban szigorúan meghatározták a nemesség öröklésének kritériumait.
A családfőt halála után mindig a soron következő legidősebb fiú utód követte a nemesi család fejének posztján. A nemesi birtok egy és oszthatatlan birodalmat képez. A családfő rendelkezik a család tagjainak apanázsáról és javadalmazásáról.
Csak a krisztusfolttal születendő fiúcsecsemők örökölhetik a nemesi címet és rangot. Azok, akik vegyes-házasságból születnek és nem viselik a magyarsághoz tartozás árja jegyét, a krisztusfoltot születésükkor, azok bár élvezik a család vagyonát, de ki vannak zárva az öröklési rendből.
Egyszer és mindenkorra meghatározták a nemességgel járó jogokkal és előnyökkel járó kiváltságok ellentételezésének módjait is.
A nemesek kötelességei

Minden nemes család köteles a birtoka arányában magánsereg tartására. A tizedek, századok és ezredek kiállítása és kiképzése, fegyverzettel való ellátása a nemesek dolga, melynek fedezetét magánvagyonukból állják.
A csapatok állandó harci kiképzések során, azonnali hadra-fogható állapotban kell hogy legyenek. Hetente egy napos felújító harci szellemet növelő kiképzésben kell részt venniük a nemes birtokán élő összes hadra-fogható nemes és nemtelen férfinak.
Kötelesek az évente megtartandó hadgyakorlatokon teljes fegyverzettel részt venni.
Ha az országot veszély fenyegeti, a főfejedelem vagy az éppen regnáló uralkodó végighordozza az országon hírnökei által a véres zászlót. A véres zászló végighordozásával egy időben kötelesek a csapatok a területi magasabb egységhez bevonulni és a kijelölt megindulási körletekben a főparancsnokság vezetésének rendelkezésére, állni.
A haza védelme a csecsszopótól az aggastyánokig mindenkinek szent kötelessége. Mindenki a maga módján kell hogy a haza védelmét szolgálja. Aki nem tesz eleget a haza védelméért folytatandó harcba-vonulásnak vagy szabotálja a védelmet az azonnali halállal bűnhődik.
Továbbá kötelesek ötévenként országgyűlésen részt venni és megvitatni az alkotmányos ügyeket. A két országgyűlés között a nádor és a később felállítandó kancellária intézi az ügyeket.

A fejedelemségről.

Addig, amíg Attila koronáját vissza nem szerzik, vezérlő fejedelemség irányítja az országot. A hatalom kettőssége megszűnik és egy fejedelmet választ a jelenleg ülésező országgyűlés.
A fejedelmi cím választott tisztség. A fejedelem váratlan halála esetén a nádor viszi az ügyeket, amíg az új fejedelmet megválasztó országgyűlés össze nem ül.
Amennyiben a fejedelem legidősebb fia rátermettsége folytán a nádori vagy báni címben esetleg dukátusként bebizonyítja apja életében rátermettségét, akkor jogutódként első az utódlási rendben és az országgyűlésnek elsőként ajánlja fel szolgálatait.
Beiktatása, a fejedelemi vagy későbbi királyi székbe, csak az országgyűlés megerősítésével történhet.
Szakrális jelvények

Amíg Attila koronáját vissza nem szerezzük, addig a fejedelem felkenése Kukulkán kígyóval és turulmadárral ékesített fövegével történik. A már visszaszerzett hegyikristály jogar és Attila kardja szintén az új fejedelmet illeti.
Beiktatásakor az esküdombra felléptetve fehér lovát a főpaptól, vagy táltostól átveszi és saját fejére teszi a fejedelmi föveget.
Bal kezében tartja a jogart, és a törzsi vezérek által Attila kardjával vállára helyezésével a törzsek jelzik elfogadását.
Ezután jobb kezébe veszi Attila kardját és négy világrész felé tesz egy-egy vágást, ezzel is jelezve, hogy Magyarország a világ közepe.
Ilyen alapvető törvényeket hozott a féléven át, ülésező országgyűlés. Miután az írnokok elkészültek a másolatokkal és a 100.000 nemesi család kutyabőrre írt nemesi okleveleivel elérkezett a nagy nap, melyen beiktatták fejedelemségébe a minden magyarok fejedelmét, a slavóniai bánt, az erdélyi dukátot és a kabarok nagyfejedelmét.


4.

896. szeptember 20-án minden készen állt a magyarság sorsát 1000 évre meghatározó fényes nap ceremóniájának megejtésére, az Alkotmány ünnepélyes kihirdetésére.
A vérszerződést felváltó eskütételre, az eskütétel óta mindmáig Öskü nevet viselő, Fehérvárhoz közeli kis avar településen került sor. A szertartásmester irányításával ácsoltatott hatalmas, baldachinos emelvény tetején, póznákon lengett a tíz törzs jelképes zászlója.
Magán az emelvényen, a csúcsos födélen Kukulkán kígyós, sasos címere lett elhelyezve.
Az emelvénnyel szemben, középen több ezer köbméter földet hordtak gúlába a tíz törzs szálláshelyeit jelképezve. A gúlát úgy építették meg, hogy belsejében egy nyolcszögletű alabástromból épített sírkamra foglaltra el. Ide fogják elhelyezni az első fejedelmet halála után, majd körben kiképzett sírkamrákba az őt követő fejedelmeket helyezik el.
Amikor visszaszerzik Attila koronáját és megkoronázzák az ország első királyát, a szent sírt végleg befalazzák és tízezer kígyót telepítenek bele, hogy őrizze szent fejedelmeink örök álmát.
A középpontban elhelyezkedő Eskü-téren körkörösen jelölték ki a tíz törzs eskütevőinek helyét. Középen egy hatalmas fekete obszidián kváderkő tetején fehér carrarai márványból kifaragott Chach Mool szobrot állítottak. Előtte fogják letenni az esküt.
Az Eskü-tér körül elterülő mezőn tíz szektorban helyezték el a törzseket képviselő százezer nemest. Így az egész nemzet előtt fog megtörténni az eskütétel.
19-én este Kukulkán palotájába kérette Kurszánt, Rúfust, Árpádot, Aba Abasárt és Szép Maszkot. Utolsó megbeszélésüket tartották egy könnyű boros-csicsás estebéd mellett. Kukulkán hatalmas alakja betöltötte a szobát. Úgy magasodott társai fölé, mint öreg tölgy a fák fölé. A vacsora végeztével tósztra emelte hatalmas csicsás bögréjét, és így szólt.
– Gyermekeim, testvéreim, véreim: magyarok! Eljött hát a nagy nap, hogy bábáskodhatom egy új nép, új nemzetté születésének. Én, a teremtő isten földi helytartója, miután az őshazában megteremtettem Krisztus népét, kivezettettem őket az általam kiválasztott új hazába. Ebbe a tejjel mézzel folyó Kánaánba álmodtam bele a magyarokat. Letelepítem most őket örök időkre. Letelepítem továbbá őket a szeretet és béke hitének gyakorlására. Hogy milyen módon illeszkednek be a Római és a Görög katolicizmus által már uralt környezetbe, azt rájuk bízom. Én elvégeztem egy nemzet kialakítását. Embereket szaporítottam Jézus arcára és szeretett testének klóónozása által, összes jó tulajdonságának hordozására.
Az utánam jövőknek lesz feladata ebből a 100.000. nemesből és ivadékaiból, a csatlós népekből egy homogén nemzetet kovácsolni. Olyan nemzetet, mely a kereszténység védőbástyájaként életével és vérével áll ellen a muzulmánok vad, terjeszkedésének Európában. Erre a feladatra hoztam létre a magyarság intézményét. Bizony testvéreim: A Magyarság intézmény, a hit védelmében. Itzamná a teremtő isten kijelölte a feladatokat. A feladat nagy és nem veszélytelen, de a teremtő és maga Jézus Krisztus is a népen tartja szerető tekintetét.
Természetesen én az őshaza és az Új Magyarország között tartom a kapcsolatot. És, ha netántán igaz lenne a vén táltos jóslása és ellehetetlenülne a magyarság Európában, ígérem, hogy visszaviszem az igaz magyarokat Magna Hungáriába.
– Vivát, vivát! – hangzottak fel a beszéd befejeztével az egybegyűltek kiáltásai. A közben bejövő vak zenészek halkan el kezdték játszani a legszebb ezoterikus dallamokat. Árpád emelkedett szólásra.
– Tisztelt egybegyűltek, vezérek! Ürítem poharam a nagy Kukulkán istenre, és fiára, Kurszán nagyfejedelemre. A teremtő isten éltesse őket az idők végezetéig! Vivát! – kurjantotta és fenékig itta kupáját.
Kurszán követte a szónoklatban.
– Én, mint a magyarok nagyfejedelme ezennel a következőket javaslom. Itzamná egyenes parancsára ezennel ünnepélyesen lemondok rangomról. Az új hazába a régi fejedelem nem léphet át, mert rossz ómen. Így tett Álmos is amikor a vérszerződés megköttetett. Követem példáját. Az a kérésem hozzátok, hogy az audotafén ünnepélyesen, Yucatáni szokás szerint saját kezűleg avathassam magamat istenné. Önkezemmel szeretném véremet ontani, így is tanúsítva elkötelezettségemet ügyetek iránt. Testemet pedig az első fejedelemnek kijáró tisztelettel helyezzétek el hármas koporsóba az Eskü-téren felállított alabástrom gúlába. Helyezzétek mellé szakrális jelvényeimet, kincseimet és legkevesebb feleségeimet. Ezennel a kezetekbe adom sorsomat – mondta és kiitta poharát. A jelenlévők megdöbbenten hallgatták szavait. Kukulkán kért szót.
– Szeretett fiam, köszönöm felajánlkozásod. Mást nem is vártam volna tőled. Itzamná nevében elfogadom felajánlkozásodat.
– Vivát, vivát... éljen Kurszán! Éljen Kukulkán! – hangzott az asztal körül.
– Szép Maszk, szeretett fiam, téged kérlek fel, mint a szertartásokért felelős személyt, hogy kellőképpen készítsétek el a helyszínt. A véráldozat Chach Mool oltárán történjen, meg és azonnal helyezzétek az új isten földi porhüvelyét az aranykoporsóba, majd ünnepélyesen yucatáni gyászzene kíséretében kísérjük őt sírhelyére, ahol hegyikristály szarkofágba zárjuk. Miután ez megtörtént, azután nyilvánosan, felkiáltással kell a tíz törzs főnökei közül megválasztani a magyarok első fejedelmét. Jó lesz így testvéreim?
– Igen, igen – hangzott mindenhonnan. – Válasszunk nyilvánosan új fejedelmet és iktassuk be őt az Eskü-téren!
– Így legyen! Várunk benneteket holnap a nagy ceremónián! – zárta be az eligazítást Kukulkán és elbocsátva őket, Kurszánt még pár szóra visszatartotta.
– Fiam, jól meggondoltad, amit mondtál?
– Igen apám!
– Nos, akkor Itzamná nevében nem tudom elfogadni felajánlásodat. Mivel én nemzettelek, így az életeddel is én rendelkezem. Nem halhatsz meg, mert rád még nagy szüksége lesz a magyaroknak. Így tehát a fantomtestedet küldjük az önként választott vérpadra. Te pedig az eskütétel után visszajössz velem az óhazába. Vár a családod és az igaz magyarok törzse! Így cselekedjél! Megértetted!
– Köszönöm apám! – mondta Kurszán és kézcsókra járult Kukulkán elé.

5.

896. szeptember 20-a ragyogó napsütésre virradt. A szárazréti tábor elnéptelenedett. Mindenki, aki élt és mozgott az Eskü-téren foglalt magának ülő vagy állóhelyet. A kis Öskű község párszázas lakossága százezresre duzzadt. A kultikus jelvényekkel kidekorált Eskü-tér hatalmas amfiteátrummá bővült. Középen a tíz törzs rétjeiről, legelőiről vesszőkosarakban összehordott Eskü-domb állt, gyeptéglákkal borítva. A négy égtáj felé lépcsősorokból álló kaptatókat építettek be a lovasok részére. A nagyságos fejedelem, Kukulkán, faragott baldachinos páholyára szintén széles lépcsősorok vezettek fel.
Kukulkán páholyával szemben terméskőből emelt gúla tetején Chach Mool szobra állott. A szobor előtt fekete obszidián kőoltár helyezkedett el. A szoborhoz – s egyben áldozati oltárhoz – csak egy keskeny lépcsősor vezetett fel.
A téren emelt faácsolatú pódiumon a törzsek táltosai, áldozópapjai mutattak be áldozatokat ősi isteneiknek és a teremtő istennek egyaránt.
A főtér köré emelt amfiteátrumszerű gyeptéglákkal fedett földsáncokon közel hetvenezer előkelőség foglalt helyet. Az új nemességet megillette az ülőhely. Csatlósaik, rokonaik már csak lóhátról figyelhették az eseményeket.
A hatalmas réten felállított lacikonyhákban sültek a pecsenyehúsok. Nyársakon sült az ökör, kappan és vaddisznó. Hatalmas hordókból csapokon át, folyt a bor, mézser és az erjesztett csicsa... Kinek-kinek gusztusa szerint. A tábor körül felállított retyerátokban, latrinákban kereshettek megkönnyebbülést a nagy zabálás után a népek.
Tehát, folyt a népünnepély. Délután a kellemes őszi napsütésben kezdődött el a ceremónia.
Először a környező országok és népek küldöttei adták át Kukulkánnak országuk és népük üdvözletét, és jóindulatuk jeléként ajándékaikat. Hogy mennyire fontosnak tartották a jeles eseményt, kifejezi krónikáikban később megjelent tudósításaik, leírásaik a pompázatos napkeleti ünnepségnek.
Egymás után rakták Kukulkán lábai elé Bizánc, Frankhon, Gallia, Estónia, Russia, Kiev, Morvaország és más kisebb-nagyobb királyságok és fejedelmek küldöttei.
Nyolc órakor megszólaltak a hatalmas, mívesen faragott szürke-marha szarvakból faragott kürtök, fanfárok és megkezdődött a nap fénypontja. Kukulkán lépett az emelvényre és így szónokolt.
– Mélyen tisztelt vendégeink, követek, vezérek, törzsek főnökei, nemesek és nemtelenek! Mindenkit, aki most tanúja lesz egy nép hazájának és alkotmányának, a születésnek, szeretettel üdvözlünk magyar honban. Ti, akik itt most jelen vagytok e magasztos pillanatban, elmondhatjátok országaitok népeinek és uralkodóinak, hogy bábáskodtatok Európa lelkiismeretének őrzője: a Magyar Hon megszületésénél. Ezennel megnyitom a honalapítás utolsó aktusának ceremóniáját. – fejezte be szónoklatát és Szép Maszknak, ceremóniamesterének, adta át a terepet.
Szép Maszk azúrkék tapiban, fején bíbor tollkoronával lépett az emelvényre és elkezdte a ceremóniát.
– Szólítom színem elé Kurszán főfejedelmet, a magyar nép összekovácsolódásának és e honba vezetésének szülőatyját – mondta és tapsjelére négy díszes kacagányba öltözött magyar vitéz rohanva, hozta gyaloghintón az ünnepi díszbe öltözött Kurszánt. Megállva az emelvény előtt, Kurszán kilépett a gyaloghintóból és felsietett az emelvényre. Deli termetén megfeszült az ezüstveretű bőrvért. Fejét turulmadárral ékesített bőrsisak fedte. Oldalán Attila kardja, kezében a szakrális hegyikristály jogar. Úgy állt ott szemben a seregnyi néppel, mint egy isten. A véget nem érő hurrázások után elcsendesedett a nép. Ekkor szólni kezdett.
– Népeim, magyarok és nem magyarok. Magyarok nemzete, Jézus vére, nemesek és nemtelenek. Szeretettel hordozom tekintetemet végig rajtatok, akik megéltétek ezt a nagy napot. Én teljesítettem küldetésemet, új hazába vezettelek benneteket. Emlékezzünk most azokra a hősökre, akik életüket és vérüket áldozták azért, hogy hont szerezzenek népünknek! – mondta és a néma csendben a kalitkákból kiengedett tízezer hófehér yukatáni kakadu, lepte el és borította be az eget. Széttárt karjaival jelt adott a yukatáni vak zenészeknek az e napra szerzett magyar himnusz megszólaltatására. A jelent döbbenetes és leírhatatlanul érzelmeket felkavaró volt. Könnyben úszott a jelenlévők szeme. A himnusz elhangzása után döbbent és mély csend következett. Mindenki magába szállt. Árpádot szólította.
– Íme, itt áll előttetek az a férfi, aki a legnagyobb magyar törzs főnökeként az összes magyarok gyulájaként vezette és levezényelte a honfoglalást. Én kidolgoztam a stratégiát, ő végrehajtotta azt. Mivel új hazába csak a régi elfelejtése által léphetünk át, úgy döntöttem isteni apámmal Kukulkánnak egyetértésben, hogy a magyarok új hazájába, Magyarországra én már nem követlek benneteket. Visszatérek az istenek közé és yukatáni ősi ceremóniával istenné, avatom magamat. Miután Vénusz-csillaggá válok, emeljétek pajzsra Árpádot, vezesse ő és törzse időtlen időkig a magyarok népét dicsőséggel Európa egységének érdekében. Szóltam! – mondta és Árpád kezébe adta a jogart, az országalmát, majd leoldotta oldaláról Attila kardját és felövezte vele Árpádot. Végső aktusként Árpád fejére helyezte turulmadaras bőrsisakját. Aztán leballagott az emelvényről és ruganyos léptekkel felsietett Chach Mool oltárához.
Szemben állva Chach Mollal, levetette páncélzatát és hófehér ágyékkötőben, kitárt karokkal az éghez fohászkodott.
A döbbent csendben leemelte a fekete kőoltárról isten kardját és kört írt le vele magakörül. Ebben a pillanatban elhagyta a terepet, és fantomtestét hagyta az oltár előtt. Pillanatokon belül nomád harcos alakját felöltve már a közönség soraiból figyelte az eseményeket. Az események pedig peregtek.
Kurszán fantomteste először két lábát, majd bal karját metélte le, és a sugárban fröcskölő vérében fürödve, egy nyisszantással elmetszette saját nyakát. Ezzel Vénusz-csillaggá vált.
Szép Maszk tapsolt és a szolgák Kurszán tetemét fehér gyolcsba csomagolva elhelyezték az aranykoporsóba. A koporsót fekete obszidián oltáron helyezték el.
Ekkor léptek elő a törzsek főnökei, és hatalmas aranyveretű pajzson Árpádot a minden magyarok nagyfejedelmévé emelték.
A pajzsraemelés után megszólaltak a fanfárok, így adván jelt a világnak az új fejedelem felavatásáról.
Árpád fehér lován fellovagolt a szemledombra és a négy égtáj felé suhintva adta tudomására a világnak, hogy új fejedelme van magyar honnak. A szertartás befejeztével letérdelt Kurszán koporsója elé és hatalmas, dörgő hangján ezt a fogadalmat tette.
– Fogadom neked Kurszán, isten az istenek között, hogy addig nem lesz nyugalmam sem életemben sem holtomban, amíg a magyarságnak vissza nem szerzem Attila koronáját. Esküszöm!
– Esküszünk! – zúgta százezer torok
Miután lelovagolt az esküdombról, jelt adott a máglya meggyújtására. A hatalmas máglya fénye bevilágította az Eskü-teret. Fényénél a sírdomb belsejébe vitték aranykoporsóba zárt porhüvelyét, ahol hegyikristály szarkofágba helyezték Kurszán (fantom) testét.
A fáklyaként világító máglyára dobálták az ellenségtől hadizsákmányként évtizedek alatt összegyűjtött relikviákat, zászlókat, kincseket. Így ért véget a magyarok első honalapítása.

6.

Még javában tartott a magyarok honalapító ünnepsége, amikor az éj leple alatt transzportációval Kukulkán, Szép Maszk és Kurszán visszatért az őshazába, Boldogvölgybe. Zengő Hárfa és Rúfus ott maradt a végeket vigyázni.
Árpád a nemzet belakását, birtokbavételét és a gazdálkodás és állattenyésztés profi megszervezését tűzte ki feladatul a törzsek vezetőinek. A hadsereg megszervezését, a tartalékosok kiképzését a legfőbb hadúrra, Rúfus O Harára bízta. Aki, amellett, hogy a délvidék örökös bánjaként határőrizetet is ellátott hadseregével, még az egész ország legfőbb haduraként a honvédő háborúkért is felelt.
Árpád hét fia és hetvenkét unokája a kalandozásokban játszott fő szerepet. Botond fia eljutott egészen Bizáncig és vasöklével törte be a vár kapuját. Vérbulcsú sok bosszúságot okozott Lilupoid frankjainak. Seregeik végigdúlták Attila koronájának visszaszerzése ürügyén az egész nyugati világot. Fajsz, Zoltán nevű fiai a macsói bánságot és az erdélyi dukátust igazgatták. Taksony, Tétény az államigazgatást és a megyerendszert alakította lassanként ki. Legkisebb fia Zsolt pedig, apja mellett tanulta az ország kormányzását. Sajnos Árpádnak csak évei voltak hátra. Bölcsességét, szervezőtehetségét és hazaszeretetét fiaiba és unokáiba átörökítve 907-ben örökre lehunyta a szemét.
Halotti torát egy egész nemzet sírta végig. Testét érckoporsóba zárva, alabástrom szarkofágban Kurszán szarkofágja mellé temették.
Mint említettem már, halála után Zsolt nevű fia ült a fejedelmi székbe. A kalandozások sajnos nem vezettek eredményre, így a kilencszázas évek közepén elszenvedett Ausburgi és Merseburgi vereségek arra az elhatározásra indították az akkor éppen uralkodó Árpád-házi fejedelmet, hogy felhagynak a szomszédok zaklatásával és magától a római pápától, fogják kicsikarni a koronát.
Géza fejedelem már ennek értelmében vette fel a keresztséget és fiát Vajkot is megkereszteltette a római katolikus hitben. Bajor feleséget szerzett neki és kitűnő katolikus papokkal neveltette. Minden tíz községet vagy falut kötelezett egy-egy templomállításra és bevezette az egyházi tized intézményét.
Amikor mindent elrendezett, akkor 997-ben örök álomra hajtotta fejét. Fejedelmi székét mindenre elszánt, művelt, vasfegyelmű, kegyetlenül szigorú, önmegtartóztató, célratörő fia örökölte. Amikor beiktatták a fejedelmi címbe, már az István nevet viselte, ezzel is jelezvén belső és külső ellenfeleinek, hogy célja megingathatatlan.
1000. tavaszán aztán fényes küldöttség érkezett Rómából. Maga a pápai trónálló hozta személyesen a pápai kincstárból előkerült koronát, hogy szent kezeivel helyezze azt István fejére.
1000. Augusztus 18-án történt meg a koronázás Pedig, az Ősküdombon, melyet ettől a naptól kezdte aztán már koronázási dombként, említenek a krónikák.
A koronázáson jelen volt apósa a Bajor király, sok szomszédos fejedelem, maga a frank király is A három napig tartó fényes ünnepségek Esztergom várában folytatódtak, ahol első királyunk született. Attila szent koronájával felövezve egész nemzetsége, az Árpádok vére, mind elkötelezettjévé, s egyben esélyesévé is vált a magyar királyi címnek. Ezzel az aktussal kezdődött a magyarok ezeréves dicsőséges országlása a Kárpát medencében.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-02-21 15:07:27
Igen,ez az én fantáziám szüleménye.Azért valami igazság magva van neki,de természetesen fantazy.