Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-02-25 12:49:07
Megtekintve: 626
Aku-Aku
„1722 húsvét vasárnapján, egy holland hajó legénysége váratlanul földet pillantott meg a Csendes-óceánon, a délkeleti passzátszelek övezetében. A sziklás, barátságtalan parthoz közelítve Jacob Roggeveen admirális meglepetten vette észre, hogy ameddig csak a szem ellát, gigantikus szobrok sorakoznak végig a part mentén, háttal a tengernek, fejükön jellegzetes fejdísszel.
Miután kikötöttek, az admirális rátalált a szigetlakókra. Szánalmas körülmények között éltek, kőszerszámokat, fegyvereket használtak, s a néhány kenujuk is kicsi és ütött-kopott volt. Akkor a sziget lakosságát 3000 főre becsülték.
Az angol Cook kapitány, a nagy hajós 50 évvel késõbb jutott el a szigetre. Legénységének egyik tagja, egy hawaii tengerész értette a szigetlakók nyelvét, ugyanis polinézül beszéltek, akárcsak õ. A szigetlakók elmondták, hogy õk a szoborfaragók leszármazottai. Legendáik szerint 22 emberöltõvel korábban Hota Matua törzsfőnök vezette õket a szigetre.
Letelepedés a Húsvét-szigeten
A régészek által lapitáknak nevezett új-guineai nép, a navigáció és a fazekasság mesterei, Kr. e. 1000 táján érték el a Fidzsi-szigetet, majd hosszú, veszélyes út után a Tonga és Szamoa szigeteket. Leszármazottaik 400 évvel késõbb még keletebbre hajóztak, hogy "szél felett" - ahogy a polinézek mondják - új földeket keressenek. Tudták, hogy a világ tele van szigetekkel, s a "szél felettiek" mindenütt lakatlanok.
Egy szanszkrit szöveg leírja a kormányos szakértelmét: "Ismeri a csillagok állását, s mindig tud tájékozódni." Másutt ez áll: "A halak, a madarak, a víz színe által megkülönbözteti az óceán régióit." A lapiták mindehhez a tudáshoz hozzáadták az áramlásokról, a hullámok alakjáról, a felhők elrendeződésérõl és az uralkodó szelekről szerzett ismereteiket. Erõs, kéttörzsű kenuikon széllel szemben is tudtak vitorlázni, így hosszú utakat tettek meg távoli szigetekre. Ezért nevezik õket "sok sziget népé"-nek, azaz polinézeknek.
Meglehet, hogy Kr. u. 380 körül a Tuamotu-szigetek törzsfőnökének kisebbik fia, talán családi viszály után, tengerre szállt néhány követőjével, és elhajózott kelet felé. Napokig nem láttak mást, csak a végtelen óceánt. A széllel haladva a vad, nyugati szelek övezetébe sodródtak, messze délre, s már lemondtak arról, hogy valaha is kikötőt találnak.

Fogytán volt az élelmük, mert néhány csirke kivételével minden állatukat elveszítették. Ekkor azonban a vihar lecsendesedett, kenuikat északi irányba fordították, újra rátaláltak a délkeleti passzátszélre, s egyszerre csak feltűnt az utolsó sziget: Te Pito o te Henua, a Világ Köldöke.
Ám történhetett úgy is, ahogy Thor Heyerdahl norvég régész állítja. Szerinte az elsõ telepesek keletrõl, az inkák elõtti Dél-Amerikából érkeztek, tutajaikon magukkal hozva az édesburgonyát, a gyékényt, mely nagy bőségben terem a Húsvét-sziget krátertavai körül, valamint a kőfaragás mesterségét. Nem tudjuk, mi is az igazság…
A kõszobrok felállítása
A Csendes-óceán szigetein élő valamennyi nép közül a Húsvét-sziget lakóiból lettek a legügyesebb kőfaragók. Körülbelül Kr. u. 400-tól építettek ahukat, kő sírboltokat a tengerparton, melyek egyikét-másikát mesterien megformált és összeillesztett nagy, faragott kövekkel díszítették.
Az ahu tabu volt mindaddig, amíg a holttestet a madarak, a szél és az időjárás meg nem tisztította, s csak a csontváz maradt. Ez idõ alatt a halott családja az ahu mellett virrasztott. Ezt követően összegyűlt a törzs, a csontokat eltemették az ahuban, azután pedig nagy ünnepséget tartottak a halott tiszteletére.
Az elődök iránti tisztelet további megnyilvánulásaként, s hogy a törzs bizonyságot tegyen gazdagságáról és erejérõl, a szigetlakók szobrokat faragtak a Rano Raraku hegy puha vulkanikus kőzetébõl (tömegük 6 tonna körüli). A szobrok kifaragása, szállítása, és felállítása hatalmas vállalkozás volt. Becslések szerint egy nagy szobor kifaragása 30 férfinak egy évébe telhetett. A szobrok felállítása kétféleképpen történhetett, de hogy a valóságban hogyan csinálták, nem tudjuk…
A legkorábbi szobrok térdeplő férfiakat ábrázolnak. Késõbb, kb. 1100-tól egyetlen alak vált uralkodóvá, egy stilizált fejű, hosszú fülű férfi figurája, testén - a tetoválás jeleként - aprólékosan kidolgozott mintákkal. A szobrot az ahut fedő kőlapon állították fel, ahonnan kagylószemével vigyázta a törzs házait, földjeit. Egyes szakértők véleménye szerint a "Hosszú fül" annak a jele, hogy abban az idõben telepesek új csoportja érkezett a szigetre.
A Húsvét-szigeten 600 éven át virágzott az élet. Jamszgyökeret, édesburgonyát, banánt termesztettek, a halászathoz kenukat építettek, és csirkét neveltek. A kivágott fából szép házakat emeltek kőalapra, és nádtetővel fedték be. A törzsfõk egymással versengve állították a szebbnél szebb, magasabbnál magasabb szobrokat.
Kb. 1500-tól új kultusz alakult ki a szigeten; a madárember, talán Aku-Aku isten, kultusza. A kultusz követői a Rano Kao krátere mellett, a sziklák közt megkapaszkodó kultikus faluból, Orongóból indulva versenyt futottak a tengerpartig, majd átúsztak a Motu Nui szigetre, hogy megszerezzék a visszatérő kormos csérek elsõ tojásait.
A győztesként visszatérő törzsének ura lett a vallási vezetõ egy évig, akit adományok illettek meg. Orongo környékének házait, barlangjait és szikláit Aku-Aku legendáját megelevenítő faragások és reliefek díszítik. A szertartásokon énekelt imádság szövegeit rongorongónak nevezett fatáblákra vésték olyan írással, melyet csak a Húsvét-sziget lakói használtak.
A Húsvét-sziget népének pusztulása
Az Aku-Aku kultuszt talán az 1400 táján érkező új telepesek honosították meg a szigeten, ám ezt senki nem tudja biztosan. Az azonban ismert, hogy valamikor 1600 után háború tört ki. Mind kevesebb lett az épületfa, s ez megnehezítette az életet. A megrongálódott kenukat nem lehetett pótolni, jó házakat nem lehetett építeni. Erdõ nélkül lepusztult a termőföld, az aratás elmaradt, ínséges idõk köszöntöttek be. A háborúban foglyul ejtett nőket és gyermekeket rabtartóik megették. Az ahuk az ellenség kezére jutottak, az ősök képmásait ledöntötték.
A legendák megemlékeznek az európai hajók megjelenése elõtt csupán egy emberöltővel lezajlott nagy csatáról, melyben a "hosszúfülűek" legyőzték és lemészárolták a "rövidfülűeket". E törzsek talán keletről és nyugatról érkező, más-más kultúrájú népek utolsó leszármazottai lehettek, akiket háborúba kényszeríttet az erdők kipusztulása és az éhínség.”

1.

Mai időszámításunk szerint, az Úr 1435. ik esztendejében kezdődik történetünk. A későbbiekben Húsvét szigetnek nevezett Müge szigeten a szokásos mederben folyt az élet. A sziget közepén keresztül vonuló vulkáni hegyvonulat, a már régen nem működő kénes bűztől fortyogó kalderáival jelezte, a föld nyughatatlan gyomrának remegését.

Ez a hegyvonulat volt a Hosszúfülűek és a Rövidfülűek földjének választóvonala. Időtlen idők óta éltek békességben és öszhangban, egymás területének épségét soha meg nem sértve. A könnyen faragható vulkáni tufát különleges szobrok alkotására faragták ki. Az a felfogás uralkodott a szigeten, amit még az első ősapa: Aku-Aku hagyományozott rájuk, amikor öt nemzedékkel ezelőtt bödönhajóikon a szigetre érkeztek.

A Törvényt kőbe vésve elhelyezték a kultikus helyen felállított Törvény Házában. Aku-Aku és hetvenkét tagú legénysége a távoli Mikronéziai szigetvilágból vándorolt ki, hogy törzsüknek új, lakatlan szigetet keressenek. A szigeten buja, dús növényzet zöldellt és mindenféle nagy és kistestű madarak, lábas jószágok népesítették be. A nyugati öbölben csendes lagúna, míg a hegy másik oldalában egy hatalmas kikötésre alkalmas homokpad helyezkedett el.

A sziget belsejében vadon nőtt fákból házakat ácsoltak maguknak és leendő családtagjaiknak. A legénység tizenkét tagja visszaindult, ahonnan kirajzottak, hogy magukkal hozzák családtagjaikat, háziállataikat, és eszközeiket. Az itt maradottak pedig elkezdték egy szabályosan megtervezett óriási falu felépítését. Aku-Aku pedig két kőfaragóval kőtáblába vésette a Törvényt.

A Törvény kövét és az oltárt, melyen minden holdtöltekor egy fekete kecskebakot áldoztak az égieknek a platón ácsolt Törvényházban, helyezték el. A Törvény háza volt a legmagasabb fórum, ahol ítélkeztek élet és halál felett. Aku- Aku már nagyon öreg volt. Épennezért egy hattagú Vének tanácsát választott maga mellé, hogy tanulják a bölcs vezetés, ítélkezés módszerét tőle, arra az időre, ha már ő nem lesz.

Három holdtölte után megérkeztek a bevándorló, új telepesek. Asszonyok, lányok, gyerekek, fiatal férfiak és öregek. Nem voltak többen hetvenkettőnél. Hoztak magukkal edényeket, eszközöket, és háziállatokat. Belakták az előre elkészített lakóépületeket és elkezdődött az élet. Kezdetleges eszközeikkel művelték a feltört ugart. Legeltették a jószágokat és imádták Aku-Akut, aki számukra a földreszállt istent testesítette meg.

Három emberöltő alatt a lakosság létszáma háromszáz fölé emelkedett. Úgy gondolták, hogy a fiatal házasoknak új falut építenek a hegy túloldalán. Így oszlott fel a közösség két törzsre. Hogy megkülönböztessék egymást, az új település lakói, súlyokat akasztva fülcimpájukra, kétszeresére nyújtották füleiket. Így váltak Ők, a hosszúfülűek népévé.

Aku-Aku halálát közeledni érezvén a két törzset összehívták az áldozó oltár köré, és a következőket hagyta meg nekik Aku-Aku, mielőtt a máglyára lépett volna.
–Népem, nemzetemségem! Isteni sugallatot kaptam. Azt a feladatot szabta ránk az úr, hogy hatalmas, kalapos, kőszobrokat kell állítanunk a sziget partjaira, arccal a tenger felé. Ők védenek meg bennünket a betolakodóktól. A szobrok pontos rajzát a kőfaragók vezetői megkapják tőlem. Ha én már nem leszek, akkor harminckét kalapos embert kell állitanatok. Ők lesznek az őrzők. Szóltam.– fejezte be és a máglya oldalához támasztott létrán fellépkedett a máglya tetején elhelyezett szarkofághoz. Belefeküdt és a vének alágyújtottak. Aku-Aku teste hamuvá vált. Lelke pedig az égbe szállt.

2.

Jó kétszáz esztendő is eltelt már az eset óta. A kőfaragóknak első teendője volt Aku-Aku hatméteres kultikus kőszobrát elkészíteni és a platón emelt oltár mellé, felállítani, hogy személye őrizze a sziget békéjét. A szobor a sziget minden pontjáról látható volt, igy akik feltekintettek foglalatosságukból mindig láthatták Aku-Aku örök mementóul felállított szobrát.

Ahogy szaporodott a lakosság úgy épültek újabb házak, és lassan kezdtek kifogyni a hatalmas szálfák az erdőkből. Különben is kellett a föld, legelőknek és szántóföldeknek. A vadonélő állatok élőhelyeik kipusztításával egyenes arányban estek áldozatául a lakosság vadászszenvedélyének. Helyüket a házi és haszonállatok vették át.

A hatalmas kőkolosszusok hegy gyomrából való kifaragása sziszifuszi munkával folyt. Évente kettőt készítettek el. Miután kifaragták, elválasztották a hegy oldalától és fagörgőket alájuk rakva a tengerpartra vonszolva csigákkal, és emelőszerkezetekkel talpra állították őket, úgy, hogy arcukkal a tengert kémleljék.

Hosszú évek alatt elkészült ek a szobrok és körbevéve a szigetet vigyázó tekinteteikkel őrizték annak békés nyugalmát. A tenger felől soha, idegen hajók meg nem közelítették a békés szigetet. A baj akkor kezdődött, amikor az élettér kezdett lecsökkenni. A hosszúfülűek voltak többen és területfoglalásba kezdtek. Ezt nem vették jónéven a rövidfülűek és kitört a két törzs közötti háború.

Az elrabolt területen épült új, hossszúfülű kolóniát megtámadták, lakóit leöldösték a rövidfülűek. A házaikat felgyújtották. Jószágaikat elhajtották. Tizenkét szűznek megkegyelmeztek, és magukkal hurcolták őket másod, vagy harmadfeleségeknek. A hosszúfülűek bosszút forraltak és szintén fegyverkezni kezdtek. Vezéreik kitervelték egy rajtaütés tervét, és alkalmas pillanatban visszavágtak.

A véres, öldöklő harcban harminc szüzet zsákmányoltak és kiszabadították a tőlük elrabolt szüzeket is. Ki tudja, hogy meddig tartott volna ez az esztelen öldöklés, amikor egy csillagfényes, holdtölte éjszakáján hatalmas űrkomp ereszkedett a platóra és megjelentek a madáremberek.

A lakosság apraja-nagyja éppen a holdtölte ünnepén a kőoltár körüli kecskebak áldozat bemutatásán vett részt. Ilyenkor már kora délután készülnek az áldozati ünnepre. A Vének Tanácsa elé kerülő peres ügyekkel, a két falu életében felmerülő problémákkal foglalkoznak. Az ilyenkor hozott ügyekben azonnal döntenek. A végrehajtás a vétség mértékével arányos. Rágalmazás esetében a nyelv hegyének levágása. Lopás esetén a lopás mértékében néhány újperec, vagy a kézfej levágása következik az oltárkövön.

A rituálé mindig Aku-Aku szobrának körbetáncolásával és valami kábító, meszkalint tartalmazó ital elfogyasztásával kezdődik, amitől transzba esnek. Erre a napra mindenféle háborúskodás felfüggesztésre kerül és a hossszu, meg a rövidfülűek együtt ünnepelnek, tanácskoznak a közösen megválasztott előjárók vezetésével. Javában folyt a rituálé, amikor elsötétült az ég. A platóra leszálló hatalmas űrkomp eltakarta a holdat. A leereszkedő kötélhágcsón fura, fényes fémből készült szkafanderekben, űrlények ereszkedtek le, és azonnal körbevették a platót.

A jelenlévő lakosságot fogságba ejtették. Mindenünnen lézer fegyverek bénító, elektromagnetikus sugara irányult feléjük. Moccanni sem tudtak. Az űrlények vezetője a kőoltárhoz lépkedett és delejes lézerkardjával megérintette Aku-Aku kőkolosszusát. Ebben a pillanatban megtörtént a csoda: Aku-Aku életre kelt. Rekedt, mély hangján megszólalt.

–Én népem, új világ kezdődik számotokra. Űrtestvéreim, a madáremberek jöttek le hozzánk, hogy háromszáz év multával megkezdjék a föld megmentésének munkálatait. Itt, ezen a szigeten fogjuk, mélyen a hegy gyomrában felépíteni azt a precíziós elektromagnetikus készüléket, melynek segítségével kétezer tizenkettőben visszaállítjuk a földet, eredeti forgásszögébe. Különben bekövetkezik a föld elsivatagasodosáa: azaz a világvége. Éppenezért szükségünk van a férfiak munkaerejére.

A munkálatokat Tuk-Tuk parancsnok vezeti. Az idők folyamán, ahogy haladtok előre a földalatti termek kialakításával új és újabb űrkompok jelennek majd meg, akik ideszállítják a Zéta Retilikumbról a szerkezeti elemeket és az egész komplexum agyát. Nem ígérhetek mást csak: verítékes munkát. Aki szökni próbál, azonnal lemészárolják az őrök. Fogadjatok szót, teljesítsétek a parancsokat és akkor a napi 12 óra munka után boldog családi életet, élhettek.

Szóltam!–fejezte be Aku-Aku a szónoklatot. Tuk-Tuk hozzálépet. Lézerkarjával megérintette és újra szoborrá merevedett.

3.

Három éven át, folytak a munkálatok a szigeten. A hegy gyomrában a legkorszerűbb gépek segítségével kivájták a hatalmas kazamatákat, ahová az űrből érkező szállító kompok által hozott berendezéseket elhelyezték. Szakemberek jöttek, és precízen beüzemelték azokat. Csak egy gombnyomásra vártak, hogy beinduljon a Föld megmentésére létrehozott szerkezet.

Volt még egy probléma, amit meg kellett oladni: hogy a titok, titok maradjon, a lakosságot likvidálni kellett. Kegyetlen dolog ez, de meg kellett tenniük. Amikor teljesen készen voltak, akkor rekultiválták a platót. Bevetették fűmaggal, hogy semmi sem utaljon a föld gyomrában lévő objektumra.

Holdtöltekor az egész lakosságot avatási ünnepségre invitálták. Mindenkit össszetereltek a kultikus dombra és elkezdődött a rituálé. A mescalintól bekáfolt, felajzott lakosok körbetáncolták Aku-Aku szobrát és a kőoltárt. Leöltek egy fekete kecskebakot, aztán Tuk-Tuk lépett az emelvényre és megköszönte a lakosságnak a munkáját. A hangágyúval felszerelt őrök, csak egy intésére vártak, hogy rezgésekké alakítva, elemeikre rázzák szét a lakosokat.

Ekkor szokatlan dolog történt. Aku-Aku megelevenedett és a kőoltár elé lépkedett. Hatalmas alakja beborította a platót. Könnyedén félretolta Tuk-Tukot majd így szólalt meg: – fiam, humánusabb eljárást kérek tőletek! – Tuk-Tuk értetlenül nézett apjára, mire az emígyen egészítette ki mondandóját.

–Az én népem, én vérem. Nem ezt érdemli a szolgálataiért.
–Mit tegyünk apám?
–Beterelitek a lakosokat a hamarosan megjelenő űrkompokba és meg sem álltok velük a Zéta retilikumig. Amikor eljő az ideje, akkor, ha vissza kell állítani a föld elektromagnetikus epileptikus forgásszögét, visszahozzátok őket ide. Csak abban az esetben aktivizálom az indítókulcsot, ha így cselekedtek. –Tuk-Tuk űrtelefonján felhívta a felettesét, aki megadta az engedélyt. Leküldött négy hatalmas űrkompot.

A bekáfolt és önfeledten szórakozó lakosok ebből egy szót sem értettek. Megérkeztek az űrkompok. Miközben a szertartás folyt, a lagúnából észrevétlenül kisiklott egy bödönhajó, rajta Umo Cönpa és családja. Umo már régóta készült a szökésre, mert valami azt súgta neki, hogy nagy baj közeledik. És igaza lett. Amint kiértek a nyílt tengerre, megjelentek az űrkompok és mindenkit, aki tanú lehetett volna elszállítottak.

A Húsvét szigetre évszázados elfeledettség borult. Az elmenekülő Umo Cönpa és kis családja pár év múlva visszatért a szigetre és valójában az ő nemzetsége szaporodott el a szigeten. Szájról, szájra járt a madáremberek története, de az őket időközben felfedező Európai hajósok ezekből semmit sem hittek el. Tulajdonképpen a rejtélyt nem sikerült senkinek megfejteni.Az Őrzők (kőkolosszusok) azóta is ott állnak és vigyázzák a sziget békéjét.

A nagy ritkán odatévedő európai hajók beszámolói futó képet nyújtanak a szűnni nem akaró háborúskodásról, az éhségrõl, nyomorról. 1838-ban már csak kevés nagy szobor állt. 1862-ben egy perui rabszolgahajó minden egészséges férfit és nőt elszállított a perui bányákba, ahol aztán különféle betegségekben elpusztultak. A kevés túlélő himlővel és leprával tért vissza. 1877-ben a sziget népessége 110 fõt számlált…
Mivel a Húsvét-szigeten nem készültek írásos feljegyzések, a szájhagyomány és a benne rögzített kultúra minden halálesettel tovább homályosult. Bár a szigeten számos, piktogramokkal telerótt, faragott fatáblát találtak, jeleiket eddig még nem tudták megfejteni. 1888-ban Chile annektálta a szigetet. A jobb élelmiszer, és orvosi ellátás eredményeként a Húsvét-sziget népe fennmaradt, hogy lássa, szigete a modern világ egyik nagy talánya lett…”

4.

Elérkezett az Úr 2000-ok esztendeje. A Biblia 2000 körüli időkre jósolta a világvégét. Valóban 2007-re elkezdődött a föld légkörének felmelegedése. A föld tengelye kimozdult forgási szögéből és megolvadtak az Északi és Déli sarkok jéghegyei. Hollandia és Belgium nagyrészt víz alá került. Hatalmas viharok söpörtek végig a földön.

A Földközi tenger elkezdett kiszáradni, és pocsolyává válni. A mediterrán égöv elsivatagosása megkezdődött. Európában soha nem látott állatok és madarak kezdtek honfoglalásba. Eddig nem látott és hallott betegségeket hurcoltak be. Megjelent a madárinfluenza réme. Hiába irtották millió számra a háziszárnyasokat: semmit sem ért.

Kezdett a madárkór az emberekre átterjedni. A világ vezető hatalmai nagy dilemmában voltak. A tudósok kiszámították, hogy 2012-re bekövetkezik a föld kiszáradása. Megszűnik az éltető víz és az élet. Azt tudták, hogy nincs hová menekülni. Ha csak valami isteni csoda be nem következik, akkor valóban vége lesz ennek a bűnös világnak.

Egy holdvilágos éjszakán hatalmas űrkompok ereszkedtek le a Húsvét sziget platójára. Földönkívüliek ugráltak ki belőlük és azonnal lezárták a területet. Még azon az éjjelen megnyitották a hegy gyomrába vezető lejtaknát, és máris munkához kezdtek. Beindították a mágneses generátorokat. Egy órahosszat tartott a művelet. Senki nem vett észre semmit. Miután a föld forgástengelyét eredeti hajlásszögébe visszaállították, lezárták a lejtaknát és elhagyták a terepet.

Aku-Aku megemelte a kőkalapját és megköszönte az égiek segítségét. Aztán ahogy jöttek, úgy el is tűntek az égi jövevények. Másnap a föld visszaállva eredeti forgásszögébe megszűnt az elsivatagosodás. Eleredt és negyven napig esett az éltető vizet hozó eső. Mire a tudósok észbekaptak, elkezdtek mindenféle magyarázatokkal előállni. Arra senki sem gondolt, hogy a teremtő keze van a dologban. Most ez egyszer megmentette a földet. Viszont, ha nem becsüljük meg a természetet, akkor több isteni beavatkozásra már nem lesz lehetőség.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-03-11 08:03:45
Ha érdekel akkor a lapon ott vannak az Útikalandjaim,de emailban el tudom küldeni neked a Téren kivül időn túl c. összeállításomat. Bogi
2007-03-11 00:26:21
Szeretem az ilyenfajta sci-fiket! Nagyon tetszett! Üdv:dodesz
2007-02-28 19:08:18
Úgy küldjed,hogy az Üzenetekben a nadixnak kell beküldeni,mert én is úgy küldöm mindig,ugyanis nem minden gépet fogad el.
2007-02-28 17:46:39
Nem tudom, mi az oka annak, hogy az Artagora nem fogadja el, amit felteszek. Nem jelenik meg.
2007-02-26 23:06:36
A fullra is feltettem. Örülök,hogy újra itt vagy,de nem teszel fel újabban írást. hiányolom. Szeretettel:bogi
2007-02-26 21:47:34
Nagyon érdekes írás. Már olvastam máshol is.