Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-05-18 18:46:38
Megtekintve: 434
A Böszme
Újsághír: „ A légmentesen lezárt fémkoporsót szállító furgon Romániába tartott a négyes főúton, amikor a Vámkommandó megállítván, célzott ellenőrzést tartott. A kocsi tulajdonosa magabiztos mozdulattal emelte ki irattárcájából az okmányomat és fensősége tudatában nyújtotta át őket. Miközben az okmányok ellenőrzése folyt, a kábítószert szimatoló kutya a fémkoporsó falát kaparva jelzett. A kocsit fegyveres őrök vették körbe. Utasait letartóztatva, bekísérték az őrsre. A felnyitott koporsóban halott helyett 32 kilogramm kemény drogot találtak…”

1.
Kiss Károlyt munkatársai egyszerűen csak Bőszmének becézték. Rá is illett a név a mackós termetű, vízkékszemű, szalmaszőke lakatosra. Megbízható, csendes emberke volt. Olyan, akire mindent rá lehetett bízni. Hamarosan kinevezték csoportvezetőnek. Katonaság után annak rendje és módja szerint megnősült. Vásároltak egy szövetkezeti lakást és élték a fiatal házasok életét.

Hamarosan megszületett egyetlen gyermekük, szemük fénye: Ildikó. Károly sokat segített a kicsi ellátásában. Mosta, főzte a pelenkákat. Keverte-kutyulta a bébiétkeket és a kislányt hatéves koráig hordta óvodába. Az asszonyka a hároméves Gyest igénybe véve gondozta a kislányt. Levitte a Játszótérre, és igyekezett magát lefoglalni a TV-ben nézett sorozatokkal.

Károly igen magának való, befeléforduló emberke volt. A sporton kívül tulajdonképpen más nem érdekelte. Minden sportközvetítést végignézett a Televízióban, meghallgatott a Rádióban, és a legtöbb meccsre eljárt a városban. Ez volt az élete. Másnap aztán a munkatársakkal kitárgyalták a sporteseményeket.

Ezt használta ki az asszonyka, és mikor visszament dolgozni, akkor összeszűrte a levet a csoportvezetőjével. Ment is a dolog jó ideig. Mindig tudták, mikor van vége a meccsnek, a meccs utáni sörözésnek. Péter időben lelépett. Egyszer aztán beütött a menykő.

Úgy volt, hogy aznap délutános műszakból anyaghiány miatt már hatórakor hazaengedték a melósokat. Amikor Károly, alias Böszme, benyitott a lakásba, ott találta az ágyban a szerelmes párt. Úgy turbékoltak, mint a vadgerlicék. Nyugodt ember lévén megvárta, míg Péter felöltözik. Kezet fogott vele, és elköszönt tőle.

Féléven belül elváltak. Ezután kezdődött Károly agglegény élete. Soha nem nősült meg többé, csak barátnői voltak és élettársai. Viszont minden kapcsolata kudarcba fulladt, mert senki sem tűrte sokáig a csukaként hallgató, sportujságba temetkező és állandóan sportot néző embert.

Az egyik szobát kiadta albérletbe egy fiatal párnak. Azok két évig laktak nála. Aztán lakást vettek és újra üres lett a szoba. Szerzett bele alkalmi bérlőket. Odáig is elment, hogy egy, egy éjszakai kalandra is kiadta a szobát. Ismerték a környéken, hogy Karcsinál mindig lehet szobát kapni. Így ment ez éveken át.

Egyszer aztán rámosolygott a szerencse. A városban két, hétvégén is kirakodó vásárt rendeztek. Erre sok romániai magyar és cigány árus hozta a töménytelen árút. Egynapos szállás kellett nekik. Valaki ajánlotta a Krapaj családnak Karcsit. Egyik péntek este megjelentek nála, árúval felpakolva. Mikor kinyitotta az ajtót, rögtön elhárította őket.
–Semmit nem veszek uraim!–a cigányok csak nem tágítottak. Sőt az egyik betette a lábát az ajtónyílásba, hogy ne csukhassa be előttük az ajtót. Így szövegelt.
–Én megmondom neked a frankót: mi két éjszakára keresünk szállást. Búsásan megfizetjük neked. Tudjuk, hogy alkalmilag kiadod a szobádat.

–Ez igaz, de külföldinek még nem adtam ki soha.
–Ha beengedsz bennünket mindent, megbeszélhetünk. Ez hosszú távra szólna. Így negédeskedett Radics, a főnök. Karcsi kinyitotta az ajtót, és balgán beengedte őket. Leültek a konyhaasztalnál. A cigányok bugyrából cujka került elő. Töltöttek, ittak. Aztán következett a jégbor is. Radics így győzködte őket.

–Hát magyarok vagyunk mi is, testvér! Segítsünk egymáson! Búsásan megfizetünk. Mennyit szoktál kapni egy szobáért egy napra?
–Kétezret.
–Mi adunk neked négyet! Na, áll az alku?
–Áll.
Így történt, hogy Károly jó üzletet kötött a cigányokkal. Azonban tudták ők, hogy mit tesznek. Ami árú nem kelt el, azt Károly szekrényében tárolták, a következő vásárig.

Működött is ez egy jó ideig. Aztán nyár elején megjelent velük egy süldő lyány, meg egy nagyobbacska fiú is. Nekik is kértek szállást. De, mivel a vendégszobában nem volt szabad ágy, csak a hálószobában a nagy franciaágy, jó sok cujkapálinka elfogyasztásával rábeszélték Károlyt, hogy aludjék a két fiatallal. Tízezer Ft-ot ígértek egy éjszakára. A jócskán illuminált Károly belement az alkuba.

Miután elvackolódtak, hogy történt, hogy nem, megesett, ami ilyenkor szokott: Károly elhált a lyánnyal. A lány többször nem jelentkezett. Hanem ősszel, azzal álltak elő a cigányok, hogy Károly azon az ominózus éjszakán felcsinálta a lyányt, és vérvételre kell menni, majd elvétetni a magzatot. Különben feljelentik kiskorú megrontásáért és börtön lesz a vége.

Károly ettől teljesen összeomlott. Mit fog ehhez szólni idős, özvegy édesanyja. Szívinfarktust fog kapni, ha megtudja, hogy a fia ennyire böszme volt. A cigányok felhajtottak egy orvost, aki állítólag ötszázezer Ft-ért elveszi a magzatot. Károly kivette megtakarított pénzét és fizetett, mint a katonatiszt.

Jóideig a cigányokról nem volt semmi hír. Egyszer aztán gyászba öltözve megjelent az egész család.

2.

Miután beengedte őket, rossszat sejtve, tar fejét vakarva kérdezte tőlük.
–Hát, titeket mi szél fútt erre ilyen nagy gyászban? Úgytudom a héten nem lesz hetivásár.
–Nagy baj van fater: meghalt a lyány!
–Micsoda? Istenkém ne hagyj el!– ingott meg Károly és beengedte őket. Az öreg cigány–vélhetőleg az apa–, előadta, hogy a lyányt elvállalta egy pesti orvos. De, mire a magzatelhajtásra került volna a sor, kiderült, hogy méhenkivüli terhesként, magzata már három napja halott volt és vérmérgezésben meghalt a műtőasztalon.
–Jaj, Devla! Jaj, mi lesz velünk? Kérik az apasági tesztet! És 1 milla 500 ezer a fémkoporsóban való hazaszállítás. Ezt neked kell állni cimbora, mert ha nem, akkor jön a börtön!

Károly az összeomlás határán a konyhába leroskadt a hokedlira és lehúzta a kitöltött két deci cujkapállinkát. Ettől kissé oldódni kezdett. Krapaj így érvelt.
–Nézd Fater! Itt vannak a halotti bizonyítvány, a számlák, a szállítási engedély. A koporsó lenn van a furgonban. Ha huszonnégy órán belül nem szállítjuk el, akkor elkobozzák a halottat, és te mehetsz a dutyiba.

–De, mért pont én? Mi közöm nekem az egészhez? Kifizettem az abortuszt és ezzel vége.
–Azért cimborám, mert kiskorúnak a halálát okoztad.
–Nincs rá bizonyítékotok? Nem volt vérvétel sem.
–Majd most lesz. Az elhalt magzatot spirituszba tették egy befőttes üvegbe. Úgyhogy ne okoskodj Fater: itt tejelni kell!
–Jaj, édes Istenem, ha az anyám ezt megtudja szívinfarktust, kap menten! Mit tanácsoltok?

–Mindenre van megoldás.
–Eladod haszonélvezettel nekünk a lakást két milláért. Addig lakhatsz benne amig élsz. Ebből a pénzből kifizetjük a hazaszállítás költségeit.
–Hát, nem is tudom… vakarta a fejét Károly.
–Ne, sokat hezitáljál komám! 11-re vár az ügyvéd bennünket!

Minden úgy történt, ahogy Krapaj elrendezte. Károly rájuk íratta a lakását. Miután lezajlott az adásvételi aktus felmentek még Károly lakására és egypár holmit letároltak a jövő heti vásárig. Volt egy feketezsákba gyömöszölt elég terjedelmes csomag, amit az előszoba szekrénybe állítottak be. Azt mondták, hogy cipők vannak benne. Kis idő mulva eltávoztak. Károly pedig ottmaradt egy félüveg cujkapálinkával és egy adásvételi szerződéssel. Mától csak lakó a saját lakásában, de még mindig jobb mintha börtönben lenne.

Másnap délben szokás szerint átment özvegy édesanyjához ebédre. Egy szóval sem említette a történteket. A mamának ugyan feltűnt fia szótlansága, de többszöri faggatásra sem árulta el az okát. Károly megebédelt és hazatért panelcellájába. Délután kikerekezett a futtballmecsre. Elrágcsált egy zacskó szotyolát. Élvezte a játékot és hazaindult.

Furcsa szag terjengett a fülledt panellakásban. Addig szimatolt, míg az előszobaszekrényhez ért. Kinyitotta ajtaját és szinte kihullott belőle a hullát tartalmazó fekete műanyag szemeteszsák. Elborzadva fedezte fel benne a halott lányoszlásnak induló tetemét. Hirtelen nem is tudta mit tegyen. Úgy hitte, menten megőrül. Tar fején még körben megmaradt hajszálai azonnal megőszültek.

Először arra gondolt, hogy éjjel lecipeli a kukatárolóhoz, és ott hagyja. Majd elviszik. Aztán jobb ötlete támadt. Tudta, hogy ennek rendőrség, és börtön lesz a vége. A román cigányok, majd azonosítják a hullát. Rávallanak, hogy ő nála halt meg és elrejtette. Úgy döntött, hogy nincs kiút a csapdából. Végez magával. Tudta, hogy az öngyilkossággal édesanyjának halálos, mély fájdalmat okoz, de ha a fiát bilimcsbeverve viszik el a börtönbe, abba a szégyenbe egyenesen belehalna.

3.

Egész este ivott. Édesanyjának őszintén leírta a történteket. Bevette az előzőnap kiíratott nagyon erős szívritmusszabályzó, vérnyomáscsökkentő, és altató havi adagját. Gondolta ez elég lesz ahhoz, hogy szépen átszenderüljön a túlvilágra. A kis halott cigánylány hulláját. a nagy franciaágyra fektette, majd mikor már érezte az alkohol és a gyógyszerek hatását, akkor mellé feküdt és mély, kómaszerű álomba merült. Álmában a menyországban járt, és hurikkal szeretkezett. Másnap délelőtt tizóra felé csengő berregés zavarta meg a halotti csendet. A kiérkező rendőrök rátörték az ajtót és benyomultak. A látványtól halálsápadtan, elborzadva telefonáltak a rohammentőkért.

Becsületükre legyen mondva a mentősöknek, mindent elkövettek Károly újraélesztése érdekében, de nem tehettek semmit. Károly meghalt. Rendeltek két hullaszállító fémkoporsót és elszállították a halottakat. Még aznap délután a fia méltatlan halálhíréről értesülő Mártanéni szívinfarktusban meghalt. Miért kellett, hogy így legyen?


Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-02 04:08:20
Sajnos az egyik haverommal történt meg ez a szerencsétlen eset.. Ide vezet az emberi hiszékenység. Persze,ha újraolvasok valamit és hibát lelek benne,javítok. Az Elízium kapujában ,amit a napokban tettem fel találtam több javítani valót. Az eredeti dokuban a gépemen kijavítottam és a lapon az egészet kicseréltem. Igy egyszerűbb.
2007-11-01 15:21:19
Tebogi ez jó történet, és akkor már javítottad ezek szerint! Tetszett a befejezés, kellően csattanós volt, még akkor is ha számítottam rá, hogy valami ilyesmi lesz:-)
2007-05-22 16:09:43
Köszi Editkém! kezdek magamhoz térni. Szeretettel:bogi
2007-05-22 14:46:51
Olvastam, tetszik a tartalma, írtam hozzászólást, de valahogy eltünt. Örülök, Bogi, hogy ismét írsz!. Üdv., majuli
2007-05-22 09:35:45
Köszi az észrevételeket. Már kijavítottam,irtam a nadixnak,cserélje le.
2007-05-20 17:45:21
Köszi.Igazad van.Még nincs az alkotásaim között,így nem tudom javítani,de majd javítom..
2007-05-20 11:06:35
Nagyon sok benne a helyesírási hiba, a szóismétlés akár egy mondaton belül is. A legszembetűnőbb rögtön az első bekezdésben a "halott helyett" kétszer egymás után, mindössze 6 szóval elválasztva úgymond. Én végig szoktam olvasni az írásaid, bár az első sorok után már sejtem, hogy kedvemre való-e vagy nem az én ízlésem szerinti, de sokakat elbizonytalaníthat az ilyen hanyagság, és nem olvassák végig.