Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-06-10 21:20:49
Megtekintve: 758
Ha elfogy a víz
1.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Józsibácsi a budin ülve elmélyülten olvasta a Népszabadságot, míg Mariskanéni komótosan fejte az eperfához kenderkötéllel kikötözött Riskát. Minden ment a maga kerékvágásában, amikor hirtelen megmagyarázhatatlan dolog történt. A tyúkól felől óriási rikácsolás hallatszott. Hirtelen kivágódott a tyúkól ajtaja és az ijedten kifelé röpködő, rikácsoló baromfiak között két fura alak támolygott kifelé.

Mariskanéni ijedtében nagyot rántott a tehén tőgyin, mire az zsétárostól felrúgta őt az eperfa tetejére. Onnan kajdászolt lefelé.
–hé, apjuk, gyüjjék mán ki, vendégeink gyüttek! – az öregnek nem sok ideje maradt, csak úgy összefogta elől a gatyáját és kilépett a budiból. A meglepetéstől tátva maradt a szája és elengedte a gatyát, mely lecsúszott a bokáira. Így nyekergett.

–Hát kendeket mi az ördög küldte ide?
–csitt!–förmedt rá az idősebbik– mi a föld megmentői vagyunk. Jöttünk nektek segíteni
–Az jó, akkor lehet a kukoricakapáláshoz fogni.
–Nem, öregapám, mi nagyobb volumenben gondolkodunk. A Föld vízkészletét akarjuk megmenteni. A Földanyja küldetését teljesítjük. Anyánk általunk jelzi, hogy még ebben az évben kiapadnak a folyók, a beltengerek és elfogy a víz.

–Hű az áldóját!–sopánkodott Józsibácsi–akkor kiszáradunk, mint a partravetett hal?
–Egyenlőre az ívóvizkészletek apadnak el. A sós tengerek és az óceánok még kitartanak pár évig, amig a sarkkörökön olvadnak a jégsapkák. Hogy aztán mi lesz…
–Engemet ez nem érint, a boron és pálinkán kívül nem élek én vízzel. Csak az asszony használja olykor mosásra, meg a tehén tőgyit lögyböli vele fejés előtt. Igaz-e Mariskám? –kutatói szemei ekkor fedezik fel a fa tetején ücsörgő óbégató asszonyát.
–Hát te, hogy kerültél oda Maris?

–jaj, öreg, ne kérdezgess mán annyit, inkább hozzad a tyúklétrát hagy, mászok le mihamarabb. Ezektől az ördögpofáktól úgy megijedt a Riska, hogy felrúgott a fa teteibe!
Az öreg térült-fordult, hozta, és a fának támasztotta a tyúklétrát. Mariskanéni pedig lemászva a jövevényekre förmedt.
–Magukat, meg mi szél fútta erre?
–Mi, csak úgy jöttünk, segíteni…
–Az más, lehet a ganét kihordani az istállóból….

A két ismeretlen úr megrökönyödve fogta kétmarokra a kezükbe nyomott villát és immel-ámmal, Józsibácsi felügyelete mellett nekiálltak a ganézásnak. Mikor végeztek, a kútnál derékig lemeztelenítve magukat lemosakodtak a nyakukba zúdított friss kútvízben majd asztalhoz, ültették őket früstökölni.

Szalonna, házikenyér, vereshagyma és friss tehéntej volt a reggeli menü. Amint befejezték Józsibácsit utánozva kézhátukkal, megtörölték zsírtól fénylő orcájukat és elkezdték a mondókájukat.

–Mi a negyedik dimenzióból jöttünk, a tyúkólban lévő dimenziókapun át, hogy segítsünk a Föld vízkészletének pótlásában. Hamarosan kifogy a földön az édesvíz. Nem lesz mit inniuk a marháknak, az embereknek, senkinek. Így arra gondoltunk, hogy Magyarországot megsegítve az ország alatt lévő édesvíztengert felajánljuk a magyar kormánynak adományként. Ez a vízkészlet kihúzza Európát a bajból.

–Komolyan gondolják ezt az urak, vagy rossz vicc?–nézett gyanúsan rájuk Józsibácsi, de azok csak erősködtek.
–Nézzék, itt tudnánk kialakítani az édesvíztenger központi szivattyúházát. Innen kellene Európa víztornyaiba egy csőhálózaton keresztül eljuttatni a vizet. Magyarországnak ez lenne az aranytojást tojó tyúk. Európa ütőerén tartanánk a kezünket. Aki nem pallérozna nekünk, az nem kap vizet!

–Hű, az anyjakeservit!–kiabálta közbe Józsibácsi–ha ez tényleg igaz lenne! Lehetnék én a kútmester?
–Mindenképpen magára gondoltunk, csak előbb el kellene jutnunk a Miniszterelnökhöz, a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszterhez, aztán meg az Európa Tanácsba is…. Ehhez kellen a segítség. Be kellene juttatni minket a Környezetvédelmi Miniszterhez!
–Az könnyű lesz, mert a Guszti,a rokonunk. Beviszem én magukat akár a hátamon is, de igazat beszéljenek, mert ha csak szemfényvesztés az egész, akkor, jaj lesz maguknak!

Modta Józsibácsi és máris hívta mobilján a rokont. Azonnal kapcsolták.
–he, Gusztikám, van itt nálam két fazon, egyre erősködnek, hogy valami tenger van alattunk, és megoldanák Európa vízhiányát. Mit szólsz Te ehhez? Vitessem őket a Lipótba, vagy hozzád?
–jaj, dehogyis, tényleg baj van. Olaszországban már kiszáradtak a folyók. Teljes vízkorlátozás van. Hamarosan feljebb is kiapadnak a vízkészletek. Most tényleg elkelne a segítség. Küldök értük egy autót, és majd meglátjuk mit habratyolnak össze.

Így is történt. Jött a nagy fekete autó és máris repítette a két fura szerzetet a Minisztériumba. Egyenesen a Környetvédelmi és Vízügyi Miniszter fogadta őket. Miután kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak a Miniszter, elkezdte.
–Rajta uraim, adják elő a tudományukat. Geo és Teo összenéztek, majd elkezdték.
–Miniszter úr: a magyarok megfogták az isten lábát. Mi egyenesen a negyedik dimenzióból jöttünk, a földkéreg belsejéből. Mú földjéről. Magyarország alatt van a világ egyetlen édesvizű tengere, mely kiapadhatatlan. Ezt kínáljuk önöknek tálcán.

–Uraim, ha ez igaz!–rázta hitetlenkedve a fejét a miniszter, akkor tényleg kifogtuk magukkal az aranyhalat.
–persze, hogy igaz. Magának az a dolga, hogy előterjessze a javaslatunkat. A dimenziókapuban egy hatalmas szivattyútelepet kell létesíteni, és el kell kezdeni a csővezetékek kiépítését! Magyarország Európa vízellátásának ütőerén fogja tartani a kezét. Aki nem fizet, annak elzárjuk a csapot.

–Nézzék, nem megy ez csak úgy Uk-Mukk-Fukk! Meg kell beszélnem a Miniszterelnök Úrral. Minisztertanácsot kell összehívni. Törvényt hozni, megszavaztatni az országgyűléssel… cirka öt hónap.
–Uram, addigra az olaszok kiszáradnak, mint a partravetett hal. Jobbat mondok. Mi pillanatok alatt kiépítünk Róma vízelosztó központjába egy csővezetéket. Állapodjanak meg velük köbméterenként mennyit, fizetnek és holnapra már meg is, lehet nyitni a csapokat.

Úgy is törént minden, ahogy Geo és Teo eltervezte. A Miniszterelnök kapott az alkalmon és engedélyezte az őrült öletett. Fogta a maroktelefonját és azonnal kapcsolatba lépett az olaszokkal. Megállapodtak a víz köbmétereként árában és másnapra kész volt a szivattyúház és elkészült a Római Központi víztározóba vezető csővezeték.

Amint ráütötték a pecsétet a megállapodásra Geo, megnyitotta a csővezetéket és elkezdett áramlani az éltető víz Rómába. Óriási szenzációként hatott a hír. Azonnal bejárta egész Európát. Az olaszok nem győztek betelni az éltető vízzel. Fürödtek, mostak, ittak… A Magyar Nemzeti Bank kasszája meg elkezdett dagadni az Euró milliárdoktól.

A hír futótűzként terjedt el és máris az Európa Tanács előtt volt az ügy. Magyarország ázsiója nöttön nőt és előrelátólak megrendelték egész Európa víztornyainak és édesvíztározóinak összekapcsolását. Nem kellett sokáig várniuk heteken belül kiszáradtak az összes folyók, a Földközi és a Balti tenger. Európa déli része kezdett elsivatagosodni. Eső csak mutatóban esett nagynéha.

Most aztán már komolyra fordult a helyzet. Mindenki a vízhiány miatt szenvedett és fizetetek a Magyar vízért, mint a köles. Kezdték leállítani a sok vizet fogyasztó gyárakat. Ez pedig az ipar halálát és munkanélküliséget jelentett. Összeült a Vészhelyzet Tanács Brüsszelben. Maga az elnök vezette elő a témát.

–Uraim, valamit tennünk kell. A hegyekben elolvadtak a jég és hó födte hegycsúcsok. Olvad a Déli és Északi Sark. Magyarország csak kommunális célra tud vizet adni. Az óceánok és tengerek is hamarosan kiszáradnak. Az égi áldás is egyre gyérebb. A légkör kiszáradással fenyeget. Ki fog pusztulni az emberiség. Van – e valakinek javaslata? Túrják fel a Találmányi hivatalok raktárait, elfekvő talámányait! Hátha találnak valamilyen elvetélt, valaha őrültnek tartott megoldást!

Az ülés kellős közepén kinyílt az ajtó és egy kis ütött-kopott öltözetben lévő emberke óvakodott be. Kezében egy fekete dobozt tartott.

2.

Mondanunk sem kell, hogy a kis emberke maga a Sátán volt. Pokoli tervet eszelt ki. Kempelen Farkas reinkarnációjának adva ki magát, egy olyan ötlettel állt elő, mellyel kiirthatta volna a Föld élővilágát. Miután lekezelt az Unió vezetőivel a pulpitusra botorkált és a fekete dobozt felmutatva így szónokolt.

–Nos, uraim, amit itt látnak az a megoldás kulcsa: esőcsináló doboz. A magyar Szabadalmi Hivatal raktárában porosodik immár jó háromszáz éve. A nagy, és méltán híres lángeszű elődöm, Kempelen Farkas készítette. Mint tudjuk sok zseniális találmányát, valósította meg Mária Terézia császárnő szórakoztatására. Többek között ő készítette a híres sakkozógépet is. De, minek magyarázzak! Lássuk a medvét uraim. – fejezte be szónoklatát és egy literes kancsót kért.

A kancsót az asztal lapjára helyezte és egy műanyagcsővel összekapcsolta a fekete dobozzal. Aztán megnyomott egy gombot a dobozon és a doboz tetején kiképzett tölcsér elkezdte beszívni a terem levegőjét. Halk zümmögéssel dolgozott a gép. Percek alatt kristálytiszta víz csordogált a kancsóba. Mikor megtelt, újra megnyomta a gombot és megszűnt a víz képzése. Felemelte a kancsó vizet. Egy tálcát és poharakat kért. Telitöltötte a poharakat és körbekínálta a képviselőknek.

A képviselők mohón nyelték az ízletes kristálytiszta vizet. Azonnal az elnök irodájába kisérték a jövevényt és megkötötték vele a szerződést.
–Mit kér a szerkezet licencéért?
–Semmit. Önzetlenül a rendelkezésükre bocsátom.
–Hihetetlen, csóválták a fejüket a képviselők. Ilyet sem hallottunk még. Legalább egy Eurót kérjen! Ingyen nem vehetjük meg ezt a csodaszerkezetet.

–Jól van: nem bánom!–csapott az elnök tenyerébe a Sátán és megkötötték a szerződést. Átadta a műszaki leírást, és ahogy jött, el is távozott. Úgy eltünt mint akit a föld nyelt el. Innentől megkezdődött a vízkésztés ámokfutása. Nem volt már sok idő, mert már az összes gyárak leálltak a világon. Szomjan döglöttek a marhák, és egyéb nagytestű állatok. Az emberek az évekkel előbb lefagyasztott húskészítményeken és konzerveken tengődtek.

Az Európai Unió vezetői a Nasahoz fordultak segítségért. Arra kérték Bush elnököt, hogy hasson oda, hogy a rendelkezésre álló űrsiklóba építsenek be egy nagy teljesítményű levegőből vizet készítő készüléket és lőjék fel a Föld légkörébe. Az elnök meghallgatva kérésüket, örömmel kapott az ajánlaton, hiszen már Amerikát is kezdte elérni a kiszáradás veszélye.

Elkészítette a hatalmas vízzé alakító készüléket, és hamarosan fellőtték a világűrbe. És a világ összes TV képernyője előtt maga az elnök nyomta meg a készülék indítógombját. Az emberek kitódultak az utcákra és az eget kémlelték. Percek alatt eleredt az eső. Megteltek a vízgyűjtők, feltöltődtek a folyók. Az emberek egymás ölelve, csókolva örömtáncot jártak.

Harmadnapra feltöltődtek a tengerek is, az eső meg csak egyre esett. Ahogy gyűlt a folyadék olyan ütemben kezdett elfogyni a Föld légköréből az oxigén és a hidrogén. A hatodik napon már légszomjtól fetrengve félhalott emberek hevertek szanaszéjjel az utcákon, tereken, pocsojákban, levegőért kapkodva.

A hetedik nap estéjén megjelent a TV képrnyőkön a selyemkaftánba öltözött Sátán és vigyorogva így szólt az emberiséghez.
–Kellett a víz? Megkaptátok. Azonban egyet ne felejtsetek el: valamit valamiért. Éjfélre elfogy a légkörből a levegő, és valamennyien hullák lesztek. Ha-ha-ha! Hörögte kéjesen, és sátáni kacaja betöltötte a Föld minden zugát. Az emberek partravetett halként tátogva búcsúztak élettől, szerelemtől,szeretteiktől. Tudták, itt az özönvíz, és még Noé bárkája sem tudná őket megmenteni, mert hamarosan elfogy a levegő.

Éjfélkor kivilágosodott az ég. Elállt az eső és a fényes ragyogás kellős közepén megjelent a Teremtő Atya. Így szólt az emberiséghez.
–Hiába figyelmeztettelek benneteket, hogy kíméljétek a természetet, mert bajok lesznek. Ti a profitszerzés és a természet kizsákmányolása által majdnem elpusztítottátok a földet! Nem hallgattatok rám, hanem inkább hittetek a Sátánnak.

De, nem azért teremtettem a Földet és rá az élőlényeket, hogy művemet a Sátán lerombolja. Íme, visszaadom nektek a Paradicsomot. Visszakapjátok a vizeiteket, és a levegőt. Utolsó figyelmeztetés volt ez számotokra. Most az egyszer legyőztem a Sátánt. Kihúztalak benneteket a csávából, de ha újra tönkreteszitek a környezetet,akkor már nem hallgatom meg a sirámaitokat!
Szóltam!–harsogta az Úr és megszűnt a jelenség. Elállt az eső, a folyók és tengerek visszatértek medreikbe. A légkör megtelt oxigénnel és hidrogénnal. Helyreállt az ózonpajzs is. Az Úr befoltozta a hatalmas ózonlyukat. Az emberek vitustáncot jártak örömükben és fogadkoztak, hogy soha többé nem hisznek a Sátánnak.
A Sátán pedig hóna alatt a fekete dobozzal ríva takarodott vissza a pokolba.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-06-15 05:54:08
Editkém! Igyekszik az ember haladni a korral.
2007-06-14 20:12:47
Ha Józsibácsi budin ül, mindig megesik valami arrafelé... Nagyon szrakoztatóan adod elő, hogy mi történik ilyenkor. Vannak ötleteid!!!
2007-06-12 09:42:16
Köszönöm gyerekek! Ezért érdemes még élnem,pedig magam alatt vagyok nagyon. Talán az írás az ami kihoz a mélydepresszióból. Bogi.
2007-06-12 08:55:43
Ez nagyon jó volt :)
2007-06-12 08:17:22
Me reggel - amúgy is szomorú -lelkemet felvidítottad ! Eme remek műved, nemcsak megnevetetett, de kivezetett a reménytelenség sötétjéből is. Talán mégis, valahogy mindig akad egy kis remény az életben maradásra. Kiváló Mű !
üdv.: fefo
2007-06-12 05:52:16
Köszi a kritikát,de azért Te is kitettél magadért az utóbbiakban!