Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-11-11 19:03:20
Megtekintve: 552
Múltba néző
Elröppent egy álom, el a pillanat,
Egyre távolabbról hallom a hangodat.
Elgurult emlékek morzsáit keresem,
Lelked kis tükörét, fiókomba teszem.

Feldereng egy mosoly, egy kedves mozdulat,
Egyre távolabbról látom az arcodat.
Kinyújtott kezem már, nem leli kezedet,
Vénülő szemem már nem látja szemedet.

Oly távolra mentél, jaj olyan messzire,
Hiába is várlak, soha nem érsz ide!
Elteszem a tükröt, el az emlékeket,
Lassan elfelejtem, majd-e kedves nevet.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-12 04:37:44
Nagy igazságot mondtál ki. Köszönöm.
2007-11-11 21:51:09
Kedves fiók ez, ami benne van az elménkben... Csak ne fájna néha a kihúzása... Grat.!