Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2007-11-15 20:07:47
Megtekintve: 2154
Nepáli anzix
Látogatás a Kumarinál.
Ez úgy van, hogy naponta egyszer: délután 15-16 óta között a Kumari kilép háza erkélyére, áldást oszt a népnek, s fogadja az ajándékokat, meghallgatja a kívánságokat, és megígéri égi közbenjárását.

Mi is az a Kumariság?
A Kumari a szent szűz nepáli változata. Ugyanis az erre hivatott vénasszonyok tanácsa
addig keresi különböző próbákkal választgatva az arra alkalmas 6 – 7 éves szüzet, amíg meg nem találja az igazit. Na, amikor megvan a szűz, ünnepélyes pompával, lampionos felvonulással kísérik anyjával együtt a Kumari házba. Ott lefürdetik és beöltöztetik a Kumarik öltözékébe.

Miután így kiglancolták, este megjelenik az új Kumarit ünneplő tömeg előtt. Ezen túl
mindentől és mindenkitől elzártan él. Csak anyja és két szolga van vele, akik egyben a börtönőrei is. Vigyáznak, hogy férfi ne kerüljön a közelébe.
Mindennap lesikálják, illatos fürdőben megfürdetik, illatos kenőccsel bekenik, s mindennap új ruhába öltöztetik. Egy ruhát, csak egyszer vehet fel.
Ami rajta volt, azt másnap elajándékozzák egy arra érdemes hívő kislánynak, hogy viselje az isten által megszentelt ruhát.
Ez a Kumariság az első vérzésig tart.

Amikor a Kumari eléri a nagy-lányságot, akkor már megszűnik isteni hatalma, és azonnal leváltják. S elkezdődik az újabb Kumari keresés.
S mi lesz a leszerepelt Kumarival? Jó kérdés! Soha férjhez nem mehet, de az összes ajándékot, pénzadományt, ékszereket megtarthatja, a mit Kumarisága idején szerzett. A társadalom megbecsült tagja lesz, s szalonjában gazdag úriembereket fogad, gazdag szeretőket tarthat. Fogadásokat ad, zenét tanul, s fogadásokra jár. A királyi udvartartás megbecsült tagja élete végéig.

Állítólag, aki meg bírja fizetni, egy-egy aktus erejéig felajzott gerjedelmét csillapíthatja a Kumarival. Minden Káma Szutra-i pozitúrának, aktusnak megvan a kiszabott ára. Ahány aktus, annyi dollár. Tehát érdemes ezt a kumariságot végezni. Mondhatnám úgy is, hogy a szerencsés kislányka megfogja az isten lábát, ha kiválasztják a banyák.
Na szóval, ott toporogtunk a Kumari háza előtt a kíváncsi bennszülöttekkel együtt. Külön láda volt az adományoknak, külön a papírlapon átnyújtandó kívánságoknak. Mikor mindkét láda megtelt, akkor kinyílt az erkélyajtó, s megjelent a csodálatosan felékszerezett, pirosra festett arcú, selyembrokátba öltöztetett Kumari. A tömeg felhördült a látványra, s kéjes remegés járta át a teret. A várakozás visszafojtott ereje és erotikája, mint a palackból kiszabadult szellem, kúszott elő a várakozókból.

A Kumari anyja leballagott a kérelemládához és kihúzott tíz kérelmet. Felvitte a kumarihoz és egyenként, felolvasta a kívánságokat. Akinek a kívánsága elhangzott, felmutatta ajándékát és az oltárszerű áldozati asztalra, helyezte. A Kumari pár szóval és namaskára tett tenyerekkel megköszönte az ajándékokat, s megígérte az ég uránál való közbenjárását.
A kívánságlistákkal el is ment az idő jó része. Aztán megszólalt a vak zenészek által játszott szitár bagong zene, s anyaszült meztelen, átlátszó tüllel borított lánykák és szűz fiuk lejtettek a placcon erotikus táncokat. A tánc befejeztével elvegyültek a tömegben, s a szexre éhes turisták kiválaszthatták maguknak, az ízlésüknek megfelelő fiatal szex-gurut, s a félkörben elhelyezett fülkék selyemkárpitját félrehajtva beléphettek a szex szentélyébe.

Itt aztán ki-ki tehetsége és gerjedelme, valamint pénztárcája vastagsága szerint áldozhatott Vénusz és Ámor istenének.
Mikor lejárt az egy óra, a Kumari namaskát végezve elbúcsúzott a tömegtől. A kívánságleveleket, ajándékokat bevitték a szolgák, s az egyre vadabb erotikus zenére folyt a téren a vigadalom. A népi bordélyban még a sötétedés után is tartott az orgia. Este meggyújtották a fáklyákat, tűztáncot jártak, kardnyelők és más mutatványosok szórakoztatták a közönséget, majd 22 órakor következett a tűzön-járás.
Egy homokkal bélelt két-három négyzetméteres gödörben izzó parazsakat helyeztek el, és a szüzeknek mondott ifjak és lányok átgyalogoltak a tűzön.

A túloldalra érve, felmutatták sértetlen talpaikat, és intettek a bámészkodó és leesett állal figyelő közönségnek, hogy csinálják utánuk. Azzal az ígérettel tunkolják meg az ajánlatot, hogy az első tizenkét átjutó ingyen veheti igénybe a szex-szolgáltatást. Na, erre aztán belelkesedett a közönség és jó páran, mint a kiéhezett, felajzott bikák és ünők, nekifutottunk a parazsaknak. Én csak arra gondoltam, hogy mielőbb átérjek és az egyik gyönyörűséges szüzet falloszomra tűzzem. Volt tülekedés, visítás hörgés, lihegés. Bevallom kisebb hólyagokkal, megúsztam, s még az első csoporttal átértem, így elcsíphettem egy tüzes lánykát. De sokan csak összeégett talpaikat kenegették, és az égre üvöltötték kínjaikat, mint a felajzott, vesztes hímoroszlánok… Míg aztán mi, a szerencsésebbek, a függöny mögötti hencsereken áldoztunk Vénusznak és Afroditének, addig a vesztesek égnek fordítva tekintetüket vad maszturbálásba kezdtek, és undorral szórták szét magjukat a szélben.

És mi lett a felajzott nőkkel? Ők is maszturbáltak, s kéjesen lihegve kérték a Kumarit, segítsen izzó kínjaikon. És olykor meg is jött a segítség, mert a fizetett szolgák oda-oda tették nekik rispángot. Volt közöttük pár megtermett, hatalmas fallosszal bíró gurkaobsitos is. Na, ezek voltak a legkelendőbbek. Úgy megszorongatták a szexre kiéhezett turistanőket, hogy majd beléjük szorult a szusz.

A kuraminál tett látogatás után nyugovóra tértünk és másnap folytattuk Patán felderítését.
Először megnéztünk két hindu templomot, ami szakasztott mása volt a más országokban megismerteknek. Itt is valamilyen állatok – bika, elefánt, majom, stb. – őrizték a bejáratot. Sőt, volt, ahol az oromzaton is állatfigurák néztek le ránk. Itt viszont a külső díszítés egyszerűbb volt, mivel az épületeket nem kőből készültek, hanem a gerendabordázatra tapasztott elefántszar és törek, valamint agyag keverékéből összeállított vakolattal voltak betapasztva. Nem voltak kőfaragásos erotikus jelenetek sem. De, mivel a buddhizmus is erősen jelen volt, így megoszlott a szentélyek száma. Felmentünk a legmagasabb sztúpa tetején elhelyezett kilátóba, és ott elmondták, hogy Buddha szent foga és körme van három hajszállal együtt a legbelső szentélyben elhelyezve.

Na mármost, számtalan buddhista szentélyben, sztúpában jártam világszerte, és azon csodálkozom, szegény Szakjamoni királynak, alias Buddhának, mennyi hajszála és foga lehetett, hogy minden sztúpába jut valamennyi. Sőt, a legújabb, hazánkban épített sztúpában is van egy foga, amit maga a Dalai Láma ajándékozott a magyar buddhistáknak.
Ezek szerint, amint a méregtől örök álomra szenderült, tanítványi ízekre szedték a tetemet, s kiárusították minden porcikáját.
A sztúpa csúcsáról köteleken kifeszítve színes szalagokat himbál a szél. Ezek fogadalmi és kívánság szalagok.

A sztúpáról lejövet, ebéd egy népi étteremben. Itt már kevesebb cicoma, kevesebb protokoll, de ízesebbnél ízesebb falatokkal traktáltak bennünket. Mint a későbbiekben kiderült az áldozati, naponta leölt ökrök, bikák, kecskék, pulykák, kazuárok, kopaszseggű tyúkok, kacsák, kakasok húsát szolgálják fel, mert ezek megszentelt ételek, s növelik a szervezet életerejét.
Valami förtelmes ízű borféleséget is mértek az ebédhez potenciálnövelőként. Állítólag lótuszbor bolt.

Ebédutáni szieszta, majd a városnézés folytatása következett. A szuvenír-boltok kifosztása után, négy óra magasságában elértünk az állatáldozatok szentélyéhez. Legelőször a kisebb állatok áldozati oltárait néztük meg. Ezek, az általam csak vágóhídnak kinevezett kőkutricák a következőképpen néztek ki. Négy oldala nyitott. A sarkait állatfigurákkal díszített, faragott oszlopok töltik ki, melyek funkciója a faragott nyeregtető alátámasztása. A kutrica közepén kőoltár, melynek csatornáin folyik le az áldozati állat vére egy gyűjtőmedencébe. Benn füst, bűz, vérszak és félhomály.
Valami fülsiketítő zene szól, a sahter pedig kezében borotvaéles görbe kést szorongatva veszi át az áldozati állatokat. Az állat gazdája elmondja fohászát a teremtőhöz, közli kérelmét, kívánságát, majd kezét namaskára összetéve az égre fordított tekintetével várja, hogy a madzagon vezetett kecskét, tyúkot, vagy más állatot a sahter egy mozdulattal kivégezze. A vér spriccelt. Beborította a körben állókat. Miután elvágta az állat nyakát és kieresztette a vérét, félre lökte a kivégzett áldozati állatot. Ekkor jött a produkció!

A körben állók közül, aki kapta, marta, merev bíborlándzsájára tűzte a még meleg, vergődő jószágot, istenigazából megecselte azt. Ugyanis az a hit (tévhit) járta, hogy aki az istennek ajánlott állattal közösül, abban átszáll az isten párája, s növeli életerejét.
Ennek lettünk bámészkodó szemtanúi. Idegenvezetőnk elmondta, hogy kitüntetésszámba megy ezen szent állatok húsának fogyasztása. Hát ez volt az ebédünk…
Levegőt kapkodva hagytuk el a helyszínt, és bemenekültünk a legelső ivóba lemosni a gyalázatot, s megerősíteni öntudatunkat a ránk váró újabb megpróbáltatások elviselésére. Ránk is fért, mert a java csak ezután következett. Már szürkületkor került sor a bikaistennek felajánlott áldozat bemutatására. Egy újabb vágóhídszerűségen kötöttünk ki. Fekete, alvadt vérrel szennyezett falak, kövezet, s egy láncra vert bika állt középen. Az eljárás a következő.

Egy hétig van a bika a bokszban kikötve. Előtte válaszfal, rajta akkora kör alakú lyuk, amin egy sárló tehén feneke átfér. Na mármost, amikor a sárló jószágot a lyukhoz taszigálják, a bika gerjedelme az egekig csap. Habzó szájjal nyalja, szagolja a nőstény nemi szervét, miközben heréi megdagadnak az ondótól, fallosza megmerevedik. Ekkor jön el szertartáspap szerepe. A bika nemi szervét élvezteti lassú, kéjes mozdulatokkal, majd a kilövellt ejakulátumot egy mázas köcsögben felfogja. Közben a bikát négyfelől is kötelekkel feszítik, hogy ki ne törjön. A produkció végével sorban a pap elé járulnak, akik megvásárolták pohárkáikat. A pap kitölti nekik a friss, még habos, pezsgő varázsitalt, majd vezényszóra, egyhajtókára lenyelik a nedűt.

Közben, a félkörben felsorakozott vak zenészekből álló szitár a durumb zenekar fülsiketítő dobszólót játszva, még jobban növeli a felajzott tömeg gerjedelmét. Öt dollár volt egy pohár, úgy a csoportból jó néhányan beálltunk a sorba, hogy részesüljünk ebből az isteni nedűből. Ízre keserű mandula illatú sörbetre hasonlított. Ahogy járt a nyeldeklőnk, a szemünk kigúvadt, és vad látomásokkal kísért gerjedelem tört ránk. Az a gyanúm, hogy valamiféle nagyon erős kábítószer volt belekeverve, vagy ahogy én ismerem ezeket, az is lehet, hogy közönséges búgatóport tettek bele, ami szárított kőrisbogárból és kabócából készül. Mindenesetre úgy bekáfoltam az italtól, hogy még a faragott majmot is meg akartam hágni.

A szertartás csak ezután következett. Mivel lejárt a hét nap, a bika sorsa megpecsételődött. Két jatagánnal felszerelt mameluk elvágta a nyakát és leölte. A szakácsok kibelezték, megnyúzták és befűszerezték, majd átszállítva a nyársalóba, felrakták a hatalmas forgatható nyársra, és elkezdődött a bikasütés. Ez eltartott éjfélig. A tömeg fel-alá hullámzott, lampionok égtek, szólt a szitárzene, s az illatfelhő elborította a várost és az agyunkat. Rásegített erre a tetemes mennyiségű rizsbor, rizssör és rizspálinka is. A bikasült-pecsenyét már nem kóstolhattuk meg, idegenvezetőnk takarodót fujt. Le kellett feküdni, mert reggel indulás Bhaktapúrba, a szent városba.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!