Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-01-05 09:23:35
Megtekintve: 526
Gáz van
Északkoreai társasutazásom során idegenvezetőnk, Ó úr, aki mellesleg perfekt magyar nyelvtudással rendelkezett, mivel 16 évig hazánkban tanult és utána inszeminátorként dolgozott, elvitt bennünket a Csúcsé emlékműhöz.
Az emlékmű egy harminckétméteres égbeszökő obeliszk volt, mely belülről kiállítási és konferenciateremmel, a tetején körkilátóval volt beépítve. Az egész objektum az "Önerőre való támaszkodás" eszméjét hirdette. Ennek, és az eszméhez csatlakozott harmadik világbeli országokban elért eredményeknek a tematikája és bemutatása volt tablókon megörökítve. Aztán pedig filmeket vetítettek ennek a gyakorlati kivitelezéséről. Szerepelt itt Cubának az Amerikai embargóra adott olajkutatási, és más önellátó törekvéseit, Egyiptomnak az Asszuáni vízi erőmű megépítésével áramellátási önállósodási tevékenységét, aztán ugye Északkoreának a saját energia, gépgyártás, könnyűipar, energia ellátási eredményeit mutatta be.
Mi, akkor a KGS államok és a nagy Szovjet Testvér örök barátságának és kölcsönös segitságnyujtásának bűvöletében élve megmosolyogtuk ezeket a számunkra renegátnak tartott hamvábaholt törekvéseket. Nem fért a fejünkbe, hogy akkor, amikor Eszakkorea a Szovjet és Kínai fegyveres és gazdasági segítségnek köszönhetően kivívta függetlenségét, hálátlanul hátatfordítva a két nagyhatalomnak, önállósodásra rendezkedett be.
Nem tudtuk ép ésszel felfogni, mert hittünk a KGST örökkévalóságában. Buzgón építettük a Barátság Kőolajvezetéket, melyen áramlott hozzánk az olcsó olaj. Senki sem gondolt akkor arra, hogy ezeket a csapokat ott, a Nagy Testvér földjén esetleg el is lehet zárni, zsarolásra felhasználni.
Balga módon engedve bizonyos társadalmi szerveződések propagandájának és a Zöldek nyomásának 1988-ban leállítottuk az alternatív Bős - Nagymarosi vízlépcső és a Visegrádi vizierőmű építkezését, nem kis kárt okozva ezzel az országnak. Aztán sorra elvetettük a két Tiszai vízlépcső és vízierőmű megépítésének megvalósítását is, mely egyben az évente milliárdokba kerülő árvízvédekezést is annulálta volna. Minek, jön az olaj! Jön a gáz!
És a testvéri olaj és gáz, áramlásának bűvöletében megtorpedóztuk az Eocén programot. Azóta is üresen állnak, vagy talán külföldi átmeneti szállásként hasznosultak a Bicskei lakótelep épületei. Minek nekünk az eocénvagyonra épiteni, amikor jön a gáz!
Szép lassan nagyüzemeink a széntüzelésről átálltak a gázüzemelésre. Minek a barnaszénvagyont kiaknázni, a lignittelepeket külszínen bányászgatni, jön a gáz! Szép lassan bezáratták a barnaszénbányákat. Megszüntették a szenes erőműveket vagy átállították őket gázüzemre. Likvidálták a szénbányászatot.
Az ezredforduló után parázs viták kerszettüzébe került, Ausztriát majmolva, ahol egy elkészült atomerőművet a zöldek nyomására, bezártak, hogy nem kell nekünk a paksi atomerőmű. Ne újítsuk fel, ne hosszabbítsuk meg az élettartamát. Minek, jön a gáz!
Hálistennek, némi józanész még maradt az energia szakma vezetőiben és nem engedve a nyomásnak, az atomerőmű élettartamának meghosszabitása mellett tették le a voksukat. Most éppen a dilemma kellős közepén beütött a gázkrach! Intő el, a még mindig az atomerőmű ellen ágálóknak.
Most aztán kapkodnak a korifeusaink mindenhez, mint Bernát a menykűhöz. Bejelenti a miniszterelnök, hogy alternatív megoldást kell keresnünk, uraim� nem függhetünk az orosz gáztól! Szakemberek és beruházók a Mecseki szénbányák újranyitását pedzegetik. Már amikor megcsapott bennünket az energiaválság szele, még mindig a környezetvédők ágálása és egyéb ellenérdekek miatt akadályozzák, az UNIO által milliárdokkal támogatandó szélerűmű parkok elterjesztését. Jó magyar szokás szerint torpedózgassuk az energia jövőjének alternaíváit
Szóval, a nagy karmester beintett: nyetu!
Van egy költői kérdésem az illetékes urakhoz. Ha, ezekután sem, érdeke senkinek sem a szél, a víz és az atomenergia kihasználása, akkor mire várunk? A sültgalamra, vagy egy olyan energia válságra, ami kész helyzetet teremt. Félek, hogy akkor már késő lesz. Kérdezem a szelet nem, felel. Kikacagja ezt a magyar egyhelyben topogást és égre mutogatást. Nem kell az égi áldás (szélerőmű) kelljen a gáznyomor.
Mellesleg Dunaújvárosban most van átadás előtt két vadiúj, hatalmas gázmotoros erőmű�
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!