Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-01-07 10:57:04
Megtekintve: 501
Műhiba
Az utóbbi időben Károlynak mindjobban rosszabbodott a közérzete. Csökkent a munkabírása, gyakrabban kezdett szédülni, fájt a feje, elment az étvágya. Alvászavarral küszködött. Dobozszám szívta a cigarettát és visszaszokott a konyakra is. Felesége és a gyerekei is aggódva látták színe-változását. Munkahelyén főnöke behivatta és figyelmeztette, hogy ideje lenne kötelező orvosi vizsgálatra elmennie, mert beosztottjai panaszkodnak, hogy egyre ingerültebb, magába fordulóbb lett. Szerintük kikészültek az idegei.
Károly is érezte, hogy valami nem stimmel nála és megfogadva főnöke tanácsát, elhatározta, hogy kivizsgáltatja magát. A vizsgálatok befejeztével egy marék lelettel a kezében bekopogtatott körzeti orvosához. Az orvos kielemezte a leleteket és így fordult hozzá.
-Uram, ön még él? Lassan elfogynak a vörösvérsejtjei, már csak 2,3 millió a vörösvértestek száma a fehérvérsejtek száma megduplázódott,a süllyedése pedig negyvenkettőre ugrott.Irok egy beutalót a belgyógyászatra és hétfőn be kell feküdnie!
Károly nem szólt senkinek, nem akarta, hogy egészségromlása kitudódjon. Két hét szabadságot vett ki. Azt mondta, elutazik. Családjának pedig külföldi kiküldetésére hivatkozott. Feleségével becsomagoltatta az útiholmit. Fájó szívvel búcsúzott. Különösen a gyerekeitől.A hétéves Katinka nyakába csimpaszkodva faggatta.
- Ugye papa, nem bántanak a bennszülöttek? Hozol majd nekem igazi hajas babát?
- Hozok kicsim...biztosan hozok.
- És sok csokit, meg Betmen ruhát nekem!-követelte Dominik az ötéves kis fiú.
- Hozok bizony, meglátjátok, majd mennyi mindent hozok.
- És neked mit hozzak Kati?-fordult feleségéhez. Az asszony felcsillanó szemekkel vágta rá:- magadat hozd haza kedves, nekem az lesz a legnagyobb ajándék!
Károly kocsiba ült és meg sem állt Pestig, a híres magánklinikáig. Leparkolt az alagsori parkolóban, majd, befeküdt a minden kényelemmel berendezett vip szobába. Tíznapi vizsgálatok után a főorvos szobájába kérette. Íróasztala mögött ülve állni hagyta maga előtt Károlyt. Ezzel is hangsúlyt akarván adni megingathatatlan tekintélyének. A beállt néma csendben keletkezett hatásszünet után így fordult Károlyhoz.
- Nem kertelek.:nagy a baj. Úgynéz ki, hogy csontvelő, vagy vérrák lesz a diagnózis. Öt liter vért kapott. Tulajdonképpen lecseréltük a vérét. Ha a kettős vakpróba kimutatja a vérrákot, akkor első lépésként kivesszük a lépét, hogy a selejt, de bizonyos mértékben még használható, deformált vörösvérsejtjeit ne pusztítsa el. Aztán havonta cseréljük a vérét, amíg csontvelő átültetést nem tudunk végrehajtani önön. De ehhez külföldre kell mennie. Tízmilliókba kerül. A hazai átültetés még nem áll olyan fokon, hogy ajánlanám önnek, bár meg lehet próbálni. Mindenesetre, ha arra kerül a sor, akkor donort kell keresni a családtagok között...- mondta és elbocsátotta Károlyt.
-Károly lelkileg összeomlott a hír hallatán, de tartotta magát. Egy bevásárló központban megvásárolta a babát, a Batman jelmezt, lézerkardot, csokikat, feleségének drága francia parfőmöt és hazaindult.
A család kitörő örömmel fogadta. Úgy lógtak a nyakán, mint gyümölcs a fán. Ő meg csak mesélt, mesélt, mindenféle kitalált élményekről, gyönyörű tájakról, ahol kenyerek és szalámik lógtak a fákon, és majmocskák játszottak vele bújócskát. Miután álomba ringatta csemetéit, Katival lefekvéshez készülődtek. Felesége semmit sem vett észre állapotáról, hiszen a belépumpált öt liter vértől teljesítette szexuális kötelességét. Az aktus után nyugalomra tértek.
A munkahelyén is minden zökkenő nélkül folytatta tovább munkáját. Aztán egy jó hónap múlva megjöttek az eredmények. Semmit sem találtak, de a vélemény nem zárta ki a vérrák lehetőségét sem. Egyszercsak összeesett és rosszul lett a munkahelyén. Azonnal beszállították a helyi kórházba. Állapotromlását a hirtelen rázúduló stresszhelyzettel magyarázták..A klinikai leleteit nem adta át, mélyen eltitkolta azokat. Vizsgálták jobbról, vizsgálták, balról és elküldték a vérmintákat ugyanba a két intézetbe, ahova az előzőeket. Károlyt felerősítve hazaengedték.
Egy hónap múlva jön az eredmény: fennáll a vérrák gyanú, de nem tudták egyértelműen alátámasztva bizonyítani a széteső vérlemezkék pusztulásának okát.
Hivatta a főorvos és ő is arra az elhatározásra jutott, hogy nincs mese, életmentő műtét javallott: ki kell venni a lépet, aztán kemoterápia, sugarazás stb.stb...
Károly teljesen összeomlott. Állapota a műtét határidejének közeledtével egyidejűleg egyre romlott. Többszöri ájulás, fogyás, gyengeség. Csont és bőr volt már, önmaga árnyéka, amikor szörnyű elhatározásra jutott: öngyilkos lesz. Nem akarja hogy szerettei, ismerősei kopaszon, fogatlanul múmiaként szánakozzanak rajta. Elment ügyvédjéhez és a közjegyzőhöz. Minden vagyonát, életbiztosításait, feleségére és külön-külön a két gyermekére íratta. Miután mindent elrendezett, terve megvalósításához fogott.
Este a gyerekei ágya szélére ült. Elmondta nekik az esti mesét. Jóéjtpuszival örökre elbúcsúzott tőlük. Feleségével megnézték az éjszakai filmet és lefeküdtek. Elalvás előtt tőle is puszival búcsúzott. Aztán hajnalban kilopakodott a lakásból és elindult a hetven méter magas Dunnapartra. Odaérve megkapaszkodott a korlátban, felnézett az égre. Tekintetével a jóistent kereste, de csak a hold tányérja világította be a tájat. Aztán lenézett az irdatlan mélységbe, egyik lábát átvetette a korláton. Ekkor hirtelen élesen beléhasított a gondolat. Csilingelő gyermekhangokat vélt hallani: Apa, gyere haza, várunk, ne hagy itt minket! Lelki szemei előtt megjelentek gyermekei és kétségbeesetten kapaszkodtak lábaiba...visszahúzták az életbe.
Megfordult és hazabotorkált. Az asszony csak ennyit kérdezett:" sétáltál"
-Igen, nem tudtam aludni, kiszellőztettem a fejemet.
Másnap reggel telefonáltak a klinikáról: azonnal jelentkezzen a főorvosnál. A főorvos hümmögött, hammogott miközben zavartan elővezette a témát.
-Nagy szerencséje van Kovács úr: megfogta az isten lábát! A László kórházban kimuttak egy influenza vírust a véréből. Az felelős a vérsejtek pusztulásáért. Egy erős antibiotikum kúrával két hét múlva ön a régi fitt Kovács úr lesz!-mondta ragyogó mosollyal, mint egy győztes hadvezér a megnyert csata után. Majd szabadkozva hozzáfűzte:
-Elnézését kérem ezért a kis orvosi műhibáért.
Kovács ránézett, majd némiképp uralkodva magán,a feltoluló indulatokat elnyomva így válaszolt.
-Tisztelt uram, ez a kis műhiba majdnem az életembe került...
-Sorry- motyogta a főorvos és zsebregyűrte a húszezresektől kidudorodó, bélelt borítékot.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-03 11:05:47
Köszi az elismerést. Sajnos,sokszor az orvosok kergetik öngyilkosságba a betegeket.
2006-08-03 09:20:30
Csak egy kis műhiba? Szőrnyű! Micsoda felelőtlenség! Inkább ne mondtak volna semmit, amig nem tudnak pontos diagnózist. Érdekesen írsz. Izgalommal olvastam.
2006-01-08 10:09:11
Érdemes nálam kikötnöd,mert hasonlóan jó irásaimmal találkozhatsz.Figyelmedbe ajánlom útleírásaimat is.Utikalandok a topik ahol megtalálod őket. Bogi.
2006-01-08 09:47:19
ez nagyon jó, élmény volt olvasni!