Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-01-10 06:46:52
Megtekintve: 613
Boldogtalanul
A széparcú, tizenéves kiskamasz, tarka kölyökmacskát szorongatva álldogált a lépcsőházi kisbolt ajtaja mellett. Sorra kérdezgette a boltból ki és besietőket, akik mind lerázták, szóba sem álltak vele. Engemet is megkérdezett.
-Bácsi, nem akar venni egy kiscicát, olcsón adnám? - egy pillanatra megálltam, megsimogattam a kis kölyökmacskát és így szóltam a gyerekhez.
-Nézd, én agglegény vagyok, egyedül élek, nincs se kutyám, se macskám- tulajdonképpen megvehetném tőled, de ki ad neki enni, ha elutazom?- a kisfiú felcsillanó szemmel, a jó üzlet reményében a kezembe nyomta a macskát és így szólt.
-Ötszáz Forintért a tiéd! Ha meg elutazol szólj csak nekem, majd én vigyázok rá, arra az időre visszaveszem!
-Jó, rendben van, tegyük fel, hogy megveszem tőled a cicát. Mire kell neked az a pénz, amit adok érte? - a kisfiú, rámnézett. Nagy, csodálkozó dióbarna szemeiben végtelen tisztaság tükröződött. Kissé gondolkodott a válaszon, majd megszólalt.
-Add ide a pénzt, üljünk le ide a padra és elmesélem!
-Tessék-nyomtam a kezébe az ötszázast. Gyere, mesélj, addig, míg magamhoz szoktatom a macsekot.-mondtam és a közeli padra ültünk. Én ölembe vettem, simogattam az iromba kis jószágot, Józsika pedig mesélni kezdett.
-Tudod bácsi ez a kiscica az egyetlen tulajdonom, amit pénzzé tehetek. Nem szívesen válok meg tőle. Úgy találtam picike korában, a pincében. Valaki kidobta, vagy elhagyta az anyukája. Hazavittem, felneveltem. Nagyon megszerettük egymást, de a barátomat még jobban szeretem. Szeretnék venni neki valami csekélységet a névnapjára. Tudod ő a legerősebb az osztályban. Mindenkitől megvéd. Mivel tudják, hogy a barátom nem mernek bántani a nálam erősebbek. Cserébe én pedig megoldom a matek házifeladatait,mert ő gyenge matekból. Közben el is magyarázom neki a megoldást. Egy padban ülünk a napköziben.
-Értem, tehát szükségetek van egymásra.
-Igen, mert a barátomat még a cicámnál is jobban szeretem. Kell az embernek egy barát, akinek kiöntheti a szívét, öszintén megtárgyalhatja vele a gondjait. Elmondhatja neki a bánatát.
-De, hiszen vannak szüleid, talán testvéreid is, nem azokkal kellene először megosztanod a gondjaidat? Ők jobban megértenének, nem gondolod?� A kisfiú szemei bepárásodtak és mély sóhaj szakadt ki belőle.
-Hovagondolsz bácsi! Otthon pokol az életünk! Mindenki rohan. Semmiről nem hallani, csak a pénz, pénz, még több pénzt! Apa, biztosítási ügynök. Éjjel nappal járja az ügyfeleket, kit hogyan tudna rábeszélni egy biztosítási kötvényre. Anya varrónő egy varrodában. A kínai tulaj nem jelenti be őket. Éhbérért robotolnak napi 10 órát. Hazajön felpakolt cekkerekkel, s lerogyik a sezlonra. Végigvágja magát, rajta és mély álomba zuhan. Hétórakor felriad, lezuhanyozik, mert a munkahelyen fürödni sem lehet. Aztán nekiáll valamit kotyvasztani vacsorára.
-Félkilenc felé eszünk. Aztán fürdés, 10 ig. TV nézés, utána fekvés.
-Van testvéred?
-Két nővérem van. Nem foglalkoznak velem. Csak a kiscicával játszom, meg a TV-ében a Carton Network-öt nézem. Tulajdonképpen senkivel sem tudok szótváltani. Apa hazavergődik kilenc után, belapátolja a kaját, letusol, leül a TV elé egy üvegsörrel. Megiszogatja, majd elalszik a fotelban. Mi bemegyünk a szobánkba, lefeküdni. Ennyi.
-Meg sem kérdezi tőletek, mi volt az iskolában, van-e valami újság?
-Nem szól hozzánk. Levegő vagyunk számára.
-És az anyutok?
-Anyától sem lehet semmit kérdezni. -most nem érek rá marhaságokkal foglalkozni, hagyjatok, fáradt vagyok!- mondja és fel sem tekint a mosogatásból.
Apától félek, rettegek tőle. Kiszámíthatatlan. Sosem tudom eltalálni milyen kedve, van, hogy szóljak hozzá, hogy ne verjen meg. Gyűlöl.
-Miért?
-Azt szokta mondani, hogy nyámnyila, kis, korcs kölök vagyok. Sose lesz belőlem ember! Bezzeg ő, nem fél senkitől! Nem szorult belém semmi az ő erejéből. Azért ver el, hogy ezzel is agresszívabbá tegyen. Felpiszkál, kiprovokálja, hogy visszaüssek, akor aztán, ha megrugom, vagy megütöm, akkorát behúz, hogy kétmétert is repülök. A múltkor lerúgta a vesémet. Legutóbb pedig úgy gyomron öklözött, hogy vért hánytam� csak nevetett rajtam.
-Anyukás nem véd meg?
-Ha, pártomra áll ő is megkapja a magáét!
-És a nagylányok?
-Ők bemenekülnek a szobájukba, magukra zárják az ajtót.
-Nem lehetne valakinek szólni, hogy beszéljen vele? Esetleg a nagyszüleidnek?
-Volt már, hogy elpanaszkodtam nekik. Összeszidták, erre amint elmentek félholtra vert, mert beárultam.
-Iszik.
-Nem," józan bolond"így mondja anyu, ha jó kedvében találja, és nem fél, hogy ezért megpofozza.
-A tanárodnak sem emlitetted,milyen sanyarú a sorsod otthon.
-Nem lehet. Apa a Szülői Munkaközösség Elnöke! Bent agyonra dicséri az ő okos fiát. Adja a mintaapát. Nagy a tekintélye� nem hinnének nekem. Most már érted, mit jelent nekem a barátom? Ő az apám, anyám, testvérem, lelki társam és védőangyalom. Akivel szót tudok váltani, megért. Ezért akarom meglepni valami csekélységgel.
-Nézd, én megértelek. Éppenzért, adok még neked ötszáz Forintot, hogy tisztességes ajándékot vegyél a barátodnak és visszaadom a cicádat is. Nem fosztalak meg tőle. Nekem eddig se hiányzot, ezután se fog hiányozni egy macska.- mondtam, és kezébe nyomtam a macskát és az újabb ötszázast. A kisfiú értetlenül rámmeredt. Hirtelen átölelte a nyakamat és megpuszilt.
-Kár, hogy nem te vagy az apám!- suttogta és hóna alá csapva a macskát nekiiramodot. Az út túloldaláról visszaintegetett és eltűnt a sarkon.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-10-15 21:25:09
Igen gyakran találkozom velük. Naponta látom a fejlődésüket,és az értelmük kinyílását.
2006-10-15 20:20:53
Szórakozik velem a gép, tegnap Anonymus lettem, most amit írtam, nem hozta le. Azt írtam, hogy akkor van szép kis családod. Gyakran találkozol a fogadott unokáiddal? Mert számomra ünnep, ha az unokáim mindannyian összejönnek.
2006-10-15 20:15:01
2006-10-14 16:12:46
A gyereket felkaroltam és már élettársa és egyéves kisfiuk van.Ők az én fogadott unokáim.