Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-01-25 06:12:16
Megtekintve: 526
A halálcsókja
Ravatalon nyugszik a kedves,
Orcája halál csókjától nedves.
Szemeire szemfedő kerül,
Szíve már nem dobog belül.

Szeretett volna élni még kicsit,
Szerelem szellője érintette lelkit.
Szerelmét hűtlenül elhagyta,
Örökre a halállal megcsalta.

Halálos szerelembe esett vele,
Épeszű ember nem nyugodhat bele.
Nyilkos kórt csókolt a halál reája,
Penészvirágokat rajzolt orcájára.

Elvitte magával örök messzeségbe,
Angyalkák viszik fel a magas égbe.
Égi báránnyá vált fiatalon, szűzen,
Szerelméhez immár örökösen hűen.

Halál csókját róla nem mossa le semmi,
Zokogó szerelme tőle meg nem menti.
Lemegy érte a túlvilág urához,
Reménykedve lépdel a rideg urnához.

Esdekelve kéri, pokol urát: Hádészt,
Adja vissza neki, szerelmét Ágnészt.
Pokol ura mondja, életet életért,
Cserébe nem bánom, hagyd itt a magadét!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-20 21:44:17
Ezt versparódiának írtam , a sebeiket nyalogató zöngedményeket faragó,rigmusverő szakmunkások elképesztésére. Úgylátom sikerült. persze,hogy bűn rossz vers.A meghökkentés volt vele a célom.
2006-05-20 14:20:48
Elég közhelyes ez a vers,már számlálhatatlanul írták meg ugyanezt.S a rímek is erőltetettek.