Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-02-01 06:42:44
Megtekintve: 549
A balek
1.
–Főnök megint az, a dizajn tervező fiatalember keresi. Mit mondjak neki? Elküldjem, vagy szóbaállunk végre vele?
–Hányadszorra próbálkozik?
–Ez a huszonkettedik hívása. Nagyon kitartónak látszik. Fogadni kellene öt percre, aztán lerázzuk, mint kutya a vizet.– tanácsolta Gizike a világ legokosabb, nélkülözhetetlen és egyben legcsúnyább titkárnője. Hatalmas lóarcát, rőtvörös hajkorona keretezte. Két hatalmas dudamelle úgy ringott járásközben mintha minden lépésnél előre akarnák rántani gazdájukat. Bár a feje az nem sikeredett jóra, helyette gyönyörű testtel és csodálatos darázsderékkal, hosszú combokkal áldotta meg a teremtő.
–Jólvan, nem bánom, most jókedvemben vagyok. Szerezzünk neki egy jó napot. Háromkor fogadom. Addig szundítok egyet. Senkit ne kapcsoljon! – mondta Pemete, a műanyaggyáros és elnyúlt a kereveten.
Három óra előtt tíz perccel ébresztette Gizike. A főnök elhelyezkedett íróasztala mögött és az Interneten szörfözve ütötte el az időt. Pontosan három órakor megérkezett a fiatalember. Gizike bevezette a szobába. Pár lépéssel az asztal előtt megállt és kamaszos mosollyal figyelte a főnököt, majd csak észreveszi. Így is történt.

Pemetei abbahagyta a képernyő vallatását és felnézett. Amint megpillantotta és tekintete végigsiklott rajta, elállt a lélegzete. Mintha áramütés érte volna! A magas, karcsú fiatalemberből valami megfoghatatlan delejes erő áradt felé. Formás, szív alakú, porceláfehér arcából fodros vérvörös ajkai kamaszos mosolyra húzódtak, szürkéskék csillagszemei pedig megigézték az ötvenkétéves, korosodó Pemetét. Valami érthetetlen dejavu érzés kerítette hatalmába és fogvatartotta tekintetét. Talán az első kamaszkori szerelemhez hasolított, de ez valahogy más volt. A fiatalember szólalt meg először. Csengő hangja felajzotta Pemete érzékeit.

–Jónapot kívánok!
–Jónapot, jöjjön közelebb fiatalember! – mondta Pemete és hellyel kínálta az íróasztal jobboldalán lévő bőrfotelra mutatva. A fiatalember mielőtt leült volna, a fotel mellett megállt, sarmosan elmosolyodva fejét megbiccentve bemutatkozott.
–Kállai Gábor vagyok.
Pemetei észbekapott és kezét nyújtva ő is bemutatkozott. Ezután szemeit a csodálatos arcon legeltetve zavartan megszólalt.–nos, miben utazik fiatalember?
–Formatervezéssel foglalkozom. Az Iparművészeti Főiskolán dizajn és formatervező szakon végeztem. Úgyérzem, hogy fel tudnám lendíteni az Ön üzemét. Új formákat terveznék, új dizajnt. Nem a megszokott árukat gyártanánk. Ezzel be is lehetne törni nyugatra, az EU-ba!– szavalta és kinyitva aktatáskáját a főnök elé rakosgatta a gyönyörűnél gyönyörűbb formatervezett kiegészítő kisbútorok, komplett gyerek-szobaberendezés darabjait ábrázoló kartonlapokat. Pemete hűdötten, kigűvedt szemekkel meredt rá.
–Fiatalember, Ön eltévesztette a házszámot. Mi műanyagviliket, kommersz konyhaedényeket, szemetesvödröket, műanyagbögréket gyártunk sorozatban. Ebben van a pénz. Nézze, nem semmibe kerültek a fröccsöntő minták. Évek kellenek, hogy kitermeljük az árát. Nem dobhatjuk félre őket! Erre maga jön ilyen fantazmagóriákkal! Mi vagyok én, bútorgyáros?

A fiatalember magabiztosan fúrta csillagszemű tekintetét Pemete savószín szemeibe, és mint kígyóbűvölő a kígyót egy pár pillanatig fixírozta, majd szirénhangon megszólalt.
–Nem, még nem bútorgyáros, de ha meghallgat, akkor hamarosan az lesz édes úr!– Pemetének tetszett ez a magabiztos, pimasz hang és kezdett kíváncsivá válni. Vajon mit tudhat ez a fiatalember, amit ő nem. Mi a titka, hogy így ellágyította kőkemény szívét. Lenyomta a titkárnőhívó gombot. Gizike pillanatokon belül a szobában termett.
–Parancsol főnök?
–Wyskit jéggel! A fiatalúr, gondolom kocsival, van. Mit iszik?
–Ha kérhetek, akkor orange juicet jéggel. – mondta, és várakozóan függesztette tekintetét Pemetére. Pemete remegő kezébe vette a papírlapokat, majd unottan az asztallapra dobta őket. Belekortyolt whyskijébe és megszólalt.
–Nézze, tulajdonképpen egy formatervezői státuszt tudok magának kreálni. Zenélő biliket, holdkompokat, nokedliszaggatókat, mit tudomén miket tervezgetni, hogy színesebbé tegyük a palettát. A mellettem lévő irodában készítünk magának helyet. Tervezőasztalt, számítógépet, amire szüksége van. Holnaptól fel van véve. Mi az igénye fizetés szempontjából? Hetvenezer nettó megfelel?

Ekkor szokatlan dolog történt. A fiatalember összeszedegette a lapokat, és visszahelyezte őket a dossziéba. Majd felállt és meghajolt.
–Köszönöm a nagylelkű ajánlatot, de azthiszem félreértettük egymást. Én bomba üzletet hozok önnek. Nem biliket akarok tervezgetni! A szabadalmamat akarom önnek eladni. Hulladék papírmasszából készítünk kiegészítő bútorokat, lakberendezési tárgyakat. Nekem az ön lerobbant fröccsöntőüzeme pontosan megfelelne. Pár év alatt felvirágoztatnám a kóceráját. Önt dúsgazdaggá, a Pemete Műveket pedig híressé tenném!
Pemetének fennakadtak a szemei. Ilyennel még nem találkozott életében. Hozzá volt szokva az éhbérért robotoló betanított munkásnők, néhány beállító lakatos és hajcsár művezető lakájának hízelkedő, talpnyaló magatartásához. Ekkora önérzettet egyetlen partnerénél sem nem tapasztalt vállalkozói pályafutása során. Pár pillanatig vacillált, hogy azonnal kidobja-e, ezt a fantasztát, vagypedig… Mivel nem tudta eldönteni habozva tétova mozdulattal a whyskis pohár felé nyúlt. Így próbálván adrenalin szintjének hirtelen felszökését, és libidójának megemelkedését csillapítani. Úgyérezte, hogy csapdába esett. Rabul ejtette Gábor igéző tekintete, megérintette a vágy szele: megkívánta a gyönyörű fiút. Még a tudatával nem fogta fel, hogy beleszeretett, csak a vére dübörgött halántékain. És, a kívánalom nagyúr. Főleg, ha a házsártos, elnyűtt, elhízott, trampli feleségére, örökké követelőző nagylányaira gondolt. Pár pillanatig tartott révülete, és marasztalni kezdte a mindenáron, távozni készülő ifjút.

–ejnye, fiatalember, nem illik csak úgy elrohanni. Beszéljük, meg miről van szó. Nézze, lehet, hogy van fantázia ebben a dologban. Én látatlanban megveszem Önnek a szabadalmát, mégpedig úgy, hogy behozza apportba, a vállalkozásba. Megelőlegezem a bekerülési költségeket, a fejlesztést. Még abba is belemegyek, hogy ez az üzemrész közös legyen. Ötven-ötven százalékban kiegyezek magával. Együtt sírunk-együtt nevetünk alapon. Akár holnaptól elindíthatjuk a projektet. Mit szól hozzá?
–Meggondolandó. Elfogadom az állást, de szabad kezet kérek mindenben.– mondta a fiatalember és ebben maradtak.

2

Pemetét teljesen rabul ejtette a fiatalemberből áradó életenergia, a mássága. Eddig csak egy nőt ismert, a feleségét. Nem volt egy nagyétkű a szerelemben. Tulajdonképpen már régóta csak a heti egy alkalommal való közös együtthálásra szűkült le elszürkült nemi életük. Attól meg pláne, hogy nem kellett félni, hogy Gizike bájai tűzbe hozzák! A szexualitást már-már kizárta az életéből, és akkor jön ez az ismeretlen érzés. Úgy lángolt a kívánalomtól, mint egy gimnazista. Szerette volna magához szorítani, szájon csókolni és becézgetni. Hiába próbálta elhessegetni ezt az érzést, valami különös erő fogva tartotta. Egyre jobban rabul ejtette érzelmeit az ifjú.

A legelső alkalommal letegeződtek, és mint apa-fiú vállvetve alakították az új vállalkozást. És lőn csoda: Gábor találmánya annyira a realitás talaján állott, hogy amint az első gyerekbútorokat legyártották, és tesztelésre bizományba beszállították az ország legnagyobb bútoráruházába, hála a jó piármunkának pillanatokon belül gazdára találtak. Aztán jöttek az interjúk. Lapok, TV, rádióriportok. És akkor a Svájci Találmányi Világkiállítás, ahol aranyérmet nyert a termék. Az üzem kezdett felvirágozni. Hamarosan visszatermelte a beinvesztált tőkét és két év mulva már nagy nyereséget hozott. Gábor szorgalmasan intézte a gyártást, tervezést, piármunkát és ha néha pár órára betért az irodába Pemete rögtön mellette termett. Beszívni az illatát, hallani a hangját. Mikor távolt volt, akkor csak folyton a kívánalom járt az eszében. Miként lehetne megérinteni, egy csókot váltani vele. Magának is félt bevallani érzelmeit és belülről szenvedett.

Gábor felfigyelt erre a vonzalomra, és csak az alkalomra várt, hogy kihasználja főnöke gyengeségét, iránta való rajongását és megkaparintsa az egész üzem feletti uralmat. Egyszercsak eljött a kiváló alkalom. A Hannoveri Nemzetközi Vásárra meghívták őket az új, EU komform termékeikkel együtt. És ők elutaztak. Természetesen egy szobát vettek ki közösen. Nem mintha nem telt volna akkor már nekik különszobára, hanem számításból. Pemete arra számított, hogy láthatja imádott szerelmének tárgyát levetkőzve, gyönyörködhet Adoniszi testében amint zuhanyozik, előtte öltözik. Gábor pedig arra számított, hogy kihasználva főnöke iránta való rajongását megszerzi a cég másik felének tulajdonjogát is. Tulajdonképpen annyi pénzt keresett már a két év alatt, hogy a Svájci egymillió Frankos első díjjal együtt nem sok hiányzott, hogy kifizesse a főnökét. De, annak esze ágában sem volt a tulajdonjogról lemondani.

A vásáron nagyon jól szerepeltek. Rengeteg megrendelést kaptak a termékekre és mégtöbb meghívást az UNIÓS Bútorgyárosoktól. A vásár megnyitója nagyon jóra sikeredett. A banketten Gábor is fogyasztott alkoholt és megemelkedett az adrenalin szintje. Megnőtt a hazárdőröző képessége és elhatározta, hogy a szállodában leveszi az öreget. Mert magában csak így titulálta Pemetét. Amint vetkőzni kezdett és meglátta Pemete pókos, véreres szemeiben a kéjsóvár tekintetet hozzálépett és szájon csókolta. Pemete megrészegült ettől a csóktól és kábán az ágy szélére rogyott. Gábor bement a fürdőszobába zuhanyozni, majd miután végzett anyaszült meztelenül végigvonult a szobán és a kiguvadt szemekkel figyelő Pemete előtt ellibegve így szólt hozzá. Na, öregfiú, láttál, már ilyen szép testet? Tetszem neked? Pemete kivörösödött arccal hörögte. – Imádlak!

Több nem történt köztük. Gábor megadta Pemetének az illúziót, mellyel fogva tartotta, mint a púpos egeret. Ettől kezdve Pemete csak sóhajtozott. Gábor annyit megengedett neki, hogy néha belecsókoljon a nyakába, és egy-egy ártatlan csókot váltson vele. Mindent a cél érdekében tett. Röpke félév alatt kivásárolta Pemete alól nemcsak a közös tulajdon másik felét, de még a régi üzemet is megszerezte. Pemete pedig ült a számítógépe előtt és a netten szörfözve azon kapta magát, hogy egyre többször nézegeti a Gay sex oldalakat. Mindenét odaadná azért, ha egyszer magáévá tehetné Gábort. Gábor azonban minden félreérthető megnyilvánulását elhárította. A szerelem azonban vak. Pemete egyszer csak azon vette észre magát, hogy helyet cseréltek. Gábor ült a főnöki székben és ő pedig az üzemeket járta, mint műszakvezető.
Nem bánta. Semmit sem bánt meg, csak a közelébe tudhassa imádatának tárgyát és majd egyszer, talán… egymáséi lesznek egy bíborködös hajnalon.

3.

Aztán hamarosan felszállt az agyáról a köd és rá kellett ébrednie a szomorú valóságra. Gábor célszerűségből feleségül vette Gizikét. Gizikének, pedig a legelső dolga volt Pemetét kiűzni az irodából. Készítettek neki lenn az üzemben egy irodát, hogy közel lehessen a termeléshez. Mikor elfoglalta kopott íróasztalánál az új munkahelyét, legelső dolga volt Gábor kinagyított, bekeretezett arcképét az íróasztalával szemben felakasztani a falra. Legalább, ha virtuálisan is, de mégiscsak a közelében lehessen munkaideje alatt. Tíz óra felé magára zárta az iroda ajtaját, elővette Browing pisztolyát, és miközben Gábor csillagszemeibe tekintett , szájába vette a pisztoly csövét és meghúzta a ravaszt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-04-22 19:12:21
A fullon,Editkém!
2007-04-22 16:03:39
Valahol már olvastam ezt a novellát és véleményt is írtam.