Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-02-09 13:57:04
Megtekintve: 588
Zalán futása
A honfoglalók Szegedet elérve Attila hajdanvolt szálláshelyén Sasváron vertek tábort. A régi boronavár sáncain belül lévő gerendavár maradványain ütötték fel főhadiszállásaikat. Az óriás sereg a környéken elterülő hatalmas pusztaságon táborozott. Két hét pihenőt tartottak. Ide várták a bizánci császár és Zalán bolgár cár követeit. De váratlanul megjelentek a délvidéki szerbek balabánjának követei is. Kurszán egyszerre fogadta a három küldöttet. Kriptoxatom bizánci küldött kapott szót. A negyvenes éveiben járó rókamosolyú, aranyfogú, brokátselyem kaftánba öltözött nagyúr így kezdett bele küldetésének előadásába.
– Kurszán és Árpád nagytekintélyű hadurak! Békés szándékkal küldött hozzátok császárom a fényességes Murva-szóri Kikilliki Baziliszkusz. Szeretnénk bérbe venni egy százezres kontingenseteket húsz évre. Mi fizetnénk a zsoldokat a bérleti díjon felül, és megtennénk benneteket Dalmácia és Szerbia bacsójának. Ez lenne népeink történetében a hetedik szerződés. Eddig még mindig betartottuk mindketten a játékszabályokat. Uram ez az ajánlatom. – mondta és intésére a besiető szolgák harminckét láda bizánci aranyat és drágaköveket, ékszereket hordtak be a terembe. A kincsek elkápráztatták a jelenlévőket. Kurszán kissé szédült a látványtól, majd egy bögre csicsával megerősítve öntudatát, Árpádra tekintett és így válaszolt.
– Baziliszkuszod megtisztel ajánlatával. Lenyűgöző bőkezűsége. Részünkről nincsen akadálya a szerződés aláírásának, de a hadsereget csak akkor bocsátjuk a rendelkezésére, ha Ajtonyt kinevezi Szlavón bánná, és rendelkezésére bocsátja az egész délvidék, bizánci ellenőrzés alatt lévő vazallus államait, tartományait. Csak így tudunk egy biztonságos ütközőzónát létrehozni Bizánc kapujának védelmére.
– Ez azt jelenti uram, hogy le kell mondanunk az említett tartományok feletti hűbérről?
– Bizony. Le kell mondanotok arról, ami már régen nem a tiétek, hiszen a csatlós, leigázott népek, lerázták uralmatokat és ellenetek fordulva kincseitekre, fenik fogaikat. Mi itt a Kárpát medencében egy olyan békesziget államot hozunk létre, ami egész Európa békéjének és biztonságának kulcsa lesz. Ennek viszont ára van: fel kell áldozni uratoknak büszkeségét, és nekünk kell ajándékozni országának amúgy is, leszakadni kívánó területeit. Na, áll az alku?
– Nagyúr – mondta sunyin Kriptoxatom – meg kell beszélnem a Baziliszkusszal. Egyedül nem dönthetek.
– Dehogyis nem. A körülmények máris döntöttek helyetted. Itt van a szerbek bacsója, Véreskezű Sztregován és Zalán küldötte Kelevény Murducnyammi, Zalán főkancellárja. Csak arra várnak, hogy megkímélve országukat, rátok menjek hadaimmal. Nem elég ez az érv nektek?
– De, igen. Aláírom császárom nevében a szerződést, uram. – adta meg magát Kriptoxatom, és aláírta a húszéves szerződést.
Miután végeztek a ceremóniával, Kurszán az asztalhoz ültette a bizánci küldöttet, és most már ketten tárgyaltak a szerbek küldöttével. Véreskezű Sztregován szintén a magyarok segítségét kérte nehezen kivívott függetlenségük megtartása érdekében, Bizánc és Bolgária ellen. Így beszélt.
– Napnál fényesebb arcú Kurszán vezér és hadúr. Kis nép a miénk, de harcedzett és vérszomjas. Vérrel szerzett területét, foglalásait mindhalálig védi. Nyolcvanezer hadra-fogható martalóccal rendelkezünk, akiknek életeleme a gyilkolás, rablás. A hosszú béke nem tett jót idegeiknek. Kezdenek felajzódni. Viszket markukban a gyilok. Engedj rá minket a bolgárokra, uram! Elfogadjuk a magyarok fennhatóságát, csak gyilkolhassunk, rabolhassunk, hogy asszonyainknak ékszereket, mirhát és vég selymeket hozhassunk haza hadizsákmányként. Uram ezennel alád rendelem magamat! – mondta és nyelvét kiöltve hasra vágta magát, Kurszán lába elé kúszva, fejére tette annak szattyánbőrbe bújtatott lábait. Kurszán megdöbbent ekkora elszántság láttán és így válaszolt a lábait birtokba vevőhöz.
– Állj fel Sztregován! Értékelem felajánlkozásotokat. Éppen ezért felfogadlak benneteket. Két láda bizánci arannyal fizetek évente azért, hogy a Délvidéket a Vaskaputól Nándorfehérvár vonaláig védjétek a besenyők, törökök és úzok ellen. Ezennel megalakítom a Szerb vajdaságot és báni rangban Nándorfehérvárba, ültetlek tégedet, Sztregován. Csak nekem tartozol elszámolással. Seregeiteknek a feladata állandó készenlétben lenni és évente kétszer, feldúlni a besenyők és úzok területeit. Bizáncot nem dúlhatjátok, hiszen Bizánc szövetséges! Megegyeztünk?
– Meg uram! Csak, hát mi lesz a bolgárokkal? Fenyegetnek, sanyargatnak bennünket. Félelemben élünk Zalán cár uralma alatt.
– Értelek! Mától már a magyarok vazallusai vagytok. Zalán más tészta! Vele majd Zalaváron egyezem meg. Ugyanis, küldötteivel most elküldöm neki ajándékomat, egy fehér lovat, arany nyereggel, zablával és kengyellel felszerszámozva. Remélem, értékeli nemes gesztusomat és Zalaváron hasonló fogadásban lesz részünk. – mondta sokat sejtetően a bolgár követre nézve, aki remegő kézzel vette át a fehér ló kantárszárát, és megköszönte ura nevében az ajándékot. Cserébe egy aranytálban búzát, egy aranykancsóban vizet és aranytálcán csíramálét nyújtott át a bolgár cár ajándékaképpen. Kurszán a következő szavakkal vette át az ajándékot.
– Az egyezség megköttetett! Mindenki láthatta, hogy Murducnyami Kelevény főkancellár felajánlotta nekünk országa vízét, földjét és életét. Mi, viszonozva ezt a nemes gesztust, egy fehér lóval ellentételezzük az egyezséget. Murducnyamit most ajánlatunkkal elbocsátjuk. Vigye a fehér lovat, országa vételárát, urának. Adja át neki, és mihelyt Zalavárra érünk, jelenjen meg hódolatunkra táborunkban.
Amennyiben nem tesz eleget szeretetteljes meghívásunknak, úgy hadüzenetnek vesszük cselekedetét, és teljes haderőnkkel népére zúdulunk.
Zalán kétségbeesetten kuksolt a héttornyú fapalotában. Egyre pesszimistábban fogadta kémei jelentését a szaporodó magyar sereg felől. Tudta, hogy segítségre egyhamar nem számíthat. Bár megkötötte, még évekkel előbb Arnuff frank császárral a véd és dacszövetséget Szvatopluk ellen, Arnuff viszont, kevésnek tartva Zalán fegyveres erejét, elkövette azt a taktikai hibát, hogy a magyarokat is felfogadta Szvatopluk ellen. Így vonakodott a két szövetséges döntőbírája lenni. Zalán végső kétségbeesésében felajánlja neki a vazallusságát és egész országát, hűbérül. Azonban elkésett. A magyarok már ott álltak a kapuban és nem volt erő, amely feltartóztathatta volna őket. Végső elkeseredettségében találkozót kért Kurszántól
A találkozó a Zalavár előtti mező fővezéri rezidenciájában történik meg. Zalán a magyaroktól kapott fehér lovat kantáron vezetve fényes kíséretben, hatalmas tömegű ajándékkal érkezik. Kurszán elébe lovagol és a fővezéri sátor előtti téren, megállnak egymással szemben. A kölcsönös üdvözlések után, Kurszán így szól Zalánhoz.
– Íme, eljöttél hát, Zalán, bolgárok cárja. Mi az, ami ide hozott hozzánk?
– Fenséges Úr! Kurszán, a magyarok nagyfejedelme! Úgy jöttem hozzád, mint egyenrangú fél: szemtől szemben, cár a fejedelemmel. Egyezzünk meg békésen, vérontás nélkül! Mit kérsz a békéért cserében?
– Hogy én mit kérek? Már mit is kérhetnék, amikor a múlt hónapban már felajánlottad országodat és eladtad azt egy fehér lóért, amit itt vezetel kantárszáron, mint hűbéredet.
– Uram, félreértesz, a felajánlott jelképes föld, víz és só csak azt a gesztust tartalmazta, hogy amíg itt időzöl nálunk, használhatod a legelőket, folyóinkat.
– Tehát, elismered, hogy rendelkezésemre bocsátottad a földet és a vizet?
– El! Használd őket ameddig nálunk tartózkodol!
– Nézd, én nem szeretek senkinek adósa maradni, éppen ezért a nemes gesztusért cserébe kaptad a fehér lovat arany zablával és ezüstkengyellel felékesítve. Kvittek vagyunk. Te eladtad nekem az országodat egy fehér lóért. Én pedig ezzel megváltottam tőled a tulajdonjogot. Mi ebben az érthetetlen?
– De Uram, ez csak egy gesztus csupán! Itt tartózkodásotok idejére, amíg a morvákat, tótokat segítitek Arnuffnak legyőzni, hiszen Arnuff nekem is szövetségesem.
– Már megint nem értesz meg: én megvásároltam országodat egy lóért!
– Amíg itt időzöl!
– Ez az időszak örökre szól, cár! Na, értjük egymást? – mondta Kurszán hatalma és erőfölénye tudatában. Zalán belesápadt a hallottakba és remegő kézzel vezette a lovat Kurszán elé és erőszakkal vissza akarta neki adni a kötőféket. Kurszán azonban elhárította a mozdulatot. Zalán kétségbeesetten szólalt meg.
– Fejedelem, én nem ilyen lovat akartam! Szépen kérlek, vedd vissza az ajándékod!
– Sértegetni mersz engem? Kurszánt, a minden magyarok fejedelmét! Vissza akarod adni az ajándékomat! Hallatlan! Hallatlan! Zúgták a vezérek Árpáddal az élen, és fegyvereik után nyúltak. Zalán még egy kétségbeesett kísérletet tett.
– Kurszán, magyarok fő fejedelme, fogadd el cserébe ezt a teméntelen kincset, amit országom váltságául felkínálok. Felajánlom vazallusi hűségemet! Csak vonulj el falaim alól, békével! – mondta és intésére Kurszán elé, hordták a teméntelen kincset. Kurszán megvetően beletúrt a kincsekbe és szórni kezdte vitézei közé...
– Meg akarsz engem vásárolni? Egy nép fejedelmét? Én egyszer már megvettem tőled országodat egy fehér lóért. Te vissza akarod adni a vételárat? Nem, nem. Látom hajthatatlan vagy. Ha nem adod szép szóra, megvesszük fegyverrel! – fejezte be Kurszán a beszélgetést és intett Árpádnak, hogy kötözzék fel fordítva a lóra Zalánt, és húzzanak rá a ló hátsó felére. Lehel megfújta harci kürtjét, amelynek harsány hangjára a ló vad vágtázásba kezdett. Meg sem álltak nagy Bolgárországig.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!