Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-03-07 17:40:29
Megtekintve: 524
KUKULKÁN - 2
AZ INVÁZIÓ

1.

Harmadik napja tartott Uxmálban a véget érni nem akaró Fiesta. Miután megtörtént az új istenek bemutatása, elkezdődött a véget nem érő labdajáték. A labdajátékot két 7 fős csapat játszotta. A kékek és a pirosak. Minden játékoson vastag gumiöv védte a hasat és az ágyékot a 3,5 kg-os tömör gumilabda ütéseitől. A labdát fejjel, lábbal és könyökkel lehetett továbbítani. A feladat az volt, hogy a pálya két hosszabbik oldalának középvonalában 2 méter magasan elhelyezkedő kőből kiképzett kb. 60 cm-es lyukon valaki átjutassa. Nagyon megnehezítette a feladat elvégzését az, hogy kézzel érinteni nem volt szabad. Tehát ezzel különbözött a röp, kézi és más labdajátékoktól. A footbalhoz hasonlítható vagy a lábtengóhoz leginkább. A játék napokon, sőt heteken keresztül tartott, egészen az első gólig. Amint valakinek sikerült átsegíteni a lyukon a labdát, a játéknak azonnal vége lett.
Ekkor elkövetkezett a játék csúcspontja. Az illető testét bekenték lazító krémmel, és bőségesen itatták vele a kábító és érzéstelenítő psilocybe gomba kivonatát. Szépen felkészítették a nagy útra. Hiszen pár órával később a lebukó Nap vérvörös sugarainak fényénél a főpap egyetlen metszéssel levágta fejét: istenné avatta és elindult az égbe, hogy Vénuszcsillaggá válva istenként ragyogjon.
A labdajáték ürügyén a vérszomjas közönség a kábítószeres füstölőktől és gombaitaloktól felajzva, feszülten várta a végkifejletet. A fekete jaguártrónuson Tlalok ült, és látomásaival küszködött.
Ez alatt Fekete Sas tette a dolgát. Magához véve egy század vad azték harcost, harminc teherhordóval és számos lámafogattal felpakolták a nagy kincstár összes kincsét. A hetvenkét lámafogatból álló karaván kigördülve Uxmálból, elindult a közeli sóbányák felé, hogy biztos helyre mentsék a kincstárat. Miután elrejtették a kincseket a karaván visszaindult.
Uxmálba érve, közrefogták őket a vidékről felrendelt vad tolték zsoldosok, és a fő térre terelték a rakodómunkásokat a zsoldosokkal együtt. Amint a toltékok díszkíséretétől övezve az arénába érkeztek, bezárultak mögöttük a zsilipkapuk és a labdatér átalakult vágóhíddá. A berontó toltékok lemészárolták a teherhordókat és az azték zsoldosokat egyaránt. Így immár csak a főépítész, Fekete Sas tudta egyedül a kincstár rejtekhelyét.
A mészárlás kielégítette a felajzott tömeg vérszomját. A toltékok térdig gázolva a vérben, tették a dolgukat. A vér, émelyítő, édeskés szaga betöltötte a rekkenő hőségben izzó teret. A tribünön többen elájultak a borzalom és a vér szagától. Tlalok révetegen ült trónusán és az eget kémlelte.
Majd magához intette a főpapot, és megkérdezte mennyi idő, van még az inváziós csapatok érkezéséig. A főpap két napot jósolt az invázió megtörténtéig. Erre kissé megnyugodott, és magához rendelte a trónushoz kedvenc fiát és örökösét, Szép Maszkot. Az ifjú herceget elévezették. Apja maga mellé ültette a trónusra és megparancsolta neki, hogy fehér vállkendőjével adja meg a jelet a vérengzés nyomainak eltüntetésére. Az ifjú sudár, 14 éves, délceg herceg felállt és kendőjével az aréna felé intett. Ebben a pillanatban megnyílt az egyik oldalzsilip és elárasztotta az arénát a víz. Természetesen a vérengzést végrehajtó toltékok is a víz martalékává váltak, ahogyan az általuk megöltek tetemei is. A tetemek lassan összekeveredtek a vértől iszamlós vízzel. Ekkor felnyitották a szemközti zsilipet és percek alatt belemosták a tengerbe vivő csatornába az egészet. Fél óra múlva tisztán állt a labdajátékok folytatásához a pálya.
A kényszerszünetben egy pap lépett fel a trónus platójára és Tlalok elé vetve magát, elrebegte a főpap üzenetét.
– Nagyúr, megkezdődött az invázió! Az űrkompok a Föld légterébe értek. Hamarosan ideérkeznek.
– Mennyi időnk van még a landolásig? – kérdezte Tlalok közömbösen. A főpap felnézett az égre és meglátva a közeledő űrkompokat, így szólt.
– Itt vannak uram.
– Akkor fejezzük be a labdajátékot! – adta ki a parancsot Tlalok és intett szolgáinak, hogy hordszékén vigyék a labdatérre.
– Átveszem a pirosak vezetését. Remélem, lesz még annyi időnk, hogy istenné váljak! – motyogta és a gyaloghintót vivők viharsebesen, repítették a porond közelébe. A mámorban úszó, a vér szagától megrészegült tömeg semmit sem érzékelt a helyzet drámai végkifejletéből. Nekik vér és cirkusz kellett. Hatalmas ovációban törtek ki, amint Tlalok kissé imbolyogva, patiját levetve ágyékkötőjében, fején piros tollkoronájával beállt a vörösök csapatába. Mindenki sejtette, hogy itt ma új isten születik: Tlalok Vénusz csillaggá fog válni. Nem volt könnyű feladat a játékosoknak megállni, hogy senki se találjon bele a karikába. Le kellett győzniük hiúságukat, és át kellett engedni az istenné válás elsőbbségét királyuknak.
Megszólaltak a harsonák és a dobok eszeveszett pergése közepette a játék izgalma a tetőfokára hágott.






2.

Ez alatt az égen harci alakzatban nagy sebességgel közeledtek az űrkompok. A vezérkompban Kukulkán utolsó eligazítását tartotta hírláncán keresztül.
– Minden alegységparancsnok benn van a hírláncban? – kérdezte az alegységeket. A parancsnokok sorban jelentkeztek be.
– Parancsom a következő: a landolást a hatalmas, sima térrel rendelkező Chichen Itzába rendelem el. Leszállás után a lézerágyúkat Uxmálra kell irányítani. Az ágyúk fedezetében az első csapásmérő osztag kristály lándzsáikkal felfegyverkezve, titánvértben megindul gyalog a 18 kilométerre lévő Uxmál felé. A gépesített 2. Osztag pedig páncélozott mozgójárműveivel, teljes személyzettel megindul Uxmalba. Lezárják a kijáratokat, és hermetikusan elzárják a külvilágtól Uxmált.
Én a 3. Osztaggal Chichen Itzában maradok és a főhadiszállásomat, ott rendezem be. Velem marad a 4. Osztag tartalékként és velem marad az új adminisztráció, az infrastruktúra, a híradás és az égi összeköttetésért felelős részleg a Hírfőnökkel együtt. Azonnal kapcsolatba lépünk Itzamnával és óránként jelentjük az eseményeket.
Minden a meglepetésen múlik. Ha sikerül lezárni az Uxmalba vezető utakat, és hermetikusan elszigetelni Uxmált a vidéktől, akkor a vezetés lefejezésével már könnyebb dolgunk lesz a másik hat város elfoglalásánál.
Amint megérkeztünk, a törzsfőnök azonnal megszervezi a vezetési pont és a főparancsnokság körletét. Én egy gyors eligazítással megadom a további feladatokat. Értették?
– Igen uram! – jöttek a válaszok. Mire az eligazítás megtörtént, az inváziós csapatok 24 űrkompja egyenként leereszkedett Chichen Itza hatalmas főterére. Semmilyen ellenállásba nem ütköztek, mivel a város, építési terület volt. Csak az alsó szint, a szuterén volt lakható, ami a papnevelde iskolájaként funkcionált. Négyszáz nebuló tartózkodott és lakott benne tanáraikkal együtt.
Az első szint, amit Ixelnek, a női termékenység istenének és a papnőknek építettek, belülről fehérre vakoltan, beköltözésre készen állt. A külső burkolások és a dekoráció volt még hátra a beköltözhetőségig. Az első szint a kőfaragók, építőmunkások és Fekete Sas főépítész rezidenciájául szolgált. A nagyterem melletti lakosztályban nyert elhelyezést Fekete Sas és családja: Ezüst Hold és a kis naparcú isten, Kinich Achau, a dadával és belső személyzettel együtt. Fekete Sas a kőfaragó műhelyben tartózkodott, amikor hatalmas robajjal leszálltak az űrkompok. A kijáratokat azonnal lezárták, így csak a kémlelőnyíláson át, figyelhették a bennlevők a téren történő mozgást.
A huszonnégy űrkomp harci alakzatban landolt. A fővezér kompja nyílt ki legelőször. Leeresztették a lépcsőt és testőreinek kíséretében a Földre lépett Kukulkán kapitány. Izmos, ruganyos léptekkel ment a gyorsan felállított parancsnoki pulpitushoz. Szemben vele felsorakoztak a katonák.
– Parancsnokok hozzám! – adta ki az ukázt. A törzsfőnök, hírfőnök és kommendáns parancsnok vezetésével a kilépett parancsnokok megálltak vele szemben tíz méterre.
– Kapitány úrnak jelentem, a sereg felsorakozott – harsogta a törzsfőnök további utasításra várva. Kukulkán felállt, kilépett a pulpitus mögül és a törzsfőnököt magához intve, együtt szemlélték meg a sereget.
– Parancsom a következő, hajtsák végre az első számú utasítást! Akadály van?
– Nincs – válaszolta a törzsfőnök és magához rendelve a Hír és Kommendáns parancsnokokat, kiadta a körlet biztonsági és ellátási megszervezését.
– Kommendáns század lelépni! – vezényelt és az inváziós egységek parancsnokait szólította.
– Egyes és kettes osztag parancsnokai kilépni! – a kilépett parancsnokoknak a törzsfőnök megadta az utolsó eligazítást, és máris kezdetét vette az invázió. Elindult a gépesített osztag és a gyalogság Uxmál felé.
Az eligazítás után Kukulkán a törzs tisztjeit magához rendelte és eligazítást tartott.
– A piramist építő munkásoknak és művezetésnek nem eshet baja. Folytatniuk kell a munkálatokat. Az első szintet ürítsék ki, ott rendezem be a parancsnokságot. Vezessék elém a művezetést végző főépítészt! Egy órát adok a kommendánsoknak a parancsnokság berendezésére, az elkvártélyozásra, a megszálló csapatok parancsnokaival való hírösszeköttetés megteremtésére. Értették?
– Értettük uram!
– Mi legyen a bentlakókkal? – kérdezte a Kommendáns parancsnok.
– A főépítésszel való tárgyaláson tisztázok mindent! Addig hagyni kell őket, végezzék dolgukat! Van még valami?
– Semmi uram! – mondták és elsiettek a parancsot végrehajtani.


3.

Az Uxmál elleni csapatok parancsnoka, felbontva a további utasításokat tartalmazó parancsot, a következőket olvasta: „... a rajtaütésnek olyan gyorsnak kell lennie, hogy élve tudják elfogni Tlalokot, a főpapot és a kincstár vezetőjét. Azonnal Kukulkán parancsnok elé kell vezetni őket! Az azték zsoldosokat le kell fegyverezni, vagy harcképtelenné kell őket tenni, de a legkisebb véráldozattal, hogy felhasználhassuk őket az ellenállás elfojtására. A zsoldosok parancsnokát szintén vezessék Kukulkán elé! Tehát, a fő cél világos, most már csak cselekedni kell. Versenyt futva az idővel minél előbb csapást kell mérnie a két csapásmérő osztagnak.”
A gépesített osztag 20 perc alatt ért Uxmál falai elé. Azonnal lezárták a kijáratokat és lézerágyúikat a Nap, és Hold piramisára irányították. A főbejárat diadalívén áthaladva járműveikkel felsorakoztak a nagy gyakorlótéren, szemben a Nap piramisával.
Az osztagparancsnok testőrségével felment a lépcsőkön a királyt elfogni. Az azték testőrség négyszög alakzatban várt valamilyen parancsot. Mivel Tlalok már nem tudott parancsot adni, így a főpap parancsára vártak az invázió elhárításának mikéntjéről. A főpap a küzdőtérre figyelt, és szinte észrevétlen értek a piramis platójára a megszállók.
A trónszék melletti aranyozott kézhintóba ülve trónolt az agg főpap és mellette kísérete. Feszülten figyelte az alant történteket. Csak percek kérdése és Tlalok istenné válik.
A labdatéren folyt a játék. A játékosok Tlalokra játszottak, hogy minél előbb fejelje be vagy rúgja a karikába a labdát. A hájas, elnőiesedett puhány testű férfi azonban csetlett-botlott a pályán. A közönség egyre nagyobb extázisba esve várta a nagy produkciót: uruk lenyakazását.
A főpappal szemben megállva Qatró Mú parancsnok közölte vele, hogy az inváziós csapatok elfoglalták a várost, mindenki fogoly és parancsolja, hogy Tlalok és a főemberek jelenjenek meg lóhalálában Kukulkán színe előtt. A főpap arca elkomorult és hitéből kitérve így válaszolt.
– Ki merészeli a nagy Chach Tlalok isten urunkat sértegetni? Vessétek le a piramisról a vakmerőt! Tlalok azt üzeni Kukulkánnak általam, hogy ha akar valamit, akkor vesse magát Tlalok lábai elé. De igyekezzen, mert lehet, hogy elkésik... Perceken belül istenné válik Tlalok, és akkor már senki előtt nem fog megjelenni! – harsogta, és testőrségével lecipeltette a rugkapálódzó parancsnokot. Qatró Mú a testőrök fogságában, kíséretével leérkezve a placcra, azonnal hívta Kukulkánt rádiótelefonján. Kukulkán már a berendezett vezetési pont irányító termében állt és a térképeken a hét város elhelyezkedését tanulmányozta a hadműveleti tiszttel.
– Tervezzék meg a csapásmérések sorrendjét és nyomvonalait! Készítsenek erő- eszköz elosztást. Jelöljék ki az időpontokat! – mondta, amikor megcsörrent a tábori telefon.
– Uram, nagy baj van – jelentette Qatró Mú – Tlalok lenn van a küzdőtéren, a főpap cinikusan azt közölte, hogy az isten nem járul egy katona elé. Ha akar valamit, akkor Kukulkán jöjjön ide a színe elé, de azonnal, mielőtt istenné válna!
Kukulkán elsápadt ekkora felfuvalkodottság hallatán és kocsit rendelve, testőreivel azonnal elindult Uxmálba.
– Majd én megmutatom ennek a hájkappannak, hogy ki is vagyok én és kicsoda ő. Saját kezűleg teszem istenné én, Kukulkán parancsnok... Garantálom, hogy kifüstölöm annak a kígyófészeknek elfajzott lakóit! – füstölgött magában, miközben páncélautója begördült a főtérre.
A felajzott, kábítószertől bekáfolt tömeg tudomást sem vett róla. Kiszállva a kocsiból, kíséretével felsietett a nagy Nap piramis platójára. Megállt a főpappal és a főurakkal szemben, majd megkérdezte, ki közülük Tlalok.
– Chach Tlalok lenn van a labdatéren. Most készül önmagát istenné avatni. Elkéstél uram! – Közölte cinikusan a főpap. Kukulkán megvetően végigmérte a főpapot, megfordult és nyomában kíséretével, leviharzott a főlépcsőn, egyenesen a labdatérre.
A főpap abban a pillanatban, hogy a kapitány elindult lefelé, megadta a titkos jelet a pirosaknak. Két markos játékos felemelte és labdástól átdobta Tlalokot a karikán. Ezzel jogot nyert az istenné váláshoz. Egy szolga berohanva hozta az élesre fent obszidián kést és ura remegő kezébe adta.
– Ez hát a vég? – rebegte elcsukló hangon – istenné kell válnom?
– Siessen uram, mert pillanatokon belül beront az ellenség és akkor soha sem lesz önből isten! Siessen! – bíztatta a szolga.
A tömeg felállva lélegzetvisszafojtva figyelte a nagy attrakciót. Tlalok habozott, nyakához illesztette a kést, de nem volt lelkiereje a nyisszantást elvégezni. Ebben a pillanatban kitárult a hátsó zsilipkapu és berontott Kukulkán kíséretével.
– Itzamná nevében add meg magad! – kiáltotta és a térdeplő felé rohant. Tlalok könyörgőn a szolgára nézett és kiadta élete utolsó parancsát.
– Tedd meg helyettem!
A szolga nem habozott, és egy nyisszantással lemetszette Tlalok fejét. A fekete sűrű vér szökőkútként lövellt a megcsonkított testből. Az abban a pillanatban odaérő Kukulkán néma borzadással visszahőkölt, hang nem jött a torkán. Ezt a pillanatot kihasználva a szolga Kukulkán kezébe nyomta a vértől csöpögő fejet. Kukulkán belenézett a megüvegesedett szemekbe és csendesen így szólt.
– Előremenekültél hát! Azt hiszed istenként Itzamná nem fog felelősségre vonni? Tévedsz! Gyalázatosságod az egekig ér! Fizetni fogsz mindenért! – Majd befejezve mondandóját, a fejet undorral lökte el magától és a szolga kezébe adta. – Kísérjetek vissza a platóra – mondta a közben őt követő testőröknek.
A tömeg tombolt a jelenet láttán. Nem voltak képesek felfogni a helyzet tragikumát. Kukulkán távoztával berohantak, s elözönlötték a labdateret. Tlalok fejét labdául használva igyekezett beletalálni valamelyik kőkarikába. A tombolás tetőfokán kinyitották a zsilipeket és az őrjöngő tömeget vízzel elárasztva véget vetettek a Fiestának. A körbevett azték zsoldosok tétlenül nézték, hogy nem végezhették el öldöklési feladatukat. De már foglyok voltak
A platóra érkező Kukulkánt egy aranyhajú csinos 14-15 éves ifjú fogadta arany palástban (pati), fején smaragdzöld tollkoronával. A főpap kajánul adta Kukulkán tudtára:
– íme az új isten, Szép Maszk! Tlalok Vénusz csillaggá vált és ezzel már nem vonható többé felelősségre a múltban elkövetett tetteiért. Az új isten király viszont nem felelhet az elődje által elkövetett bűnökért – fejezte be gúnyosan.
Kukulkán elvörösödött és intett testőreinek. Azok közrefogták a főnemeseket és főpapokat. Lekísérték őket az arénába. Kukulkán leült a jaguár trónra, és maga mellé ültetve Szép Maszkot, így szólt.
– Te ártatlan gyerek vagy még. Nem felelsz semmiért. Átveszem a hatalmat és régensként, mint helytartó fogok uralkodni helyetted. Amíg el nem éred a 20 éves kort, addig minden lehetőséget meg fogsz kapni, hogy felépítsed tested és lelked templomát. Húsz éves korodban megméretel, s ha méltónak talál Itzamná, akkor átveheted trónodat és népedet tőlem. Na, áll az alku? – nézett rá huncut várakozással szemeiben.
Az ifjú megérezte a feléje áramló szeretetet és félszeg mosollyal átölelte Kukulkán vállát. Ezzel a nemes gesztussal, mintegy maga mellé emelte a trónra.
Míg idefenn tartott a kis liezon, addig lenn peregtek a drámai események. Kukulkán, kihirdetvén a statáriumot, az összes korrupt hivatalnokot, papokat és egyéb tisztségviselőket összegyűjtette az arénának kinevezett labdatérre, és szemlét tartva felettük, így szólt hozzájuk.
– Lépjen előre a kincstárnok!– kilépett egy ősz, öregember, és így szólt.
– Várom a parancsaidat uram!
– Vezess bennünket a kincstárba! Át akarom venni a város kincseit!
– A kincstár üres uram! – jegyezte meg rezignáltan a kincstárnok.
– Mi az, hogy üres? Jól értettem, amit mondasz?
– Igen uram! Két napja ismeretlen helyre szállították a kincseket, és mind kivégezték, akik részt vettek az akcióban.
– Tehát, senki nem tud a kincsek hollétéről?
– Senki uram! – zúgták kórusban.
– Rendben van! Tíz percet adok nektek a gondolkodásra. Ha ezalatt nem tudom meg, hogy hol vannak a kincsek, vagy nem áruljátok el a nevét annak, aki tudja a kincstár hollétét, istent csinálok mindannyitokból! Aki viszont elárulja a titkot, megmenekül – mondta Kukulkán, arra számítva, hogy mindig akad egy, akinek fontosabb a saját élete, mint az állam érdeke és köpni fog. Nem így történt. Várakozása ellenében, senki sem szólt.
– Ezek vagy nem tudják, vagy eltökéltek a halálra – fordult a kis királyhoz. – Mit szólsz te ehhez Szép Maszk? Nem hagyod tán, hogy elorozzák tőled az örökséged? Beszélj velük! Parancsold meg, hallgatnak rád! A királyuk vagy! – a kis király fülig pirult és szégyenlősen súgta Kukulkán fülébe.
– Én tudom a titkot! De csak akkor árulom el, ha megkegyelmezel annak, aki odavezethet.
– A kegyelem megilleti! Ezt már előbb is közöltem. Áruld el hát nekem kis királyka, ki tudja a rejtekhelyet!
– Még egy kérésem van hozzád!
– Mi lenne az?
– Cserébe add meg a lehetőséget a főuraknak és a főpapoknak, hogy istenné váljanak. Neked is, nekem is jó lesz, ha megszabadulunk tőlük! – mondta a kis király bölcsen.
– Igazad van, legalább tiszta lappal indulunk! – jegyezte meg Kukulkán. És mivel letelt a 10 perc, intett az inváziós osztag parancsnokának, hogy engedje be az aztékokat a küzdőtérre. Az aztékok pedig beözönölve, iszonyatos mészárlásba kezdtek. 400 főrend vált azon a napon istenné. Miután az aztékok befejezték a véres istencsináló tevékenységüket, Kukulkán kiengedte őket az arénából, és a vérrel telített medencébe a zsilipeken át beengedték a vizet. A másik oldalon felemelt zsilipen át pedig a tengerbe mosták a múlt bűneit... Így ért véget az invázió első napja.


4.

Kukulkán a kis királlyal együtt visszatért Chichen Itzába és visszavonult parancsnoki szobájába. Ott, parancsőr tisztje, segédtisztje és a törzsfőnök jelenlétében, megfogalmazta az Itzamnának szóló jelentést.
A jelentésben közölte, hogy az első mozzanatot végrehajtották. Az invázió sikerült. Uxmált elfoglalták. A kis királyt túszul ejtették, és magánál tartja, amíg más parancs nem érkezik.
Itzamná megkapva a jelentést, űrtelefonján azonnal gratulált Kukulkánnak és tábornokká léptette elő.
– A kis király fölött vedd át a gyámságot. Tervezetedet jóváhagyom. Te felelsz testi és lelki fejlődéséért. Húsz éves koráig vezeted és stabilizálod egész Yucatánt, majd átadod neki a hatalmat. – mondta Itzamná a Teremtő Isten.
– És mi legyen a pár napja született két kis istennel? – kérdezte.
– Őket is a gyámságodra bízom. Ugyanúgy neveltesd őket, mint Szép Maszkot. Amíg a kis istenek el nem érik a húsz éves kort, addig Szép Maszk uralkodik helyettük egész Yucatánban. Amint nagykorúak lesznek, átveszik örökségeiket: Chach Mool Chichen Itzát, míg Kinich Ahau Uxmált.
– És mi marad az addig régensként uralkodó Szép Maszknak?
– Ő megkapja apai örökségét, Kobakot. De ez még odébb lesz. Addig sok munka és törődés vár rád és embereidre. Parancsolom, hogy legjobb tudásod szerint cselekedjél – szólt Úr, és letette a kagylót.
Kukulkánra rázuhant az egyedüllét és a magárahagyatottság. A feladat mérhetetlen felelőssége, ólomsúllyal nehezedett vállaira. A mellette ülő kis királyhoz fordult.
– Áruld el most már a nevét annak, aki tudja a kincs hollétét!
– A neve: Fekete Sas, ő a főépítész. Fordulj hozzá uram bizalommal!
– Köszönöm Szép Maszk – mondta és segédtisztjéhez fordult. – Megparancsolom, hogy lakosztályomon belül két szobát rendezzetek be Szép Maszknak és szolgáinak. Minden nap érezni akarom a közelségét, és figyelemmel kísérni fejlődését.
– Parancsára uram! – mondta a segédtiszt és elsietett.
– Vezessék elém a főépítészt! – adta ki az újabb parancsot Kukulkán.
Nem kellett sokat várni, amíg a felvezetők kíséretében Fekete Sas lépett a terembe. Illő távolságban megállt a parancsnokkal szemben, és szemébe függesztve nyílt tekintetét, megszólalt.
– Hivattál uram!
– Igen, így helyes: hivattalak. De mondhatnám úgy is, hogy a színem elé rendeltelek. Látni akartam azt az embert, aki rendelkezik Yucatán összes kincse fölött. Igaz ez, Fekete Sas?
– Nem teljesen uram!
– Nem jól tudom tehát? Kérlek, világosíts fel, hol van Yucatán kincse? – mondta a lassan türelmét vesztő Kukulkán. Fekete Sas kihúzva magát, megszólalt.
– A kincstár Chach Moolt, Kinich Achaut és Szép Maszkot illeti. Tlalok csak a kincs elrejtésével bízott meg. Egy részét a két piramis építésének befejezésére kell fordítanom, a többit a három kis isten dologi kiadásaira és felnevelésére tartalékolnom.
– A kinccsel mától fogva én rendelkezem! – jelentette ki Kukulkán – Itzamná, a teremtő isten engem tett meg a kis istenek gyámjává...
– Már bocsáss meg uram, a kis Kinich Achaunak van apja. A te megbízatásod csak Szép Maszkra terjed ki, mivel most ő az új uralkodó Uxmálban. Chach Moolt pedig ismeretlen helyre menekítették.
– És ki az apja a kis Kinich Achaunak? – kérdezte komoran.
– Én uram! Így tehát a kincsek fölött én rendelkezem. – Kukulkánt meglepte a közlés, egy pillanatra elgondolkozott, majd hangját felemelve az előtte állóra förmedt.
– Még egyszer mondom neked, megparancsolom: vezess a kincsek rejtekhelyére! – Fekete Sas pimaszul visszakérdezett.
– Mert, ha nem?
– Ha nem, akkor istent csinálok belőled!
– Uram, te annál okosabb vagy, minthogy ilyen botorságot elkövessél! – Kukulkán ekkora pimaszság láttán türelmét vesztve mennydörögte.
– Ugyan, miért? Ki akadályoz meg ebben? Teljhatalommal rendelkezem! Statáriumot hirdettem! – ordította, öklével az asztalt verve Kukulkán, ilyen konok ellenállás láttán. Ideges kapkodását látván Fekete Sas csak mosolygott. Tudta, hogy kulcsfigurává lépett elő, és ki is fogja használni előnyét. A párviadal kezdett egy sakkjátszmához hasonlítani.
– Senki sem akadályozhat meg uram. Vagy annyira bölcs, hogy nem pusztítod el az egyetlen embert, aki tudja a titkot. És különben is, én vezetem az építkezéseket. Én tudok mindent, mit hogyan kell elvégezni! Még egyet ne feledjél: én vagyok a kis Kinich Achaunak az apja. És egy isten szülőapját nem érheti bántódás, mert akkor, jaj lesz neked: Itzamná eltapos, mint egy férget. – fejezte be mondókáját Fekete Sas.
Kukulkán mély gondolkodóba esett és a józan eszére hallgatva így szólt.
– Rendben van! Elfogadom a feltételeidet. Halljam, mit kívánsz a titokért cserébe!
– Először is Kinich Achaut helyezd biztonságba, itt a palotában. Ez a legfontosabb. Amíg a kis Kinich Achau nincs biztonságban, fennáll, hogy elrabolják, és a népet fellázítják ellened.– Közölte rendíthetetlen nyugalommal Fekete Sas. Kukulkánt újfent felbőszítette ez a makacs magabiztosság. Ráförmedt az előtte állóra.
– Ember! Elment az eszed! Alkudozni mersz velem, egy gyerek miatt, amikor nem tudok zsoldot fizetni a tolték segédhaderőnek! Követelem, azonnal vezess a kincstárba!
– Nem tehetem uram! A kincstár üres!
– Akkor vezess bennünket az elrejtett kincsek nyomára!
– Parancsra nem! Egyenrangú vagyok veled uram: istennek vagyok az apja. Csak kérhetsz tőlem, mert te csak egy másik isten gyámja vagy. Csakis Szép Maszk kérésének vagyok hajlandó eleget tenni!
– Hallatlan! – kapaszkodott vérbeforgó szemekkel az asztallapba Kukulkán, és intett testőreinek. Azok Fekete Sas mellé léptek és megragadták.
– Korbácsoljuk meg uram? – kérdezték.
– Nem – mordult rájuk.
– Talán öljük meg?
– Azt sem! Várjatok, hadd gondolkozzam! Hozzátok elém Szép Maszkot! – parancsolta, és leült tábori székébe. Segédtisztje intésére egy zsoldos az asztalon álló kancsóból hideg sört töltött a parancsnok kupájába. Kukulkán egyhajtásra kiitta a nedűt. Ettől kissé megnyugodott. Ez alatt, halkan belépett Szép Maszk és megállt előtte.
– Hivattál uram! – mondta és várakozóan nézett rá.
– Parancsold meg ennek a tuloknak, hogy vezessen minket a kincs nyomára! Nekem nem engedelmeskedik. – hörögte, és újabb kupa sörrel erősítette meg öntudatát. A kis király Fekete Sasra nézett és így szólt.
–Kérlek szépen, tedd, amit Kukulkán mond. Ő jót akar. Járj a kedvében mindennel. Feloldalak a titoktartás alól, amit apám bízott rád. Ő is így akarná. Ez most a helyzet. Lásd be, jobb lesz így! – bíztatta Fekete Sast. Mire az kisebb hezitálás után megadta magát.
– Nem bánom! Megmutatom a helyet, de szabad kezet akarok kapni az építkezések és a kis Kinich Achau neveltetése felett. – Kukulkán felhördült ennyi pimaszság láttán és így szólt.
– Minden hatalmat megkapsz, pénzt, munkaerőt, nyersanyagot az építkezésekhez, de a kis isten fölött nem rendelkezel! A kis isten gyámja én vagyok és punk tum!
– De uram, én vagyok az édesapja!
– Örülj annak, hogy istent nemzettél népednek! Érdd be ennyivel! A három kis istennel én rendelkezem. Itzamnának egyedül én tartozok felelősséggel értük.
Fekete Sas fejét lehajtva, letörten adta meg magát. Beleegyezően bólintott.
– Megértettem uram. Egyet kérek tőled! Tíz éves korukig ne szakítsd el a gyerekeket édesanyjuktól.
– Rendben, megígérem, ha ez az ára a kincshez jutásnak! A két kis isten az én lakosztályom mellett kap helyet édesanyjukkal és dadáikkal együtt. Jó lesz így uram?
– Jó, ha másképp nem megy! – dünnyögte Fekete Sas rezignáltan – de azért jobb lenne, ha minden nap láthatnám őket, még is csak az én fiam az egyik.
– Pimaszságod az égig ér – mondta a sörtől lehiggadva Kukulkán. – Tetszik nekem a karakánságod ember. Megtarthatod a lakosztályodat, itt a kis király, Szép Maszk mellett. Az északi szárnyon fogjuk elhelyezni Chach Moolt is, édesanyjával és dadájával együtt, ha megleljük őket. Feleségedet, Kinich Achauval szintén az északi szárnyon szállásoljuk el édesanyjával, feleségeddel együtt. Végeztem! – mondta Kukulkán és befejezve az audienciát intett testőreinek, hogy kísérjék a páncélautóhoz Fekete Sast. Kisvártatva ő is elindult utánuk.


5.

Miközben folyt a végzetes Fiesta, a Hold piramisában felgyorsultak az események. A főpap világosan látta, hogy Kukulkán elő-utóbb minden potenciális ellenfelét kivégezteti, közöttük őt is. Biztosítani akarta a folyamatosságot és az összes kultikus tárgyat, főképpen a kristálykoponyát és a varázstükröt, egy páncélládába zárva a pincében gyülekező expedíció gondjaira bízva, utolsó eligazítását tartotta a kis csapatnak. Így szólt a csapat vezetőjének, Zotax Coatlhoz.
– Rád bízom a kis királyt Chach Moolt és örökségét. Hűséged és problémamegoldó képességed miatt választottunk tégedet erre a feladatra Zotax Coatlot. Te felelsz Úr előtt a trón várományosának sorsáért. Nem szabad neki Kukulkán kezébe kerülnie, mert megöleti és akkor vége az isteni rend folyamatosságának. Ezzel lefejezi a Maya birodalmat. Jegyezd meg, amíg a kis király él, addig van remény, hogy a nép visszanyeri függetlenségét. Parancsolom, hogy használj fel minden eszközt arra, hogy amint Chach Mool eléri a felnőtt kort, elfoglalhassa Uxmál trónját. Továbbá, felelsz a Teremtő Istennek azért, hogy a kis királyt erre a feladatra felkészíted, úgy szellemi, mint testi épülésében segíted. Ez végakaratom.
Édesanyját, dadáját és négyfős személyzetét bízom rád. Összesen hatan lesztek a kis királlyal együtt, akik ébren tartjátok a múltat, s elkíséritek őket kényszerű, önkéntes száműzetésükbe.
A pincéből a titkos vészkijáraton át Kobak várába juttok. Ott már várnak benneteket. A parancsnok tud a titokról, de a mellétek adandó kíséret már semmiről sem tud. Megváltoztatott névvel indultok tovább. Úrnőd, a kis herceg édesanyja Ezüst Hajnal, úrnőként, mint egy gazdag kereskedő felesége utazik. A kis herceg pedig Fehér Toll néven lesz veletek.
– Mi lesz a kereskedő neve? – vetette közbe Zotax Coatl.
– A kereskedő neve, hm... Mi is legyen? – révedt el egy pillanatra a főpap – na, megvan, a kereskedő neve legyen Zotax Coatl.
– De hiszen az én vagyok! – mondta elsápadva Zotax.
– Természetesen. Most azonnal hozzád adom a kis herceg édesanyját, és a kötés felbonthatatlan.
– De uram, ő Chach Tlalok felesége!
– Nem tesz semmit! – nyugtatta meg a főpap. – Mire elhagyjátok Uxmált, királyunk már istenné válva fentről figyeli óvón utatokat. Ez az ő akarata is. Rád testálja feleségét. Most pedig induljatok! Nincs idő a késlekedésre, rögtön kezdődik a pogrom!
– Uram, gyere velünk! Még nem késő, hagyj itt mindent! Ketten jobban meg tudjuk védeni a kis királyt! – kérlelte Zotax kétségbeesve a főpapot, de az, karjait mellén összefonva komoran folytatta.
– Nekem itt a helyem! Ha látja Kukulkán, hogy a helyemen vagyok, nem fog gyanút a szökés miatt, s a zűrzavarban nem kezdi kerestetni a kis Chach Moolt. Fel kell áldoznom a jelenemet a jövőért. Vállalnom kell népemért, hogy istent csináljanak belőlem. – mondta és intett, hogy induljanak, ne késlekedjenek. A kis csapat belépett a homályos, szurokfáklyák által megvilágított alagútba, majd az egyre távolodó, imbolygó fáklyák fénye lassan a sötétségbe veszve, kihunyt.
– Elvégeztetett – szólalt meg a főpap, amikor az alagút bejáratára rázárult a több tonnás kőlap.
A többit már tudjuk. Pár óra múlva Tlalok halott volt, istenné változott. Utána megkezdődött a pogrom. Kukulkán lemészároltatta az elitet és átvette a hatalmat.
Amíg odafenn folyt a pogrom, addig lenn a föld alatt vaksin tapogatózva, a gyér fáklyafény által megvilágított kőlapokon elszántan haladt a kis csapat. Elől ment a két szolga, kötőféken vezetve a súlyos málhákkal megrakott teherhordó lámákat. Őket követte a kis herceg és édesanyja hordszéke, benne a két királyi személy és a dadus, saját újszülött csecsemőjével, a kis herceg tejtestvérével, Iliutza Tinával. Tina, Napocskát jelentett maya nyelven. Tina a kis feketehajú lányka egy napon született Chach Moollal. Mivel anyjának bővem volt teje, így őt választották ki dadának.
Őket követte még két öszvér, ugyancsak súlyos málhákkal megrakodva. Ők vitték a szakrális ereklyéket és a legfontosabb iratokat, naptári feljegyzéseket, csillagászati események leírásait, tartalmazó iratokat.
A csapatot Zotax és két pap testőr zárta be. Nagy reményekkel és hatalmas kitartással felvértezve közeledtek Kabak felé. A mintegy nyolc órás utat tizenkettő óra alatt tették meg. Egyszer csak ott álltak a feljáratot fedő hatalmas kőlap előtt. Zotax előrement, és a furfangos zárszerkezetet beállítva, az ajtó feltárult. Derengő fényesség ömlött a sötéthez szokott emberek szemébe. Megmenekültek!
A kijárat egy cellába vezetett, ahol a kabaki főpap kancelláriája volt elhelyezve. Az alagutat elzáró kőlap másik oldala egy hatalmas könyvállványnak volt álcázva, rajta nagysúlyú csillagászati és mágiát tartalmazó könyvekkel. Amint beléptek a cellába, gyorsan visszazárta Zotax a kőlapot, és csendben várakoztak. Kisvártatva feltárult a cella ajtaja, és a főpap lépett be kamarásai kíséretében. Meglátva a menekülteket, letérdelt a kis herceg előtt, annak apró lábacskáit a fejére téve szolgálatába ajánlotta magát, majd felállt és csókra nyújtotta kezét Zotaxnak. Az, letérdelve megcsókolta a Napot ábrázoló gyűrűs kezet, és felmutatta a főpapnak az Uxmáli főpap gyűrűjét.
– Megjöttetek hát – konstatálta a főpap megérkezésüket – Már vártunk benneteket. Vettük Uxmálból a fényjeleket. Főpap testvérem közölte Tlalok végakaratát, és a védelmembe ajánlott benneteket.
– Mint láthatod uram, itt vagyunk! Várjuk parancsaidat – mondta Zotax még mindig térdelve. A főpap felemelte és maga mellé ültette.
– Beszélj, mi történt Uxmalba? – bíztatta.
– Uram, mint várható volt, megérkeztek az inváziós erők Itzamnától, elfoglalván Uxmált és az épülő Chichen Itzát, kegyetlenül lemészárolták az elitet. A tizenkétezer lakosból ezer körül van a halottak, kivégzettek és harcban elesettek száma. Nagy csapás ez népünknek – sóhajtotta Zotax letörten. A főpap tovább kérdezett
– És a zsoldosok? Nem tanúsítottak ellenállást? A hatezer azték zsoldos mit csinált ez alatt?
– Uram, az égi sereg valamilyen hangágyúval teljesen lebénította őket. Moccanni sem tudtak. Egy századot végül is beküldtek az arénává változtatott labdatérre és legyilkoltatták az összeterelt papokat, királyi feleségeket, gyermekeket és nemeseket, akiket a lelátókról össze tudtak szedni. Utána a halottakra és az azték zsoldosokra ráeresztették a vizet és belemosták őket a tengerbe.
– Borzasztó ez, ne is folytasd – állította meg beszédében a főpap. – Úgy néz ki, hogy Uxmálnak vége. El kell hagynia mindenkinek a baljóslatú várost. Utána meg kell mérgezni a kutakat és élelmiszereket, a földet, növényeket, állatokat, hogy soha többé ne tudjon ott senki Kukulkánnak szolgálni. – merengett a főpap, de elkésett. Zotax közlése lesújtotta. De, nem adta fel a reményt, hogy közös összefogással valamilyen módon megszabadulhassanak Kukulkántól. Zotax rezignáltan folytatta mondandóját.
– Uram, Kukulkán olyan csapásmérő egységekkel érkezett, hogy technikailag lehetetlenné tesz minden ellenállást és szabotázst. Félek, ezzel elkéstünk.– A főpap rendíthetetlen hittel folytatta fejtegetését. Mindenáron lelket akart önteni Zotaxba, s ez által alattvalóiba.
–Meg kell próbálni! Ha másképp nem megy, akkor partizánakciókkal és szabotázsokkal kell zaklatnunk őt, hogy megakadályozzuk a bányák termelésbe fogását, az Itzamnának való ércszállítmányok kitermelését. Lehetetlenné kell tennünk őt, hogy Itzamná letaszítsa vezéri posztjáról. Egyet tehetünk: a másik, még kezünkön lévő öt várossal összefogva tőrbecsalni és megsemmisíteni őt. – merengett el a főpap.
–Következő holdtöltére összehívom a Mayák Nagytanácsát és az öt város képviselőivel, kidolgozzuk a stratégiát. A te szereped itt véget ért. Mától Zotax, a gazdag kereskedő vagy, aki feleségével, Ezüst Hajnallal és kisfiukkal, Fehér Sassal Kabakba tette át székhelyét. A feleséged és kisfiad itt marad a palotában. Az ereklyéket és irattárat is itt helyezzük biztonságba addig, amíg a kis Chach Mool el nem éri a húsz éves kort, és akkor átveszi a birodalom irányítását.
– És addig, mi lesz addig? – kérdezte csüggedten Zotax.
– Addigra visszaszerezzük neki birodalmát. Te felelsz a koordinációs műveletekért. Mint kereskedő, bejárod a városokat és szervezed az ellenállást, futáraiddal pedig küldöd nekem a híreket. Itt, Kabakban rendezem be az ellenállás vezetési pontját.
– De uram, Kabak túl közel van Uxmálhoz! Kukulkán megerősödve, bármikor elfoglalhatja – aggodalmaskodott Zotax, de a főpap leintette.
– Addigra kidolgozzuk a stratégiát. A tervem az, hogy évente másik városban rendezzük be a főhadiszállást. A kis herceget pedig a félsziget ismeretlen helyén rejtjük el, ahol tíz éves koráig nevelkedik felügyeleted mellett – mondta a főpap és többet nem szólt. Az eligazítás véget ért.
– Jöjjenek nagyuram, mutatom a lakosztályukat – invitálta őket a kancellár és elindultak a palota zegzugos belsejébe.

6.

Kukulkán a véres Fiesta éjszakáján összehívta alvezéreit, hogy megtartsa eligazítását. A tanácsteremmé átalakított nagytermet úgy rendezték be, hogy a tanácsurak, kihallgatást kérők vagy jelentéstételre jelentkezők a terem végében várakoztak, ki ülve, ki állva. Kukulkán a sebtében összeszerelt pódiumon helyezkedett el faragott jaguár székében. Előtte hosszú kőasztal, rajta térképek, vázlatok. Tőle jobbra, balra írnokok ültek írózsámolyaik előtt az iratok és másolatok elkészítése végett. Mögötte jobbról és balról rejtett kijáratokhoz vezető ajtók, melyeket hű testőrei őriztek lézerfegyverekkel felszerelkezve. Szembe vele, a kihallgatásra berendeltek mögött, egy keskeny bejárati ajtó nyílt, melyen csak egyesével tudtak ki és bejárni. Tehát lényegében a teremben lévők foglyok voltak a kihallgatás alatt. Kukulkán végignézett az egybegyűlteken, és elkezdte a kihallgatást.
– Uraim, itt most mindannyian válság stáb alakításán fáradozunk. Aki hajlandó velem együttműködni Uxmál és Yucatán megmentésén, azt ettől a perctől kezdve partnerként kezeljük. Aki nem tud velem és Itzamnával együttműködni vallási vagy más egyéb ok miatt, azok szabadon eltávozhatnak, de Uxmálba nem mehetnek vissza. Én parancsot teljesítek, mint katona. Parancsokat adok és parancsokat hajtok végre. A parancs a következő:
A Teremtő Isten, Itzamná megparancsolja minden földi halandónak, hogy a földi jólét biztosítása mellett, a lélek szabadságának tiszteletben tartásával minden embert meg kell hagyni hitében és vagyonában. Azonban a békesség biztosítása érdekében az általam hozott fegyverzettel ellátott katonaság ellátását a népnek kell biztosítani. Itzamná letaszította trónjáról az elkorcsosult uralkodó elitet, elborzadván véres rémtetteitől. Helyre kell állítani az egy teremtő istenbe vetett hitet. Mivel a népnek a szokásait is tiszteletben akarjuk tartani, így a nép által imádott Kukorica és Esőisten kultuszát engedélyezzük. Ezek fölé emeljük Itzamná, a teremtő isten és földi helytartójának Quetzalcoatl (tollaskígyó) istennek imádatát. Amíg a királyi gyermek nem éri el a felnőtt kort, addig én, Kukulkán, mint kormányzó, Itzamná földi helytartója képviselem az urat itt lenn a Földön.
A másik feladat! A nyugalom és a béke megteremtése által Itzamná elősegíti általam a test és lélek gyarapodását, mindenki gazdagodását. Viszont a békének ára van! Az elhanyagolt bányákat újra meg kell nyitni, folytatni kell a stratégiai ércek bányászatát és feldolgozását, hogy a hétévenként földre érkező űrkompokat értékes fémekkel megrakodva küldhessük vissza Úrnak. A melléktermékként kitermelt drágaköveket, aranyat, ezüstöt én, Kukulkán, osztom köztetek szét a hűség és szorgalom jutalmaként.
És még egy fontos dolog: a kijelölt vezetőknek fővesztés terhe mellett engedelmeskedni tartozik mindenki. A statárium hét évig fennáll. Azonnali halállal lakol, aki ellenszegül akaratomnak. Most pedig az azték zsoldosok parancsnokai lépjenek ki – mondta, és végigtekintett a marcona alakokon. – Egyenkénti választ kérek! Ki akar nekem szolgálni? Aki igennel válaszol, lépjen egyet előre, aki nem, helyben marad – mondta, és várta a hatást.
A nyolc parancsnokból hét kilépett. A nyolcadik állva maradt. Kukulkán ránézett és anélkül, hogy kérdezte volna, fejével intett segédtisztjének.
– Fizessék ki a zsoldját és bocsássák el, de egyedül, katonái nélkül. Katonáit sorozzák be a másik hét osztagba!
Most pedig esküdjetek fel Itzamnára, hogy igaz hitetekkel és hűségetekkel fogjátok őt szolgálni! – mondta és a jaguár trón előtt fél térdre ereszkedő zsoldosvezéreket egyenként felemelte a földről.
– Feltétlen engedelmességet kérek tőletek. Egyelőre csak a hagyományos fegyvereitekkel tartotok rendet a tartományban. Később a parancsnokokat ellátjuk lézerfegyverekkel. A feladat a következő: Egy század a körbezárt Uxmálban marad, megakadályozva a zendülést, megszüntetendő a véráldozatokat és a labdajátékokat. A megmaradt alacsonyabb rendű papsággal meg kell indítani és folytatni az ifjak iskolai kiképzését. A tananyagból ki kell venni az emberáldozatok okítását. A katonai kiképzés tematikáját törzsfőnököm kidolgoztatja és elkezdik az új stratégia szerinti katonai kiképzést. Felelős: Rúfus O Hara törzsfőnök.
A lakosság élelmezésének ellátásáért és a beszállítások megszervezéséért felelős a Kommendáns parancsnok: Tacepaó százados. Az Uxmál, Chichen Itza és a hozzá tartozó tartomány biztonságáért felel helyettesem, az inváziós csapatok parancsnoka: Lőttlábú Légy dandártábornok.
Holnap reggel szemlét tartok. Utána eligazítás nálam, itt fenn a parancsnoki szobában. Minden nap 9-10 óra között eligazítást tartok. Minden parancsnoknak kötelező a megjelenés.
Törzsfőnök hozzám! – fejezte be az audienciát Kukulkán és kiadta a törzsfőnöknek a további parancsokat.
– A kommendánssal és az inváziós erők parancsnokával maradjanak, a többiek lelépni! – a törzsfőnök szalutált és a kihallgatás felé fordulva, levezényelte a megjelenteket.
– Kihallgatás vigyázz! Hátra arc! Lelépni! – ezzel végetért az eligazítás. A törzs körbeállva Kukulkánt, várta a további intézkedéseket. Kukulkán a törzsfőnökhöz fordult.
– Rendelkezésedre állnak az írnokok. Állítsátok fel a kancelláriát. Minden parancsot, intézkedési tervet iktassatok és helyezzétek irattárba! Lőttlábú Légy felel az azték zsoldosok cselekedeteiért. Megszervezi a testőrségem és az objektum őrizetét. Kémeit kiküldi Kabakba, Edznába és Tulumba. Mindenképpen ki kell fürkészni e három város stratégiai erejét. Ezen kívül, megbízom a Kommendáns parancsnokot a kis Chach Mool és szolgáinak elhelyezésével és őrzésével! Kérdés? – fordult a homlokát törölgető Tacepaó századoshoz. Az elvörösödve nyögte ki.
– Uram, a parancs teljesíthetetlen!
– Miért? – emelte fel hangját, ellentmondást nem tűrően Kukulkán.
– Uram, félek, hogy a kisdedet nem tudom prezentálni neked.
– Hogyhogy? – húzta fel szemöldökét Kukulkán.
– Parancsodra az egész nemességet kivégeztettük az azték zsoldosokkal!
– Ez nem igaz! Vadbarom! Mindenkit? Ez biztos?
– Uram, ki merne a te parancsodnak ellentmondani!
– A főpapot is?
– Azt is.
– Nem szökhettek meg?
– Nem uram... – ingatta fejét Tacepaó szomorúan.
– Rendben van, megtörtént! Hibáztunk! Most már a kezünk között lévő másik két kis istenre vigyázzatok! Engedélyem nélkül sehova nem mehetnek, senki sem látogathatja őket. Egy madár sem röppenhet be a piramisba! Értettük?
– Igenis uram! – vágta össze bokáját Tacepaó.
– Lelépni! – adta ki a parancsot Kukulkán és a törzsfőnököt visszatartva befejezte az eligazítást. Kettesben maradván, hellyel kínálta a lába előtti kőzsámolyon és így szólt.
– Rúfus, gyerekkori barátok vagyunk. Benned megbízom, mint enmagamban. Megkérlek, hogy minden ügyességedet összeszedve kutasd fel a kis Chach Moolt.
– De uram, meghalt! Kivégezték... – mondta amaz csüggedten.
– Nem, nem. Én érzem, hogy a kis herceget elrejtették. Él és vele van a kristálykoponya és a varázstükör is, ami a mágiához szükséges. Tudod jól, hogy hét évig magunkra vagyunk utalva. Itzamná addig nem tud segíteni, hisz újabb hét év mire bolygó közelbe kerülünk a Zéta Reticulummal. Csak hét év múlva érkezik újabb segítség. Addig igaz, hogy a legmodernebb fegyverekkel felszerelkezve, de ellenséges környezetben kell léteznünk és működnünk. Az űrtelefon még két napig működik, aztán az űrkompok visszatérnek. A kristálykoponya nélkül nem lesz összeköttetésünk Itzamnával. Vissza kell szereznünk őket bármi áron is: csellel, hízelkedéssel, megvesztegetéssel vagy éppen fenyegetéssel. Kérlek... – fogta könyörgőre a szót ellágyultan Kukulkán. Rúfus ellágyulva adta meg magát.
– Mindent el fogok követni Uram... – mondta meghatottan.
– Barátom – igazította ki Kukulkán és felemelte a zsámolyról. Vállát átfogva indultak megszemlélni a parancsnoki szintet.
A szemleút első állomása a kis hercegek lakosztályaiba vezetett. Benyitva Szép Maszk lakosztályába, az előszobában két páncélos őr állt és azonnal jelentett.
– Nagyuram a kis herceg nyugovóra tért.
– Egyedül van?
– Nem, vele van szolgája és személyi titkára.
– Rendben, tovább! – mondta Kukulkán és átmentek a négyszög másik oldalán elhelyezkedő újabb lakosztályba.
Az őrségen átjutva, Fekete Sas dolgozószobájába léptek. Fekete Sas még fenn volt. Két írnokával és a főpallérral a piramis harmadik szintjének építési tervein dolgoztak. A belépők láttán felálltak és meghajoltak. Kukulkán azonban megállította őket.
– Dolgozzanak tovább! Most éppen mivel foglalkoznak? – lépett közelebb a tervező asztalhoz.
– Nagyuram, a harmadik szintet készítjük elő. Az alaptervtől nem térhetünk el. Ez lesz a papok és hivatalnokok szintje.
– Mennyi idő kell a befejezéshez?
– Ha minden erő és eszköz, rendelkezésünkre áll, akkor fél év uram.
– Hosszú – vágott szavába Kukulkán. – Gyorsítsa meg az építkezést. Ne sajnáljon pénzt, időt, fáradságot. Dolgozzanak két műszakban!
– Mindent megteszek uram – hajolt meg Fekete Sas.
– Az e célra elkülönített pénzzel szabadon rendelkezel. És, ha bármiben segítségre lesz szükséged, egyenesen hozzám fordulj. Korlátlan hatalommal ruházlak fel. Az erről szóló kinevezési okiratot holnap megkapod. Mint a kis Kinich Achau édesapja Itzamná és az én védelmem alatt állsz. Senkinek nem tartozol felelősséggel, csak nekem. Értjük egymást? – kérdezte Kukulkán és elmosolyodott. Szíve ellágyult, amikor a két kis hercegre gondolt. – Hogy vannak a kis hercegek?
– Köszönöm kérdését Uram, jól, nagyon jól!
– És Ezüst Hold?
– Ő is.
– Vigyázzatok rájuk, mint a szemed fényére. Ők a jövő zálogai. Úgy neveljed őket, mit testvéreket. Hat év múlva átadom a kormányzást Szép Maszknak. Addig elvégeztetem vele a legfelsőbb katonai iskolát. E mellett államigazgatási és papi kiképzést is előírok számára. Állandóan magam mellett akarom tudni, hogy saját példámmal ösztönözzem őt.
A kis Kinich Achaut pedig itt, a palotában nevelitek tíz éves koráig. Ez alatt elsajátíttatjátok vele az írásbeliséget, népetek történelmét és a labdajátékok technikáját. Tíz éves korában pedig Szép Maszk felel a neveléséért. Fel kell őt készíteni arra, hogy húsz évesen átvegye a hatalmat.
– És mi lesz Szép Maszkkal?
– Szép Maszk, ha lemond a trónról, várja őt ősi öröksége Kobak. Kobak Edzna és Tulum lesz a második lépcső, amit meghódoltatok, és mint előretolt harcálláspontból nyomulunk előre Tikal és Copán meghódítására. Az már az ő feladata lesz, hogy a Maya birodalmat összefogva, megteremtse Kinich Achau birodalmát.
– Úgy beszélsz uram, mintha végrendelkeznél – fordult Kukulkán felé aggodalmas arccal Fekete Sas. Amaz elkomorodva nézett rá.
– Hát úgy nézek én ki, mint aki halni készül? Nézz rám!
– Ellenkezőleg uram! Erőd teljében vagy. Úgy nézel ki... – kezdte, de hirtelen elharapta szót. Kukulkán bátorítóan bíztatta.
– Na, folytasd, nagyon érdekes, amit mondasz.
– Úgy nézel ki uram, mint aki nősülés előtt áll.
– Tréfálsz velem?
– Ez nem tréfa uram. Benne vagy a korban. Neked is kijár a családi boldogság. Az öledbe bújó kis lurkók simogatása, asszony ölelése.
– Nem, nekem más a feladatom! Én Itzamná kardja vagyok. Semmi sem vonhatja el a figyelmemet a feladatról. A szeretetem kiélem Szép Maszk és Kinich Achau szépségének és szeretetének élvezésében. Ha a gerjedelmem felágaskodik, akkor a legszebb papnők állnak rendelkezésemre. Nekem nem szabad egy nő mellett lehorgonyozni, mert akkor elvész az erőm... a fehérnép elerőtleníti az embert. Elgyöngíti a szívét... Most pedig meg kell keményíteni a szívünket, de nagyon. Te csak törődj a feladattal. Szeretném, ha hat év múlva, amikor átadom a kormányzást Szép Maszknak, egy csodálatos fővárossal ajándékozhatnám meg. Te is így gondolod?
– Parancsodra uram
– Így legyen! – szólt Kukulkán és törzsfőnöke kíséretében eltávozott.
– Térj te is nyugovóra Rúfus – búcsúzott tőle és segédtisztjéhez fordult.
– Illatos fürdőt! Két szüzet! Csicsát és nádpálinkát!
– Uram, a fürdő készen áll. A masszőr és a két szűz már várja önt.
– Látom, intézkedtél. Jól van fiam, vezess a fürdőbe! – mondta Kukulkán és lakosztályába távozott.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!