Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-03-16 12:13:03
Megtekintve: 870
KUKULKÁN - 10
JÉZUS, a MESSIÁS

1.


A szüntelen meditálás, koplalás és szomjazás igencsak kikezdte az amúgy is egzaltált ifjú idegrendszerét. A meditáció révületében eljutott a hetedik csakra, az úgynevezett égi kapu megnyitásáig. Miután az első és hátsó szusumnát sikerült összekapcsolnia, harmadik szemében képek jelentek meg, és mint egy égi televízióban istent és a mennyek országát látta megjelenni.
Úgy gondolta, hogy bebocsátást nyert az ég titkainak előszobájába és magával istennel fog hamarosan kapcsolatba kerülni. Így magától a Teremtőtől kaphat választ kérdéseire. Isten azonban csak nem jelentkezett. Megkísértette viszont háromszor is az ördög.
Meditáció közben megjelent neki, és így szólt:
„Ha isten fia vagy, mondd meg ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!”
Jézus erre a provokációra azt felelte:
„Írva vagyon: nem csak kenyérrel él az ember.”
Az ördög csak nem nyugodott és mágikus hatalmánál fogva felvitte őt az égbe, azaz kiléptette lelkét testéből és lelki szemei előtt, megjelentette a világ összes országát.
„Minden hatalmat és dicsőséget néked adok, mert én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ennek egy ára van, ha imádsz engemet, akkor bizonyosan minden a tiéd lesz!”
Kecsegtette újfent az ördög, de Jézus elutasította őt, mondván:
„Uradat és istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Az ördög csak nem nyugodott és felvitte Jeruzsálembe, a templom fal tetejére és így szólt:
„Ha isten fia vagy, vesd le magadat! Isten, angyalai, által megóv téged, még egy kő sem ütheti meg a lábadat!”
De Jézus ezelől az ajánlat elől is kitért és így válaszolt:
„Az is írva van, hogy ne kísértsd a te Uradat, Istenedet!”
Az ördög nagyon elkeseredett azon, hogy Jézus rendíthetetlen hitében és konokságában, elutasítja a földi javakat. Más taktikát választott hát. Átbucskázott a fején és gyönyörűséges szűzi jánykává változott. Anyaszült meztelen, hamvas tejfehér bőrű testével, rózsás ajkaival, szépséges fekete szőrzetű vénuszdombja által takart vérpiros szűz, szeméremajkait kitárva Jézushoz simulva ölébe fészkelődött. Jézus igen nagy kísértésnek volt kitéve.
De, mivel a meditáció és az égi csakra megnyitása nem engedi az életfolyadék elpazarlását, így, hát ösztönvágyát elfojtotta..
Mikor aztán az ördög látta Jézus önmegtartóztatás iránti elszántságát bucskázott egyet és visszaváltozott ördöggé. Kajánul nevetett Jézus ártatlanságán. És a sikertelenség felett érzett tehetetlen dühében patáival a sívó homokot kaparta, hatalmas porfellegbe vonva Jézust.
Jézus az égre nézett és mintha az Úr hangját vélte volna hallani.
„Sohse bánkódj emiatt! A kéjvágyat minden emberben elültettem. A szeretkezés és a szaporodás ösztöne mindenkiben megvan. Így te sem vagy kivétel. Ne úgy szolgálj engemet, hogy testedet sanyargatva megtagadod magadtól a testi gyönyöröket. Feloldozlak önmegtartóztatási fogadalmad alól!”
– Köszönöm neked Uram, a feloldozást. Alkalom adtán élni fogok vele, de most másra kell koncentrálni az erőmet.– mondta és rárivaltott az ördögre:
„Távozz tőlem Sátán!”
Ettől az ördög megszégyenülten elkullogott. Jézus tovább folytatta a koplaló kúrát. Így meditálgatott a kietlen pusztaságban, amikor a negyvenedik napon hatalmas fényesség világította meg az éj sötétjét. Aztán nagy robajjal egy égi szekér landolt a sivatagban. Az égi szekér, ahogy jött, percek alatt el is távozott, de ottmaradt az általa földre szállított három személy: Kukulkán, Rúfus és Zengő Hárfa. A férfiak rövid tájékozódás után elindultak Jézus felé.
Úgy határoztak, hogy napkeleti bölcseknek adják ki magukat, és így próbálnak hozzá közel férkőzni. Nem akarták elriasztani őt azzal, hogy első szóra megmondják neki az igazat. Még csak az kellene, hogy sokkot kapjon!
Egyre közelebb értek, majd mire pirkadni kezdett, ott álltak előtte, mintha a földből nőttek volna ki.. Jézus döbbenten meredt rájuk és így szólt hozzájuk:
– Kik vagytok ti, atyámfiai?
– Mi vagyunk a napkeleti bölcsek. Egyenesen A Partus királytól jöttünk hozzád. Elküldött minket, hogy keressünk meg, és hívjunk meg országába, hogy gyógyítanád meg őt halálos betegségéből... nem lenne hálátlan érte!
Jézus kissé megnyugodott, de bizalmatlansága nem oldódott fel egészen. Elhárította a felkérést és megígérte, hogy imádkozik a leghatalmasabb Istenhez, az ő Atyjához a király egészségéért. A napkeleti bölcsek csak nem tágítottak mellőle és kérlelték őt, hadd maradhassanak mellette tanulni tőle. Jézus azonban hajthatatlan maradt és faggatni kezdte őket.
– Éppen az imént kísértett meg az ördög. Mi van, ha általatok kísért meg újfent?
– Ettől ne félj uram! Mi is az egy igaz istent szolgáljuk. És, hogy bízzál bennünk, felajánljuk neked rendkívüli képességeinket.
– Mik lennének azok? – kérdezte rezignáltan Jézus.
– Mindhárman tudjuk a transzperszonációt, és eltüntetünk bármit és bárkit. – mondta Kukulkán, s hogy bizonyítsa szavait, egy pillanatra láthatatlanná tette mindhármukat.
Jézus megrökönyödött ekkora hatalom láttán és megint megkérdezte tőlük.
– És mi van, ha megint az ördög incselkedik velem?
– Ettől ne félj uram – bizonygatták – mert minekünk a sátán fölött is hatalmunk van. Ha akarjuk, megkötözzük a sátánt.
– Arra csak isten képes – jegyezte meg Jézus – Ne éljetek vissza isten hatalmával! – feddte őket.
Kukulkán azonban nem hagyta magát és újfent ajánlatot tett neki.
– Jézus, akarod, hogy felépítsük köréd a jeruzsálemi Templomot? Most, azonnal, ide a pusztába? Szólj, csak egy szavadba kerül, és mi felépítjük!
– Ám legyen – rebegte Jézus, és percek alatt kifordult a tér, Kukulkán két segítője antigravitációs tudását is latba vetve, Jézus köré varázsolta a Templomot. Jézus ettől meghökkent. Kezdte az egészet érzékei csalódásának vélni. Kukulkán azonban résen volt, így bíztatta Jézust.
– Lépj közelebb! Íme előtted áll a frigyláda. Kinyitom neked, beüzemelem és közvetlenül kapcsolatba léphetsz az úrral. Most sem hiszel nekem?
– De, már kezdek hinni benned, azonban nemrég kísértett meg az ördög, ezért vagyok kissé bizonytalan. Azt mondod, hogy a frigyládán keresztül beszélhetek az úrral. Hiszen a frigyláda ezer éve üzemképtelen. Utoljára Salamon király használta! Hogy tudnád te feléleszteni azt, ami halott?
– Én a halottat is feltámasztom – mondta Kukulkán, további cselekvésre biztatva Jézust. – Lépj ide mellém! Érintsd meg a láda burkolatát. Érezd az anyag keménységét! Nos, megérintetted? Most már hiszel nekem?
– Hiszem, ha hallom és látom az Urat!
– Akkor láss csodát! Beszélgessetek! – mondta Kukulkán, és bekapcsolva a reaktivált, ezer éven át üzemen kívüli frigyláda űrtelevízióját, megjelent a képernyőn a Zéta Retikulum. Pillanatokon belül láthatóvá vált Itzamná egész alakja. Jézus elsápadt és remegve esett térdre.
– Uram... Teremtő Atyám, hát te vagy az, személyesen?
– Igen, én vagyok az, személyesen fiam. Szólok az éteren át hozzád, és bizony mondom néked, hogy feltétel nélkül higgyél és bízzál bennem! A hit az, ami hegyeket mozgat, bénákat állít lábra és halottakat támaszt fel. Minden hatalommal segíteni foglak agitációs és tanító körutadon. Soha ne inogjon meg a belém vetett hited és a szeretet lángja, lobogjon benned örökké! Most pedig kérdezz, és én válaszolok néked!
– Uram! Azt kérdezem tőled, hogy elég-e az, ha csak a lelkemmel és cselekedeteimmel szolgállak téged? Testemmel rendelkezhetek-e szabadon, avagy azzal is te rendelkezel?
– A tested a tiéd: tested templomát te építed magadnak. Ha a test megkapja azt, ami annak egészségéhez szükséges, akkor az ép testben magasra épülhet lelked katedrálisa.
– És, ha a gyönyörök felé kacsintgatok, ha a szerelem és a kéjvágy eluralkodik rajtam, a vágy kiélése nem dönti-e romba lelkem katedrálisát? Nem távolít-e el az eszmeiségtől, tőled az Atya feltétlen szolgálatától és imádatától?
– Nem, ekkora áldozatot nem kívánok tőled. A test és a lélek vágyait ki kell élnie az embernek magából természetesen, ha nem húz vissza, és nem köt gúzsba a családi kötelék, az előny isten szolgálatában. De a papi nőtlenséget nem szabad összetéveszteni a szüzességi fogadalommal. Ha nem is közösülsz nővel, akkor is bőven ereszd ki magodat önkielégítés formájában, nehogy megbetegedjél az elfojtott gerjedelem által. Itzamná megértő és bölcs. Add meg a testnek, ami a testé, és a léleknek, pedig ami a léleké!
–Egyszer, akár meg is házasodhatok uram? Szeretném, ha nem szakadna magja nemzetségemnek. Szeretném idős szüleimet gyermekekkel megajándékozni. Mondd Uram, nem von el túlságosan a család szeretete Isten szeretetétől.
–Házasemberként még jobban szolgálhatsz engemet, mert érzed a családi kötelék,a gyermekáldás ,az összetartozás fontosságát. Csak az tud a népnek igazán, például szolgálni, aki maga is éli a nép életét.
– Köszönöm uram! Nincs több kérdésem hozzád. Mindent megértettem.
– Még egyet búcsúzóul: fogadd melléd ezt a három embert, mert őket én küldtem hozzád. Bizony mondom néked, ők segítenek utadon és elvégzik helyetted azokat a csodákat, amit a nép tőled megkövetel. Később még sok hasznukat veheted. Szeretetem és vigyázó tekintetem kísér utadon. Ámen! – mondta még búcsúzóul Úr és kialudt a készülék.
Jézus megdörgölte szemeit, de még felocsúdni sem volt ideje, a templom eltűnt körüle és egyedül találta magát a három vándorral.
– Most pedig munkára fel! – mondta Kukulkán – Elkezdhetjük a térítés fáradalmas munkáját. Hatalmasra kell növelnünk híveid seregét. A csodás tettekről mi gondoskodunk. Te csak kérjed hangosan istentől, és máris teljesül kérésed. Egyet ne tegyél: soha ne csüggedj! Mert ha csüggedés vesz rajtad erőt, akkor az azt jelenti, hogy elvesztetted a hitedet, és ez a halálodhoz vezet.
– Köszönöm barátaim! – szólott Jézus és lassan, sétálva elindultak Galilea felé.
A három férfi, halásznak álcázva magát, Simon-Péter, Júdás és Tamás neveket vettek fel. Feladatuk a csodás tettek előidézésén az illúziókeltésen túl az volt, hogy tizenkettőre szaporítsák az apostolok számát. Úgy kellett megválasztani őket, hogy karizmatikus egyéniségek legyenek, akik képesek lesznek széjjelvinni a tant a világban. Elterjeszteni a csodák hírét, megszerkeszteni az új evangéliumot, és kialakítva a keresztények sejtjeit, csoportjait behálózva a római birodalmat felbomlasztani azt.
Így járták végig egész Galileát. Jézus tanított a nagyobb zsinagógákban és egyre növekvő kíséretével eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokás szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. Izaiás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra helyre talált, ahol ez van írva:
„Az Úr lelke rajtam:
Ő kent fel engem,
Hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.
Ő küldött engem,
Hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket,
Szabadulást hirdessek a raboknak,
És a vakoknak megvilágosodást,
Hogy szabadulást vigyek az elnyomottaknak,
Hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét,
( és bosszújának napját).
Miután befejezte az olvasást, visszaadta a tekercseket a templomszolgának, majd leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt:
– Ma beteljesedett az írás, amit hallottatok – a nép meglepődött a szavakon, amik ajkairól elhangzottak és találgatni kezdték:
„Nem a József fia ez? Próféta tán vagy orvos, aki gyógyít? Esetleg maga a messiás? – Kérdezgették egymástól, de választ egyelőre nem kaptak kételyeikre. Maradt a találgatás.
Jézus, hallván a feléje irányuló kételyek szavait, és látván a nép, személye iránti hitetlenkedését, keserűen így szólt hozzájuk:
– Bizony mondom nektek, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában.
Befejezve a szót, ahogy jött, olyan csendben el is hagyta a templomot. Kukulkánék, a köré sereglett kis maggal körülvették őt, óvva minden gonosz inzultustól, és elhagyták a várost.
Lementek Kafarnaumba, és szombatonként ott tanított Jézus. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Talált a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott embert, aki így kiáltozott: „El innen! Mi bajod velünk názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az isten szentje”. Jézus hozzálépett, tenyerét a feje fölé tartotta és ráparancsolt a benne lakozó sátánra: „Hallgass, takarodj ki belőle!” Az ember hanyatt vágódott, habzó szájjal és kifordult szemekkel, hörögve rugdalózott és vinnyogott, majd lassan megnyugodva elaludt.
Párpercnyi nyugalom után, kinyitotta szemeit, felállt és szelíden nézett Jézusra. Csodálkozás fogta el mindnyájukat. „Ki ez?” Kérdezgették egymástól. „Akkora erővel parancsol a tisztátlan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottból.” A csodás eset híre azonnal elterjedt a környéken.
Elhagyva a zsinagógát, Simon Júdás házába ment. Simon anyósa lázban feküdt. Jártányi ereje sem volt. Szóltak neki az érdekében. Ő föléje hajolt, parancsolt a láznak és az elhagyta az asszony testét. Mindjárt fel is kelt és szolgálni kezdett nekik. Simon a csodás gyógyulás feletti örömében megvendégelte Jézust és követőinek maroknyi csapatát.
A környéken elterjedt a híre, hogy a csodás gyógyember Simon házában időzik. Más sem kellett a népnek, a városka összes betegségben szenvedőjét odavitték Simon házához. Ott gyülekeztek, a ház udvarában. Volt, akit tajigán, kétkerekű kordén toltak oda, volt ott nyavalyatörős, fekélyes, és sok saját lábán odasereglő, gyógyulásra váró ember. Estefelé Jézus így szólt Simonhoz:
– Engedjétek be a házba a gyógyulni vágyókat! – majd Kukulkánnal megbeszélte a koreográfiát.
– A tömeget beterelitek a szoba hátsó traktusába. Elől pedig a szobát megvilágító olajmécsesek fényében helyezkedünk el, mi négyen. Zengő Hárfa előveszi hárfáját és belecsapva a húrokba, szférák zenéjét varázsolja a terembe. Miután kellőképpen áhítatos a hangulat, én fohászkodom Úrhoz, és kérem, hogy töltsön fel isteni energiával, adja rám áldását, küldje le a szent lelkeket e kenettel együtt. Az ima alatt a szent lelkek megérkeznek, és mindenkit betöltenek. Én az ima befejezése után felállok szemben a tömeggel, és így szólok hozzájuk:
– Járuljanak elém a gyógyulni vágyók!
– Ötös sorokban egymásután álljatok elém, és én betöltelek benneteket az Úr által nekem átadott szent lélekkel. Egyenként teszem rátok a kezemet. Ettől a hatalmas isteni erőtől hanyatt vágódtok. Nem kell félni Tamás és Simon mögöttetek állva, elkap benneteket estetekben. A többit bízzuk Istenre. Most pedig kérem, hogy az első öt ember álljon elém!
Az öt beteg ember, a vak, nyavalyatörős, göthös, izületes és hektikás felállott sorban. Simon és Péter mögéjük állva, mint segítő, készen állt arra, hogy eldőltükben a hónuk alá nyúlva segítsen nekik a földön elfeküdni.
Jézus hozzálépett a hektikáshoz, nyitott tenyerét a homlokához közelítette. A hektikás erős ütést érzett homlokán és hátrahőkölve úgy eldőlt, mint a homokzsák. Péter lefektette.
Fektében rángatózni kezdett és fehér tajték ömlött ki szája sarkából.
Aztán megérintette a vak asszony vállait és tenyere élét végighúzva lehunyt szemei előtt, így szólt:„Látsz!” A vak kinyitotta szemeit és vinnyogva dőlt hanyatt: „Látok, látok” sipította és velőtrázó sikollyal az egekig hatolva, betöltötte a szobát.
Így vette őket sorba, majd végezvén, újabb öt embert kért maga elé. Megérintve őket, vagy fejükön nyugtatva tenyerét, mindet betöltötte szentlélekkel és megadta nekik a szent kenetet. E napon huszonkét embert gyógyított meg. A csodás gyógyulás híre szétszaladt a városkában és a kíváncsi tömeg hamarosan betöltötte a ház udvarát. A felajzott tömeg így kiáltozott kórusban „Te vagy az isten fia!” Jézus tiltakozott, de a tömeg nem csillapodott: „Messiás, Messiás!” kántálták és izgulva várták az újabb csodatételt. Jézus ekkor csendre intette őket és kérte, hogy mindenki lazuljon el. Hunyja le szemét, mert az isten itt van közöttük. És mindenkit betölt a szent szellemmel, a még gyógyulni vágyókat pedig felkeni a szent kenettel.
A tömeg magába szállva és lehunyt szemmel várta a csodát. Kukulkán pedig enyhet hozó lágy álmot bocsátott rájuk. Úgy dőltek sorban, egymást is ledöntve, mint krumpliszsákok
– Hagyjuk őket, hadd aludjanak és tőtekezzenek – mondta Jézus és ajkán cinkos mosollyal, kíséretével halkan kiosontak Simon házából.
Az éjszakát kinn töltötték a páskomon. Reggel a felajzott tömeg, keresésükre indulván, rájuk találva, így tartóztatta Jézust.
– Maradj velünk próféta, ne vidd el tőlünk a szent lelket!
De hiába marasztalták, így válaszolt nekik
– A többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát! Ez a küldetésem! Hagyjatok hát elmenni engemet! – szólott és áldásra kitárva karjait, az égre nézett. Elhagyván Kafarnaumot a környékén hirdette az igét. Betért a kisebb zsinagógákba, ott tanított és gyógyított.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!