Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-03-19 08:09:28
Megtekintve: 818
KUKULKÁN - 13
4.

Jézus egyre növekvő híre természetesen eljutott Heródeshez is. Rádöbben arra is, hogy mekkora hibát követett el János lefejezésével. A nép a szerencsétlen térítő-prófétából mártírt csinált és benne vélte felfedezni Illés próféta utódát, immár messiásként. Az általa elindított kereszténység mozgalma, a Jordánban való alámerítés rítusa és a leegyszerűsített Tóra törvények alkalmazása egyre népszerűbb lett Júdeában.
A zsidó népben évezredek óta élt a csodavárás intézménye. Még nagy elődeiknek: Áronnak és Mózesnek ígérte meg az Úr, hogy eljön az, az idő, amikor újra visszatér a Földre és megteremti a Földön az isten országát. Addig is, amíg eljő, tartsák be törvényeit és imádják őt kellő tisztelettel. Bár igaz, hogy elvezette őket a tejjel-mézzel folyó Kánaán földjére, de isten országa még ennél is többel kecsegtet. Ott jólét lesz mindenkinek. Nem kell dolgozni, csak henyélve élvezkedni, szeretkezni és zabálni. Hát hogyne várták volna a messiást, aki majd ide vezeti hozzájuk az istent és egy csapásra a paradicsomban, találják magukat.
A genezisben szépen megmagyarázták az ember isten általi teremtését. A paradicsomi dolcse vitát, az ördög ármánykodását és a kiűzetést, mint a titkos tudás megszerzésének büntetését. Ezzel egyrészt azt sugallták a pórnépnek, hogy maradjanak meg a maguk együgyűségében. Ne akarjanak a dolgok mélyébe látni. Ne feszegessék az egyenlőség, szabadság, testvériség eszméit, mert minden hiába: isten büntetése időtlen időkre szól: robotolniuk és tűrniük kell, mert ezt mérte rájuk az Úr. Ha viszont türelemmel viselik sorsukat, nem lázadnak ellene (hiszen az isten mérte rájuk), akkor majd valamikor elnyerik jutalmukat és részesülnek az égi kegyelemben, bejutnak a mennyek országába. A papság, mint a Tóra őrzője és tudója, élt és visszaélt helyzeti előnyével. Úgy magyarázta a passzusokat, hogy minél nagyobb félelemben és kiszolgáltatottságban tartsa a népet. Ha valamit rá akartak erőszakolni a népre, akkor rögtön találtak (vagy kitaláltak) egy passzust a Tórában erre az esetre és máris szentesítették, istenre hivatkozva, az elnyomó intézkedést.
Ezért volt az Uralkodónak szüksége a papságra és a papoknak meg az uralkodóra és annak elnyomó gépezetére (adó-szedők, katonaság, hivatalnokgárda).
Természetes, hogy nem tetszett nekik, amikor egy a semmiből termett önjelölt próféta meg akarta reformálni az ősi elnyomó törvényeket. Leegyszerűsítette és a nép nyelvén kinyilatkoztatta a Tízparancsolatot. Hirdette a hit és szeretet eszméjét, melyet az egyenlőséggel társított. Mivel az új eszme igencsak tetszett a népnek és követői tábora egyre nőtt, el kellett hallgattatni, ki kellett vonni a forgalomból valamilyen módon János prófétát.
Heródes ráérezve a helyzet fonákságára a maga és a papság oldalára próbálta állítani a makacs prófétát – ez lett volna a járható út –, de ő hajlíthatatlanságában a vesztébe rohant. Lefejeztetése éppen az ellenkező hatást váltotta ki a népben: a megfélemlítés helyett még elszántabbak lettek követői, sőt felmagasztalván őt, Illés próféta reinkarnációjaként a messiás szerepét osztották ki rá.
Mi sem természetesebb, sőt ennek egyenes következménye, hogy János a mártír próféta keze által megkeresztelt másik népszerű igehirdető és próféta, Jézus folytatta a halott messiássá avanzsált János küldetésének folytatását. Bár, egyidőben párhuzamosan működtek, János halálával a folyamatosság elvének megfelelően Jézus mintegy örökölte a messiás intézmény által ráosztott messiás szerepet.
A nép kezdte messiásként tisztelni és nevezni őt: tőle várta az Úr földre szállását, és a mennyek országa eljövetelének hirdetését. Jézus erre még rájátszott azzal, hogy hirdette nekik, átveszi bűneiket, s így megtisztulva a keresztség felvételével bejuthatnak a mennyek földre szállt országába. Tehát nem azzal kecsegtette őket, hogy feljutnak haláluk után a mennyországba (mi értelme lett volna), hanem azzal, hogy ő isten segítségével itt, most, hamarosan, ha hagyják, akkor megteremti nekik a földi paradicsomot. Nem más ez, mint a forradalmi eszmék hirdetése. A király és a főpapok szemszögéből nézve lázítás, a hatalom lerombolására való felbujtás a gazdagok privilégiumának letörése. Egyenlőség hirdetése. Úgy okoskodtak, hogy a lázadó zelóta eszmék vallási köntösbe öltöztetésével állnak szembe. Mivel pedig a zelóta mozgalom a vegyes lakosságú Galileából származik, sőt maga Jézus is galileai származású (názáreti), így evidens, hogy Jézus zelóta.
Így állt a helyzet akkor, i.u. 36-ban. Jézus egyre növekvő számú híveivel (csőcselékkel) vészesen nyomult Jeruzsálem felé. Tenni kellett valamit. Heródes tanácskozásra gyűjtötte össze a főpapokat és a vezető hivatalnokokat. A két főpap Annás és Kajafás volt fő támasza. Ő bennük bízott legjobban. Így szólott hát hozzájuk.
– Főpapok, a Tóra őrzői bennetek bízom, beszéljük meg, mit lehetne tenni, hogy még egyszer ne ismétlődhessék meg az a hiba, amit János esetében elkövettünk. Szóljatok hát! – Annás kezdte.
– Nagyuram, én azt tanácsolom, mint abban a szerencsétlen eseményben is tanácsoltam, nyerjük meg magunknak ezt a mindenre elszánt, ragyogó szónokot. Fordítsuk őt felénk, s halmozzuk el mindennel, hogy a mi malmunkra hajtsa a vizet. Magunk elé kell őt rendelnünk, és meg kell győzni arról, hogy a lázadással semmire sem megy, csakis a zsidó állam összeomlását készíti elő.
Miután elhallgatott Zsörtökmökli főkamarás vette át a szót. Ravasz disznó szemeivel sűrűn pislogva így szólt.
– Királyom, tudod jól, hogy Róma vazallusai vagyunk. Királyságod csak részben gyakorolhatod, hiszen adót fizetünk Rómának a részleges függetlenség megtartásáért. Római katonaság ül várainkban, és Pilátus helytartónak tartozunk engedelmességgel. Ha Pilátus tudomást szerez egy a zelóták mozgalmánál is erősebb szerveződésről, akkor menthetetlenül leszámol Júdeával, de egész Palesztinával is. Földig fogja rombolni templomainkat, tűzre vetteti a tórákat, frigyládákat és gyújtósnak fogja használni a talmud könyveit. Éppen ezért azt javaslom, hogy minden áron meg kell nyernünk magunknak Jézust. Halmozzuk el minden jóval, tegyük gazdaggá, csábítassuk el hetérákkal.
– Nem megy! Ez egy megátalkodott önmegtartóztató ember! Soha nője nem volt! – vetette közbe Malackiás. Nem született még meg az a nő, aki le tudná venni a lábáról. – a király felajzva vágott közbe.
– De hát miféle fanatikus ember ez? Hogy prédikálhat a szeretetről, ha nem gyakorolja? Ki érti ezt? – Zsörtökmökli úgy érezvén, hogy ki kell egészíteni királya hiányos okfejtését, szót kért.
– Királyom, bocsáss meg nekem, de nem jól értelmezed a dolgokat: összetévesztetted a szeretet fogalmát a szeretkezéssel... attól még szerethet, ha nem üzekedik. Jól mondom uraim?
– Igen, jól beszél – szólt közbe Kajafás. – Ez egy olyan ember, aki az Úr vőlegényének hivatja magát, és az úrral egyesülve elégül ki...
– Azt mondod, hogy az úrra gondolva élvez el? – vetette közbe izgatottan Heródes. – Jól értettem, így gondoltad?
– Hát, valahogy így. Kémeim kivallatták názáreti ismerőseit, a rokonságában is faggatóztak, de senki nem tudott megnevezni egy nőt se, aki a menyasszonya vagy a felesége lett volna. Pedig már harminc éves is elmúlt. – mondta izgatottan Titoknoki Baltazár a király rendőrminisztere. – Uraim, semminemű női kapcsolatra nem akadtunk.
– És, ha a fiúkat szereti, ha buzi? Erre nem gondoltatok? – vágott közbe Dübel Czokli Joachim főudvarmester.
– Nem, ez teljesen kizárt dolog – jegyezte meg a rendőrminiszter.
– De, hiszen férfiakkal veszi körül magát. Azt mondja a tanítványai. Vannak közöttük ifjak, csinoskák is... – nyalta meg a vén hájkappan lilás ajkait szőrös nyelvével. Tudnivaló, hogy igencsak szerette a fiúkat őkelme.
A vita hevében Annás egy életrevaló ötlettel állt elő.
– Ajánljuk fel neki az isteni Salome bájait... – Heródes akkorát ugrott, mint akit ló rúgott meg. Arca kivörösödött a dühtől és féltékenységtől. Így ordított:
– Pimaszságod az égig ér ember! Salome az enyém, csak az enyém... Hogy merészelsz a javaimra törni? Vagy talán tetszik neked? Adjam egyenesen a vén Annásnak a szerelmemet?
Annás megdöbbenve nézett a királyra és így szólt.
– Én akár le is mondhatok...
– Nem mondasz le! – ordította Heródes – de ilyen alávaló javaslatot tenni?! Méltatlan egy főpaphoz: mi vagy te kerítő?
–Félreértesz bennünket uram – magyarázkodott Kajafás – csak egy lehetőséget ajánlottunk, egy alternatívát Jézus csapdába ejtésére. Tudod jól, hogy egy szép női arc, egy hófehér test milyen ellenállhatatlan vágyat tud ébreszteni, te ne tudnád király? – A király megrökönyödve nézett a tanácsosokra.
– Mi ez itt? Összeesküvés? El akarjátok tőlem venni a szerelmet? Rálőcsölni arra a szűz prófétára? Gondoljátok, hogy kell neki?
– Te mondtad, hogy szűz uram! És egy szüzet könnyen levehet a lábáról egy ilyen tünemény... ne sajnáld hát: mondj le róla az állam érdekében! Majd szerzel másikat!
– Nem, ilyet ne is kérjetek: Salomét nem adom!
– És, ha nem is kell neki? Csak tegyünk egy próbát vele. Királyom ez csak egy szerény próbálkozás, mindent be kell vetnünk az ügy érdekében.
– Gondoljatok arra, hogy van egy törvény: ha valaki visszautasítja a király ajándékát, meg kell halnia, mert ez felségsértés! – Mondta Heródes megkönnyebbülve – Tehát semmi szükség az én Salomém ajánlgatására.
– Igaza van – szólt közbe Annás főpap – Nem ajánljuk fel neki Salomét, mert a visszautasítás végzetes lehet számunkra. Nem lenne helyes megismételni az előző bakit: Jézust nem tehetjük el láb alól. Túlságosan is nagy a híre és a támogatóinak a száma.
– Csőcselékhad... – jegyezte meg Zsörtökmökli szarkasztikusan.
– Van egy remek ötletem – szólt közbe Dübel Czokli – amikor színünk elé rendeljük Jézust, azt úgy tüntetjük fel, hogy egy agapéra, amolyan szeretetvacsorára hívja őt a Király. Szeretné megismerni őt és a tant, amit hirdet. Ezt nem utasíthatja vissza. Eljön a lakomára. Én gondoskodom róla, hogy italába ajzószert keverek, amitől úgy bekáfol, hogy hatalmasra nő a libidója.
– És mi lesz akkor, ha nem iszik? Hiszen absztinens!
– Akkor iszik hibiszkuszüdítőt, abba keverjük bele. Mindenre van megoldás.
– És mi lesz, ha tényleg megnő a libidója, hogyan elégítsük ki a vágyait? – kérdezte a vén Annás.
– Ugyan, hát nem értitek a stratégiát? – jött elő a farbával Zsörtökmökli – amikor már belecsapnak a zenészek a húrokba, és a tetőfokára hág a jókedv, akkor belibben Salome. Eljárja a hét fátyol táncot. Jézus felajzódik és megkívánja...
–És, ha nem? – aggályoskodott Kajafás.
– Jaj, dehogy nem. Saloménak még az isten fia sem tud ellenállni!...
– És, ha mégsem...
– Akkor sincs baj. Mivel nem a király ajánlotta neki, így nem kell lefejeztetnünk...
– Szép, szép uraim! Maguk mégis csak az én kapumra játszanak. Csak nem nyughatnak az én Salomémtól – mondta Heródes zsörtölődve.
– Száz szónak is egy a vége – jegyezte meg összegezve a tanácskozáson elhangzottakat Kajafás – meg kell őt állítanunk mielőtt Jeruzsálembe, vonulna. Meg kell nősítenünk! A vejedé kell tennünk. Oda csak úgy vonulhat be, mint szövetségesünk. Mert, ha nem tudjuk megnyerni őt, az, beláthatatlan következményekkel járhat. Esetleg a templom lerombolását is jelentheti a felheccelt és mindenre elszánt csőcselék által. Így tehát elébe megyünk a bajnak és meghívjuk Jézust egy agapéra. Jó lesz így királyom? – nézett Heródesre. Az főbólintással megadta beleegyezését a tervbe. A jelenlévők úgyszintén rábólintottak. Most már csak az agapé napjának kitűzése és Jézus becsalogatása volt hátra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!