Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-03-27 11:04:51
Megtekintve: 488
Hazug Krisztus
Józsika, a tizenéves kamasz, buzgón számolgatta a Karácsonyig hátralévő napokat. Lefekvéskor, elalvás előtt, a Jézuskára gondolva sok szaloncukorral gazdagon díszített karácsonyfát, alatta dús ajándékokkal megrakott asztalt kívánt.
A napi uzsonnapénzből elspórolva gyűjtögette forintjait, hogy anyukáját, nővérét, nagymamáját meglepje valami csekélységgel. Karácsonyra összegyűlt annyi, hogy megvehette ajándékait. Izgalommal várta a nagy napot. A kis műkarácsonyfát együtt díszítették fel a fél kiló szaloncukorral. Alárakta ajándékait, és várta az ő csomagját. Nagy izgalommal bontogatta a spárgával átkötött kis csomagot, melyből egy tolltartó vigyorgott rá. Ennyire tellett a minimálbéren tengődő anyujától. A nővérétől semmit sem kapott, a nagymamától pedig egy kisautót...
Hamar túltette magát a csalódáson, s boldogan leste az ajándékai által keltett örömöt a családtagok arcán. A szerény vacsora után még nézték a Názáreti Mária című filmet, aztán elvackolták magukat a hideg paplan alatt.
Hamarosan beterítette szárnyaival szemeit az álom. Látta magát kis angyalként a betlehemi kis Jézussal játszani. nagyokat kacagtak hancúrozás közben. Boldog és felszabadult volt. Nem nyomasztotta a tanulás nyűge, a szegénység szürkesége.
Aztán váltott a kép és látta Jézust, a tanítót, amint arról győzködte híveit, hogy egyszer eljön a Kánaán, ahol mindenki jólétben él. Jóllakásig ehetnek, ihatnak, mindenki szép ruhákban jár, nem lesz szegény és gazdag.
„Csak kérned kell, és megadatik néked!” – mondta Jézus, és ezzel az álom véget ért.
Másnap az iskolában mindenki boldogan mesélte, kinek mi, mennyi jó cuccot, játékot hozott a Karácsony. Mikor rá került a sor, ő csak állt, magához szorítva a tolltartót, és szemeiből lassan eleredtek könnyei.
Hirtelen hátat fordított társainak és kifutott az iskolából. Meg sem állt a falusi templom kápolnájáig. Szembefordult a kereszten függő Krisztussal, és vádlón így szólt hozzá:
– Hazudtál nekem, Jézus! – sikoltotta, és lábai, elé dobta a tolltartót
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-28 03:48:48
Bizony,az embernek mindig építgetni kell lelki katedrálisát. A csalódások megedzik a lelket és mennél többet csalódsz,annál erősebb leszel lélekben és jobban meg tudsz felelni akihívásoknak.Én annyi elutasításban,lekicsicslkésben,gáncsoskodásban részesültem,az ármányokról nem is beszélve.,hogy már el sem hiszem,ha egyszer valaki jószándékkal közeledik felém.Fel sem veszem,ha leszólják valamelyik művemet.
2006-03-27 21:44:04
Ugyanakkor így épül a hit...Az enyém így épült. Valmit kértem a
Jézuskától 9 éves koromban. Nem kaptam meg. Akkor a csa-
lódást ugyanígy rendeztem el, ahogy ez a kisfiú...elfordultam,
később bölcsebben kezdtem el a hitemet újra felépíteni.
Nekem tetszett.
2006-03-27 20:57:34
Sajnos a mai gyerekek ilyenek. nem látják be,hogy nekik miért nem tellik,amikor a másik meg tejben-vajban fürdik. A szülő(k) erőn felül is megvesznek neki mindent,hogy ne lógjanak ki a sorból,mert a társai lenézik,kiközösítik,rászálnak,ha megérzik rajta a szegényszagot. Sajnos nem tanítják meg a gyerekeket a lemondásra,ami a túlélés legfőbb szabálya. Én,aki 1945-ben 4 éves voltam,a háború után l5 évig iszonyú nyomorban tengődtünk,és havonta a nagynéném(mindanyiunk keresztanyja) mikor fizetést kapott mind az ötünknek vett 1-1- 10 dekás zacskó savanyúcukrot. Ezt kellett beosztanunk egy hónapra.Soha eszünkbe sem jutott volna követelőzni,mikor körülöttünk mindenki nélkülözött.Minket megedzett a sors.nekem,és testvéreimnek a legnagyobb ajándék volt ,ha egy-egy könyvet kaptunk ,már 1950-től,amikor iskolába jártunk. Nyugodj bele,a szintiszta igazságot írtam le.