Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-03-31 11:10:32
Megtekintve: 555
KUKULKÁN - 28
5.

A keresztény köztudat nem tudta másképp elképzelni: a nagy változást csodának kellett megelőznie. A csoda valamivel előbb, 312 októberében történt, mikor Constantinus a Malvius-hídnál Maxentiusszal szemben állott. Constatinus már a hadjárat megindításakor a keresztények istenének kegyébe és támogatásába ajánlja ügyét. Hadjárat közben fényes nappal – közvetlen dél után – fényből álló keresztet lát az égen, melyen görög felirat van: toutó nika hoc vinces ezzel győzöl! A jelet a sereg is látja. Végül, hogy semmi kétsége ne legyen, egyik éjszaka álmában megjelenik Jézus Krisztus, s azt a parancsolja neki, hogy készíttessen új, kereszt alakú hadijelvényeket hadserege számára. Másnap Constatinus el is készítteti a labrumot s az új hadijelvény alatt vívott ütközetet meg is nyerte. A pogány dicsőítések szerint is vele volt az ég s az égből csapatok jöttek segítségére. Serege a nép ujjongásától fogadva vonul be Rómába, ahol a szenátus diadalkaput állít a győztesnek, Constantinus pedig egy téren saját szobrát helyezteti el, mely kezében a diadaljelvényt tartja.
Ettől kezdve Constatinus a keresztény egyház legfőbb pártfogója és támasztéka. Külsőleg, a pénzein ugyan egy ideig a pogány jelvények még megmaradnak, a Pontifex Maximus hivatalát is megtartja. Császári ténykedéseinél továbbra is eltűri a pogány vallás asszisztenciáját, emellett azonban bőkezűen támogatja a keresztény egyházat, a papokat felmenti az adófizetés alól, később megengedi, hogy hivatalos útjaikon a császári postát használhassák, templomokat építtet, a templomokat díszes szentírásokkal ajándékozza meg, zsinatokon rést vesz, ellentéteket egyeztet ki, szorgalmasan tanulmányozza a bibliát, sőt vallásos beszédeket is tart s gyermekeit keresztényeknek nevelteti.
A Mediolanumi rendelet a kereszténységnek a hellén államvallással egyenlő jogokat adott. A két vallás egyenlősége azonban csak papiroson volt meg, mert nemcsak a császár rokonszenve, hanem kimondott intézkedései is hamarosan a kereszténység javára billentették le a paritás mérlegét. Kereszténység felé hajló meggyőződése nem engedi, hogy a pogányok a hagyományos módon tiszteljék. Az állam a pogány templomok kincstárát többször igénybe veszi, 321 előtt a császár megtiltja, hogy a pogányok otthon magánáldozatokat bemutassanak. Az áldozást a templomokra és a nyilvános istentiszteletekre, korlátozza, 326-ban pedig elrendeli, hogy az omladozó pogány templomokat nem szabad felépíteni, nem engedi meg, hogy a pogányok új istenképeket állítsanak fel, az erkölcsi szempontból kifogásolható kultuszokat betiltja, a templomokat bezárja, uralkodása végén pedig általában betiltja az áldozást. A vallásszabadság elve csak köpönyeg, melynek leple alatt Constantinus kénye szerint nyomja el az egyik vallást a másik rovására. Politikájának eredménye a keresztény egyház felvirágzásában jelentkeznek és a pogányság is megérzi keze súlyát: az államéletben hátrább szorul, egyre veszít tekintélyéből s egyre több teret kénytelen átengedni ellenfelének.
Ő maga haláláig nem kötelezte el magát egyik valláshoz sem. Mindkettő fölött állva irányította sorsukat, kedvezett nekik, vagy nyomta el őket politikája követelményei szerint.
337 húsvétja felé beteg lett, a Helenopolisi fürdőben keresett gyógyulást, de halálát érezve, Achyronában, Nikomédia külvárosában maga köré gyűjtette a püspököket s kijelentette, hogy meg akar keresztelkedni. Eusebius Nikomediai püspök keresztelte meg. 337.május 22-én halt meg. Konstantinápolyban temették el. A szenátus az istenek közé emelte a halott császárt és a görög egyház is szentjei, közé sorozta.
Vallástörténeti jelentősége abban áll, hogy a római birodalomban a görög-római vallás egyeduralmát, ő töri meg, hogy pártfogása a kereszténységet egyszerre kiváltságos helyzetbe hozza.
A héttérben kissé másként játszódnak le az események. Constantinnak Rómában égi segítsége akadt Rúfus személyében. Amikor a Milviusi-hídnál megütközött Maxentius seregével a csata hatalmas véráldozatok közepette eldöntetlenre állt. Ekkor érkezett egy teljesen friss, mellükön keresztet viselő, bőr vértekkel felszerelt kitűnő lovassereg. Vezetőjük a hűséges és rettegett vezér hírében álló Rúfus O Hara volt.
Rúfust Maxentius rendelte a csata eldöntésére. 100 millió sistersiust utaltatott ki számára egy csapásmérő osztag felállítására. Rémálmában sem gondolta, hogy az ország leggazdagabb latifundiusa ellene fordulna.
Megkönnyebbülten szemlélte a szemledombról, amikor Rúfus osztaga frissen, kipihenten a csatatérre vonul és beleveti magát a küzdelembe. Igenám, csakhogy a hídfőnél Constantinnal egyesülve a hídfőt elkeseredetten védő római cohorsok ellen fordulva megsemmisítő vereséget mért a rómaiakra. Maxentius a csata elvesztését látva kétségbeesésében kardjába dőlt. A csata egy időre megpecsételi a pogány Róma sorsát, és száz évre kijelöli útját az isteni szeretet és béke útvonalán. A római püspökség ettől a naptól legálisan működhetett. Százezrével keresztelkedtek meg a római polgárok.
A 313-ban hozott Mediolanumi rendelet meggyorsította a görög-római sok-isten kultusz pusztulását. Ezt tetőzte be Constantin 326-ban hozott rendelete, melyben megtiltja az omladozó görög-római pogány istentemplomok, kegyhelyek tatarozását és helyreállítását. Sőt, lebontatva őket kápolnák és keresztény templomok építését rendeli el.
Amikor Constantin 327-ben, Konstantinápolyban, betegségben meghal, előtte felveszi a keresztséget és meghagyja, hogy hamvait egy a Teremtő Istennek és Jézusnak szentelt hatalmas bazilikában helyezzék el. A templom ma is áll. A császár mauzóleuma fölé először egy háromajtós kis bazilikát emeltek, majd az 500-as években megépítették a mai napig is álló hatalmas Hagia Sophia bazilikát (a Három Bölcsesség Temploma). Bár az 1452-es oszmán hadjáratban a muzulmánok megbecstelenítették, de lerombolni nem merték. Levakolták a csodálatos freskókat, befalazták a szentek fülkéit. A huszadik században a templomot restaurálták, kiszabadították a csodálatos freskókat évszázados rabságából, és régi fényükben hirdetik Isten dicsőségét és örökkévalóságát.
Az istenek trónfosztása visszavonhatatlanul bekövetkezett. Bár még évszázadokig fennmaradtak a sok-isten kultusznak kisebb kápolnái, istenszobrai, de végleg lehanyatlott kultusza. A kereszténység diadalmasan hódítva haladt északra, délre és keletre. Szétáradt a világban, hogy hirdesse Isten dicsőségét.
Az eredeti tiszta keresztény vallás azonban csak két helyen maradt meg etalonként: Boldogvölgyben és a Mogorok népénél.

6.

Constantin császár érdemei elismeréséül 312-ben Rúfust Róma kormányzójának és az egész nyugatrómai birodalom főparancsnokának nevezte ki. Mivel az ő vállaira nehezedett a vandálok, gallok, gótok, hispánok egyre ádázabb rohamainak visszaverése is, így megkapta Campanai birtokai mellé egész Sabiria és Lombardia területét. Viszont saját jövedelméből kellett fenntartania zsoldosseregét.
Rúfus birtokait és pozícióját megtartotta pártfogója halála után is. Sorsdöntő szerepe lesz a Catalanaumi csatában, ahol Aëcius császár oldalán avatkozik be, és a már győztes hunokat meghátrálásra kényszeríti, majd. Ezzel megmenti a kereszténységet és legyengíti a hunokat. A hunok szétszórattatása és a mag (y) arok első honfoglalása megváltoztatja a világ folyását. De ez még egy kissé odább lesz.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-31 20:13:50
Marika,ez unicum!Sehol nem lehet ezt olvasni,csak ítt.
2006-03-31 17:14:09
Hatalmas anyag, a sokadik részét olvasom, nagyon tetszik...