Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-04-04 07:46:57
Megtekintve: 614
KUKULKÁN - 32
NEGYEDIK KÖTET


A MÁSODIK KIRAJZÁS

1.

Attila halála után a három királyfi nem tudott megegyezni a főhatalmat nyert Ellák egyeduralmának elismerésében. Így aztán három részre osztották fel a birodalom maradványait. Ellák a koronával és karddal, mint a főfejedelmet megillető ereklyékkel együtt népével délre vonult és a Balkánon regnált egy ideig. Hadereje egyre fogyott és gyengült. A Bizánciak zsoldjában végzett határőrizetért csak a területet kapták meg bizományba.
Azonban, amikor a rablóháborúknak befellegzett, Ellák kénytelen volt a hun-magyar királyi koronát és Attila kardját a dúsgazdag Avar főkagánnál elzálogosítani. Így Attila királyi koronája az Avar kincstárba került. Az isten kardját a mindenkori Avar főkagán viselte.
Ellák öccsei, Enűd és Csaba Erdélyben regnáltak, mégpedig Enűd Biharban, Csaba pedig Dél-Erdélyben, egészen a besztercei havasok által behatárolt határterületig foglalt szállást. Így a gazdag erdélyi völgyeken, az ott már évszázadok óta megtelepedett székely-magyar határőr népességgel szép és békés egyetértésben éltek. Pár száz év elteltével elmagyarosodtak ők is, és egy keverék székely-hun-magyar nyelvet kreáltak maguknak. Ők nem tértek át a földművelésre, hanem a kazárok zsoldjában a besenyők elleni kazár honvédő harcokban vettek részt.
A hadizsákmányon vásárolták fel a székelyföldön, élő dákóromán földművesek terményeit. A székelyek pedig a honvédő háborúkban, mint a Fogarasi és Besztercei havasok hágóin átvezető hadiutaknak védői a le-lezúduló hegyi mócok vagy be-betörő moldávok és bolgár törökök ellen zárták le hermetikusan Erdély határait. Az avarok vérszövetségre léptek a Duna-Tisza közére és Pest-Buda környékére letelepedő kétszázezer körüli magyar népességgel. Így a magyarok kitűnően kiképzett hadserege védte a Dunántúl (Pannónia) közepén élő földművelő, három-négyszáz ezres Avar kaganátust. Mivel a magyarok kizárólag az avarok közül házasodtak (asszonyokat nem hoztak magukkal), így az avarok négyszáz év alatt elmagyarosodtak. Hiszen az erős árja rassz jegyeit hordozó magyarok az égi tervnek megfelelően beolvasztották őket.
Az ország többi részén érintetlenül hagyták a szláv, szlovén, tót és rutén őslakosságot. Mégcsak nem is adóztatták őket. Hiszen Bizánc és Bécs sarcolásával állandó adóhoz jutottak. Fegyvereseik pedig a frankok, morvák, rómaiak, gepidák állandó harcai közepette, azok egyikének másikának a zsoldjában hihetetlen pusztítást végeztek azok országaiban. Volt úgy, hogy a magyarokat egyszerre mindkét szembenálló felfogadta. Így a magyarok két seregtesttel csaptak be a frankok és a morvák országába, és zsoldosként dúlták azokat.
A lakosság kétségbeesetten 000000imádkozott Istenéhez és Szentjeikhez. A legtöbbször az égbe szálló fohász így hangzott: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”
A frankok nem nézték ölbetett kezekkel a magyarok döntőbírói ténykedését és Nagy Károly trónra kerülésével 800-tól egy modern lovas-hadsereget, hoztak létre. Átvették a magyarok harcmodorát és ettől kezdve, nem hívták a magyarokat zsoldba.
Sőt, odáig mentek a terjeszkedésben, hogy 802-ben az Avar kagnátus területére betörve, a Dél-Dunántúlról kiszorították az elmagyarosodott avarokat. Elfoglalván a Dél-Dunántúlt a magyarok szálláshelyeinek kivételével Zala, Baranya, Somogy és az Észak-Balaton vidéke egészen a Bakony és Vértes vonaláig birtokukba került.
Az üresen maradt területekre rácokat, szerbeket és más népeket engedtek be és azokkal műveltették bérmunkában a parlagon maradt földeket. A magyarokkal nem mertek ujjat húzni. Egy kis ideig békén hagyták őket.
Az Avar kagán udvarát, Attila elhagyott szellemvárosába tette át. Békében élt a Tiszaháton megtelepedett fehér besenyőkkel.
Ez a szerencsétlen fordulat komoly figyelmeztetés volt a térséget uraló pár százezer magyar harcosnak és két-háromszázezerre rúgó asszonyoknak, gyerekeknek és öregeknek. Elhatározta az akkori fejedelmük, hogy segítséget kér az őshazából Kukulkántól.
Elküldte hát a segélykérő levelet és a küldöttséget. Sasvárra érve, sógora Alpár avar kagán is csatlakozott a segélykérőkhöz, megírta Kukulkánnak segélykérő levelét és fiát, a délceg Derce herceget adta a küldöttségbe, három nemzetségfő kíséretében.
Így indultak el 802-ben Erdélyen keresztül a hosszú útra az őshazába. Erdélyben Csaba és a székelyek maradékai is egy hercegüket adták öt főemberükkel együtt, és kétszáz székely fegyverrel erősítették meg őket.
Etelközön, Kazárián, a Baskír törökök földjén vonulva mindenütt szabad utat kaptak, hiszen a nyugati veszedelem elleni védelmet mentek kérni. Így hát a kazárokkal, úzokkal, baksírokkal növelt küldöttség a kísérő katonákkal együtt hétezresre duzzadva érte el Boldogvölgyet.

2.

Kukulkán, a hétszázezer főre gyarapodott Magyarország fővárosában, Napvárosban, a Boldogvölgybe visszatért Chach Mool székhelyén, fogadta a segélykérő küldöttséget.
A főváros Ladak, Boldogvölgy és Szikkim hármas-határán épült fel, mintegy jelezve a három istenkirályság szövetségét. A hármastagozódású szövetséget India felől a Martand templomára támaszkodó erődrendszer védte, északról a vad mongolok és más barbár hordák ellen a Chach Moollal visszatért Fekete Sas vezényletével kiépített Tibeti védművek és erődök láncolata, míg keletről Nepál vad hegyeire épült védművek vigyázták az ország békéjét.
Nyugat felé Kasmírral volt határos, ahol Szép Maszk uralkodott és őrizte a határokat.
Chach Mool városa a csodálatos hindu és kínai motívumokkal, szecessziósan megépített palotasoraival, középületeivel, nyílegyenes sugárútjaival és hatszögletű főterével egy mesebeli város képét nyújtotta. Dúsan aranyozott hagymakupoláikkal és pagodatetőikkel a főépületek bizarr látványban részesítettek. A király palotája és a középületek Fekete Sas tervei alapján, alagútzsaluzással, betonból lettek felhúzva. Ében és cédrusfából készültek oszlopai és tetőgerendái. A messzi Sziámból hozták a húszméteres vasfát (teakfa), amiből a pekingi Ég templomának mását építették fel a Kínából kölcsönadott építőmesterek.
Az utak fakockákkal voltak kirakva, hogy esős, sáros időben is fel tudjanak vonulni a lovas csapatok, harci szekerek és más égi csapásmérő járgányok. Kukulkán három napos ünnepet hirdetett és úgy gondolta, hogy a Népek Szövetségének megalapítása ürügyén bemutatja elborzasztó haderejét. Az ünnepségre meghívták a perzsák királyát, a rómaiak és bizánciak küldöttségét és a horemzi uralkodót is.
A kínaiak Tonuzóba szépunokáját, Pecsecsüng Ky mandarint küldték, háromszáz szűzlány és tizenkét kocsiderék porcelán, arany tárgy és egy teljes kocsirakomány jáde ékszer és kultikus tárgy kíséretében.
Három hét alatt érkeztek be a küldöttségek és az időt vezéreik állandó konferenciákkal, tárgyalásokkal töltve, kimunkálták a nyugat elleni, véd- és dacszövetséget. Megállapították, hogy ki mekkora mérvű erővel, eszközzel, pénzzel és fegyverzettel járul hozzá Kukulkán hadjáratához.
Kukulkánnak rendkívül fontos volt a százmilliósra duzzadt, hatalmas kínai birodalmat a szövetségben tudni, hiszen ha ő távol lesz, nem biztos, hogy Chach Mool meg tudna birkózni egy többfrontos támadással. Az égi fegyvereket Itzamná csak űrbeli támadás elhárítására engedi bevetni. Egyedül a kézi lézerfegyverek és szekerekre szerelt rakéta-sorozatvetők voltak engedélyezve a várak és városok ostromához.
A hatszögletű malachit borítású tanácsteremben mind együtt voltak a baráti országok küldöttei, a Szövetség vezetői és a hadba induló sereg főparancsnoka (Kukulkán), valamint a honfoglalási kormánybiztos (Naparcú Úr). Kukulkán a tanácsterem falára elhelyezett hatalmas térkép előtt állva lézerceruzával mutatta a kirajzás mozzanatainak ütemtervét.
A Boldogvölgy és Etelköz közötti legrövidebb, használható vonulási útvonal így is kétezer kilométerre rúgott. Ha napi száz kilométer átlagot számolnak, akkor is durván két év a nagy felvonulás végrehajtási ideje. 804 évének őszére el kell érniük Etelközt.



3.

Közben Magyarországon is felgyorsultak az események. Mint előbb már szó volt róla, Attila halálával, 453-ban, fiai három részre szabdalták a hun-magyar birodalom hun részét. Így felbomlott a több évszázados hun-magyar államalakulat. Bár a bizánciak még sokáig hungaroknak (hun-magyarok rövidítéseként), nevezik az önállóvá váló Magyarországot, sőt a frankok és maga a római birodalom is ezen a néven jegyez bennünket jó ideig.
Az avarokkal szövetségre lépve etnikailag teljesen összeolvadt a két nép. Bár az új avar-magyar államalakulat először az avar kagán, mint kündü vezetése alatt regnált, a magyarok pedig a gyula nagyvezéri címmel felruházott fejedelmük alatt éltek, a szövetség lazának volt mondható. Amolyan perszonálunió félét alkottak az avarokkal. Mivel a magyarok népe egy százezer fős elrettentő erejű hadseregével és három- négyszáz ezres színtiszta magyar és 600 000-res kevert avar-magyar népességgel a gyepűk védelme által elkülönülten élte mindennapjainak életét, az államszövetség véd- és dacszövetségként szorosan együttműködött idegen támadás estén az avarokkal.
Az avarok a 800-as években uralkodó nagykagánja (kündüje) Kovrat nagykagán, 802-ben ütközött meg először a birodalomra törő frankokkal. A magyar segédhadak a Balaton északi vonalán megállították a frankokat, azonban az avarok az orvul rájuk támadó bolgárokkal szövetkező frankoktól akkora vereséget szenvedtek, hogy ki kellett üríteni a Dél-Dunántúlt. Ekkor nyomultak be a délvidékre, a Duna-Tisza-Maros szögébe és fel egészen a Duna-Tisza közi magyar gyepűkig.
Kovrat a rabló hadjáratokból felhalmozott kincsekkel, modern fegyverekkel ellátott longobárd zsoldosokat fogadott és a Duna vonalán letelepítve, ütköző államként használta őket a frankok ellen. Vesztére azonban 800-ban a frankoknak új királyuk támad: Nagy Károly.
Nagy Károly remek hadvezér és államszervező férfiú volt. Először uralma alá hajtotta Galliát és az egész Nyugat-európai térséget, majd 804-ben leszámolt a longobárdokkal és eljutott a Dunáig.
A magyarok a morvák támadásainak visszaverésével voltak elfoglalva, és nem tudtak Kovrat negyedik fiának, Kuvretnek a segítségére sietni. Egyedül északról biztosították az avarok hátországát.
Sajnos a kitűnően felszerelt frank hadsereg 805-ben végzetes csapást mért az avarokra. Kuvret székhelyét elfoglalták. A kincstár egy részét, melyet már nem volt idő a fél évvel ezelőtt agyvérzésben elhalálozott Kuvrettel a fejedelmi Kurgába eltemetni, hadizsákmányként magukkal vitték. Így lett Nagy Károly hadizsákmánya Attila koronája és kardja is.
A frankok a megüresedett avar területekre behívták a vérszomjas bolgárokat. Így most már a helyzet kezdett élesre váltani. A csöpp Magyarország nyugatról és délről is vérszomjas ellenséggel lett körülvéve. Északon a morvákkal, hol szövetségben, hol nem, de elvoltak valahogy. Ilyen helyzetet talál majd Kukulkán, amikor Etelközbe érkezik.
Némi könnyítést hoz a 811-es esztendő, amikor Nagy Károly elhalálozik. Aechenben temetik el kincseivel együtt a hatalmas székesegyház kriptájában. Mindenki úgy tudja, hogy vele temették el Attila koronáját és kardját is. Azonban csak a kardot temették el vele, mert a koronát titokban, hálája jeléül, hogy 808-ban a pápa császárrá koronázta, visszajutatta a pápának. Így a bizánci baziliszkusztól annak idején Attilának küldött korona, visszakerült a római birodalom utódállamába, Rómába, a pápai kincstárba.
A magyarok az avarok leverése után, saját kettős fejedelemséget hoztak létre és a három magyarok törzséből megalakított nagyfejedelemség első kündüje Borzadály Csagatály, a gyula Csatabárd Alabárd lett. A Kukulkánt behívó Ümmög fejedelmet (gyulát), az avarok veresége után önállóvá váló magyarság letaszítja a fejedelemségről. Fia Borzadály, saját kezűleg négyeli fel, és az Istennek ajánlja fel lelkét. Tehát felelevenedik az ősi yucatáni módszer: Istent csináltak a feleslegessé váló uralkodóból.
Borzadály kemény harcmodorával és csavaros eszével minden eszközt és lehetőséget megragadott arra, hogy fenntartsa önállóságukat Kukulkán felmentő seregeinek megérkeztéig.
Sógora, az avar származású Csatabárd vaskézzel nyomta el az északi részek, leigázott és morva szimpatizáns lakosságát. Északon ő az úr! Alá tartozik a két részre osztott hadsereg. Egyelőre csak a határok mentén dúltak, ezzel el akarván riasztani ellenségeinket, az ellenünk irányuló támadásoktól. A kisebb, 10. 000-es osztagokkal való váratlan felbukkanásunk és hirtelen lecsapásunk irtózattal és borzalommal, vegyes félelemmel töltötte el a békés szászokat, burgundokat. Nagy Károlytól várták a segítséget. Ennek eredményeként csapott le először az avarokra és készült a végső leszámolásra ellenünk.
4.

Már kora reggel elfoglalták a jobb helyeket a világraszóló rendezvény nézői. Tízezer ember fért el a tribünökön és további húsz-harmincezer helyezkedett el a felvonási teret körülölelő Ég mezején.
Pontosan tíz órakor megszólaltak a fanfárok és a hatalmas jáde baldachin alatt lévő díszemelvényre bevonultak az istenek: Kukulkán arany vértben, Chach Mool, Magyarország új istenkirálya, aranyból szőtt tatamiban. Szép Maszk vörös-selyem kaftánban, Naparcú bíborpalástban, melynek hátára egy aranyfonalakból hímzett Nap volt applikálva, Zengő Hárfa hollófekete acélvértben, Derce kagán herceg, Csotrogány Bogolmány úz fejedelem és a kínai császár által küldött Pecsecsüng Ky mandarin. Miután elhelyezkedtek hordszékeiken, Kukulkán lépett a mellvédre. Aranyvértjén megcsillantak a tűző napsugarak. Intésére megszólaltak a vak zenészekből álló állami zenekar hangszerei és Magyarország e napra szerzett himnuszát kezdték el játszani.
A Jézus dicsőségét hirdető dalszöveget, mely úgy kezdődött, hogy „Megváltottál minket Úr Jézus...”, egy hatvantagú szüzekből álló, hófehér ruhába öltöztetett lánykórus énekelte a lágy, égiesen légies zene ütemére.
A himnusz elhangzása után a vak zenészek vérpezsdítő, vad harci zenélésbe kezdtek. Miután sikerült a tömegeket kellőképpen felajzani, Kukulkán újabb intésére csend lett. Mély, zengő hangon elkezdte beszédét.
– Magyarok! Isten népe! Én szólok hozzátok Kukulkán, isten ostora. Hatalmas feladatra vállalkoztunk. A kor szelleme úgy diktálja, hogy Isten választott népét évszázadok alatt kivezessem szülőhelyéről. Nem mindenki hagyja el Boldogvölgyet. Akik most velem jönnek, azok a honfoglalók készítik elő a terepet a végleges új hazában.
Boldogvölgyet kinőttük. Népességeltartó képessége csekély. Addig fogom folyamatosan levezényelni a kirajzást, amíg visszaáll Boldogvölgy eredeti létszáma, a kívánatos 20.000 főre.
Szeretett öcsémnek Chach Moolnak a gondjaira bízom Boldogvölgy népének irányítását. Ezennel átadom neki a város védelmi központjának biztonsági ládáját. Ebben benne van az égi összeköttetést biztosító űrtelefon, a csapásmérő rakéták indítókulcsa, és a velem való személyes összeköttetést biztosító rádiótelefon.
A hátrahagyott szakemberek vezetését Fekete Sasra testálom. A hadsereg vezetését legidősebb fiam Kurszán herceg veszi át. Nem hagylak magtokra benneteket, hiszen láthatjátok, hogy minden pillanatban rajtatok tartom vigyázó tekintetemet.
És most, jöjj keblemre Chach Mool, hadd szorítsalak magamhoz még egyszer. – fejezte be szónoklatát Kukulkán és magához ölelte Chach Moolt. Miután az átvette a ládát, így fordult a néphez.
– Magyarok népe! Én népem, én véreim! Én, mint a Nap Tüze, Itzamná gyermeke igyekszem mindenben Kukulkán instrukciói szerint eljárni. Célom, felvirágoztatni Boldogvölgyet, amíg nagybátyám Kukulkán főparancsnok kiküldetésben lesz. – miután befejezte rövid beszédét, megszólaltak a harsonák, elkezdődött a kirajzók elvonulása a tribün előtt.
Először a 100. 000 fős sereg vonult el. Parancsnokuk Zengő Hárfa karlendítéssel üdvözölte a hurrázó lovasokat, harci-szekereket, mozgó sorozatvető rakétakilövőket és egyéb segéderőket. A csapatok felvonulása délután kettőig tartott. Két óra és négy óra között ebédszünetet tartottak. A hatalmas baldachinos királyi sátorban adtak fogadást a külföldi vendégek és Kukulkán tiszteletére. A díszebédet kínai szakácsok prezentálták és hófehér tunikába öltözött szűz lánykák, és ifjak szolgálták fel.
Felsorolni is sok lenne, a karamellás pekingi kacsától a különböző rágcsálók, szárnyasok és kutyahúsból készített sülteket. Aztán következtek az eredeti echte magyaros ételek: gulyásleves, birkapörkölt, marhalábszár tormával, pacal és még sok-sok finomabbnál finomabb falatok. Közben jócskán a fenekére néztek a kumiszos, csicsás és mézseres kupáknak. Az ebéd végeztével hozták a finom süteményeket és édességeket.
Négy órára elfoglalták helyüket a díszemelvényen és a különböző népek küldöttségei járultak Chach Mool elé ajándékaikkal.
Először a kínai mandarin Pecseszüng Ky rakta le ajándékait a bíborral letakart dobogóra. Négy markos szolga zöld selyemmel letakart tárgyat hozott a két, petrencés rudat markolva. Chach Mool elegáns mozdulattal rántotta le a leplet és a tömeg felhördült a látvány gyönyörétől: egy másfél méteres jádéből kifaragott Chach Mool szobrot mutattak fel a hallelujázó, extázisba esett tömegnek. Chach Mool mélyen meghatódott ekkora figyelmesség láttán.
A hatást fokozta, amikor a háromszáz kínai szűz behozta a porcelán étkészleteket, mázas, lakkozott tálcákat és gyönyörűbbnél gyönyörűbb kaftánokat, köntösöket és tógákat. Az ajándéknál csak a szüzek látványa volt fenségesebb. A felajzott férfinép mohón legeltette szemeit a szüzeken. Kukulkán a tíz nemzetségfő között osztotta ki a háromszáz szüzet. A többi már a nemzetségfők dolga lesz a továbbiakban.
A kínai császár ajándékai után a horemzi sah nyújtotta át meseszép selyemszőnyegeit, hatalmas díszes nemez-szőtteseit és több száz zománcberakásos arany és ezüst kancsóit, tálait, melyek mind-mind a bokharai mesterek ügyességét dicsérik.
Majd a besenyők rakták Kukulkán elé a csodálatos nyergeket, kápákat, nyeregtakarókat és ezüstveretes lószerszámokat.
A sort a kazár herceg ajándékai zárták. Több száz arany kupa, zománcberakásos ülőkék, szekrénykék, tékák, ládikák megtöltve arany-ékszerekkel és műtárgyakkal.
Az ajándékátadások után kezdtek elvonulni a kirajzók szekereiken, lovaikon. A sort a harci-szekerek zárták. Ez volt az elsőnapi felvonulás. Este 10 órakor kezdődött a mezőn a terített asztaloknál a népnek adott lakoma. A szférák zenéje szólt és közben színes reflektorokkal és lézerfénnyel világították meg az eget.
A lakoma végeztével Kukulkán jelzésére elindították a rakétákat, petárdákat és görögtüzeket. Éjfélig tartott a tűzijáték. Másnap újra kezdték és így ment ez a harmadik nap délutánig. Akkor vonultak el az utóvédek harcosai.
Este, búcsúfogadáson búcsúzott el Kukulkán, Szép Maszk, Zengő Hárfa, Naparcú és a vendégseregek. A negyedik nap hajnalán indultak a kirajzók után, hogy átvegyék parancsnoki posztjaikat és elkezdjék a közel kétéves végtelennek tűnő, korszerűen megszervezett népvándorlást. Hála a profi előkészítésnek. Minden incidens nélkül érkeztek meg a horemzi sah birodalmába, hogy a 802-es telet nála töltsék el, pihenéssel és a raktárak feltöltésével.
A horemzi birodalom rettegett ura Csotrogán Tribád egy hétig tartó traktával vendégelte meg Kukulkánékat. A magyarok bőséges ajándékai és a kialkudott bérleti díj megtette hatását.
Amikor tavasszal útra kelve búcsút vettek a sahtól, az, négyszáz fegyveressel, elsőszülött fiát küldte kísérőül, hogy még véletlenül se essen bántódásuk, amíg Kazária földjére nem érnek.
803-ban érték el a kazárok birodalmának határgyepűit. A vonuló sereg letáborozott Etelköz határában, és Kukulkán a vezérkarával, ajándékaikkal megrakodva elindultak a Rönkváros nyári szállásán időző kazár uralkodó Alpár Zümmög elé járulva, tiszteletüket tenni.
Rönkvár, farönkből épített, úgynevezett boronaházaival, hatalmas rönkpalotáival mesebeli látványt nyújtott. Az uralkodó a Volga partjára épült nyári-palota teraszán fogadta a küldöttséget.
A háromnapos hatalmas trakta minden eddigit felülmúlt. A magyarok több tonnára rúgó árendája és ajándékai megtették hatásukat. A második nap ültek le Kukulkánnal tárgyalni. A hatalmas, szellős trónteremben a főhelyen ült Csotrogán Zümmög főkagán, mellette álltak törzsfőnökei és fiai. Ezen felül egy aranysújtásos kaftános, harminc év körüli férfi, a kabarok törzsfőnöke, Levente is jelen volt a tanácskozáson. A kazár kagán vitte a szót.
– Összegyűltünk itt mind, akik tenni tudunk valamit a nyugati veszedelem ellen. Testvéri szeretettel üdvözlöm a magyarok főparancsnokát Kukulkán fővezért, a magyarok gyuláját. Én, mint a kelet kultúrájának őrzője itt a nyugati végeken, egyre nehezebben állom a nyugatiak által Európából kiűzött kunok, besenyők, úzok nyomását. Országom eltartó-képessége véges. Éppen ezért gondolkoztam szeretett vőm, Levente szokatlan kérésén. És hármat aludván rá, úgy döntöttem, hogy a magyarok főparancsnoka elé terjesztem a kérést. Bízom benne, hogy meghallgatásra és együttérzésre találok nála. Íme a kérés:
A magyarországi Levente szeretett lányom, Csüngő Belénd férje, a magyarok kündüjétől Avatártól, szeretett apja urától a következő sürgős kérést kapta: a Magyarországra bement és ott négyszáz év alatt megtelepedett magyarság halálos szorításnak és fenyegetésnek van kitéve. Azonnali sürgős segítséget kér a frankok, morvák, lombardok és szlávok körkörös fenyegető támadásainak elhárítására.
Megtanácskozván a dolgot vőmmel és az alá tartozó három-kabarok törzs főivel úgy döntöttünk, hogy mivel évtizedek óta fontolgatják a Kazár Kaganátusból való kivonulásukat, elengedem őket.
Borzadály Csagatály a magyarok kündüje, a Duna északi vidékének barbár, erdőlakó gyér szláv népességgel lakott hegyes felvidékét és a Duna által közrefogott szigetközöket, kisalföldet adja, mintegy Levente nászajándékaként a megsegítésére bejövőknek. A harcok befejeztével behozhatják népeiket és letelepedhetnek. Örök időkre a kabarok népéé lesz az a föld, amíg világ a világ és magyar lesz a földön. Nos, ennyi az üzenet tartalma. Mit szólsz ehhez nagyúr? – nézett Kukulkánra a főkagán.
Kukulkán nem sokat rágódott rajta, hamar rábólintott a kérésre. Mivel már Bokharában értesült Levente szándékáról, azóta ki is dolgoztatta a stratégiát. Így szólt tehát.
– Elfogadjuk a nemes felajánlkozást. Becsülni kell azt a népet, amely kirajzik a szűkké váló őshazából és helyet keres magának a világban. Éppen ezért Levente harcosait átvesszük seregembe és mint a hármas számú előretolt harcálláspontot azonnal kiküldjük őket testvéreink megsegítésére. Kérdésem: mekkora a csapást mérők létszáma?
Levente imígyen válaszolt.
– Mélyen tisztelt főparancsnok, nemes szívű, rettenthetetlen Kukulkán. Hadra-fogható, jól felszerelt seregünk 70. 000 főt számlál fegyveresekben és 100. 000-et lóban, harci-szekerekben. A ruténok földjén, a Vereckei hágónál álltunk készenlétben, és csak a parancsodra várunk, hogy lezúdulva északról átkarolva végzetes csapást mérjünk a morvákra. Ennek egy vonzata van, ami nélkül nem indulhatunk el: közel százhúszezer fős népünket az inváziós magyar seregek védelme alatt neked kell behoznod új hazánkba.
– Ez a legtermészetesebb. Szép Maszkot bízom meg a betelepülő kabarok népének Magyarországba való bevitelével és védelmezésével. Egy csapásmérő ezred fogja a menetet biztosítani. Korszerű fegyverzettel ellátott, rettenthetetlen harcosaink védelmében biztonságosan fognak a szervezetlen, vad és barbár litvánok földjén átvonulni és a magyar vidéket birtokba, venni. Mire leszámoltok a morvákkal, és rabszolgaságba taszítjátok a primitív őslakosokat, addigra népeitek beérkeznek utánatok. Ezt garantálom a magam és a magyarok kündüje nevében is.
Levente megköszönte ügyük humánus elbírálását és forró búcsúcsókkal apósától elbúcsúzva, feleségével és gyermekeivel, díszes kíséretével elhagyta a tanácskozást. Siettek Palánkvárra, a kabarok szálláshelyére, megvinni a jó hírt.
Kukulkán pedig ötven évre bérbe vette a kazároktól Etelközt. Itt kellett a népnek akklimatizálódnia és megerősödnie ahhoz, hogy az állandó csapásmérésekkel megfélemlített ellenséget végkép letörjék, és végleg elvegyék a kedvüket a magyarok elleni dúlástól.
Így ért véget a kazárok kagánjánál töltött háromnapos tanácskozás. A kirajzó magyarok megkapták a letelepedési engedélyt. Lényegében a kazárok jól jártak velük, hiszen amellett, hogy évi árendát fizettünk nekik nehéz Kukulkán aranyakban, még délről védtük is földjeiket a rájuk törő úzoktól, bolgár törököktől és besenyőktől.
Kukulkán pedig törzsével megkezdte a terület birtokbavételét és az állandó csapásmérések kitervezését.

5.

Etelközből állandó futár összeköttetést tartottak a Budán székelő Borzadály Csagatály kündüvel és Csatabárd Alabárddal a vérszomjas gyulával. Zengő Hárfát küldte összekötőként a kündü udvarába száztagú kísérettel. Míg Szép Maszkot kinevezte Etelköz nagyfejedelmének. Ő volt a letelepítési kormánybiztos. Kukulkán, mint az egész hadművelet főparancsnoka, mindenki fölött állt. Isteni mivolta predesztinálta erre a posztra. Ebben senki sem kételkedett.
Naparcú volt az egyesített haderők törzsfőnöke. Ő felelt az expedíciós hadjáratok összehangolásáért.
Újra együtt voltak hát a régi barátok, Yucatán szellemisége újraéledt és rásütött a Nap isten népére.
Volt még Kukulkánnak egy terve, éspedig a maga közelében szerette volna tudni drága barátját Rúfus O Harát. Egyelőre azonban a gaz és vérszomjas lombardok kiverését kellett rábízni egyszer s mindenkorra. Éppen ezért magához rendelte Rúfust egy személyes tanácskozásra. Egy gyorsan mozgó űrszekeret küldött érte és négytagú törzséért. 804 tavaszára tűzte ki a találkozás napját. Addigra álltak Kukulkánvár palánkjai és főpalotái. A palánkvár védte a Donra épült sátorvárost a síkság felőli támadásoktól. A sátrak a hatalmas mezőn lettek felverve. De amint kezdtek kiépülni a fagerendás házak, úgy szorultak egyre kijjebb a sátrak, jurták. A mesteremberek, a hadtáp, kommandánsok mind-mind hatalmas favázas műhelyeket, raktárakat építettek. Tavaszra kezdett a város magva kialakulni. Ebben a környezetben fogadta Kukulkán a barátját.
Rúfus eladta hatalmas latifundiumát, és végkép búcsút vett a hatalmas római birodalomtól. A keresztények már nem szorultak oltalmára, hiszen legalizálták őket a IV. században. Így tiszta lappal indult Etelközbe.
Március hetedikére jelezte érkezését. Ugyanezen a napon jelentkezett meghallgatásra a bizánciak és az úzok küldöttsége is. Kukulkán, a helyzet súlyosságára való tekintettel, egymás után fogadta a küldöttségeket. Délelőtt 10 órakor fogadta Mérges Bürök úz kagánt.
A patinás, rusztikusan berendezett tárgyalóteremben a fő helyen Kukulkán hatalmas négy méter hosszú tárgyalóasztalként szolgáló diófaasztala állott. A faborítású falon hatalmas térképek zászlókkal, csapásmérő vörös és kék ellenséges támadási vonalakkal, valamint hajszálpontos topográfiai jelölésekkel.
Egy másik térképen a kémek jelentései által összeállított lakosság számadatai, az ellenséges hadilétszám, erők, eszközök listája. Naponta követték a vonalak a környező világban zajló változásokat. Kukulkánnak elég volt csak rápillantani a legfrissebb térképre és máris látta a helyzetet. A helyzet, számára megnyugtató volt. A kazárok még legalább ötven évig tartják magukat a térségben, aztán megroppannak a rohamosan erősödő Kievi Rusz birodalom térhódításának rohama alatt. Délen a bolgár-törökök kétfrontos háborút vívnak Bizánccal és az úzokkal. Az etelközi magyarok kiegyensúlyozó szerepe egy ideig meghatározó lesz a térségben. Elrettentő csapásmérő seregei hatalmas adókat hoznak az országnak az expedíciós hadművelet zsoldjaként.
Kukulkán stratégiája az volt, hogy csapásmérő osztagait bérbe adván az egymással szembenálló feleknek, azonnali zsoldot és állandó védelmi pénzt fizettet velük. Éppen ezek a tárgyalások folynak a 804-es esztendő zsoldos hadainak bérbeadásairól.
Tíz órakor megnyíltak a hatalmas szárnysajtók és az úzok kagánja Mérges Bürök vigyázzmenetben lépkedett az őt követő hatalmas kincsesládákat cipelő kíséretével a terembe.
Kukulkánnal szemben állva, meghajolt és a kinyitott fedelű, színarannyal és egyéb kincsekkel rakott ládákra mutatva így szónokolt.

– Legfenségesebb Nap Úr, fényességes Kukulkán! Hallgasd meg disznóröfögéssel felérő vartyogásomat! Kérlek, viseld el ocsmány személyemet. Tekintetedre sem vagyok méltó, de ha nem veszed népemet védőszárnyaid alá, akkor érzem, hogy a kazárok és bolgárok összeroppantanak bennünket. Napúr, népemet a kazárok a rájuk nehezedő ruszok és más szláv barbárok ránk uszításával ki akarják végkép söpörni a térségből. Egy lehetőségünk lenne: ha átengednéd népemet a moldáviai szorosokon és megnyitnád előttünk a te testvéreid, a székely-magyarok által ellenőrzött Erdély végvidékét. Cserébe felajánlom hetvenezres borzasztó erejű, vérszomjas, mindenre képes seregemet. Nem kérünk zsoldot tőled: mi hoztunk kincseket, és vérünket adjuk szolgálatodban, a népünknek nyújtott segítségért.
Befejezvén a szónoklatot, egy, két kilós hegyikristály-végű jogart nyújtott át Kukulkánnak. A jogar nyele cizellált aranyborítással volt ellátva, a hegyikristály pedig igazgyöngyfüzérrel volt körülfonva. Kukulkán csodálattal szemlélte a szépséges darabot.
– Hadizsákmány? – kérdezte Mérges Büröktől.
– Bevallom Nap Úr, hogy hadizsákmány. Amikor a rómaiak kétszáz éve dédapámat felfogadták az avar kaganátus megsarcolására, akkor zsákmányoltuk a kagán kincstárából. Eredetileg Attila, a hunok királya készíttette Bizáncban, amikor a baziliszkusztól kapott koronával a 400-as évek közepén megkoronáztatta magát. A koronát is majdnem sikerült zsákmányul ejtenünk, de azt a karddal együtt máshol őriztették, így nem tudtuk elorozni. Úgy gondolom, hogy szálljon vissza a jogar jogos örökösére, a magyarok népére, hiszen Attila jogos utódai ti vagytok Nagy Úr. Vedd úgy, hogy ezzel népem és a magam sorsát kezeidbe ajánlom!
Kukulkán elgyönyörködött a csodálatos munkán és szeretettel simított végig Attila örökségén. Elérzékenyülten válaszolt.
– Nagylelkű felajánlásodat a magyarok népének nevében örömmel fogadjuk. Kérelmedet megvizsgáljuk, és napokon belül értesítünk döntésünkről. Haderőd felajánlkozását szívesen fogadjuk. A ma érkező hadműveleti főnökkel: Rúfus O Harával a holnapi nap folyamán egyeztetünk, és a haditerveinkbe beépítünk benneteket. Ennyit elöljáróban. Három nap múlva elvárlak a haditanácsba kíséreteddel együtt. – mondta és elbocsátotta az úzok kagánját. A szolgák a kincstárba hurcolták a kincsesládákat és 11 órakor, beengedték a bizánciak küldöttségét. A küldöttséget Tortelini tábornok, a baziliszkusz vezérkari főnöke vezette. Négy főhadsegéd, két térítőpap (Cirill és Metód), írnokok, és a kincstárnok alkotta a csoportot. Négy hatalmas méretű aranypántokkal megerősített kincses-ládát raktak Kukulkán lábai elé. A tábornok így szónokolt.
– Nagytekintélyű Kukulkán főkagán. Örömmel tölt el a térségbe érkezésed. Népedet szeretettel üdvözöljük, és tőled várjuk a térség békéjének helyreállítását. Segítséget kérünk tőled a rabló lombardok és bolgárok ellen. A kincsek, amit hoztunk, barátságunk kifejezője csupán. Bízva jó szándékodban arra kérünk, hogy májusban indítandó hadjáratunkat keletről támogasd meg, hogy a bolgárokat megugrasztva kelten felszabaduljunk a ránk nehezedő nyomás alól.
– Miért olyan sürgős ez nektek, hogy a nagy baziliszkusz ilyen megalázkodva kunyerál nekem, a maroknyi magyarok vezérlő fejedelmének? Nagy baj lehet nálatok, ha a hatalmas római birodalom fényességes ura a kelet római császár így megalázkodik egy barbár előtt.
– Fényességes Naparcú Kukulkán! Hidd el, hogy nem ok nélkül teszi uram ezt a gesztust feléd. Szövetséget ajánl neked a Kárpátokbeli Magyarország és az Avar kaganátus testvérnépei megvédése érdekében.
– Úgy érzitek, hogy veszélyben vannak magyarjaink?
– Igen uram!
– Honnan tudjátok ilyen jól?
– Kémhálózatunk olajozottan működik nagyúr!
– A főkamarásom majd megmondja, mennyi adót kell fizetnetek évente védelmi pénzként kincstáramnak. Különben népemet ne féltsd. Már útban vannak felmentő seregeim északra a gaz morvák ellen. Levente a háromkabarok törzsének seregével tönkrezúzza őket.
– Uram, te ennyire tájékozatlan vagy? Ki beszél itt morvákról? A hatalmas és fényességes Nagy Károly, a frankok és a nyugatrómai császára tör rátok. Júniusra érnek seregei a Dunához. Már készítik utászaik a komphidakat. A Dunántúlról kiűzött avar-magyarok helyére letelepített vad rabló lombardokkal együtt hatalmas erővel támadnak az Avar kaganátusra. Félek, hogy ha nem lépünk fel ellenük szövetségben, az avarok elvérzése után Bizánc következik. A császár egyesíteni akarja a kelet és a nyugat római birodalmat.
Kukulkán megértően bólogatott és lézerceruzájával a falitérképre mutatott.
– Látod, itt minden mozgás fel van tüntetve. Tudunk a hadfelvonulásról, amit tudunk, megteszünk, de a Kárpát medencébe települt testvéreink csak önmagukra és Levente harcosaira számíthatnak. Így azt fontolgatjuk, hogy avar-magyar testvéreinket beengedjük Erdélybe. Sajnos most nincs módunkban a térségbe beavatkozni. Nekem is meg kell erősödnöm, hiszen itt is ellenségekkel vagyok körbevéve. Viszont egy hetvenezres rettenetes haderőt biztosítok nektek a bolgárok ellen. Holnapután a nagytanácsban egyeztetjük a stratégiát.
– De uram, sorsára hagyod az Avar kaganátust? A testvéreidet?
– Nem, mondtam már, a népet végveszély esetében beengedjük Erdélybe. Ott fogjuk a második honfoglalásig védeni, mintegy bölcsőben az avar magyarokat. Száz évig a balkán és a dél alföld, délvidék csatatér, felvonulási terep lesz. Tehát beengedjük őket és feldúljuk a bolgárok szálláshelyeit. Hadseregüket pedig tönkreverjük. Ennyit ígérhetek. A többit két nap múlva – fejezte be az audenciát Kukulkán és elbocsátotta a fényes küldöttséget.
Kukulkán ebédjét fogyasztotta szűkebb törzsével, amikor két óra felé megérkezett Rúfus négytagú kíséretével. Azonnal Kukulkán elé vezették. Kukulkán a belépők láttán felállt és elébe sietett. Egyenesen Rúfus kitárt karjaiban landolt. Kukulkán könnyes szemekkel ölelte át. Amikor kibontakoztak az ölelésből, az asztalhoz vezette és bemutatta Rúfust a törzsnek.
– Íme megjött hozzánk Rúfus égi barátom, Itzamná egyenes ági leszármazottja: isten az istenek véréből. Fogadjátok őt szívetekbe, és mindenben engedelmeskedjetek neki. Mától ő a vezérkari főnök. Ő hangolja össze a támadó és védekező hadműveleteinket. És most, folytassuk az evést, ivást! – mondta és poharát tósztra emelte. – Igyunk Rúfus O Hara megérkezésére és hadjáratainak sikerére!
– Fenékig! – morajlották a vezérek és kiitták kumiszos bögréik tartalmát.
Az ebéd a végefelé járt. Míg Rúfus utolérte őket az evésben, addig Kukulkán kötetlen megbeszélést folytatott vezérkarának kipróbált embereivel.
Három óra felé befejezték az étkezést és mindenki a saját körletébe vonult. Csak Rúfus maradt Kukulkánnal. Kukulkán a térkép elé invitálta barátját és lézerceruzával elmutogatta a jelenlegi világhelyzet alakulását.
– A Kárpátok bércei közé előretolt honfoglaló magyarjaink bajban vannak. Megsegítésükre utánuk ment Borzadály kündü kisebbik fia, Levente három honfoglaló kabar törzzsel. A harcosok most ereszkednek alá Verecke lankáin. Ha jól számolom, két hét múlva Morvaországot dúlják. A magyarokkal egyesülve a két sereg megtisztítja a morváktól a Felvidéket és az ott maradó tót, szlovák gyér, primitív őslakosokat beolvasztják a letelepedő kabarok közé.
Májusban indulnak meg a betelepülők. Moldávián és Erdélyen keresztül vonulnak egészen Észak-Erdélyig, ahonnan már a magyarok által lakott Tiszatájon átvonulva érik majd el a Felvidéket. Vérrel szerzett országunkat nyugatról Berengár ellenséges országa, a burkusok határolják, északról az addigra levert és megfélemlített morvák, csak délről lesz baráti a határ. A későbbiekben bevesszük a három-kabarokat a négy-magyarok törzsszövetségébe.
A másik, amit te közelebbről ismersz. Mondd el nekem, hogy mennyire valós a frankok fenyegetése? – kérte Rúfus barátját Kukulkán.
– Kedves barátom, a helyzet súlyosabb, mint gondolnád. A gaz Károly, miután a pápa császárrá koronázta, az egész világ ura akar lenni. Tönkreverte és benyomta a zsivány, rabló lombardokat a Dunántúlra. Elűzték az avar-magyarokat. Most pedig az Al-dunai és Dél-alföldiszállásaikon vannak veszélyben. Borzadály magyar fejedelem annyira le van kötve Berengár és Kacagány morva fejedelem által, hogy nem tud segíteni. Örül, ha serege a Balaton vonalát védeni tudja. Az a meglátásom, hogy biztonsági okokból, azonnal meg kell kezdeni az avar-magyar lakosság betelepítését Erdélybe. Az avar kagán felveszi a harcot, segítjük is amennyire erőnkből telik, de a népet nem tehetjük ki a mészárlásnak. Így sajnos a gazdag Bácskát, Temesközt és a Dél-alföldet hadműveleti területnek kell nyilvánítani.
– Ez eléggé lehangoló. Mit tehetünk? Nekem érintetlen a kétszázezres seregem, de az kell Etelköz megvédésére. A vazallusul felajánlkozott úzokat Bizánc megsegítésére ráküldöm a bolgárokra és a lombardokra. Így délről a Bolgároktól mentesítem Alpár kagánt. De most nem tudok átcsapni Magyarországra. Jól gondolom barátom?
– Egyetértek. Az úzokat rászabadítjuk a bolgárokra, de mi lesz a népükkel? Hol helyezzük el őket?
– Ez az! Erdélyt ígértem nekik, de oda nem mehetnek, mivel az avar-magyaroknak kell a hely. Adjuk nekik Levédiát.
– De hiszen az a bolgár-törököké.
– Kiűzzük őket. Elfoglaltatom az úzok által, az úzok számára Levédiát. Jó lesz így Rúfus?
– Tökéletes, barátom. Holnap a Nagytanácsban Levédiában jelöljük ki az úzok szálláshelyeit.
A Magyarok Nagytanácsa másnap délelőtt 10 órakor összeült A magyarok három törzsének törzsfőnökei, Kinich Achau a Naparcú kommandáns főparancsnok, Zengő Hárfa, mint főparancsnok helyettes, törzsfőnök, Rúfus O Hara a csapásmérő osztagok főparancsnoka: vezérkari főnök, az úzok kagánja Mérges Bürök, valamint a bizánci császárság főkamarása Tortelini. Kukulkán nyitotta meg a tanácskozást, majd átadta a szót Rúfusnak.
– Felkérem vezérkari főnökömet Rúfus O Hara hadurat, hogy ismertesse a vezérkar hadműveleti tervét. – Rúfus a térkép elé állva lézerceruzával a kezében röviden ismertette a tervezetet.
– Még ebben az esztendőben csapást kell mérnünk a kazár birodalmat és a magyarok földjét, Etelközt fenyegető bolgár-törökre. Ezzel elvonjuk erejüket a Balkánról. Így mentesítjük Bizáncot a kétfrontos háború alól. A szerződések aláírásra várnak, szentesíteni kell azokat. A kialkudott védelmi pénz, éves adó összege Manuel császár főkamarása Tortelini által jóváhagyásra vár. Kérem, az asztalhoz lépve aláírni és a császári pecsétekkel, szentesíteni! – mondta Rúfus és perceken belül aláírva, kicserélték az okmányokat. Ezután az úzok kagánjához Mérges Bürök főcsetéhez fordult.
– Meghallgattuk segélykérő szavaidat és meghallgattuk néped kérését. Mivel a megerősödött és egyre növekvő népességű Kievi ruszok kiszorítanak benneteket szülőföldetekről, mérlegeltük kéréseteket és összevetettük lehetőségeinkkel. Erdélybe nem tudunk benneteket beengedni. Ugyanis Erdély tartalék terület és az avar-frank háború bekövetkeztekor az avar-magyar népesség visszavonulási területeként tartjuk fenn. Úgy néz ki, a jövő esztendőre várható élet-halál harcok miatt már ez évben megkezdjük az avar-magyarok Erdélybe való telepítését. Nektek átengedem a bolgár-törökök által lakott Levédiát. Mivel stratégiai tervünkben az úzok zsoldos seregével mérünk csapást a bolgárokra, így miután kiszorítottuk őket a térségből, megkezdődhet az úzok betelepítése. Amíg ez a terep teljesen meg nem tisztul, addig Etelköz és Moldávia síkságain állítunk fel az úzok népének egy menekült tábort. Védelmet kapnak és ellátást, melynek fejében a 70.000 fős úz sereg parancsnokságunk alatt megvívja honfoglaló harcát. Kérdés van? – fordult Rúfus Mérges Bürökhöz. Miután kérdés nem volt, Rúfus folytatta.
– Ez év május végére megindítjuk a kiszorítási hadműveleteket. Az úzok északról zúdulnak a bolgárokra, míg az egyik magyar csapásmérő osztag, mint egy úthenger, úgy nyomja ki nyugat felől a bolgár népességet. Mivel a harcot a bolgár seregek ellen vívjuk, így a népet lehetőleg megkíméljük. Zengő Hárfa kommandáns főnök feladata a nép kiköltöztetése a térségből. Miután evakuáltuk a területet, akkor szép rendben betelepítjük az úzokat. Ez a közelebbi és távolabbi stratégia. Egyetért-e vele az úzok főcsetéje?
– Mérges Bürök tudomásul vette a néhány napja a szóbeli megegyezés megváltozását és megköszönte a vele és népével való törődést.
Kukulkán zárta be a tanácskozást.
– Most pedig munkára fel! Kívánok sok sikert, erőt, egészséget az előttünk álló feladatokhoz. Legyen ez a csapás elrettentő. Éppen ezért a bolgárok seregét úgy kell megsemmisíteni, hogy nem ejtünk foglyokat. Viszont a lakosságot kíméljük meg. Ez a parancsom! Most pedig menjetek Isten áldásával. Jézus Krisztus kísérjen utatokon benneteket. Járjatok szerencsével és minél kevesebb véráldozattal! Isten veletek fiaim! – tárta ki karjait és egyenként mellére szorította harcba induló vezéreit.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!