Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-04-10 12:25:13
Megtekintve: 695
KUKULKÁN - 38
4.

Kukulkánék Szegedet elérve Attila hajdanvolt szálláshelyén Sasváron vertek tábort. A régi boronavár sáncain belül lévő gerendavár maradványain ütötték fel főhadiszállásaikat. Az óriás sereg a környéken elterülő hatalmas pusztaságon táborozott. Két hét pihenőt tartottak. Ide várták a bizánci császár és Zalán bolgár cár követeit. De váratlanul megjelentek a délvidéki szerbek balabánjának követei is. Kurszán egyszerre fogadta a három küldöttet. Kriptoxatom bizánci küldött kapott szót. A negyvenes éveiben járó rókamosolyú, aranyfogú, brokátselyem kaftánba öltözött nagyúr így kezdett bele küldetésének előadásába.
– Kurszán és Rúfus nagytekintélyű hadurak! Békés szándékkal küldött hozzátok császárom a nagytekintélyű Murvaszóri Kikilliki Baziliszkusz. Szeretnénk bérbe venni egy százezres kontingenseteket húsz évre. Mi fizetnénk a zsoldokat a bérleti díjon felül, és megtennénk benneteket Dalmácia és Szerbia bacsójának. Ez lenne népeink történetében a hetedik szerződés. Eddig még mindig betartottuk mindketten a játékszabályokat. Uram ez az ajánlatom. – mondta és intésére a besiető szolgák harminckét láda bizánci aranyat és drágaköveket, ékszereket hordtak be a terembe. A kincsek elkápráztatták a jelenlévőket. Kurszán kissé szédült a látványtól, majd egy bögre csicsával megerősítve öntudatát, Rúfuszra tekintett és így válaszolt.
– Baziliszkuszod megtisztel ajánlatával. Lenyűgöző bőkezűsége. Részünkről nincsen akadálya a szerződés aláírásának, de a hadsereget csak akkor bocsátjuk a rendelkezésére, ha Rúfus O Harát kinevezi Szlavón bánná, és rendelkezésére bocsátja az egész délvidék, bizánci ellenőrzés alatt lévő vazallus államait, tartományait. Csak így tudunk egy biztonságos ütközőzónát létrehozni Bizánc kapujának védelmére.
– Ez azt jelenti uram, hogy le kell mondanunk az említett tartományok feletti hűbérről?
– Bizony. Le kell mondanotok arról, ami már régen nem a tiétek, hiszen a csatlós, leigázott népek lerázták uralmatokat és ellenetek fordulva kincseitekre fenik fogaikat. Mi itt a Kárpát medencében egy olyan békesziget államot hozunk létre, ami egész Európa békéjének és biztonságának kulcsa lesz. Ennek viszont ára van: fel kell áldozni uratoknak büszkeségét, és nekünk kell ajándékozni országának amúgy is leszakadni kívánó területeit. Na, áll az alku?
– Nagyúr – mondta sunyin Kriptoxatom – meg kell beszélnem a baziliszkusszal. Egyedül nem dönthetek.
– Dehogyis nem. A körülmények máris döntöttek helyetted. Itt van a szerbek bacsója, Véreskezű Sztregován és Zalán küldötte Kelevény Murducnyammi, Zalán főkancellárja. Csak arra várnak, hogy megkímélve országukat, rátok menjek hadaimmal. Nem elég ez az érv nektek?
– De, igen. Aláírom császárom nevében a szerződést, uram. – adta meg magát Kriptoxatom, és aláírta a húszéves szerződést.
Miután végeztek a ceremóniával, Kurszán az asztalhoz ültette a bizánci küldöttet, és most már ketten tárgyaltak a szerbek küldöttével. Véreskezű Sztregován szintén a magyarok segítségét kérte nehezen kivívott függetlenségük megtartása érdekében, Bizánc és Bolgária ellen. Így beszélt.
– Napnál fényesebb arcú Kurszán vezér és hadúr. Kis nép a miénk, de harcedzett és vérszomjas. Vérrel szerzett területét, foglalásait mindhalálig védi. Nyolcvanezer hadra-fogható martalóccal rendelkezünk, akiknek életeleme a gyilkolás, rablás. A hosszú béke nem tett jót idegeiknek. Kezdenek felajzódni. Viszket markukban a gyilok. Engedj rá minket a bolgárokra, uram! Elfogadjuk a magyarok fennhatóságát, csak gyilkolhassunk, rabolhassunk, hogy asszonyainknak ékszereket, mirhát és vég selymeket hozhassunk haza hadizsákmányként. Uram ezennel alád rendelem magamat! – mondta és nyelvét kiöltve hasra vágta magát, Kurszán lába elé kúszva, fejére tette annak szattyánbőrbe bújtatott lábait. Kurszán megdöbbent ekkora elszántság láttán és így válaszolt a lábait birtokba vevőhöz.
– Állj fel Sztregován! Értékelem felajánlkozásotokat. Éppen ezért felfogadlak benneteket. Két láda bizánci arannyal fizetek évente azért, hogy a Délvidéket a Vaskaputól Nándorfehérvár vonaláig védjétek a besenyők, törökök és úzok ellen. Ezennel megalakítom a Szerb vajdaságot és báni rangban Nándorfehérvárba, ültetlek tégedet, Sztregovár. Csak nekem tartozol elszámolással. Seregeiteknek a feladata állandó készenlétben lenni és évente kétszer, feldúlni a besenyők és úzok területeit. Bizáncot nem dúlhatjátok, hiszen Bizánc szövetséges! Megegyeztünk?
– Meg uram! Csak, hát mi lesz a bolgárokkal? Fenyegetnek, sanyargatnak bennünket. Félelemben élünk Zalán cár uralma alatt.
– Értelek! Mától már a magyarok vazallusai vagytok. Zalán más tészta! Vele majd Zalaváron egyezem meg. Ugyanis, küldötteivel most elküldöm neki ajándékomat, egy fehér lovat, arany nyereggel, zablával és kengyellel felszerszámozva. Remélem, értékeli nemes gesztusomat és Zalaváron hasonló fogadásban lesz részünk. – mondta sokat sejtetően a bolgár követre nézve. Az, remegő kézzel vette át a fehér ló kantárszárát, és megköszönte ura nevében az ajándékot. Cserébe egy aranytálban búzát, egy aranykancsóban vizet és aranytálcán csíramálét nyújtott át a bolgár cár ajándékaképpen. Kurszán a következő szavakkal vette át az ajándékot.
– Az egyezség megköttetett! Mindenki láthatta, hogy Murducnyami Kelevény főkancellár felajánlotta nekünk országa vízét, földjét és életét. Mi, viszonozva ezt a nemes gesztust, egy fehér lóval ellentételezzük az egyezséget. Murducnyamit most ajánlatunkkal elbocsátjuk. Vigye a fehér lovat, országa vételárát, urának. Adja át neki, és mihelyt Zalavárra érünk, jelenjen meg hódolatunkra táborunkban.
Amennyiben nem tesz eleget szeretetteljes meghívásunknak, úgy hadüzenetnek vesszük cselekedetét, és teljes haderőnkkel népére zúdulunk. Most pedig uraim, ha ilyen szépen megegyeztünk, üljünk asztalhoz! – mondta Kurszán és tapsolt. Szolgák siettek be hatalmas tálcákon étkeket behordva. Fehér ruhás szüzek bort, csicsát és mézsert helyeztek az asztalokra, majd a vendégek karosszékei mögé állva várták parancsaikat. A lakoma hangulatát a bevonuló vak zenészek zenekara szolgáltatta, lágy ezoterikus yucatáni dallamaival.
Hajnalig tartott a vigalom. Amikor a kakas megszólalt, befejeződött a lakoma és a követek elindultak haza. Kurszán pedig Rúfussal, utoljára, haditanácsot tartott.
A tanácson a következőket határozták el: Rúfus a Délvidéket veszi birtokba. Belgrádban megszemléli a védműveket és beiktatja a szerbek balabánját, a szerb tartományok báni tisztjébe. Elviszi neki a turulmadaras csúcsos föveget és kinevezi satrafának. A satrafa örökletes címe egyben a magyar vazallusi fölérendeltséget is jelenti. Tehát satrafai címe és népének biztonsága szorosan függ a magyarok szerencsecsillagától és jóindulatától. Belgrád után a Mura-vidéket hódoltatja és a Murán átkelve, délről egy átkaroló mozdulattal, harapófogóba fogja Zalavárat.
Ezzel egy időben Kurszán, átkelve a Dunán, Gorsiumban üti fel táborát. Alba Regia elnevezéssel belakja a négy-magyarok által is székhelynek használt várat és városkát. Itt egyesül a négy-magyarok Levente által vezetett seregével és északról a harapófogó másik szárát kialakítva, szép lassan bezárja Zalán körül az ostromgyűrűt.
Ekkor rendeli maga elé Zalánt, és felszólítja országa átengedésére.



5.

Úgy is történt, ahogy a magyarok vezérkara felvázolta a stratégiai tervet. A részletekbe menő kidolgozás után az ezred- és osztagparancsnokok elkészítették a terephez és a bennszülött lakossághoz alkalmazkodó felvonulási tervet. Úgy kellett behatolni és végigvonulni a kiszemelt területen, hogy a lakosság és az élő erő minél jobban kímélve legyen. Csak, ha katonai ellenállásba ütköznek, akkor szabad a pusztítás. Szabadrablást csak a teljes győzelem kivívása után engedélyez Árpád. Mégpedig acélból, hogy a harcosok ne a rablott holmik hurcolásával legyenek elfoglalva. Minden erejüket és figyelmüket a rájuk váró feladatra koncentrálják! Ez volt Kurszán és Árpád direktívája.
Úgy haladtak át az ország közepén, mint kés a vajon. A dús legelők, ringó árpa, köles és búzaföldek látványa lenyűgözte a harcosokat. Mindenféle ellátásért, kvartéjért és élelemért nehéz Kukulkán aranyakkal fizettek a lakosságnak. Népszerűségük nöttön nőtt a bennszülöttek között.
A volt Pannónia provincia őslakói és az első honfoglaláskor itt megtelepedett magyar-avar lakosság testvérként, felszabadítóként, és nem hódítóként, fogadta Árpád népét. Szvatopluk legyőzésével felszabadultak a szlávok (tótok) által belakott északi területek és a középső országrész négy-magyarok lakta területekkel összeolvasztva letelepedési helyet nyújtottak az Erdélyből bejövő asszonyok, gyerekek népségének. Körülbelül százezer családtagot hozott Szép Maszk be Erdélyországból, végleges honfoglalásra. A törzsek szálláshelyeit gondolomra választották, mikor, hol tetszett meg egy-egy terület a közösségnek, úgy telepedtek le. A törzsek gyepükkel választották el földjeiket a másik törzs földjeitől.
A hatalmas, egész Tiszántúlt átszelő végtelen legelők azonban közös tulajdonban maradtak. Azokon, bárki szabadon legeltethetett.
Rúfus O Hara a becsatlakozott szerb és úz harcosokkal elfoglalja a Délvidéket és ezzel elzárja Zalánt a bolgár országi utánpótlási vonalaktól. A bizánci Baziliszkusszal történt megegyezés alapján a magyar hadműveletek teljesen legálisan folytak, hiszen Bizánc zsoldjában a Baziliszkusz óhaja szerint Zalán megtörése volt a cél. Bizánc hatalmas zsoldos sereggel támadt délről Bolgárországra és könnyű, gyors győzelmet remélt. Álmában sem gondolta, hogy a végelszámoláskor Bolgár-országnak csak kis hányada kerül hozzá és a honfoglaló magyaroknak esze ágában sem lesz az északi bolgár területeket neki átadni.
Rúfus tehát júliusban egészen a Dalmát partvidékig birtokba vette a Délvidéket. Elfoglalta Ragúza várát és a dalmát kikötőket is. Így Velence gályákon érkező felmentő seregeinek a kikötését is megakadályozta. Zalán kelepcébe került.
Nyolcvanezres profi hadseregével és a harmincezer portyázóval megerősítve, még így is komoly haderőt képviselt. A magyarok azonban egyre szorosabbra vonták Zalavár körül az ostromgyűrűt.
Augusztus első hetében ütöttek tábort Zalavár előtt a mezőn Kurszán és Árpád egyesített seregei. Ötven-hatvanezer körül volt a beérkezett seregek létszáma. Sátraiktól tarkállott a mező. A harcosok fürge lovaikon körbenyargalva a várfalakat, égő nyílvesszőket lőttek be a várba. Ezzel sok tüzet okozva, egyre jobban vetették el a félelem magvait a védősereg családtagjaiban, a vár népében.
Zalán kétségbeesetten kuksolt a héttornyú fapalotában. Egyre pesszimistábban fogadta kémei jelentését a szaporodó magyar sereg felől. Tudta, hogy segítségre egyhamar nem számíthat. Bár megkötötte, még évekkel előbb Arnuff frank császárral a véd és dacszövetséget Szvatopluk ellen, Arnuff viszont, kevésnek tartva Zalán fegyveres erejét, elkövette azt a taktikai hibát, hogy a magyarokat is felfogadta Szvatopluk ellen. Így vonakodott a két szövetséges döntőbírája lenni. Zalán végső kétségbeesésében felajánlja neki a vazallusságát és egész országát, hűbérül. Azonban elkésett. A magyarok már ott álltak a kapuban és nem volt erő, amely feltartóztathatta volna őket. Végső elkeseredettségében találkozót kért Kurszántól
A találkozó a Zalavár előtti mező fővezéri rezidenciájában történik meg. Zalán a magyaroktól kapott fehér lovat kantáron vezetve fényes kíséretben, hatalmas tömegű ajándékkal érkezik. Kurszán elébe lovagol és a fővezéri sátor előtti téren, megállnak egymással szemben. A kölcsönös üdvözlések után, Kurszán így szól Zalánhoz.
– Íme, eljöttél hát, Zalán, bolgárok cárja. Mi az, ami ide hozott hozzánk?
– Fenséges Úr! Kurszán, a magyarok nagyfejedelme! Úgy jöttem hozzád, mint egyenrangú fél: szemtől szemben, cár a fejedelemmel. Egyezzünk meg békésen, vérontás nélkül! Mit kérsz a békéért cserében?
– Hogy én mit kérek!? Már mit is kérhetnék, amikor a múlt hónapban már felajánlottad országodat és eladtad azt egy fehér lóért, amit itt vezetel kantárszáron, mint hűbéredet...
– Uram, félreértesz, a felajánlott jelképes föld, víz és só csak azt a gesztust tartalmazta, hogy amíg itt időzöl nálunk, használhatod a legelőket, folyóinkat...
– Tehát, elismered, hogy rendelkezésemre bocsátottad a földet és a vizet?
– El! Használhatod földjeimet...
– Nézd, én nem szeretek senkinek adósa maradni, éppen ezért a nemes gesztusért cserébe kaptad a fehér lovat arany zablával és ezüstkengyellel felékesítve. Kvittek vagyunk. Te eladtad nekem az országodat egy fehér lóért. Én pedig ezzel megváltottam tőled a tulajdonjogot. Mi ebben az érthetetlen?
– De Uram, ez csak egy gesztus csupán! Itt tartózkodásotok idejére, amíg a morvákat, tótokat segítitek Arnuffnak legyőzni, hiszen Arnuff nekem is szövetségesem...
– Már megint nem értesz meg: én megvásároltam országodat egy lóért!
– Amíg itt időzöl!...
– Ez az időszak örökre szól, cár! Na, értjük egymást? – mondta Kurszán hatalma és erőfölénye tudatában. Zalán belesápadt a hallottakba és remegő kézzel vezette a lovat Kurszán elé és erőszakkal a kezébe akarta adni a kötőféket. Kurszán azonban elhárította a mozdulatot. Zalán kétségbeesetten szólalt meg.
– Fejedelem, én nem ilyen lovat akartam! Szépen kérlek, vedd vissza az ajándékod!
– Sértegetni mersz engem!? Kurszánt, a minden magyarok fejedelmét! Vissza akarod adni az ajándékomat! Hallatlan! Hallatlan! ... – zúgták a vezérek Árpáddal az élen, és fegyvereik után nyúltak. Zalán még egy kétségbeesett kísérletet tett.
– Kurszán, magyarok fő fejedelme, fogadd el cserébe ezt a teméntelen kincset, amit országom váltságául felkínálok. Felajánlom vazallusi hűségemet! Csak vonulj el falaim alól, békével! – mondta és intésére Kurszán elé hordták a teméntelen kincset. Kurszán megvetően beletúrt a kincsekbe és szórni kezdte vitézei közé...
– Meg akarsz engem vásárolni? Egy nép fejedelmét? Én egyszer már megvettem tőled országodat egy fehér lóért. Te vissza akarod adni a vételárat? Nem, nem... látom hajthatatlan vagy. Ha nem adod szép szóra, megvesszük fegyverrel! – fejezte be Kurszán a beszélgetést és intett Árpádnak, hogy kötözzék fel fordítva a lóra Zalánt, és húzzanak rá a ló hátsó felére. Ezzel kezdetét vette Zalán futása. A magyarok megfújták harci kürtjeiket, és megvárva, míg Zalán beér Zalavárra, neki kezdtek az ostromnak. Három napon át, tartott a véres csata.
Igen sok veszteség volt mindkét oldalon, de végül is Zalán menekülésre fogva a dolgot, megmaradt serege élén a számára nyitva hagyott folyosón hazavágtatott a bizánciak által ostromlott nagy Bolgárországba. Természetesen a magyarok által kapott fehér lovon történt a nagy menekülés, mely az óta is Zalán futása néven íródott be a világtörténelembe.
Így vették meg az országot a magyarok egy év alatt, hatalmas harcok és sok-sok véráldozat árán. Nem volt olyan család, amely nem vesztett volna embert.
A 895-ös év a második honfoglalás nyitányaként az ország katonai megszállásához vezetett. A körkörös védelemmel megszervezett határokon többé egy madár sem repülhetett át.
Ide vonultak be a honfoglalás népei, az Erdélyből kihozott körülbelül kétszázezerre becsült családtagok és jószágaik.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!