Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-06-03 10:47:09
Megtekintve: 569
KURTAFA - 2
2

Benő fülében elültette az öreg a bogarat. Egész úton hazafelé ott zümmögött benne, és folyton csak azt cirpelte, hogy, aszongya: „itt a helyetek! Ide kell, jöjjetek! Megtaláltátok az elveszett Édenkertet!”

Alig várta, hogy hazaérjen és leállíthassa a nagy, dög motort. Felaraszolt a negyedik emeleti panelkuckójukba és kivágva az ajtót beesett rajta. Hű felesége Panka rögtön látta, hogy kedves férjeura igencsak fel van ajzva. Rögtön elkezdett forogni az esze kereke, hogy itten most nagy kitárulkozásnak lesz rögvest a tanúja. Így is történt. Míg a gázra melegedni feltett, rotyogó paprikás krumplit kevergette a fakanállal, hátulról Benő átölelte és magba olvasztotta gyönyörűséges, tűzrőlpattant kis feleségét. Így lihegett a fülébe.

–Pancsikám, bülbülmadaram: megfogtuk az isten lábát! – dürrögte felesége fülébe, mint egy felajzott cicerézéshez készülődő fajdkakas. Az asszony igyekezett csillapítani férjeura hevességét, és a forró fakanállal ajkaira húzott egyet. Majd így replikázott.

–Lári-fári! De sokszor hallottuk már ezt! Én már azt sem hiszem el, amit kérdezel, te szoknyapecér kandúrbandi! Ha én még egyszer megtudom, hogy rajtam kívül is emelgeted a csajok szoknyáit, akkor kiheréllek! Ezt blattolom neked! Benő az orvtámadástól kissé hátrahőkölt és dörmögve magyarázkodni kezdett.–ejnye, hogy gondolhatnál ilyet te féltékeny kis cigánylyány! Hát hogy lehetne tégedet megcsalni? Hiszen aki egyszer belékóstolt, az úgy jár, mint a légy, amelyik belesik a mézesköcsögbe! Imádlak, szeretlek, soha el nem engedlek! Éppenezért próbálok meg az életszínvonalunkon csavarítani egyet. Na, jöhet a kusály! – lihegte Panka fülébe, majd lezuttyant a viaszosvászonnal letakart asztal alól kihúzott hokedlira.
Panka elébe helyezte a paprikáskrumlival teli illat és ízfelhőt árasztó lábost. Aztán kivette a hűtőből a legolcsóbb, 2 literes házi sört. Odaállította Benő elé. Míg Benő a palack nyakának a zárókupakból való kiszabadításán fáradozott, az alatt elé helyezte a félliteres söröskriglit, majd kihúzva a másik hokedlit, szemeivel a jóízűen faló Benő arcát pásztázva várta, hogy mivel rukkol ki szeretett férjeura. Miután még a maradék szaftot is kitörölte a lábos aljáról, kiitta a maradék sört is krigliből, elkezdte a mondókáját.

–Mit is ígértem én neked, amikor ott, azon az éjszakán a Művházban elháltunk a kisirodám vedlett díványán?
–Hát, hogy elválsz a feleségedtől. Mindent felégetsz magad mögött és új életet kezdel velem, ha kell akár a világvégén is! Ami a felégetést illeti, az, sikerült is. Itt vegetálunk ebben az egyszobás panelcellában, várva, hogy kisüssön ránk a nap. De, ebben a rohadt kövérházban a picike konyhaablakon a lifthoffal szemben lévő lakásában lakó Bumbusmaris ragyás pofája vigyorog rám a nap helyett! Penészednek a falak a gőztől. Hát, ide, ebbe a prolifészekbe kell nekem megszülnöm, a kis királyfit? – dünnyögte Panka szomorkásan. Benő az asztalra csapott hatalmas, ökleivel.

–Az anyja úristenit ennek a szemforgató jóléti demokráciának! Kicsináltak, de azt nem érik meg, hogy emiatt becsináljak! Padlóra tettek a Városháza Urai, mert kihúzták alólam a Művházat. Bezárták, mert nem kell már a népet művelni! Minek akkor a sok kenyérpusztító népművelő. Megszűntek a Szocialista Brigádok. A Bélyeg, Fotó, Önképző körök és szakkörök. Felszámolták a Néptáncosokat. Minek annyit kőteni a ruhatárukra, csizmákra és főkötőkre. Most mi van helyette: zsibvásár! Hétfőként Hírős Turka keddenként, Rutibutik szerdánként edény, csütörtökön cipővásár, Pénteken kilósruha, szombaton meg istentisztelet a Pünkösdiszáknak, Adventistáknak, Jézusszíve Társulatnak, meg a Jehovistáknak! Hát én ebben nem voltam partner! Lapátra is tettek tisztességesen!

–Végkielégítésként, pénz helyett megkaptál engemet.
–Hát, ami azt illeti, te a világ összes kincsével felérsz kis bülbülmadaram. Neked meg az iskolát húzták ki a lábad alól. Ősztől már bezárják azt is. Lebontják, és eladják a telket egy Szupermarketnek, mert ez kell a népnek! Hagy vásároljanak kedvükre! Csak azt nem kérdezi senki, hogy miből?

–Bence, hagyjuk itt ezt a bűnös várost!
–Egy strófra jár az eszünk kereke, kismadaram! Találtam egy olcsó kis falusi házikót. Igaz, hogy nincs víz, gáz, de villany az van a faluban. És elférünk benne, kényelmesen, csak hatan lakják…
–Értelek, azok is hamarosan kihalnak… szerintem csak a hülyék, meg a béna öregek maradtak ott, abban a kihalásra ítélt világvégi falucskában? Jól gondolom szívem pilótája!
–na, azért annyira nem lesújtó a helyzet. Zsákfalu az igaz, de óriásiak lehetőségek!

–Bánom is én, ha a világvégére megyünk is csak el innen. Minél messzebbre! Ózdon nincs lehetőség. Meghalt minden. Nem akarom, hogy a gyerekünk a nyomorban, bűzben, mocsokban és a kukázók tengerében nőjön fel, ebben a nagy nihilben. Lenne egy kis házunk, szép nagy portával, virágoskerttel…
–És hatalmas mezőkkel, kertvégében csilifuti kispatakkal, erdőcskével, mókusokkal– folytatta Benő az álmodozást tovább gombolyítva és az üres sörös palackra meregetve kigúvadt tekintetét. Panka vette a lapot és újabb teli palackot emelt ki a hűtőből. Miután Benő megitta a marhát, mert szavajárása szerint, ha szomjazott, akkor csak ennyit mondott hű felségének: szomjas a marha, inni kér! Vagy csak annyit szólt, hogy ha éppen vendég is akadt olykor-olykor, hogy „itassuk meg a marhát!” Ezt a népi kifejezést még népművelő korában gyűjtötte palócföldön, tájoláskor. Szóval megitta a marhát és elkezdték a tervezgetést.

–Anyukám, elpasszoljuk a lakás három milláért. Tudod, az egyszobásokra harapnak, mert kicsi a rezsije. Jobban el lehet adni, mint a két-háromszobásokat. Felvesszük a lét, aztán ágyesz-bugyesz! Búcsút intünk eddigi életünknek. Úgy a háta megett hagyom ezt a hűtlen várost, hogy vissza sem nézek! Majd megtudják, kit veszítettek el Kukucska Benővel! Majd hallják még a híremet.

–a kisfiunkat pedig szabademberként, földbirtokos farmerként neveljük fel a Göcseji dombság ölelte kies völgyében megbúvó falucskában. Te, Benő, vannak ott lakatlan, eladó házak? –szegezte neki a kérdést egy hirtelen jött ötlettől felbuzdulva urának Panka.
–Mi, az hogy vannak! Az egész falu eladó, mind a harminchárom házával együtt!

–Azon gondolkodom, forog az eszem kereke, hogy mi lenne, ha?
–Ha?
–Ha, mi ott megtelepednénk, esetleg édesanyámékat is lehoznánk, onnan a nagy szatmári nihilből Geszterédről?
–Mi lenne? Jó lenne! Én még a testréreidet is le fogom oda telepíteni! Hagy legyen együtt a család!
–De, Benő, ez komoly? Mit fognak szólni a falusi rúmik?
–Bízzad rám kedvesem! A Te családod az én családom. És megmutatjuk a világnak, hogy a cigány is ember!

–Akkor ebben maradunk Mackókám?
–Ebben, és akkor most…! Áldozzunk Ámornak, a mámornak a szerelem oltárán!– rikkantotta, Benő és hatalmas, oszlopszerű karjai közép kapva imádottja tárgyát bekormányozta az egyetlen szoba, vetetlen családi ágyába. Hogy mi történt, azt fedje jótékony homály!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!