Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-06-05 11:28:35
Megtekintve: 561
Kurtafa - 4
4.

Az este beszélgetésekkel telt el. Irma előtárta szürke, egyhangú életének rövid történetét.
–Az életem fehér lap. Nincsen rajta semmi. Szüleimnek egyetlen gyermekeként még a széltől is óvtak. Elvégeztem a postatiszti iskolát és Egerszegen dolgoztam a nagypostán. Amikor tízéve hirtelen meghalt édesanyám, át kellett vennem a helyi kispostát. Rá egy évre édesapám agyvérzést kapott, féloldala lebénult. Őt ápoltam négy évig. Közben elszálltak felettem az évek, és itt maradtam 34 évesen, aggszűznek. Aztán hogy az árvaságomnak nagyobb nyomatékot adjanak, bezárták egyetlen vőlegényemet, szerelmemet, a kispostát. Egyedül maradtam, mint az újam. Most Kókányfára járok be az ottani körzeti postahivatalba. Amig meg nem szűnik az is.

–Bizony szomorú sors ez és nagyon igazságtalan hozzád barátném! Tört fel az indulat Pankából. Meglásd, mi életet, színt, vidámságot hozunk ide! És máris meghívunk a kisfiunk keresztanyukájának. Na, vállalod a keresztkomaságot?
–Ezer örömmel!–csillant fel nagy szürke szemeinek tekintete. Majd rezignáltan hozzátette– ugyanmár milyen keresztkomaságról beszélhetnénk? Nekem nincs gyerekem, de még egy elszánt férfi sem közelben távolban, aki megörvendeztetne vele!
–Majd lesz! Szerzünk egyet! Meglásd, a jóisten majd csak ideterel valakit! Ahogy minket is idevezérelt, úgy eljő te királyfid is meglásd. Hófehér paripán…
–Mint a lovastengerész?
–Úgybizony, berobog, mint Horthy Miklós Budapestre 1920-ban.

–Bánom is én, ha kerékpáron jön, vagy gyalogosan, csak már itt lenne ez a királyfi! Lepókhálózna nálam. Istenem, mennyit imádkoztam már, hogy egy férfit adjál nekem. Nem baj, ha kancsal, ha horkol, ha habókos egy kicsit, csak odatudja tenni a rispángot. Attól még, hogy egyedül maradtam én is, kívánom a szexet.

–Ne búsulj barátném, a jóisten ád neked még többet is. Csak várni kell türelmesen.
–Meddig?
–Amikor itt lesz az ideje, bekopogtat hozzád. Ahogy mi egy pillanat alatt megismertük egymást, úgy fogsz járni te is.
–Akkor maradjunk is ennyiben. Álljunk neki a vacsorának!–zárta rövidre a beszélgetést Irma. A lányok kimentek a konyhába, Benő pedig bekapcsolva a számítógépet, az Internetet kezdte el vallatni. Mert, bizony a faluban a volt postahivatal rendelkezett egyedül telefonvonallal. És Irma, mint postai dolgozó ingyenes Internet hozzáférést is kapott.

–A vacsora hamar elkészült. Imrebácsiék által frissen szedett vargánya gombát rántottak ki. Mellé tartármártást kanyarítottak és hasábburgonyát sütöttek. A vacsorához fehérbor és üditítőital dukált. A vacsora végeztével folytatódott a beszélgetés. A fonalat most Benőék vették fel és szőtték az ismerkedés szövetét.

Benő kezdte a mondókáját.
–Én elvégeztem annakidején a könyvtár-népművelő szakot az ELTE-n. Még ott megismerkedtem a leendő felségemmel. Pesti létemre leköltöztünk Ózdra, az acélipar egyik fellegvárába. Ott lettem a Munkás Művelődési Központ népművelője. Feleségem pedig a Városi Könyvtárban könyvtárosnő. 110 éve született meg egyetlen gyermekünk, a kis Bence.
És milyen az élet? Harmincötévesen belebotlottunk egymásba az én kis bülbülmadarammal, Pankával. Megszerettük egymást. Elváltam feleségemtől. Összeköltöztünk, és most várjuk a kis trónörököst.. Az orvos szerint, kis tökös gyerek lesz!– mondta büszkeséggel a hangjában és megsimogatta Panka domborodó hasát. Aztán Panka vette át a szót.

–Én, egy kis Szatmári faluban Geszteréden születtem. Édesapám a teknővájó cigányok kasztjából származik. Édesanyám pedig magyar asszony. A Sztálinváros építkezésen ismerkedtek össze. Édesapám a kőíveseknél dolgozott, édesanyám pedig malteroslány volt. Összeházasodtak, és amikor már leálltak az építkezésekkel, akkor a héttagú család hazaköltözött Gesztherédre.

Anyuka nevelte a gyerekeket, apuka pedig Nyíregyházára járt be dolgozni. A vasútnál kapott állást. Jól fizettek amig kétéve balesetben tolatás közben a vagon kereke, levágta a bal lábfejének felét. Lerokkantositották. Legalább biztos megélhetésük van. És kaptak kétmillió Forint kártérítést is a Biztosítótól.

Azért nem tétlenkedik, mert a négy kistestvéremnek kell a ruha, cipő, az élelem. Pótolni kell a nyugdíjhoz. Így aztán nagyapámnak segít. Folytatja az ősi teknővájó, faragó mesterséget. A nővérem és a bátyám már régen kirepültek a házból. Külön családban élnek. Engemet meg kitanítattak a Nyíregyházi Tanítóképzőben. Alsótagozatos tanitónéni lennék, ha lenne munkahelyem, de nincs.

Miután így meg és kibeszélték életük folyását a lányok, megágyaztak, és lefekvéshez készülődtek. Amig a fürdőszobában tisztába tették magukat, az alatt Benő újfent az Interneten szörfözött. Majd ő is megtisztálkodott és átadták magukat az édes álomnak.

Reggeli után Irma bekerekezett a munkahelyére Benőék pedig elindultak a faluba vizitálni. Elsőre Fazokasékhoz kukkantottak be. Katinéni a nyílt téri kemencében már hajnalban bevetette a kenyereket és a lángosokat sülni. Már csak a kellő pillanatban való kiszedésük volt hátra.. Ekkor toppantak be Benőék. A közelgő léptek, és a beköszönés hangjára előjött Árminbácsi is a fészerből. Már tudtak a jövetelük céljáról, és kellő barátsággal fogadták őket. Rögtön hellyel kínálták őket az udvarra kihelyezett kecskelábú asztalnál. A kölcsönös bemutatkozás után Katinéni mentegetőzve a kenyér és lángosok kemencéből a sütőlapáttal történő kiszedéséhez látott. Közben Ármin tartotta szóval a vendégeket.

–Aztán jól meggondolták, hogy ide, ebbe a kipusztulásra ítélt faluba akarnak letelepedni. Hiszen errefelé még a madár se jár!
–Éppenezért választottuk Kurtafát. Életet fogunk bele verni. Felébresszük a falut a kómából.
–Hát, ha ez sikerül, akkor én megeszem a sapkámat!–hitetlenkedett Ármin, de nem sok ideje maradt a tamáskodásra, mert máris nyílt a kertkapu és a kertszomszédék, a két Imre lépkedett peckesen. Az idősebbnek egy csupor kecsketej, a fiatalabbnak meg abroszbakötött kecskesajt volt a kezeügyében. Az asztalhoz léptek, terhüket lerakták az asztallapra, majd bemutatkoztak, ahogy illik.

–Kecskés Imre, Kecskés Imi! Hoztuk a früstökhöz valókat! Fogyasszuk egészséggel!–mondta Imrebácsi és Katinénire tekintett. Az pedig az asztalra helyezett mindenki elé egy - egy üres begrét, és kistányért. Felszeletelte kockákra a sajtot, és középre helyezte, ki -ki annyit vehet amennyi, jólesik neki. Aztán a még illatozó, kakastejjel megkent, köménymaggal megszórt kenyérlángosokat helyezte el középen egy rafiából fonott tálcára.

–Vegyenetk, egyetek, hagy teljen a begyetek! –rikkantotta kacagva, és a csuporból telicsurgatta mindenkinek a begréjét friss, habos kecsketejjel.– Törjetek a lángosból, egyetek a sajtból, és kísérjétek le finom kecsketejjel. Ezt tudjuk nektek prezentálni! – kínálta őket és letelepedett az asztal másik végébe, készenállva, ha valakinek szüksége lenne még valamire, akkor ideteremtse.
–Benő és Panka meghatódott ettől a barátságos fogadtatástól és jóízűen falatoztak. Ilyen jól már régen esett nekik az étel. A reggeli után Imi átszaladt egy csupor zsendicéért. Beszélgetés közben ezzel hűsítették magukat.

Miután a fiatalok elmondták kifélék mifélék, honnan jöttek, miért jöttek Fazokasék is, bemutatkoztak röviden. Árminbácsi kezdte.
–Én régi Fazokas családból származom. Az apám apja, apám és én is fazekasként kerestük a kenyerünket. Már nyugdíjasként nem igen dolgozom. Ha csinálok is valamit csak hobbiból. Minden berendezésem megvan, üzemel a kemencém is. Csakhát nincs kereslet. Hetvenkétévesen már nem vásározok.

–Én pedig bábának tanultam annakidején a Bábaképzőben, majd a szocializmusban védőnőként ebben a körzetben dolgoztam hatvanéves koromig. Öt éve nyugállományban vagyok.–mondta Katinéni bamutatkozásként. Aztán Imrebácsira tekintett.–he, mongyá mán tisis valamit, Imre! –az öreg meköszörülte a torkát és nekiveselkedett a mondókájának.
–Mit mondhatnék? Élünk itt a fiammal, vegetálunk, mint a Toldi lova. Az olajbányászatban dolgoztam, míg meg nem szűnt az is. Ötvenötévesen nyugdíjaztak. Az asszony négyéve meghalt. Magunkra maradtunk ezzel a mamlasszal!–bökött Imre felé. Nem tanult semmit. A buta fejével csak segédmunkásságig vitte. Kétéve aztán lapátra tették őt is, mert bezárt a lakatosüzem Kókányfán, ahol dolgozott. Most 42 évesen itt van a nyakamon.

Élünk a negyvezer Forintos nyögdijamból és a mellékesből. Mézelek. Van 22 kaptáram. Legeltetjük őket. Aztán egy évben kétszer, de van úgy, hogy háromszor is kipergetjük a mézet, amit Dikóné felvásárol és az Egerszegi piacon, kiárul. Van hét nősténykecskénk és egy bakunk. A kecskét az Imikéméi. Ő gondozza, legelteti, feji őket. És készíti a kecskesajtot, amiből a felesleget Dikóné felvásárolja. Nem mondom, semmiben nem szenvedünk hiányt. Egyedül az bánt hogy ez a gyerek ilyen mamlasz. Fél a nősüléstől.

–Én megnősítem Imrebácsi!–ajánlkozott Panka! Szerzek én neki olyan tüzesvérű cigánylyányt, hogy győzze kielégíteni! –Imrebácsi oldalbökte a szájtátva hallgató Imrét.
–hallod-e kisfiam? Panka szerez neked egy lyányt, de oda kell ám tenni neki a rispángot, he!
–odateszem én neki, ha megáll, úgy, mint a Gizinek, meg a Mancinak! He-he-e… nem panaszkodnak azok egy mukkot se!
–Látom nem is olyan mamlasz ez a fiatalember. –Jegyezte meg göcögve nevetve Benő miközben barátságosan hátbaveregette a fültövéig elvörösödő Imit.– Úgylátom hamarosan rokonságba kerülünk mi, ha az isten is úgyakarja! Legalább lesz, aki kalákában segít nekem helyrepofozni a házunkat! Na, Imre: áll az alku! –rikkantotta vidáman Benő és egymás tenyerébe csaptak.

A früstökölés után átmentek elbúcsúzni Gusztibácsihoz és motorra pattanva búcsút intettek a kapufélfának. Viszontlátásra Kurtafa!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!