Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Poet
Alkotások száma: 43
Regisztrált: 2006-01-24
Belépett: 2009-08-14
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (9)
-Haikuk (2)
-Versek (29)
Feltöltve: 2009-01-20 01:42:25
Megtekintve: 679
Dénes és a nők
Úgy volt Dénes a nőkkel, mint álmodozó műkedvelő a híres festményekkel: nézte-nézte a remekműveket nagy lelkesedéssel, de titkon mindig arról fantáziált, hogy egyszer lesz egy sajátja. Csak az övé, és mindenki jól megbámulja majd, és irigykedik, és titkon arról fantáziál, hogy egyszer őneki is lesz egy sajátja.

A csillogó szemű bámészkodáson túlra azonban ritkán sodródott Dénes. Pedig nő mindig akadt tengernyi, de vagy nem volt ínyére való, vagy ami gyakoribb: elhitette magával, hogy nincs ínyére való, és mire magához tért az önkéntes kábulatból, a hajó elúszott. Máskor meg, hogy elejét vegye saját tesze-toszaságának, rögtön a lovak – illetve nők – közé csapott. Bár ne tette volna. Egy-egy ilyen kiábrándító próbálkozás után nosztalgiával gondolt az észrevétlen műkedvelés biztonságára.

Pedig szerencsétlensége ellenére elmondható róla, hogy igazán jólelkű és romantikus volt. Kisgyerekként számtalanszor megfestette magában a képet: kéz a kézben sétálgat szíve választottjával a Duna-parton, a Hold a víz tükrére szórja ezüstjét, és az éjjeli szellő felborzolja a szívüket. A jelenet apróbb módosításokkal meg is valósult nemegyszer: szíve választottja kéz a kézben sétálgat a Duna-parton, de ő a félhomályban nem látja, hogy kivel, és amúgy is menni kéne már haza, mert kurvára fúj a szél. A gyertyafényes vacsora is megvolt, de meglehetősen rövidre sikeredett, mert apa hamar megunta, hogy nem látja a rántott húst, és inkább kicserélte a biztosítékot.

Maga a szerelem gondolata már egészen kis korában foglalkoztatta. Déni (utálta, ha így szólították, ebből kifolyólag anyának mindig pont akkor sikerült, ha sokan voltak körülöttük – szóval a kis Dénes) már óvodában életfogytig tartó szerelemre ítéltetett. Zsenge szenvedélye tárgya azonban az összes többi fiúcska zsenge szenvedélyének is tárgya volt – és ahogy jó tizenöt évvel később hallotta, kevésbé zsenge szenvedélyek kevésbé zsenge táplálóit se vált szokásává visszautasítani.

De a lányok kisiskolásként se hagyták nyugodni. Épp a második osztály első tanítási napjára masírozott, amikor eszébe jutott Katika. Nem látta egész nyáron, mégis nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rá. Mert annyira utálom, olyan kis undok béka, mondogatta. Az is eszébe jutott, hogy végre újra láthatja a kis pillangós csatokkal a hajában szaladgálni szünetben az udvaron. Erre a gondolatra aztán szépen bele is csinált izgalmában az alsógatyájába, így érthető módon mégsem tudott felhőtlenül örülni az undok kis békának. Másnap jól meg is húzgálta a haját. Jaj, az az észrevétlen műkedvelés, gondolta még évekkel később is, mikor felidézte a tanárnénitől cserébe kapott fülest.

Később próbálkozott az udvarlás szintén romantikus, de kevesebb kockázattal járó módozatával is. A szerelmesleveleket azonban vagy el se sikerült juttatni a címzettnek (nagy derültséget keltve az illetéktelen olvasóknak), vagy felemás sikert ért csak el velük. Ez utóbbi talán a „szemed páratlan…na ne érts félre, tudom, hogy kettő van…” és ehhez hasonló versikéknek is betudható.

Mindezidáig még csak-csak elevickélt valahogy a mi Dénesünk, de a kamaszkorral érkező kötelező csajozás aztán tényleg nem neki való mesterség volt. A sulibulik, majd a városi diszkó idegen világában, a bántó fények és bántó emlékek villódzásában mindig irigykedve figyelte a haverokat bevetés közben. Ő maga – a már emlegetett vakmerő kirándulásoktól eltekintve – inkább szép nyugodtan elüldögélt egy félreeső asztalkánál, várva, hogy véget érjen végre a buli, amit egyébként akármikor ott hagyhatott volna.

Közben természetesen ő is megismerkedett – persze először csak elméletben – a szerelem anyagibb oldalával. Eleinte úgy viszonyult a szexhez, mint a finnyás gyerek a narancshoz: szívesen megszabadítaná ő a felesleges héjtól a zamatos húst, csak ne lenne közben tiszta ragacs tőle. Aztán mikor megkóstolta, rájött: attól finom a narancs, hogy olyan lédús.

Történt mindez azután, hogy a tucc-tucc végleg eldübörgött mellette – magával sodorva az addigi haverokat is –, ő pedig megismerkedett Annával. Első igazi barátnőjének olyannyira megörült, hogy csak lassan vette észre, hogy a kapcsolat, mely kezdetben valóban gyümölcsöző volt – és ez alatt nem csak a narancs értendő –, időközben túlhaladta önmagát. Ami késett, végülis nem múlott, a szerelem viszont annál inkább. Utolsó maradványai – a Dénest ábrázoló fényképek – kísérő üzenet nélkül érkeztek meg néhány nappal később, egy bántóan fehér borítékba temetve. Fújt a szél megint, de a parton senki se sétált.

Első találkozása Lilivel meglehetősen váratlanul érte. Épp valami érdektelen buliból tartott hazafelé, azon töprengve, hogy talán hagyni kéne már ezt az egész szerelem-dolgot a fenébe, amikor a vasútállomáson megpillantotta őt. Ekkor három dolog történt megközelítőleg egyszerre. Először is – érthetően – Lilit bámulta szájtátva, nem pedig a szemeteskukát, ami ezt zokon vehette, mert mikor Dénes nekiment, gondolkodás nélkül, viszont fülsértő csörömpöléssel dőlt fel előtte. Másodszor egy izgága kissrác, aki a padon ülő anyuka körül rohangált nagy lelkesedéssel, megbotlott valamiben, és elvágódott anyuka orra előtt. Ennek egyébként semmi köze Déneshez, még kevésbé Lilihez, viszont a kisfiú olyan irtózatos bömbölésbe kezdett, hogy azt semmiképpen se lehet figyelmen kívül hagyni.

Harmadszor pedig: Lili eltűnt. Dénes viszont arra az elhatározásra jutott, hogy mégse kéne hagyni ezt az egész szerelem-dolgot a fenébe.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-03-15 03:29:51
Nagyon tetszett!
Nagyokat nevettem rajta, tényleg jó kis novellát alkottál!
Elismerésem!
Gratulálok!
Üdv
Longinus
2009-01-21 22:58:07
Nahát ! fogadni mernék, hogy ezt a kedves-vicces kis történetet már be is nevezted a Nyereményjátékba ! Tudod, nézd meg a fórumban. Olvassál csak bele ! éppen Te hiányzol onnan és ez a remek kis novella. Drukkolok neked. Nagyon jó ! élveztem a szegény Dénes történetét és bevallom eszembe jutott valaki a régmúltból, aki nagyonis hasonlított rá. grat- fefo