Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Poet
Alkotások száma: 43
Regisztrált: 2006-01-24
Belépett: 2009-08-14
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (9)
-Haikuk (2)
-Versek (29)
Feltöltve: 2009-03-07 23:49:54
Megtekintve: 715
Súlytalanság
- Gombolkozom, teát hagyok! – kiáltotta át a nappaliba készülődés közben. Gyakran előfordult vele, hogy már nem volt ideje befejezni a reggelit.
- Jó gyerek vagy – jött a válasz a nappaliból –. Siess haza!

Mikor kilépett az utcára, a szomszéd ház épp hatalmas robajjal összedőlt. Több tucat ember életét vesztette, az esettel még hetekig foglalkoztak az újságok. A történet szempontjából azonban ez semmiféle jelentőséggel nem bír, ezért több szó nem esik róla.

A villamoson egy magas, vörös, kék szemű, kosztümös nő ült vele szemben.
- Ki nem állhatom a magas, vörös, kék szemű, kosztümös nőket - jegyezte meg fennhangon. Néhány alacsony, fekete, zöld szemű, pulóveres férfi rosszalló pillantásokat lövellt rá. Érezte, hogy elvethette a sulykot, mivel most határozottan nem volt nála sulyok. Miközben azon tűnődött, hogy mikor is történhetett ez, a villamos megállt.

Meglepte a dolog, hiszen épp két megálló között jártak, de hamarosan elkalandoztak a gondolatai. A villamos továbbsiklott. Aztán újra a sulyokra gondolt, és a villamos megint megállt. Hirtelen másra gondolt, és megint megindultak. Ekkor gyanút fogott, de ezt már nem vetette el, hiszen még kiskorában belesulykolták a szülei, hogy ne pazaroljon.
- Elnézést, uram! – lépett oda hozzá feldúltan egy nő – magától bolondult meg a villamos?
- Nem tudom – tűnődött el. – A bácsikám bizonyára magától bolondult meg, mert sokáig egyedül élt. Na de egy villamos… Szerintem inkám miattam – tette hozzá végül. A nő megkönnyebbültem sóhajtott fel, és ült le. Az ellentétes irányú tevékenységektől kissé megszédült ugyan, de már nyugodt volt. A bizonytalanság rémisztő érzés.

Megpróbált körbe nézni, de a villamoson csak négyszögeket talált. Illetve három szöget is, de egyiket sem ütötték a fejébe. Ettől nagyon megkönnyebbült, mert éppen akkor kellett leszállnia.

Útja egy parkon vezetett keresztül. Nem emlékezett rá, hogy itt korábban látott volna zsiráfokat. Most sincsenek, állapította meg elégedetten. Nem mintha ellenszenvesnek találta volna a kedves kis állatokat, de rajtuk nem lehetett gyalog átkelni.

Az út túloldalán vette csak észre, hogy meglehetősen unatkozik. Ez viszonylag gyakran fordult elő vele, de soha nem vette még észre. Megrökönyödött, a keddi reggel viszont ettől sem lett izgalmasabb.
- Szerencse, hogy péntek van – jutott eszébe ennek okán. Közben felhők takarták el a napot. Esni kezdett, de az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia egy arra járó korlátban, így nem ütötte meg magát. Közben a Nap megint kisütött valamit, de hogy mit, azt talán még Holdnővérének sem hajlandó elárulni.

- Ez egy csodálatos nap arra, hogy megtanuljak repülni – gondolta. Fel is szállt hát. Jó néhány kört leírt, hátha megint körbe akar majd nézni valaki. Bár nem vette észre, nagyon jól szórakozott. Régi vágya volt a repülés, de még sosem próbálta meg. Félt, hogy történne valami. Hiszen vele általában nem történt semmi. Most azért elégedett volt. Tudta ugyan, hogy kissé el van szállva magától, de nem gondolta volna, hogy ennyire. A barátok is mondogatták, hogy két lábbal a földön kéne állni, de neki amúgy sem voltak barátai.

Már hosszú percek óta úszkált a levegőben, mire végre feltűnt neki, hogy mindenki más is repül. Sejtette, hogy most végtelenül csalódott.
- Sejtem, hogy most végtelenül csalódott vagyok – mondta mintegy megerősítésképpen. Ott keringett körülötte a sok közönyös ismeretlen, mintha mindig is így lett volna. Ekkor jutott eszébe, hogy lehet, hogy tényleg mindig így volt. A különbség csupán ég és föld. Zsiráfokat mindenesetre itt sem látott.
- Szervusz! – köszönt rá hirtelen János. Ő nem ismerte Jánost, de a köszönést udvariasan viszonozta. Lenézett a földre, de ott csak a galambok totyogtak unottan. Innen fentről, embertávlatból csupán hangyáknak tűntek, arctalan tömegnek, amelyben mindenki tolakodva igyekszik a saját dolgára. Milyen érdekes a járda felülnézetből, gondolta, bár még nem is látta más nézetből. Erről azok az underground mozgalmak jutottak eszébe, amelyekről János mesélt a minap. Persze nem neki, hiszen ő nem ismerte Jánost.

Megunta a repülést, és egyébként sem tudta, hová is indult – bár ő ezt nem tudta –, ezért úgy döntött, visszafordul.
- Anya úgyis azt mondta, hogy siessek haza – sóhajtott földet érés után.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!