Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Sincomi
Alkotások száma: 421
Regisztrált: 2006-02-20
Belépett: 2009-04-21
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (77)
-Mese (21)
-Versek (310)
Műfordítások
-Versek (1)
-Egyéb Irodalmi alkotások (2)
Feltöltve: 2006-05-13 12:26:53
Megtekintve: 519
A palóc kocsmáros és a rabló
A palóc kocsmáros és a rabló

1. A szándék befolyásolható

Volt egyszer, hol nem volt, Palócföldön volt, - hogy hol pontosan, ne keresd, mert ma már nincs feltüntetve a térképen - volt egy kövér kocsmáros. Jól ment nekije az üzlet, jól keresett. Vallásos révén természetesen nem csalt, nem csapott be soha senkit tudatosan. Büszke is volt erre, ki is hangsúlyozta gyakran a vendégei elött. Bíztak is benne az emberek.

Akkoriban a palócok általában is nagyon lelkiismeretesek voltak, most is ritkán lopnak, de akkor sohasem! A kocsmáros pénze szabadon hevert ott egy nyitott fiókban - még zár sem volt rajta - mégsem nyúlt hozzá soha senki.
Ha a kocsmáros éppen nem volt a helyén, akkor a palócok töltöttek maguknak és betették a pénzt a nyitott fiókba, néha még többet is, mint kellett volna. Az is megeshet ugyanis - jól tudták - hogyha többet ittak a kelleténél akkor elfeledkezhetnek a dologról, a biztonság kedvéért néha kétszer is fizettek.
Adóbevallás még nem volt akkoriban. És pénzben soha nem szenvedtek hiányt az akkor emberek.
Híre járt ennek persze az egész világon, egy rabló fülébe is eljutott. O˝ kifürkészte a terepet, megtudta, hogy csendo˝rök nincsenek abban a faluban, csak jó messze, egy másik faluban, Aszódon. Azért lehetett ez így, mert nem volt szükség rájuk.
Egyik nap a kocsmáros Pali bácsi az eperfa alatt üldögélt és elszundikált. Kevés vendég jött a kocsmába ez ido˝tájt. A falu népe kint volt a határban kukoricát kapálni és még tudom is én mi mást csinálni, az asszonynép pedig fo˝zött odahaza, - akinek gyereke is volt, azzal együtt- szorgoskodtak.
A rablónak könnyu˝ dolga volt, fel sem tu˝nt senkinek, hogy a kocsmába vette az irányt.
- Jaj, de jó lenne egy kis sör! - sóhajtotta.
Egy sörre még éppen futotta a pénzébo˝l.
Pista bácsi már messziro˝l észrevette, hogy jön valaki, szívélyesen fogadta, ahogy szokás volt Palócföldön. A palócok vendégszeretete ismert volt messze Budapesten is.
Jó emberismero˝ is volt Pista bácsi és mindjárt látta, hogy ez az ember nagyon szegény, a ruhája annyira kopott volt már. Mielo˝tt szóhoz jutott volna a rabló, megszólította:
- Kér egy pohár sört? Ingyen adom ma, mert jó kedvem van, tessék csak bejönni és megpihenni, mert csuda meleg van odakinn! Jól megy az üzlet, én már megkerestem a családnak valót.
- Nagyon köszönöm! - mondta a rabló és máris elfelejtette, hogy mi ügyben is jött, meghatotta a kocsmáros meleg fogadtatása.
A sör is nagyon ízlett neki, kért hát még egy pohárral és meg is fizette az árát. Úgy tervezte, miután elfogyasztja, továbbáll. Eszébe sem jutott, hogy megrabolja a vendégszereto˝ palócot.
Arra, hogy a vendég nem palóc volt, Pista bácsi már régen rájött, mert csak a palócok tudtak palóc tájszólással beszélni. De, hogy hová megy a faluból tovább, azt nem kérdezte, ilyet Palócföldön nem kérdez az ember. Megy, ahová megy, Isten kegyelmével.
De, a rabló, amikor fizetett, meglátta a sok pénzt Pali bácsi fiókjában.
És a helyiségben csak ketten voltak.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!